Munkaügyi Tudástár

A leltárfelelősség objektív (azaz vétkességre tekintet nélküli), és részletes feltételrendszer szabályozza. [2012/I. törvény 182-188. §-ai.]Leltári készlet az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyag, illetve áru. Nem keletkeztet leltárfelelősséget, ha a leltárkészletben forgalmazási veszteség miatt keletkezik csökkenés. A forgalmazási veszteség körébe tartozik a természetes mennyiségi csökkenés (például szavatosság lejárta miatti csökkenés, folyadék párolgása) és a kezeléssel járó veszteség (például az adagolás során keletkező veszteség).A Munkáltató állapítja meg azon anyagok, áruk körét, amelyek után - tekintettel az anyag jellegére, méretére, a raktározás-tárolás körülményeire - forgalmazási veszteség számolható el, valamint e forgalmazási veszteség elszámolható mértékét.A Munkáltatónak meg kell állapítania a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló Munkáltatói kötelezettségeket is. Ha a leltári készletben a forgalmazási veszteséget meghaladó hiány keletkezik, és annak oka ismert, a kárért a károkozó felel. Ha például két raktáros közül az egyik az árukészletet eltulajdonítja, a felelősség csak őt terheli (ez nem is leltárfelelősség, annak megállapításához ugyanis az is szükséges, hogy a keletkező hiány oka ismeretlen legyen). [2012/I. törvény 183. § (1) bekezdése, 185. § (l) a)-b), e) pontjai.]A Munka Törvénykönyve fenntartja a Munkavállaló leltárhiányért való felelősségének intézményét, illetve a leltárhiány fogalmát - a leltáridőszak fogalmának meghatározásával együtt - a hatályos Mt.- vel azonosan határozza meg. A leltárhiányért való felelősség változatlanul a Munkavállaló megőrzési (objektív) felelősségének az egyik sajátos esete, amelynek lényeges feltételei változatlanok, illetve a felelősség érvényesítéséhez változatlanul a felek közötti egyéni vagy csoportos leltárfelelősségi megállapodás szükséges. A leltárfelelősségi megállapodással kapcsolatos szabályokat kiegészítette a Munka Törvénykönyve az annak megszűnésére, illetve Munkavállaló általi felmondására vonatkozó rendelkezésekkel. A 185. § a korábbiakhoz képest részletesebben és ezért garanciális jelleggel határozza meg a Munkáltatónak a leltározási eljárással kapcsolatos kötelességeit. A Munkavállalót az eljárásban megillető jogokat a Munka Törvénykönyve változatlanul tartja fenn.
(Munka Törvénykönyve)

A kár bekövetkezését, a szabályszerű átadás megtörténtét, a megőrzés feltételeinek megfelelő biztosítását a Munkáltatónak kell bizonyítania.Bizonyítottság esetén a Munkavállaló felelőssége objektív: azaz csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt általa elháríthatatlan ok idézte elő. (Ilyen elháríthatatlan ok például, ha a Munkáltató nem biztosította a kizárólagos megőrzés feltételeit, mert mondjuk nem adott kulcsot a helyiség ajtajához, vagy a Munkavállalókon kívül mások is rendelkeztek kulccsal.) Ha az okot a Munkavállaló elháríthatta volna, akkor is felel, ha még gondatlan sem volt a kár bekövetkezése kapcsán.Ha a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett kár megrongálódás miatt keletkezett, enyhébb, vétkességi alapú a Munkavállaló felelőssége: akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [2012/I. törvény 180. § (2), (5)-(6) bekezdései.]Objektív kárfelelősség esetén a Munkavállalónak a teljes kárt meg kell térítenie. Ekkor a vétkesség vizsgálatára sor sem kerül. Ha a kár vétkességi alapú (megrongálódáskor), az általános szabály érvényesül: szándékosság és súlyos gondatlanság esetén a teljes kárt, enyhe gondatlanság esetén legfeljebb a távolléti díj négyszeresét (kollektív szerződéses előírás esetén nyolcszorosát) kell kártérítésként megfizetnie.Ha a kárt - megőrzési felelősség esetén - több Munkavállaló okozta, a hiányért a Munkavállalók nem vétkességük, illetve közrehatásuk, hanem munkabérük arányában felelnek. Bíróság a Munkavállaló által megtérítendő kárt megőrzési felelősség esetén is mérsékelheti.[2012/I. törvény 181. § (3), (5)-(6), 191. §(1) bekezdései.]A több Munkavállaló általi együttes károkozás esetére a Munka Törvénykönyve a polgári jogban alkalmazott, illetve a polgári ítélkezési gyakorlatban kialakított szabályozást veszi át azzal az eltéréssel, hogy a Munkavállalók egyetemleges kötelezésére csak szándékos károkozás esetében van lehetőség. A megőrzési felelősség mellett a vétkességarányos felelősségi szabály nem alkalmazható, ezért a Munka Törvénykönyve fenntartja a hatályos Mt. 171. § (1) bekezdésének megoldását.
(Munka Törvénykönyve)

A megőrzési felelősség feltétele a dolog szabályszerű átadása. Ez általában jegyzék vagy elismervény alapján történik, a Munkavállaló(k) aláírásával. Kivételesen, pénztáros, pénz- vagy értékkezelő munkakörök esetén, az általuk kezelt pénz, értékpapír vagy egyéb értéktárgy átadása jegyzék vagy elismervény nélkül is szabályszerű. Más dolgok esetén az ilyen munkakörben foglalkoztatott Munkavállalóknál is szükséges a jegyzék vagy elismervény szerinti átadás. [2012/I. törvény 180. § (3) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve lényegében változatlan tartalommal tartja fenn a Munkavállaló ún. megőrzési felelősségének szabályait, ideértve e felelősségi alakzat jogalapi elemeit. Szükségtelennek tartja ugyanakkor a Munka Törvénykönyve a felelősség alóli kimentési okok körében a Munkáltatónak azt a mulasztását szabályozni, amellyel nem biztosította a Munkavállaló számára az átadott dolog őrzésének feltételeit. A Munkavállaló részéről a hiány oka ebben az esetben - általában - elháríthatatlan is, amire a Munkavállaló a (2) bekezdés szerint hivatkozhat. A megőrzési felelősségi szabályok – azonosan a hatályos Mt.-vel – csak az őrzött dologban bekövetkezett hiány esetére alkalmazandók. A dologban bekövetkezett egyéb károsodás (rongálódás) esetében a Munkavállalói felelősség vétkességi alapú a Munkavállaló bizonyítási kötelezettsége mellett, eltérően a 179. §-ban foglalt bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabálytól.
(Munka Törvénykönyve)

A megőrzési felelősség a kárfelelősség egy altípusa. Kár következhet be olyan dolgokban, amelyeket a Munkavállaló szabályszerűen, kizárólagos megőrzésre vett át úgy, hogy azokkal el kell számolnia, illetve azokat vissza kell szolgáltatnia, s addig azokat állandóan saját őrizetében kell tartania, azokat kizárólagosan ő használhatja vagy kezelheti. Ilyen felelősség egyszerre több Munkavállalót is terhelhet, feltéve, hogy a szabályszerű átadás mindannyiuk esetében megtörtént. Ez esetben a Munkavállaló(k) felelőssége szigorúbb az általános felelősségnél (a teljes kár megtérítésére kiterjed).A megőrzési felelősség esete a munkaeszközökkel, leltár szerinti berendezési tárgyakkal kapcsolatos felelősség. Ha ezekhez más is hozzáfér, nem áll fenn a megőrzési felelősség kizárólagos kezeléssel kapcsolatos feltétele. [2012/I. törvény 180. § (1), (5) bekezdései.]A Munka Törvénykönyve lényegében változatlan tartalommal tartja fenn a Munkavállaló ún. megőrzési felelősségének szabályait, ideértve e felelősségi alakzat jogalapi elemeit. Szükségtelennek tartja ugyanakkor a Munka Törvénykönyve a felelősség alóli kimentési okok körében a Munkáltatónak azt a mulasztását szabályozni, amellyel nem biztosította a Munkavállaló számára az átadott dolog őrzésének feltételeit. A Munkavállaló részéről a hiány oka ebben az esetben - általában - elháríthatatlan is, amire a Munkavállaló a (2) bekezdés szerint hivatkozhat. A megőrzési felelősségi szabályok – azonosan a hatályos Mt.-vel – csak az őrzött dologban bekövetkezett hiány esetére alkalmazandók. A dologban bekövetkezett egyéb károsodás (rongálódás) esetében a Munkavállalói felelősség vétkességi alapú a Munkavállaló bizonyítási kötelezettsége mellett, eltérően a 179. §-ban foglalt bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabálytól.
(Munka Törvénykönyve)

A kollektív szerződés a kártérítés szabályaitól csak a Munkavállaló javára térhet el. [2012/I. törvény 191. § (1) bekezdése.], ha törvény alkalmazása túlságosan hátrányos következménnyel járna a kárért felelős Munkavállalóra, szociális szempontokat is figyelembe lehet venni. A Munkáltató mérlegelheti a Munkavállaló helyzetére gyakorolt hatásokat, és eltekinthet a kártérítés egészének vagy egy részének megtérítésétől.A kárfelelősség kérdésében indult perben eljáró bíróság a Munkavállalót - vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés következményeit mérlegelve - méltányosságból részben mentesítheti a kár viselése alól akkor is, ha felelőssége megállapítható. [2012/I. törvény 190. §-a.]A Munkavállalói kártérítési felelősség Munka Törvénykönyve szerinti szabályainak mögöttes joga a polgári jog, illetve annak a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályai, azaz a törvényben nem szabályozott kérdésekben azokat alkalmazni kell. A polgári jogban lehetőség van a kártérítés összegének méltányossági okból való csökkentésére. E lehetőséget a Munkavállaló által megtérítendő kár összegének meghatározása tekintetében a Munka Törvénykönyve biztosítja.
(Munka Törvénykönyve)

, ha a kárt többen okozták, a kárösszeget a vétkesség arányában kell közöttük elosztani. Ha a vétkesség nem állapítható meg, a károkozó Munkavállalók a kárt közrehatásuk arányában viselik, ha ez sem egyértelmű, akkor pedig egyenlő arányban. (Korábban a közrehatás arányát a törvény nem rendelte vizsgálni.) Ha valamennyien azonosan vétkesek (például enyhe gondatlanság), akkor a kárért szintén egyenlő arányban felelősek. Ha szándékosság állapítható meg a károkozásnál, felelősségük egyetemleges, s a Munkáltató bármelyiküktől követelheti a teljes kárösszeget, melyet végül kártérítésre kötelezett Munkavállalónak lehet társaitól követelnie, illetve behajtania a rájuk eső kárrészre vonatkozóan. [2012/I. törvény 181. § (l)-(2), (4) bekezdései.]A több Munkavállaló általi együttes károkozás esetére a Munka Törvénykönyve a polgári jogban alkalmazott, illetve a polgári ítélkezési gyakorlatban kialakított szabályozást veszi át azzal az eltéréssel, hogy a Munkavállalók egyetemleges kötelezésére csak szándékos károkozás esetében van lehetőség. A megőrzési felelősség mellett a vétkességarányos felelősségi szabály nem alkalmazható, ezért a Munka Törvénykönyve fenntartja a hatályos Mt. 171. § (1) bekezdésének megoldását.
(Munka Törvénykönyve)

Szándékos károkozás esetén a Munkavállalónak a teljes kárt meg kell térítenie, függetlenül anyagi helyzetétől, szociális körülményeitől. [2012/I. törvény 179. §(3) bekezdése.], gondatlan károkozás esetén a megtérítendő kár mértéke a Munkavállaló egyhavi átlagkeresetének 50 százalékáról a távolléti díj négyszeresére emelkedik. Ezt kollektív szerződés a távolléti díj nyolcszorosára emelheti - a korábbi hathavi átlagkeresettel szemben. [2012/I. törvény 179. § (3) bekezdése.], súlyosan gondatlan károkozás esetén szintén a teljes kárösszeg térítendő meg. [2012/I. törvény 179. § (3), 191. § (2) bekezdései.]
(Munka Törvénykönyve)

. Nem kell megtéríteni azt a kárt,- amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható, nem állt közvetlen okozati összefüggésben a Munkavállaló magatartásával;- amelyet a Munkáltató (részben) vétkes magatartása okozott (ez esetben a kár arányos részét - kármegosztással - a Munkáltató köteles viselni);- amely abból származott, hogy a Munkáltató nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének (ez esetben szintén kármegosztásnak van helye). [2012/I. törvény 179. § (4) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve a Munkavállaló kártérítési felelősségének általános alakzataként fenntartja a vétkességi felelősséget. Ennek megfelelően a Munkavállaló – általában – az általa a munkaviszonybeli kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a Munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A Munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a Munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. A Munka Törvénykönyve e tekintetben nem változtat a hatályos Mt. Munkavállalói kárfelelősségi szemléletén.Ugyanakkor különbség van a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozásban. A Munka Törvénykönyve ugyan nem szünteti meg a Munkavállaló ex lege korlátozott kártérítési felelősségét az enyhe gondatlansággal okozott károk körében, ugyanakkor szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.A kártérítés mértékének korlátozása a (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával is megvalósulhat. A (4) bekezdés az ún. előreláthatósági szabályt alkalmazza. E megoldás az új Ptk. szakértői Jogszabályában már felmerült a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése körében és ezt a Munkáltatói kárfelelősség körében is alkalmazza a Munka Törvénykönyve. A Munkavállaló azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott, azaz a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben bekövetkezett (ezért általa általában előre nem látható, ún. következményi) károkat azonban nem. E szemlélet mind a gondatlanul, mind a szándékosan okozott károk esetében érvényesül. Ugyancsak kármegosztásra vezet a Munkáltató vétkes közrehatása, valamint a Munkáltatói kárenyhítési kötelezettség teljesítésének felróható elmulasztása. A Munkavállalói kárfelelősség mögöttes szabályai a polgári jog szerződésen kívüli károk megtérítésére vonatkozó szabályai. Ezek a kártérítés méltányossági alapú (bíróság általi) korlátozását is megengedik [Munka Törvénykönyve 190. §].
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló kártérítési felelőssége akkor állapítható meg, ha- a Munkáltatót kár érte,- a kárt a Munkavállaló okozta (vagyis ok-okozati összefüggés van a Munkavállaló magatartása-mulasztása és a kár között, azaz a kár bekövetkezése összefüggött a Munkavállaló munkaköri feladataival, munkaviszonyból eredő kötelezettségeivel), és- a Munkavállaló a kárt felróhatóan okozta (nem úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható).E körülményeket a Munkáltatónak kell bizonyítania. [2012/I. törvény 179. § (2) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve a Munkavállaló kártérítési felelősségének általános alakzataként fenntartja a vétkességi felelősséget. Ennek megfelelően a Munkavállaló – általában – az általa a munkaviszonybeli kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a Munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A Munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a Munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. A Munka Törvénykönyve e tekintetben nem változtat a hatályos Mt. Munkavállalói kárfelelősségi szemléletén.Ugyanakkor különbség van a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozásban. A Munka Törvénykönyve ugyan nem szünteti meg a Munkavállaló ex lege korlátozott kártérítési felelősségét az enyhe gondatlansággal okozott károk körében, ugyanakkor szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.A kártérítés mértékének korlátozása a (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával is megvalósulhat. A (4) bekezdés az ún. előreláthatósági szabályt alkalmazza. E megoldás az új Ptk. szakértői Jogszabályában már felmerült a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése körében és ezt a Munkáltatói kárfelelősség körében is alkalmazza a Munka Törvénykönyve. A Munkavállaló azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott, azaz a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben bekövetkezett (ezért általa általában előre nem látható, ún. következményi) károkat azonban nem. E szemlélet mind a gondatlanul, mind a szándékosan okozott károk esetében érvényesül. Ugyancsak kármegosztásra vezet a Munkáltató vétkes közrehatása, valamint a Munkáltatói kárenyhítési kötelezettség teljesítésének felróható elmulasztása. A Munkavállalói kárfelelősség mögöttes szabályai a polgári jog szerződésen kívüli károk megtérítésére vonatkozó szabályai. Ezek a kártérítés méltányossági alapú (bíróság általi) korlátozását is megengedik [Munka Törvénykönyve 190. §].
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló a munkajogi szabályok alapján felelős a munkaviszonyból származó kötelezettsége megsértésével a Munkáltatónak okozott kárért. A munkaviszonnyal összefüggésben okozott kár körébe tartozik például, ha pontatlan munkavégzésével okoz kárt, vagy ha a munkavédelmi szabályok be nem tartásával munkaeszközét tönkreteszi. Egyéb károkozás esetén - például ha céges gépkocsival a közlekedési szabályok megsértésével balesetet okoz, vagy ha eltulajdonítja a raktárkészletet - az általános, polgári jogi szabályok szerint felelős. [2012/I. törvény 179-191. §-ai.] a munkaviszonyból származó kötelezettség megsértésének felróhatónak kell lennie. A Munkavállaló akkor felel, ha nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (Eddig a vétkes - szándékos vagy gondatlan - károkozást tekintette a törvény a kárfelelősség alapjának.) [2012/I. törvény 179. § (1) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve a Munkavállaló kártérítési felelősségének általános alakzataként fenntartja a vétkességi felelősséget. Ennek megfelelően a Munkavállaló – általában – az általa a munkaviszonybeli kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a Munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A Munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a Munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. A Munka Törvénykönyve e tekintetben nem változtat a hatályos Mt. Munkavállalói kárfelelősségi szemléletén.Ugyanakkor különbség van a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozásban. A Munka Törvénykönyve ugyan nem szünteti meg a Munkavállaló ex lege korlátozott kártérítési felelősségét az enyhe gondatlansággal okozott károk körében, ugyanakkor szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.A kártérítés mértékének korlátozása a (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával is megvalósulhat. A (4) bekezdés az ún. előreláthatósági szabályt alkalmazza. E megoldás az új Ptk. szakértői Jogszabályában már felmerült a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése körében és ezt a Munkáltatói kárfelelősség körében is alkalmazza a Munka Törvénykönyve. A Munkavállaló azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott, azaz a magatartásával igen távoli okozati összefüggésben bekövetkezett (ezért általa általában előre nem látható, ún. következményi) károkat azonban nem. E szemlélet mind a gondatlanul, mind a szándékosan okozott károk esetében érvényesül. Ugyancsak kármegosztásra vezet a Munkáltató vétkes közrehatása, valamint a Munkáltatói kárenyhítési kötelezettség teljesítésének felróható elmulasztása. A Munkavállalói kárfelelősség mögöttes szabályai a polgári jog szerződésen kívüli károk megtérítésére vonatkozó szabályai. Ezek a kártérítés méltányossági alapú (bíróság általi) korlátozását is megengedik [Munka Törvénykönyve 190. §].
(Munka Törvénykönyve)