Munkaügyi Tudástár

A Munkáltató kártérítési felelőssége minden esetben objektív, azaz vétkességtől független. A kártérítésre való jogosultsághoz ezért csak a kár tényét és a Munkáltató magatartására, mulasztására visszavezethetőségét kell bizonyítani. [2012/I. törvény 166. §(1) bekezdése.] a Munkáltató csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső nem várt körülmény okozta, nem volt elvárható tőle, hogy a kárhoz vezető körülmény bekövetkeztét elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. (Eddig azt kellett bizonyítania, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta.)Az ellenőrzési körbe tartoznak mindazok a körülmények - eszközök, energia, Munkavállalók -, amelyek működésére a Munkáltatónak tevékenysége során befolyása van, míg a működési körbe a Munkáltató tevékenységével összefüggő magatartásából, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából eredő okok, akkor is, ha azokra a Munkáltatónak nem volt befolyása. Az ellenőrzési kör fogalma szűkebb a működési körnél, így a Munkáltató felelőssége kisebb, mint korábban. Például ha a Munkavállalót azért éri kár, mert - a munkavédelmi előírások maradéktalan betartása mellett - az építkezésen felhasznált anyag minőségi hibás volt, akkor ezért nem a Munkáltató felelős, hanem az anyag gyártója, beszállítója. [2012/I. törvény 166. § (2) a) pontja.]A Munkáltatót akkor sem terheli felelősség, ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. [2012/I. törvény 166. § (2) b) pontja.]A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében megtartja a Munkáltatói kárfelelősség jogalapjára vonatkozó általános szabályt, az ún. objektív (vétkességtől független) kárfelelősséget. E rendelkezésből, illetve a polgári jog szabályainak alkalmazásából folyik az, hogy a Munkavállaló köteles bizonyítani a károkozásnak a munkaviszonnyal fennálló okozati összefüggését, ugyanígy a keletkezett kárt, illetve annak összegét is. Az általános objektív felelősség körében a Munka Törvénykönyve a Munkáltató számára - a munkajog eddigi szemléletéhez képest - új kimentési okot határoz meg, amikor a működési kör fogalmát felváltja az ellenőrzési kör fogalmával. A Munka Törvénykönyve szándéka ezzel az, hogy szűkítse a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széles körű Munkáltatói kártérítési felelősséget. A hatályos Mt. 174. § rendelkezésén (a működési kör rendkívül széles értelmezésén) alapuló joggyakorlat olyan tényállásokban is megállapította a Munkáltató kártérítési kötelezettségét, amelyekben a kár bekövetkezésére a Munkáltatónak nem lehetett még közvetett befolyása sem és ezzel a Munkáltatói tevékenység jellegétől függetlenül – a tárgybani alkotmánybírósági határozat nyomán is - lényegében általánossá tette a polgári jog veszélyes üzemi felelősségét a Munkáltatói kárfelelősség körében.A kártérítési felelősség alóli Munkáltatói kimentés lehetőségét a 166. § (2) bekezdése tartalmazza. E szabályból az következik, hogy a Munkáltató az ellenőrzési körében bekövetkezett kár megtérítése alól nem mentheti ki magát, azaz felelőssége minden esetben fennáll. Az ellenőrzési körbe tartoznak mindazok a körülmények (eszközök, energia, Munkavállalók), amelyeknek működésére a Munkáltatónak tevékenysége során befolyása van.Az ellenőrzési körön kívüli okból keletkező károk megtérítése alól a Munkáltató két együttes feltétel teljesülése esetében mentheti ki magát. Mentesülésre csak olyan károkozó körülmény bekövetkezése esetén kerülhet sor, amellyel – általános megítélés szerint – nem számolhatott és nem is volt elvárható, hogy e károkozó körülményt elhárítsa. A Munka Törvénykönyve lényegében az új Ptk. szakértői Jogszabályának koncepcióját érvényesíti (118. §).A Munka Törvénykönyve 53. § (1) bekezdése a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetei körében szabályozza azt, hogy a Munkáltató a Munkavállalót harmadik személy (más Munkáltató) javára való teljesítésre kötelezheti. Ez a tényállás azzal jellemezhető, hogy a Munkavállaló a teljesítésnek ilyen módja esetében a másik Munkáltató szervezeti rendjébe illeszkedve teljesíti a munkaviszonyból származó kötelességeit. Ez a körülmény alapozza meg a Munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősségét. Azonos szabályt tartalmaz a Munka Törvénykönyve a 195. § (3) bekezdésében a foglalkoztatásnak arra az esetére, amelyben a Munkavállaló a munkaviszony keretében több Munkáltató javára való teljesítésre vállal kötelezettséget.A Munka Törvénykönyve 167. §-a teljes kártérítés szabályát is rögzítve – a kártérítés mértékére, illetve az ún. kármegosztásra alapul szolgáló körülményeket határozza meg. A Munka Törvénykönyve az új Ptk. szakértői Jogszabályának megoldását alkalmazza (5:119. §) az ún. előreláthatóság tekintetében és ugyanígy a kármegosztás szabályozásában is (121. §). A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében is lehetőséget teremt a kártérítés összegének méltányossági alapú csökkentésére. Erre elsősorban olyan, ún. kisegzisztenciájú Munkáltatók (különösen természetes személy Munkáltatók) esetében kerülhet sor, amelyeknek (akiknek) esetében a magas összegű kártérítés indokolatlanul veszélyeztetné fennmaradásukat, Munkáltatókénti működésüket, illetve (természetes személyek esetében) személyes létfenntartásukat.A Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségi szabályai csak a munkaviszony keretében keletkezett károk megtérítésére irányadók. A kollektív munkajog alanyainak viszonyában a polgári jog szabályai korlátozás nélkül alkalmazandók, ugyanígy a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes szerződések (tanulmányi szerződés, versenytilalmi megállapodás) esetében is.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltató Munkavállalóval szembeni kártérítési felelősségére csak akkor lehet a törvény szabályait alkalmazni, ha a kár- ténylegesen bekövetkezett, és- összefüggésben áll a munkaviszonnyal (tehát például a Munkáltató nem tartotta be a munkavédelmi szabályokat, és a Munkavállaló ezért egészségkárosodást szenvedett; de nem tartozik ide, ha mondjuk az autójavító Munkáltató kárt okoz Munkavállalója nála szerelt autójában), továbbá- a Munkáltató magatartására, mulasztására vezethető vissza (ok-okozati összefüggés). [2012/I. törvény 166-178. §-ai.]A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében megtartja a Munkáltatói kárfelelősség jogalapjára vonatkozó általános szabályt, az ún. objektív (vétkességtől független) kárfelelősséget. E rendelkezésből, illetve a polgári jog szabályainak alkalmazásából folyik az, hogy a Munkavállaló köteles bizonyítani a károkozásnak a munkaviszonnyal fennálló okozati összefüggését, ugyanígy a keletkezett kárt, illetve annak összegét is. Az általános objektív felelősség körében a Munka Törvénykönyve a Munkáltató számára - a munkajog eddigi szemléletéhez képest - új kimentési okot határoz meg, amikor a működési kör fogalmát felváltja az ellenőrzési kör fogalmával. A Munka Törvénykönyve szándéka ezzel az, hogy szűkítse a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széles körű Munkáltatói kártérítési felelősséget. A hatályos Mt. 174. § rendelkezésén (a működési kör rendkívül széles értelmezésén) alapuló joggyakorlat olyan tényállásokban is megállapította a Munkáltató kártérítési kötelezettségét, amelyekben a kár bekövetkezésére a Munkáltatónak nem lehetett még közvetett befolyása sem és ezzel a Munkáltatói tevékenység jellegétől függetlenül - a tárgybani alkotmánybírósági határozat nyomán is - lényegében általánossá tette a polgári jog veszélyes üzemi felelősségét a Munkáltatói kárfelelősség körében.A kártérítési felelősség alóli Munkáltatói kimentés lehetőségét a 166. § (2) bekezdése tartalmazza. E szabályból az következik, hogy a Munkáltató az ellenőrzési körében bekövetkezett kár megtérítése alól nem mentheti ki magát, azaz felelőssége minden esetben fennáll. Az ellenőrzési körbe tartoznak mindazok a körülmények (eszközök, energia, Munkavállalók), amelyeknek működésére a Munkáltatónak tevékenysége során befolyása van.Az ellenőrzési körön kívüli okból keletkező károk megtérítése alól a Munkáltató két együttes feltétel teljesülése esetében mentheti ki magát. Mentesülésre csak olyan károkozó körülmény bekövetkezése esetén kerülhet sor, amellyel – általános megítélés szerint – nem számolhatott és nem is volt elvárható, hogy e károkozó körülményt elhárítsa. A Munka Törvénykönyve lényegében az új Ptk. szakértői Jogszabályának koncepcióját érvényesíti (118. §).A Munka Törvénykönyve 53. § (1) bekezdése a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetei körében szabályozza azt, hogy a Munkáltató a Munkavállalót harmadik személy (más Munkáltató) javára való teljesítésre kötelezheti. Ez a tényállás azzal jellemezhető, hogy a Munkavállaló a teljesítésnek ilyen módja esetében a másik Munkáltató szervezeti rendjébe illeszkedve teljesíti a munkaviszonyból származó kötelességeit. Ez a körülmény alapozza meg a Munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősségét. Azonos szabályt tartalmaz a Munka Törvénykönyve a 195. § (3) bekezdésében a foglalkoztatásnak arra az esetére, amelyben a Munkavállaló a munkaviszony keretében több Munkáltató javára való teljesítésre vállal kötelezettséget.A Munka Törvénykönyve 167. §-a teljes kártérítés szabályát is rögzítve – a kártérítés mértékére, illetve az ún. kármegosztásra alapul szolgáló körülményeket határozza meg. A Munka Törvénykönyve az új Ptk. szakértői Jogszabályának megoldását alkalmazza (5:119. §) az ún. előreláthatóság tekintetében és ugyanígy a kármegosztás szabályozásában is (121. §). A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében is lehetőséget teremt a kártérítés összegének méltányossági alapú csökkentésére. Erre elsősorban olyan, ún. kisegzisztenciájú Munkáltatók (különösen természetes személy Munkáltatók) esetében kerülhet sor, amelyeknek (akiknek) esetében a magas összegű kártérítés indokolatlanul veszélyeztetné fennmaradásukat, Munkáltatókénti működésüket, illetve (természetes személyek esetében) személyes létfenntartásukat.A Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségi szabályai csak a munkaviszony keretében keletkezett károk megtérítésére irányadók. A kollektív munkajog alanyainak viszonyában a polgári jog szabályai korlátozás nélkül alkalmazandók, ugyanígy a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes szerződések (tanulmányi szerződés, versenytilalmi megállapodás) esetében is.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltató a Munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő igényét bírói úton vagy - egyszerűbben - fizetési felszólítással érvényesítheti. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni. [2012/I. törvény 285. § (l)-(2) bekezdései.]A kártérítési felelősségre egyebekben a polgári törvénykönyv szerződésen kívüli károk megtérítésére vonatkozó XXXI. fejezetének szabályait kell alkalmazni. [2012/I. törvény 177. §-a, 179. § (5) bekezdése.]
(Munka Törvénykönyve)

a biztosíték kizárólag kártérítési igény kielégítésére használható fel. Összegét a Munkáltató köteles - az átvétel napján vagy az azt követő napon - hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál (banknál) elkülönített számlán elhelyezni.A számláról a biztosíték akkor vehető fel, ha a Munkavállaló károkozása miatt a Munkáltató fizetési felszólítással élt, és az annak bíróság előtti megtámadására nyitva álló 30 napos határidő alatt a Munkavállaló nem fordult bírósághoz, vagy akkor, ha a Munkavállaló pert indított, és a bíróság jogerős ítélete a kártérítési felelősséget megállapította, illetve ha a felek megegyeztek egymással, vagy a Munkavállaló a károkozást elismerte.Ha károkozásra nem került sor, vagy az okozott kár miatt a Munkavállaló felelőssége nem volt megállapítható, a biztosítékot mindaddig az elkülönített számlán kell tartani, amíg a Munkáltató azt a Munkavállalónak vissza nem fizeti.
A Munkáltatónak akkor kell a biztosítékot visszafizetnie, ha megszűnik a Munkavállaló munkaviszonya, vagy ha a Munkavállaló munkaköre megváltozik, és az új munkakörben már nem feladata a pénz, érték átvétele, kifizetése, átadása, illetve ezek ellenőrzése. A biztosítékot a jegybanki alapkamattal növelten kell visszafizetni. (Ha a Munkáltató ennél magasabb kamatot kapott, a különbözet őt illeti meg.) [2012/I. törvény 189. § (3)-(5) bekezdései.]Új jogintézmény a Jogszabályban a Munkavállalói biztosíték intézménye. Az a Munkavállaló kötelezhető (szerződés alapján) biztosíték adására, aki a munkakörében meghatározott, pénz vagy egyéb értéktárgy kezelésére irányuló tevékenységet végez, illetve ilyen Munkavállaló (közvetlen) ellenőrzésére jogosult. A biztosíték a Munka Törvénykönyve szerint pénzbeli szolgáltatást jelent (nem például valamilyen értéktárgy átadását), amelyet a Munkáltató csak a Jogszabályban meghatározott célra használhat fel, illetve annak megfelelő kezeléséről és visszafizetéséről is köteles gondoskodni. Biztosíték nyújtására a Munkavállaló részéről a munkaviszonyban egy alkalommal kerülhet sor és annak összege a Munkavállaló alapbérének növekedése esetében sem emelhető fel (nem követelhető többlet-biztosíték). A Munkáltatói kártérítési igény a biztosíték adása esetében is az általános szabályok szerint (bírói úton, illetve fizetési felszólítással) érvényesíthető.
(Munka Törvénykönyve)

a Munkavállaló írásbeli megállapodás alapján az általa okozott esetleges károk fedezetére pénzbeli biztosítékot adhat a Munkáltató részére.Biztosítékadásról olyan Munkavállalóval lehet megállapodni, aki munkaköre ellátása során más Munkavállalótól vagy harmadik személytől pénzt, más értéket vesz át, vagy részükre ilyet kifizet, átad, illetve ilyen feladatok más személy általi teljesítését közvetlenül ellenőrzi.Biztosíték nyújtására a munkaviszony során egy alkalommal kerülhet sor. A biztosítékot pénzben kell nyújtani (vagyontárgy nem használható ilyen célra), összege nem haladhatja meg a Munkavállaló egyhavi alapbérét, s az alapbér növekedése miatt a Munkáltató nem követelheti a biztosíték kiegészítését. [2012/I. törvény 189. § (l)-(2) bekezdései.]Új jogintézmény a Jogszabályban a Munkavállalói biztosíték intézménye. Az a Munkavállaló kötelezhető (szerződés alapján) biztosíték adására, aki a munkakörében meghatározott, pénz vagy egyéb értéktárgy kezelésére irányuló tevékenységet végez, illetve ilyen Munkavállaló (közvetlen) ellenőrzésére jogosult. A biztosíték a Munka Törvénykönyve szerint pénzbeli szolgáltatást jelent (nem például valamilyen értéktárgy átadását), amelyet a Munkáltató csak a Jogszabályban meghatározott célra használhat fel, illetve annak megfelelő kezeléséről és visszafizetéséről is köteles gondoskodni. Biztosíték nyújtására a Munkavállaló részéről a munkaviszonyban egy alkalommal kerülhet sor és annak összege a Munkavállaló alapbérének növekedése esetében sem emelhető fel (nem követelhető többlet-biztosíték). A Munkáltatói kártérítési igény a biztosíték adása esetében is az általános szabályok szerint (bírói úton, illetve fizetési felszólítással) érvényesíthető.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő 60 napon - ha a hiány oka bűncselekmény (például lopás), a nyomozó hatóság vagy bíróság jogerős határozatának közlését követő naptól számított 30 napon - belül (írásbeli felszólítással) érvényesítheti. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén a Munkáltató nem mentheti ki magát. [2012/I. törvény 188. §-a.] A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési igény érvényesítésének csak egyetlen különös (korlátozó) szabályát tartalmazza, amely – hasonlóan a hatályos Mt. megoldásához – a leltárfelelősséghez kapcsolódik. A Munkáltatói igényérvényesítés általános módja az írásbeli felszólítás, amely a munkaviszonyban okozott károk megtérítése esetében is irányadó
(Munka Törvénykönyve)

A leltárhiányért a Munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felel (objektív felelősség). Csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy elháríthatatlan ok (vis maior) okozta a kárt.Kárelosztásnak – csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén – ilyenkor is helye van. Ennek arányát a csoportos leltárfelelősségi megállapodás határozza meg, ha ilyen nincs, a Munkavállalók a távolléti díjuk arányában felelnek. Egyetemleges felelősség nem köthető ki.A teljes leltárhiányért felel a Munkavállaló, ha a leltári készletet állandóan egyedül kezeli (a leltárfelelősségi megállapodásban a felelősség mértéke korlátozható).Legfeljebb hathavi távolléti díja mértékéig felel a Munkavállaló, ha a leltári készletet rajta kívül leltárhiányért nem felelős Munkavállaló is kezeli.Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött Munkavállalók távolléti díjának hathavi együttes összegét.A felelősség vagy a kártérítés mértékének megállapításánál az eset összes körülményeit figyelembe kell venni, különösen amelyek kihatnak a Munkavállaló felelősségére, vagy a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták (például a biztonságos őrzésre vonatkozó Munkáltatói kötelezettségek teljesítése, a Munkavállaló esetleges távollétének tartama).A kártérítés bírósági méltányossági mérséklésére leltárfelelősség esetén is van lehetőség. [2012/I. törvény 182. § (1), 186. § (l)-(3) bekezdései, 187., 192. §-ai.]
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló akkor felelős a leltárhiányért, ha- a leltárfelelősségi megállapodást megkötötték,- a leltári készletet szabályszerűen adták és vették át,- a leltárhiányt a leltározási rend szerint (a teljes leltári készletre kiterjedő leltárfelvétellel) megállapították,- a felelős személy (személyek) legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen dolgozott (dolgoztak), továbbá- a leltári készletet nem kezelte a leltárhiányért nem felelős Munkavállaló is, vagy ha igen, ehhez a leltárfelelősséggel rendelkező Munkavállalók írásban hozzájárultak.Ha ezen tényezők közül egy is hiányzik, nincs objektív felelőssége a Munkavállalónak, legfeljebb az általános szabályok szerint, vétkességi alapon, korlátozottan vonható felelősségre. [2012/I. törvény 182. § (2)-(3) ]A Munka Törvénykönyve fenntartja a Munkavállaló leltárhiányért való felelősségének intézményét, illetve a leltárhiány fogalmát - a leltáridőszak fogalmának meghatározásával együtt - a hatályos Mt.- vel azonosan határozza meg. A leltárhiányért való felelősség változatlanul a Munkavállaló megőrzési (objektív) felelősségének az egyik sajátos esete, amelynek lényeges feltételei változatlanok, illetve a felelősség érvényesítéséhez változatlanul a felek közötti egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás szükséges. A leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatos szabályokat kiegészítette a Munka Törvénykönyve az annak megszűnésére, illetve Munkavállaló általi felmondására vonatkozó rendelkezésekkel. A 185. § a korábbiakhoz képest részletesebben és ezért garanciális jelleggel határozza meg a Munkáltatónak a leltározási eljárással kapcsolatos kötelességeit. A Munkavállalót az eljárásban megillető jogokat a Munka Törvénykönyve változatlanul tartja fenn.
(Munka Törvénykönyve)

A leltárfelvétel a leltári készlet és a leltárhiány számbavétele, a leltáridőszak pedig a két leltárfelvétel közötti időszak. Leltárfelelősség csak akkor áll fenn, ha a leltári készletet szabályszerűen átadták és átvették, a leltárhiányt pedig a leltározási rendben meghatározott módon, a teljes raktári készlet számbavételével megállapították.A leltári készlet átadásának-átvételének módját és szabályait, valamint a leltárhiány vagy a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét a Munkáltató állapítja meg.Ha csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötnek, abban meg kell határozni azokat a munkaköröket - ha vannak ilyenek -, amelyek betöltője személyének megváltozása esetén soron kívül leltározást kell tartani.A Munkáltatónak biztosítania kell, hogy a leltárfelvételnél jelen lehessen a Munkavállaló, akadályoztatása esetén a képviselője, illetve ha a Munkavállaló nem gondoskodik a képviseletéről, az adott szakmában jártas független képviselő.Csoportos leltárfelelősségnél a jelenlétet az eljárási szabályokban (leltárfelelősségi megállapodásban vagy leltárszabályzatban, Munkáltatói utasításban) meghatározott Munkavállalók számára kell biztosítani.A Munkavállalóval ismertetni kell a leltárelszámolást és annak eredményét. A Munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, s őt meg kell hallgatni, kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg. [2012/I. törvény 182. § (2) b)-c) pontjai, 183. §. (2), 184.§.(3), 185.§.(1) c)-d), (3)-(4) ]A Munka Törvénykönyve fenntartja a Munkavállaló leltárhiányért való felelősségének intézményét, illetve a leltárhiány fogalmát - a leltáridőszak fogalmának meghatározásával együtt - a hatályos Mt.- vel azonosan határozza meg. A leltárhiányért való felelősség változatlanul a Munkavállaló megőrzési (objektív) felelősségének az egyik sajátos esete, amelynek lényeges feltételei változatlanok, illetve a felelősség érvényesítéséhez változatlanul a felek közötti egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás szükséges. A leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatos szabályokat kiegészítette a Munka Törvénykönyve az annak megszűnésére, illetve Munkavállaló általi felmondására vonatkozó rendelkezésekkel. A 185. § a korábbiakhoz képest részletesebben és ezért garanciális jelleggel határozza meg a Munkáltatónak a leltározási eljárással kapcsolatos kötelességeit. A Munkavállalót az eljárásban megillető jogokat a Munka Törvénykönyve változatlanul tartja fenn.
(Munka Törvénykönyve)

a leltárfelelősségi megállapodás megszűnik,- ha a Munkavállaló azt írásban felmondja, ezt indokolni nem kell, de felmondás csak a leltáridőszak végével történhet (csoportos leltárfelelősségi megállapodás csak valamennyi, azt kötött Munkavállaló együttes felmondásával szűnik meg);- ha a Munkavállaló munkaviszonya megszűnik;- ha a Munkavállaló, munkaköre megváltozása (munkaszerződés-módosítás, más munkakörbe átirányítás) folytán, már nem kezeli a leltári készletet.A megállapodás megszűnése nélkül sem kérhető számon a Munkavállalótól annak megtartása - azaz nem áll fenn a leltárfelelősség -, ha a Munkavállaló a leltáridőszak legalább felében nem végez munkát az adott munkahelyen (például keresőképtelen). [2012/I. törvény 182. § (2) a)} d) pontjai, 184. § (l)-(5) bekezdései.]A leltárfelelősségről a Munkáltatónak és a leltári készletet kezelő Munkavállalóknak írásban kell megállapodniuk. Ebben határozzák meg a leltári készletnek azt a körét, amelyért a Munkavállaló felelősséggel tartozik. Csak olyan Munkavállalót terhel leltárfelelősség, aki ilyen megállapodást aláírt. Ha több Munkavállaló is kezeli a raktárkészletet, csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető. [2012/I. törvény 184. §-a.]Ha a leltári készletet egy, a leltárhiányért nem felelős Munkavállaló is kezeli, a felelősség további feltétele, hogy a leltárhiányért felelős Munkavállaló írásban hozzájáruljon a másik személy ilyen foglalkoztatásához. [2012/I. törvény 182. § (3) bekezdése.]A leltárfelelősségi megállapodás megkötése, illetve a leltáridőszak kezdete előtt a Munkáltatónak a Munkavállalót írásban tájékoztatnia kell az általa megállapított leltárszabályokról, vagyis- azon anyagok, áruk köréről, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás-tárolás körülményeire való tekintettel forgalmazási veszteség számolható el,- a forgalmazási veszteség elszámolható mértékéről,- a leltári készlet átadásának-átvételének módjáról és szabályairól,- a leltárhiány és a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjéről,- a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló Munkáltatói kötelezettségekről.A Munkáltató mindezeket jellemzően leltározási utasításban vagy szabályzatban, vagy a kollektív szerződésben (annak mellékleteként) határozza meg. [2012/I. törvény 185. § (l)-(2) bekezdései.]
(Munka Törvénykönyve)