Munkaügyi Tudástár

A járadék a Munkáltató által meghatározott időközönként, rendszeresen fizetett kártérítés. Járadék formában jellemzően a Munkavállaló egészségkárosodása, az ennek folytán bekövetkező jövedelem-kiesése, valamint a tartásra jogosult hozzátartozók kárai reparálhatók. [2012/I. törvény 173. § (1) bekezdése.]A polgári törvénykönyv szerint az, akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha baleset utáni keresete (jövedelme) - neki fel nem róható okból - nem éri el a baleset előtti keresetét. [1959/IV. törvény 356. § (1) bekezdése.]Az (1) bekezdés a járadék formájú kártérítés lehetőségéről rendelkezik, amely rendszerint a Munkavállaló egészségkárosodása, illetve ennek okán kieső jövedelme esetében jöhet szóba, valamint a tartásra jogosult hozzátartozók kárai megtérítésének formájaként. A (2) bekezdésben meghatározott tényállás lényegesen különbözik az (1) bekezdésétől abban, hogy amíg az (1) bekezdés csak a kár megtérítésének formájára vonatkozik, addig a (2) bekezdés azt az esetet szabályozza, hogy a kár pontos összegének meghatározására nincs mód. A kártérítés ebben az esetben átalányszerű azzal, hogy annak formája is lehet járadék, de egyösszegű átalány-kártérítés megállapítása is lehetséges.
(Munka Törvénykönyve)

Ha a kár vagy annak egy része nem számítható ki pontosan, kártérítési átalány (általános kártérítés) is megállapítható. Ekkor a károsult - a Munkavállaló vagy hozzátartozója - teljes anyagi kárpótlására alkalmas összeget kell megállapítani.A polgári jogi szabályok mindehhez hozzáteszik, hogy a nem járadékszerű általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét; járadék fizetése esetén viszont, ha a körülmények úgy alakulnak, követelni lehet a járadék mértékének csökkentését vagy fizetése időtartamának lerövidítését. [2012/I. törvény 173. § (2) és az 1959/IV. törvény 359. § (2) bekezdései.]Az (1) bekezdés a járadék formájú kártérítés lehetőségéről rendelkezik, amely rendszerint a Munkavállaló egészségkárosodása, illetve ennek okán kieső jövedelme esetében jöhet szóba, valamint a tartásra jogosult hozzátartozók kárai megtérítésének formájaként. A (2) bekezdésben meghatározott tényállás lényegesen különbözik az (1) bekezdésétől abban, hogy amíg az (1) bekezdés csak a kár megtérítésének formájára vonatkozik, addig a (2) bekezdés azt az esetet szabályozza, hogy a kár pontos összegének meghatározására nincs mód. A kártérítés ebben az esetben átalányszerű azzal, hogy annak formája is lehet járadék, de egyösszegű átalány-kártérítés megállapítása is lehetséges.
(Munka Törvénykönyve)

A kártérítés célja, hogy a károsult számára anyagilag olyan helyzetet teremtsen, mintha a kár nem következett volna be (reparáció). A sérelmet szenvedett Munkavállaló - vagy kártérítésre jogosult hozzátartozója - azonban nem járhat jobban a károkozás miatt, ezért a Munkáltatót terhelő kárösszegből le kell vonni:- a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által nyújtott ellátást (például táppénzt, rokkantnyugdíjat);- amit a Munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;- amihez a Munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog - például autó roncsként történő - hasznosításával hozzájutott;- amit a károkozás folytán kiadásként megtakarított (a kár során megsemmisült, amúgy javításra szorult értéktárgyat nem kell megjavíttatnia). [2012/I. törvény 172. §-a.]
(Munka Törvénykönyve)

A kár következményei érinthetik a Munkavállaló hozzátartozóit - elsősorban, de nem feltétlenül a vele együtt élőket, illetve az általa eltartottakat - is. Hozzátartozó a következő címeken tarthat igényt a Munkáltatótól kártérítésre:- károkozással összefüggésben felmerült kár (tényleges, pénzbeli vagy dologi kára, elmaradt jövedelme, szükséges és indokolt - például utazási - költségei);- tartást pótló kártérítés, ha a károkozás miatt meghalt Munkavállaló tartotta el őt. (Ennek összegének biztosítania kell a hozzátartozó szükségleteinek a károkozásból eredő sérelem bekövetkezte előtti színvonalon való kielégítését.Megállapításakor - csökkentő tényezőként - figyelembe kell venni a hozzátartozó tényleges vagy elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is.)A polgári törvénykönyv szerint a járadék mértékének megállapításánál azt is értékelni kell, hogy a járadékot igénylő érvényesített-e, illetve érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a meghalt Munkavállalóval egy sorban voltak kötelesek. A járadékkövetelés jogát nem érinti, ha a meghalt Munkavállaló a tartási kötelezettségét megszegte.[2012/I. törvény 171. § (l)-(2) és az 1959/IV. törvény 358. § (2)-(3), és bekezdései.]
(Munka Törvénykönyve)

Dologi kár a Munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban (például ruházatában) bekövetkezett kár. Ennek összegét szintén a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapulvételével kell meghatározni, figyelemmel az avulás értékcsökkentő hatására is.Ha a dologban okozott kár értékcsökkenés nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni. [2012/I. törvény 170. § (l)-(2) bekezdései.]E §-ok a Munkavállalót megillető kártérítés összegének meghatározására irányadó szabályokat tartalmazzák. A Munka Törvénykönyve e körben nem kíván változtatni a hatályos Mt. által kialakított szabályokon és az azok alapján kialakult bírói gyakorlaton. A 169. § (2) bekezdése elmaradt (megtérítendő) jövedelemként a Munkavállalónak azokat a jövedelmeit ismeri el, amelyeket a Munkavállaló jogszerűen szerzett meg. Kizárja a Munka Törvénykönyve e jövedelmek köréből azokat, amelyekhez a Munkavállaló a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megszegésével folytatott tevékenység révén jutott hozzá, ezzel is ösztönözve a legális foglalkoztatás terjedését. A Munka Törvénykönyve mellőzi a hatályos Mt. 179. §-ában foglalt rendelkezés beiktatását. Ennek folytán elmaradt munkabér összegének meghatározásakor a ténylegesen elmaradt munkabér (távolléti díj) összegét kell figyelembe venni, nem pedig az átlagkeresetet.
(Munka Törvénykönyve)

az elmaradt munkabér összegének meghatározásakor ezentúl a ténylegesen elmaradt munkabér (távolléti díj) összegét kell figyelembe venni (eddig az átlagkeresetet kellett). [2012/I. törvény 169. § (1) bekezdése.]Ha a Munkavállalónak okozott kár keresőképtelenséghez, esetleg az adott munka elvégzésére való teljes alkalmatlansághoz vezet, s így keresetkiesést eredményez, a kármérték megállapításánál be kell számítani:- az elmaradt munkabért;- azon rendszeres juttatások (például cafeteria) pénzbeli értékét, melyekre a Munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult volt, s amelyeket a kár bekövetkeztéig rendszeresen igénybe is vett (a természetbeni juttatások értékét a kártérítés megállapításakori fogyasztói ár alapulvételével);- a nem a munkaviszonyból származó, de az okozott sérelemmel összefüggésben elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet. (Például a bérleti díjat, ha a Munkavállaló addig egyik szobáját kiadta, de ezt az ápolására hozzá felköltözött rokona elhelyezése miatt már nem teheti meg. Ha azonban a Munkavállaló a bérleti díj után nem fizetett személyi jövedelemadót, e jövedelme nem minősül jogszerűen megszerzettnek s ezért a kártérítési felelősség sem térjed ki rá. Ugyanez a helyzet a feketén végzett munkából származó jövedelemmel is.)Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak (például munkaruha-juttatás), valamint a költségtérítés címén kapott összeget (mivel munkavégzés hiányában költség sem merül fel).A polgári törvénykönyv szerint a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelem-kiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapulvételével kell meghatározni. Ha ez idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós változás következett be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe venni.Jóllehet az új törvény már nem tartalmazza azt a rendelkezést, hogy az elmaradt jövedelem megállapításakor figyelembe kell venni az olyan jövőbeni változást is, amelynek bekövetkezésével előre számolni lehetett, de abból az általános szabályból, mely szerint a Munkáltatónak nem kell megtérítenie azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható, az is következik, hogy meg kell térítenie viszont azt a kárt, amelynek bekövetkezése (például beütemezett prémiumkifizetés, béremelés elmaradása) előre látható volt. [2012/I. törvény 162. § (1), 169. § (l)-(2) bekezdései.]Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a Munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munka-teljesítménnyel hárít el. (Például nem csökkenti a Munkavállalóval szembeni kártérítési igényt az, ha a Munkavállaló munkahelyi balesetből fakadó végtagcsonkolása ellenére kisvállalkozásából jövedelmet szerez.) [2012/I. törvény 169. § (l)-(4) és az 1959/IV. törvény 357. § (1) bekezdései.]Ez §-ok a Munkavállalót megillető kártérítés összegének meghatározására irányadó szabályokat tartalmazzák. A Munka Törvénykönyve e körben nem kíván változtatni a hatályos Mt. által kialakított szabályokon és az azok alapján kialakult bírói gyakorlaton. A 169. § (2) bekezdése elmaradt (megtérítendő) jövedelemként a Munkavállalónak azokat a jövedelmeit ismeri el, amelyeket a Munkavállaló jogszerűen szerzett meg. Kizárja a Munka Törvénykönyve e jövedelmek köréből azokat, amelyekhez a Munkavállaló a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megszegésével folytatott tevékenység révén jutott hozzá, ezzel is ösztönözve a legális foglalkoztatás terjedését. A Munka Törvénykönyve mellőzi a hatályos Mt. 179. §-ában foglalt rendelkezés beiktatását. Ennek folytán elmaradt munkabér összegének meghatározásakor a ténylegesen elmaradt munkabér (távolléti díj) összegét kell figyelembe venni, nem pedig az átlagkeresetet.
(Munka Törvénykönyve)

az új törvény nem sorolja fel a kárfajtákat, de a kártérítés továbbra is a következő kárfajtákra terjedhet ki:- a Munkavállaló elmaradt jövedelme,- a Munkavállaló dologi kára,- a Munkavállalónak a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségei.A törvény által nem szabályozott kérdésekben a polgári törvénykönyv XXXI. fejezetének rendelkezései szerint kell megtéríteni a károkozással a károsult vagyonában beállt értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, valamint azt a kárpótlást vagy költséget, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges (teljes reparáció elve).[1959. évi lV. törvény 355. § (4) bekezdése.]Az új törvény már nem említi a nem vagyoni károkat - amikor a Munkavállaló a károkozás miatt nem számszerűsíthető kárt (például jó hírnév sérelme, idegi állapot romlása) szenved -, de a polgári jogi szabályokból következően a Munkavállaló továbbra is követelheti nem vagyoni kára megtérítését. [1959/IV. törvény 355. §-a.]A kár megtérítése – reparációA polgári jogi felelősség intézményének megelőző funkciója mellett legalább azzal megegyező fontosságú szerepe van a reparációban, azaz a kár bekövetkeztét megelőző állapot helyreállításában.A kártérítés egyik célja a károsult olyan helyzetbe hozása, mintha a kár be sem következett volna. A reparáció megvalósítása különböző utakon lehetséges:Eredeti állapot helyreállításaA kártérítés reparatív funkciójának leginkább az eredeti állapot helyreállítása felel meg, azonban ennek alkalmazása nem minden esetben lehetséges. Elsősorban szerződésszegések körében hatásos, egyéb károkozások esetén (pl. személyi sérüléssel is járó károkozás) gyakran nem is használható. Előfordulhat, hogy maga a károsult érdeke nem kívánja az eredeti állapot helyreállítását. Dologban okozott károk esetén az eredeti állapot helyreállítását általában kijavítással is meg lehet valósítani, ilyenkor azonban figyelemmel kell lenni az esetleges értékcsökkenésre is.Természetbeli kárpótlásRitkán előforduló kártérítési forma, általában akkor kerül alkalmazásra, ha a megsemmisült vagy megsérült dolog a károkozónak is rendelkezésére áll, azt esetleg maga is termeli vagy előállítja. Új elemként megjelenik ebben az esetben a károsult és a károkozó viszonyában a bizalom, hiszen a természetbeli kárpótlás elfogadásához ez elengedhetetlen.Pénzbeli kártérítésA reparáció leggyakrabban alkalmazott formája a pénzbeli kártérítés, melyek alkalmazására az előző kártérítési formák megvalósíthatatlansága esetén kerül sor. A pénzbeli kártérítés történhet egy összegben vagy járadék formájában.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltató - mivel kárfelelőssége objektív - a Munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. A bevitt dolgokban szándékosan okozott kárt is teljes mértékben kell megtérítenie. [2012/I. törvény 167. § (1) bekezdése.] a bíróság méltányossági alapon a Munkáltatói kártérítés összegét is csökkentheti, mérlegelve a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés kifizetésének következményeit a károkozó Munkáltatóra (erre különösen természetes személy Munkáltató esetében kerülhet sor, ha egy nagy összegű kártérítés indokolatlanul veszélyeztetné létfenntartását). [2012/I. törvény 167. § (1), (3) bekezdései.]A teljes kártérítési felelősség csak a károkozással közvetlenül összefüggő károkra terjed ki. Nem kell a Munkavállalónak megtérítenie azt a kárt, amelyről bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható.Kármegosztásnak van helye, ha a kárt nem a károsult Munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta ugyan, de a részéről is megállapítható vétkes közrehatás (például levette a védősisakját, és ezért súlyosabb sérülés érte, mint különben érte volna). Ilyenkor a Munkáltatónak nem kell megtérítenie a kár azon részét, amit a Munkavállaló vétkes magatartása okozott.Megoszlik a kárviselés akkor is, ha a Munkavállaló elmulasztotta kárenyhítési kötelezettsége teljesítését, és ezért a kár nagyobb lett, mint egyébként lett volna. [2012/I. törvény 167. § (2) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében megtartja a Munkáltatói kárfelelősség jogalapjára vonatkozó általános szabályt, az ún. objektív (vétkességtől független) kárfelelősséget. E rendelkezésből, illetve a polgári jog szabályainak alkalmazásából folyik az, hogy a Munkavállaló köteles bizonyítani a károkozásnak a munkaviszonnyal fennálló okozati összefüggését, ugyanígy a keletkezett kárt, illetve annak összegét is. Az általános objektív felelősség körében a Munka Törvénykönyve a Munkáltató számára - a munkajog eddigi szemléletéhez képest - új kimentési okot határoz meg, amikor a működési kör fogalmát felváltja az ellenőrzési kör fogalmával. A Munka Törvénykönyve szándéka ezzel az, hogy szűkítse a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széles körű Munkáltatói kártérítési felelősséget. A hatályos Mt. 174. § rendelkezésén (a működési kör rendkívül széles értelmezésén) alapuló joggyakorlat olyan tényállásokban is megállapította a Munkáltató kártérítési kötelezettségét, amelyekben a kár bekövetkezésére a Munkáltatónak nem lehetett még közvetett befolyása sem és ezzel a Munkáltatói tevékenység jellegétől függetlenül – a tárgybani alkotmánybírósági határozat nyomán is - lényegében általánossá tette a polgári jog veszélyes üzemi felelősségét a Munkáltatói kárfelelősség körében.A kártérítési felelősség alóli Munkáltatói kimentés lehetőségét a 166. § (2) bekezdése tartalmazza. E szabályból az következik, hogy a Munkáltató az ellenőrzési körében bekövetkezett kár megtérítése alól nem mentheti ki magát, azaz felelőssége minden esetben fennáll. Az ellenőrzési körbe tartoznak mindazok a körülmények (eszközök, energia, Munkavállalók), amelyeknek működésére a Munkáltatónak tevékenysége során befolyása van.Az ellenőrzési körön kívüli okból keletkező károk megtérítése alól a Munkáltató két együttes feltétel teljesülése esetében mentheti ki magát. Mentesülésre csak olyan károkozó körülmény bekövetkezése esetén kerülhet sor, amellyel – általános megítélés szerint – nem számolhatott és nem is volt elvárható, hogy e károkozó körülményt elhárítsa. A Munka Törvénykönyve lényegében az új Ptk. szakértői Jogszabályának koncepcióját érvényesíti (118. §).A Munka Törvénykönyve 53. § (1) bekezdése a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetei körében szabályozza azt, hogy a Munkáltató a Munkavállalót harmadik személy (más Munkáltató) javára való teljesítésre kötelezheti. Ez a tényállás azzal jellemezhető, hogy a Munkavállaló a teljesítésnek ilyen módja esetében a másik Munkáltató szervezeti rendjébe illeszkedve teljesíti a munkaviszonyból származó kötelességeit. Ez a körülmény alapozza meg a Munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősségét. Azonos szabályt tartalmaz a Munka Törvénykönyve a 195. § (3) bekezdésében a foglalkoztatásnak arra az esetére, amelyben a Munkavállaló a munkaviszony keretében több Munkáltató javára való teljesítésre vállal kötelezettséget.A Munka Törvénykönyve 167. §-a teljes kártérítés szabályát is rögzítve – a kártérítés mértékére, illetve az ún. kármegosztásra alapul szolgáló körülményeket határozza meg. A Munka Törvénykönyve az új Ptk. szakértői Jogszabályának megoldását alkalmazza (119. §) az ún. előreláthatóság tekintetében és ugyanígy a kármegosztás szabályozásában is (121. §). A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében is lehetőséget teremt a kártérítés összegének méltányossági alapú csökkentésére. Erre elsősorban olyan, ún. kisegzisztenciájú Munkáltatók (különösen természetes személy Munkáltatók) esetében kerülhet sor, amelyeknek (akiknek) esetében a magas összegű kártérítés indokolatlanul veszélyeztetné fennmaradásukat, Munkáltatókénti működésüket, illetve (természetes személyek esetében) személyes létfenntartásukat.A Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségi szabályai csak a munkaviszony keretében keletkezett károk megtérítésére irányadók. A kollektív munkajog alanyainak viszonyában a polgári jog szabályai korlátozás nélkül alkalmazandók, ugyanígy a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes szerződések (tanulmányi szerződés, versenytilalmi megállapodás) esetében is.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltatót az általános szabályok szerint terheli felelősség a Munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. Kárfelelőssége korlátozására a Munkáltató megszabhatja a munkahelyre bevihető dolgok körét. Így engedélyhez kötheti a munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét (nem tilthatja azonban meg a Munkavállaló szokásos életviteléhez szükséges dolgok - például gyógyszer - bevitelét a munkahelyre), továbbá elrendelheti e dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését.Ha a Munkavállaló a Munkáltató előírásait megszegi, a Munkáltató kárfelelőssége csökken: csak akkor lesz felelős, ha szándékosan okozott kárt a Munkavállalónak. [2012/I. törvény 168. § (l)-(2) bekezdései.]A Munka Törvénykönyve az általános Munkáltatói kárfelelősségi szabályt rendeli alkalmazni a Munkavállaló munkahelyre bevitt dolgaiban keletkezett károk megtérítésére, fenntartva azt a Munkáltatói lehetőséget, hogy a Munkavállalót az általa a munkahelyre bevitt dolgok meghatározott helyen való elhelyezésére kötelezze, illetve bejelentési kötelezettséget írjon elő. A Munkavállaló által a szokásos életvitel körében használt dolgok munkahelyre való bevitelét a Munkáltató nem tilthatja el. Ez a lehetőség csak olyan dolgok tekintetében áll fenn, amelyek e körön kívül esnek. A Munkáltató által előírt, a munkahelyre bevitt dolgokra vonatkozó korlátozó szabályok Munkavállaló általi megszegése - Munkáltatói bizonyítási kötelezettség mellett - azt eredményezi, hogy a Munkáltató csak a szándékosan okozott kárt köteles megtéríteni.
(Munka Törvénykönyve)

ha a Munkáltató egyoldalúan arra kötelezte a Munkavállalót, hogy harmadik személy részére végezzen munkát, azaz más Munkáltatóhoz rendelte ki, a Munkavállalónak ott okozott Munkáltatói kár megtérítésére a kirendelő és a fogadó Munkáltató egyetemlegesen köteles, és a Munkavállaló bármelyiküktől követelheti a teljes kár megtérítését. [2012/I. törvény 53. §-ában, 166. § (3) bekezdése.]
(Munka Törvénykönyve)