a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegét és hatályát már a kormány állapítja meg. A kormány felhatalmazást kapott rá, hogy Munkavállalói csoportonként (szakmánként, képzettségi szintenként) vagy akár regionálisan eltérő minimálbért (minimálbéreket) állapítson meg. A kormánynak a minimálbér összegének és hatályának meghatározása során szem előtt kell tartania a munkakör ellátásához szükséges követelményeket, a nemzeti munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság helyzetét, az egyes nemzetgazdasági ágazatok és földrajzi területek munkaerő-piaci sajátosságait. A minimálbért naptári évenként felül kell vizsgálni.A garantált bérminimum a legalább középfokú iskolai végzettséget, szakképzettséget igénylő munkakörökben fizetendő legalacsonyabb bér. Ha a munkakör nem igényel ilyen végzettséget, akkor sem kell garantált bérminimumot fizetni, ha a Munkavállalónak magasabb végzettsége van. [2012/I. törvény 142. §-a és a 298/2011. kormányrendelet.]
Elvárt béremelésAz új törvény is tartalmazza azt a 2012. január 1-jétől bevezetett szabályt, miszerint a Munkáltatónak ajánlott eleget tennie a kormányrendeletben meghatározott béremelési elvárásnak 2012. december 31-ig, különben két évig ki lesz zárva a közbeszerzési eljárásokból, és nem kaphat állami támogatást sem. A munkaügyi felügyelők minden esetben telephelyenként vizsgálják, hogy a Munkáltató eleget tett-e vagy eleget tesz az elvárt béremelési szintnek; ha nem tett vagy tesz eleget, bírságot nem szabnak ki rá, de magát a tényt határozatukkal megállapítják. [2012/I. törvény 153. § (5) bekezdése.]2012. január 1-jétől. 2012-ben a 2011-es átlagos havi 216 805 forint feletti munkabér esetén nincs elvárt munkabér-emelési kötelezettség. Ebből a szempontból a Munkavállaló alapbérének és rendszeres bérpótlékainak egész havi átlagát kell alapul venni. Ha a 2011. évi munkabér nem haladja meg az 59 600 forint/hó összeget, az elvárt munkabéremelés mértéke a 2011. évi havi munkabér 26 százaléka. Havi 59 600 forint és 216 805 forint közötti bérek esetén külön táblázat határozza meg - bérsávokra bontva - az emelés elvárt mértékét. [2012/I. törvény 153. § (5) bekezdése és a 299/2011. kormányrendelet.]
Jogszabályi indoklás a 153.§-hozA Munka Törvénykönyve önálló cím alatt szabályozza a kötelező legkisebb munkabért és a garantált bérminimumot. A Munka Törvénykönyve készítése során a Kormány az Európai Unió tagállamaira kiterjedő előzetes vizsgálatot végzett a minimálbér szabályozásának a módszereiről. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a minimálbér funkcióiról, a szabályozás szükségességéről, módjáról és a mindenkori minimálbér mértékéről számos tagállamban tudományos, gazdaságpolitikai és munkaügyi politikai viták zajlanak. Az is rögzíthető, hogy számos tagállam alkalmazza a minimálbér meghatározásának azt a módját, amelyre a Munka Törvénykönyve irányul, azaz a Kormány ilyen irányú felhatalmazását. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 153. cikk (5) bekezdése alapján az Európai Unió szociálpolitikai tárgyú jogalkotási hatásköre a munka díjazására nem terjed ki, a szociális kérdésekben való együttműködés szabályai nem alkalmazhatók a díjazásra, így a minimálbér meghatározására sem, illetve ennek meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik.A magyar munkajog hagyományosan rendelkezik a minimálbérről. Ilyen szabályt tartalmazott már a hatályos Mt. a hatálybalépésekor is. A minimálbérre vonatkozó szabályozás a rendszerváltást követő évtizedekben számos alkalommal módosult. A módosítások során két jogpolitikai alapkérdés visszatérően merült fel. Az egyik az érdekképviseletek mindenkori szerepével volt kapcsolatos, közelebbről azzal, hogy a Kormány a minimálbér meghatározását megelőzően milyen konzultációs, egyeztetési kötelezettségekkel rendelkezik a Munkáltatói és Munkavállalói érdekképviseletek irányában. Az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozata ebben a kérdésben állástfoglalt. A másik, elsősorban gazdaságpolitikai, nem pedig jogalkotási kérdés az elmúlt évtizedekben az volt, hogy a Kormány kapjon-e felhatalmazást a minimálbér differenciált (nem egységes) meghatározására.A magyar jogrendszerben a minimálbér meghatározásának jelentősége túlmutat a munkaviszonybeli munkafeltételeken. A minimálbér mértéke alapvető jelentőséggel bír a társadalombiztosítási és más szociális ellátások mértéke, illetve a közterhek (elsősorban járulékok) viselése szempontjából. Különösen jelentős, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás különböző járulékainak meghatározása során a minimálbért – a nem munkaviszonyban foglalkoztatottak esetében is több szempontból (például a biztosítotti minőség meghatározása szempontjából) – irányadónak tekinti. A Jogszabályban a Kormány számára adott felhatalmazás ezért ugyancsak túlmutat a munkaviszony szabályozásán. Ez mindaddig fennáll, ameddig a magyar jogrendszer e megoldást alkalmazza, azaz a munkaviszonyban irányadó szabályt egyéb törvények, illetve azok által kialakított társadalmi-gazdasági intézmények tekintetében is irányadóként alkalmazza.Az (1) bekezdés alapvető rendelkezése a Kormány számára a kötelező legkisebb munkabér, illetőleg a garantált bérminimum meghatározására adott felhatalmazás. E felhatalmazás megfelel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 5. §-ában meghatározott szabályoknak, így rögzíti a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás alapján a Kormány - a 2010. évi CXXX. törvény 5. § (4) bekezdése alapján - köteles a minimálbérre vonatkozó jogszabályt (rendeletet) megalkotni. A felhatalmazás Munka Törvénykönyve általi megfogalmazása arra utal, hogy a törvény a Kormány számára lehetővé kívánja tenni a minimálbér differenciált megállapítását és ezzel nem kíván változtatni a Munka Törvénykönyve készítésekor fennálló helyzeten. Ilyen differenciálás a Munka Törvénykönyve készítésének időpontjában több vonatkozásban is létezik. A hatályos Mt. 17. § (1) bekezdés b) pontjában adott felhatalmazás alapján a Kormány eltérő összegben állapította meg a(z általános hatályú) kötelező legkisebb munkabért, valamint a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörökre irányadó ún. garantált bérminimumot. A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 53. §-ában kapott felhatalmazás alapján a Kormány az általános minimálbértől és garantált bérminimumtól eltérő mértékben állapította meg a közfoglalkoztatási bért és a közfoglalkoztatási garantált bért. A versenyszféra és a közfoglalkoztatás minimális díjazási tételei mellett a közszolgálatban irányadó szabályok ugyancsak differenciált kötelező legkisebb díjazásra irányuló rendelkezéseket tartalmaznak.A (2) bekezdés biztosítja annak lehetőségét, hogy a Kormány a mindenkor aktuális jog- és gazdaságpolitikai megfontolások mentén különböző hatályossági körben különböző mértékű minimálbért állapítson meg.A (3) bekezdésben meghatározott szempontok ugyanakkor azt tükrözik, hogy a Munka Törvénykönyve lehetővé kívánja tenni a regionális munkaerő-piaci helyzethez igazodó, földrajzi területenként eltérő minimálbér megállapítását, illetve azt a lehetőséget is fenntartja – a korábbi hazai megoldáshoz visszatérve –, hogy a Kormány az egyes gazdasági ágazatok (alágazatok) sajátosságaihoz igazodó minimálbért állapítson meg. A Munka Törvénykönyve ezzel a megoldással egyszerűsíteni kívánja a hatályos Mt. 114. §-ában található szabályozást.
A Munka Törvénykönyve fenntartja a hatályos Mt. 144. § (7) bekezdésének rendelkezését, amely a kötelező legkisebb munkabérek felülvizsgálatára irányul. A felülvizsgálatot a Kormány számára naptári évenként kötelezővé teszi, ugyanakkor nem zárja ki az ennél gyakoribb, szükség szerinti felülvizsgálatot sem. Az (1)-(3) bekezdést ezekben az esetekben is alkalmazni kell.A minimálbér megállapítása során a Munkáltatói és Munkavállalói érdekképviseletek az elmúlt évtizedekben időszakonként változó szerephez jutottak. A Munka Törvénykönyve érdekegyeztetésre vonatkozó szabályokat - eltérően a hatályos Mt.-től - nem tartalmaz. Ennek oka, hogy a Kormány és az érdekképviseletek viszonyai nem képezik a Munka Törvénykönyve szabályozási tárgyát. A Munka Törvénykönyve társadalmi vitája során a különböző érdekképviseletek kifejtették azt az álláspontjukat, hogy a minimálbér-szabályozás körében fenn kívánják tartani a Kormány előzetes konzultációs kötelezettségét. Ezt az igényt elégíti ki az (1) bekezdés, amely figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 124/2008. (X. 14.) AB határozatára is.A személyi jövedelemadó rendszerének 2011. évi változásához kapcsolódott az alacsony keresetű Munkavállalók bérének emelését ösztönző egyes törvények módosításáról szóló2011. évi XCIX. törvény, amelynek célja a jövedelemadózás szabályainak változása nyomán bekövetkezhető nettó munkabér-csökkenés kiküszöbölése volt. E törvény új c) ponttal egészítette ki a hatályos Mt. 17. § (1) bekezdését. E szabály a munkabéremelés elvárt mértékének és az ún. béren kívüli juttatások e körben való figyelembe vételének megállapítására adott felhatalmazást a Kormánynak. A Munka Törvénykönyve a Kormány hatáskörét ennek megfelelően tartja fenn az említett cél megvalósítása érdekében azzal, hogy az (5) bekezdés e felhatalmazást általánossá teszi.
(Munka Törvénykönyve)
Hirdetés
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
