Munkaügyi Tudástár

A Munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a rendeltetése folytán vasárnap, illetve munkaszüneti napon is működőnek, ha a tevékenység igénybevételére a vasárnaphoz, illetve munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, illetve ha baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá vagyonvédelem érdekében kerül sor. A tevékenység igénybevétele akkor kapcsolódik közvetlenül a vasárnaphoz, illetve a munkaszüneti naphoz, ha az adott tevékenység szorosan kötődik az ünnephez vagy annak jellegéhez (például egyházi ünnep esetén ilyen minden ehhez kötődő szolgáltatás), továbbá e körbe tartoznak a szórakozással, kényelmi szolgáltatásokkal összefüggő Munkáltatói tevékenységek, valamint az egészségügyi szolgáltatások, a katasztrófaelhárítás, illetve a vagyonbiztonsággal kapcsolatos tevékenységek.A súlyos kárnak nem közvetlenül a Munkáltató gazdálkodását kell fenyegetnie, hanem általános működését. (Tehát mondjuk a megrendelői igények teljesítésének elmaradásáért fizetendő kártérítés nem alapozhatja meg munkaszüneti napi munkavégzés elrendelését, de a Munkáltató vagyontárgyait fenyegető veszély - például árvíz vagy súlyos műszaki hiba - igen.) Ha a Munkáltató többféle tevékenységet végez, csak azoknak a Munkavállalóknak rendelhet el munkaszüneti napokra munkavégzést, akiknek a tevékenysége megfelel e törvényi feltételeknek. [2012/I. törvény 102. § (3) bekezdése.]
(Munka Törvénykönyve)

a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter ezentúl csak az általános munkarendben foglalkoztatott Munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását szabályozhatja évente kiadott rendeletében. Ezt legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-éig ki kell hirdetni. A változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie. Vasárnap továbbra sem nyilvánítható munkanappá. [2012/I. törvény 102. §-a.]
(Munka Törvénykönyve)

a Munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkaidő tartama, ha 6 órát meghaladja, (továbbra is) 20 perc, de amennyiben a 9 órát meghaladja, ezentúl további 25 perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ha a Munkáltató a Munkavállaló számára a rendkívüli munkaidőt a rendes munkaidő folytatásaként rendeli el, a munkaközi szünet tartamának meghatározásakor össze kell számítani a rendes és a rendkívüli munkaidőt. A munkaközi szünet tartamát - a felek megállapodása vagy kollektív szerződés rendelkezése alápján - legfeljebb 60 percre lehet emelni. A Munkáltató egyoldalúan nem növelheti a munkaközi szünet tartamát.A munkaközi szünet tartama - a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállalót kivéve - nem része a munkaidőnek, így erre az időre díjazás sem jár. Ettől a kollektív szerződés, a munkaszerződés természetesen eltérhet, és a Munkáltató akár egyoldalúan is rendelkezhet úgy, hogy a munkaközi szünetet a munkaidő részeként biztosítja (ez a munkaközi szünet egy részére is vonatkozhat).A munkaközi szünetet úgy kell kiadni, hogy a Munkavállaló a munkavégzést megszakíthassa, és munkavégzési helyét elhagyhassa. Erre az időre számára semmilyen munkavégzés nem rendelhető el.A munkaközi szünet célja a Munkavállaló pihenése, regenerációja, ezért nem lehet azt közvetlenül a munkavégzés kezdetén vagy végén kiadni. Ha a munkaközi szünetet több részletben adja ki a Munkáltató, és legalább egy részlet eléri a 20 percet, a többi szünet tekintetében ettől el lehet térni. Több részletben a munkaközi szünet egyébként akkor adható ki, ha a Munkáltató - a felek megállapodása vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján - a törvényes mértéknél hosszabb munkaközi szünetet biztosít.A munkaközi szünet kiadásának időpontját nem kell nyilvántartani, de szükség esetén a Munkáltatónak tudnia kell bizonyítani, hogy a munkaközi szünetet a törvénynek megfelelően biztosította. A Munkáltatónak lényeges érdeke fűződhet a kiadás időpontjának regisztrálásához is, például ha a munkaközi szünetet éjszakai pótlékra jogosító időszakban adja ki. [2012/I. törvény 103. §-a.]Jogszabályi indoklásA Munka Törvénykönyve a munkaközi szünet szabályozását egyszerűsíti. A felek megállapodása vagy a kollektív szerződés a Munkavállaló javára eltérhet, így előírhatja a munkaközi szünet munkaidőben történő kiadását. A korábbiakhoz képest a Munka Törvénykönyve - a munkaközi szünet rendeltetésével összhangban - egyértelműen határozza meg a munkaközi szünet kiadásával kapcsolatos Munkáltatói kötelezettséget is.
(Munka Törvénykönyve)

az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásának egyik módja, ha a Munkáltató úgynevezett elszámolási időszakot állapít meg. Az elszámolási időszakot meg kell különböztetni a munkaidőkerettől. A munkaidőkeret a teljesítendő munkaidő mértékét határozza meg, és a munkaidő egyenlőtlen beosztásának feltétele. Az elszámolási időszak kizárólag a munkaidő beosztására szolgál.A munkaidőkeret esetében a teljesítendő munkaidő és a munkaidő beosztásának, ledolgozásának időszaka megegyezik. Az elszámolási időszak esetében ezek semmiképp sem eshetnek egybe, mert az elszámolási időszak a heti munkaidő ledolgoztatására szolgáló hosszabb időegység.A teljesítendő heti munkaidőt az általános szabályok szerint, a napi munkaidő és az adott hétre irányadó általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Az így meghatározott munkaidőt azonban a Munkáltató nem az adott héten, hanem az elszámolási időszak alatt jogosult-köteles ledolgoztatni (ezen időszak alatt lehet, illetve kell beosztania a heti munkaidőt). A Munkáltatónak ez esetben is be kell tartania a beosztásnál egyébként érvényesülő korlátokat (például maximális napi munkaidő, pihenőidők kiadása).Míg az egyes munkaidőkeretek egymást követik, és a Munkavállalóra nézve mindig csak egy munkaidőkeret lehet irányadó, addig az elszámolási időszakok egymásra épülnek, egymással párhuzamosan telnek (minden egyes heti munkaidő ledolgozására új elszámolási időszak kezdődik). A munkaidő elszámolási időszakos megszervezésekor minden egyes heti munkaidő ledolgoztatására ugyanolyan időegység áll rendelkezésre, míg a munkaidőkeret esetén a ledolgozásra nyitva álló idő egyre rövidül.Az elszámolási időszak a teljesítendő munkaidő meghatározásának alapjául szolgáló héttel kezdődik, és tartamát a munkaidőkeret tartamára vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni, tehát az elszámolási időszak tartamát ugyanazon feltételek mellett lehet 4,6, illetve 12 hónapban megállapítani, mint a munkaidőkeret esetében. A párhuzamosan, de elcsúsztatva telő elszámolási időszakok így hetente járnak le. A Munkáltatónak arra kell figyelemmel lennie, hogy az adott elszámolási időszak végén az adott heti munkaidő le legyen dolgoztatva.Az elszámolási időszak kezdetének és befejezésének időpontját a Munkáltató - a munkaidőkeretre vonatkozó szabályokkal egyezően - köteles meghatározni és a Munkavállalóval közölni. Ugyancsak a munkaidőkeretre vonatkozó szabályt kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaviszony az elszámolási időszak befejezését megelőzően véget ér. (A munkaidőkeretre vonatkozó szabályok alkalmazására való utalás kizárólag technikai jellegű, ebből semmiképp sem vonható le olyan következtetés, miszerint a két intézmény azonos vagy akár csak hasonló is volna.) [2012/I. törvény 98. §-a.]Jogszabályi indoklás A Munka Törvénykönyve az egyenlőtlen munkaidő-beosztás új lehetőségét teremti meg. A Jogszabályban foglaltak alkalmazásával lehetősége lesz a Munkáltatónak arra, hogy az adott heti munkaidőt hosszabb idő alatt dolgoztathassa le. Az időtartam hosszának meghatározásakor a munkaidő- keretre vonatkozó feltételek e tekintetben is alkalmazandók ugyan, ám ez a munkaidő- beosztási módszer gyökeresen eltér a munkaidő-keretre vonatkozó szabályoktól. Míg a munkaidő-keret alkalmazása elsősorban a munkaidő mennyiségének hosszabb idő alapulvételével történő meghatározása, addig az e § szerinti megoldás tisztán beosztási szabály. Ennek alkalmazásával a Munkáltatónak arra nyílik lehetősége, hogy valamennyi munkahétre eső munkaidő ledolgozására hosszabb időszakot vegyen alapul.
(Munka Törvénykönyve)

a Munkáltató az adott munkanapra a napi munkaidőt főszabályként megszakítás nélkül állapítja meg (osztatlan munkaidő). A Munkavállalóval kötött megállapodás alapján azonban lehetőség van arra, hogy a Munkáltató a napi munkaidőt legfeljebb két részletben dolgoztassa le a Munkavállalóval. Ennek feltétele, hogy a két munkavégzés között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani. [2012/I. törvény 100. §-a.]A Munka Törvénykönyve a munkaidő beosztás szabályait a munkaidőre vonatkozó EU irányelv rendelkezéseivel összhangban, a hatályos Mt. szabályozását némiképp pontosítva állapítja meg. A Munkavállalók érdekeinek védelmét szem előtt tartva a Munka Törvénykönyve meghatározza és pontosabban fogalmazza meg az osztott munkaidő beosztás alkalmazásának szabályait is.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltatónak a Munkavállaló munkaidejét úgy kell beosztani, hogy a beosztás szerinti napi munkaidő nem lehet 4 óránál rövidebb, illetve 12 óránál hosszabb. A beosztás szerinti napi munkaidő alsó határától részmunkaidőben, felső határától pedig készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállaló esetében lehet kivételt tenni.A beosztás szerinti heti munkaidő felső határa 48 óra, készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállaló esetében 60 óra, amit egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén átlagban kell figyelembe venni.A téli időszámításra való áttéréskor mind a napi, mind a heti munkaidő felső határa egy órával meghaladható. Az általános munkarend szerint működő Munkáltatónak (ha a miniszter által meghatározott, a munkaszüneti nap körüli munkanapokat átszervező munkarendet alkalmazza) a beosztás szerinti heti 48 órás felső munkaidőhatárt nem kell betartania azon a héten, amikor szombatra került át más hétről a munkanap.Be kell számítani
- a beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidőbe: a rendkívüli munkaidőből az eredeti munkaidő-beosztástól eltérő időpontban teljesített munkaidőt,
- a heti munkaidőbe: az ügyelet tartamát,
- a napi munkaidőbe: az ügyelet tartamát akkor, ha az alatta teljesített tényleges munkavégzés időtartama nem állapítható meg pontosan. [2012/I. törvény 99. §-a.]A Munka Törvénykönyve a munkaidő beosztás szabályait a munkaidőre vonatkozó EU irányelv rendelkezéseivel összhangban, a hatályos Mt. szabályozását némiképp pontosítva állapítja meg. A Munkavállalók érdekeinek védelmét szem előtt tartva a Munka Törvénykönyve meghatározza és pontosabban fogalmazza meg az osztott munkaidő beosztás alkalmazásának szabályait is
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló részére főszabályként legalább 11 óra egybefüggő napi pihenőidőt kell biztosítani napi munkája befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között. Legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani- az osztott munkaidőben,- a megszakítás nélküli,- a több műszakos,- az idényjellegű tevékenység keretében,- a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállalónak.Ha a napi pihenőidő a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább hét órát kell biztosítani. A Munkavállaló a készenlétet követően rögtön munkába állítható, azaz ha a készenlét alatt nem végzett munkát, nem jár napi pihenőidő.A napi pihenőidő tartama alatt nem végezhető munka (ideértve a rendkívüli munkát is), de a munka befejezését követően, még ugyanazon a munkanapon rendkívüli munkaidőben elrendelhető. A Munkáltató ennek befejezését követően biztosíthatja a napi pihenőidőt. Ilyenkor a Munkavállaló munkavégzése a következő munkanapon csak a napi pihenőidő leteltével kezdődhet, akkor is, ha egyébként munkaidő-beosztása szerint korábban kezdődne a munkaideje. Ez esetben a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőből munkában nem töltött időt teljesített munkaidőként kell elszámolni, és erre a Munkavállalót - azonosan az állásidőre irányadó szabályokhoz - díjazás illeti meg. [2012/I. törvény 104. §-a.] Jogszabályi indoklásA napi, illetve heti pihenőidőkkel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve lényegében a hatályos szabályozást tartja fenn, de a gyakorlat számára egyértelműben fogalmaz. Eszerint a Munka Törvénykönyve hat nap munkavégzést követően a rendes munkaidőben való foglalkoztatást korlátozza, amely azonban nem akadálya a rendkívüli munkaidő elrendelésének.
(Munka Törvénykönyve)

az új törvény rögzíti, milyen esetekben osztható be rendes munkaidő vasárnapra. Önmagában az egyenlőtlen munkaidő-beosztás már nem teszi lehetővé a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzést. A Munkáltató vasárnapra rendes munkaidőt állapíthat meg- a rendeltetése folytán e napon is működő Munkáltatónál vagy munkakörben,- az idényjellegű,- a megszakítás nélküli,- a több műszakos tevékenység keretében- a készenléti jellegű munkakörben,- a kizárólag szombaton és vasárnap, részmunkaidőben,- társadalmi közszükségletet kielégítő vagy külföldre történő szolgáltatás (például call center) nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén, valamint- külföldön történő munkavégzés során foglalkoztatott Munkavállaló számára. [2012/I. törvény 101. §-a.]Jogszabályi indoklásA Munka Törvénykönyve egyértelműben és szigorúbban határozza meg a vasárnap, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben elrendelhető munkavégzés feltételeit. Eszerint e napokon csak olyan tevékenység keretében foglalkoztathatók rendes munkaidőben a Munkavállalók, amelyek végzése vagy közérdeket szolgál vagy a Munkáltató rendeltetésszerű működése szempontjából objektíve szükséges.A Munka Törvénykönyve fenntartja az illetékes miniszter szabályozási lehetőségét a munkaszüneti nap körüli munkarend átalakítására, de ennek csak az általános munkarendben foglalkoztatott Munkavállalók tekintetében van kötelező ereje.
(Munka Törvénykönyve)

a rendes munkaidő munkaszüneti napra történő beosztásának esetei megegyeznek a vasárnapi munkavégzés elrendeléséivel, kivéve a több műszakos tevékenységet folytató Munkáltatót, a készenléti jellegű munkakört, a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben történő foglalkoztatásra létrejött munkaviszonyt (ez utóbbi esetekben rendes munkaidő nem osztható be munkaszüneti napra). Rendkívüli munkaidő munkaszüneti napon csak a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható Munkavállaló számára, valamint baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy - új elemként - a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében rendelhető el. [2012/I. törvény 12. § (2), 108. § (3) bekezdései.]Munkaszüneti nap továbbra is január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, illetve húsvét- és pünkösdvasárnap tekintetében is. [2012/I. törvény 102. §(1) bekezdése.]Jogszabályi indoklásA Munka Törvénykönyve a hatályos szabályozáshoz képest világosabb és egyértelműbb a rendkívüli munkaidő szabályozásával kapcsolatban. Összhangban a munkaidő fogalmával, a rendkívüliség szempontjából nem a munkavégzést, hanem a munkaidő elrendelését tekinti elsődlegesnek.A Munkavállalók védelme kapcsán a Munka Törvénykönyve rendkívüli munkavégzés tilalmát kiterjeszti a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállása melletti munkavégzésre is.A Munka Törvénykönyve a rendkívüli munkaidő éves korlátját 250 órában határozza meg, amelyet kollektív szerződés legfeljebb 300 órára emelhet. Fontos új szabály e tekintetben, hogy a Munka Törvénykönyve ennek arányosítását írja elő részmunkaidő, határozott időtartamú, illetve évközben kezdődött munkaviszonyok tekintetében.
(Munka Törvénykönyve)

A munkaidő beosztása során nemcsak a munkaidőt, hanem a pihenőnapokat is be kell osztani, mégpedig oly módon, hogy a Munkavállalót hetente két pihenőnap illesse meg. Az új törvény nem a pihenőnap kiadásáról, hanem annak beosztásáról rendelkezik. A beosztott pihenőnapra a Munkáltató - ha ennek feltételei fennállnak - rendkívüli munkaidőt rendelhet el. Azt, hogy a pihenőnap kiadására természetben kerüljön sor, a törvény közvetett szabályozással biztosítja, amikor is korlátozza a heti munkaidő, illetve az elrendelhető rendkívüli munkaidő tartamát. [2012/I. törvény 105. § (1) bekezdése.] A törvény nem mondja ki, hogy a heti pihenőnapot mely napra kell beosztani, így a vasárnapra történő beosztását sem írja elő. Az általános munkarend meghatározásából azonban egyértelműen következik, hogy az ilyen munkarendben foglalkoztatott Munkavállalók számára a heti pihenőnapot szombaton, illetve vasárnap kell biztosítani. Az általánostól eltérő munkarendben foglalkoztatottak esetében pedig a vasárnapi munkaidő beosztásának korlátozására kell tekintettel lenni, azaz ha vasárnapra rendes munkaidő nem osztható be, a Munkáltatónak e napra kell beosztania a pihenőnapot.Ha készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombaton nem osztható be rendes munkaidő. A heti pihenőnapot ilyen esetben erre tekintettel kell beosztani. [2012/I. törvény 97. § (2), 101. § (3) bekezdései.] Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a pihenőnapok is egyenlőtlenül oszthatók be. Ekkor a Munkavállaló számára hat nap munkavégzés után heti egy pihenőnapot kell beosztani. (Kivételt képeznek a megszakítás nélküli, a több műszakos, illetve az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott Munkavállalók; az ő számukra összevontan is kiadhatók a pihenőnapok.)
Ha a Munkavállaló számára vasárnapra rendes munkaidő rendelhető el, a heti pihenőnapjait úgy kell beosztani, hogy havonta legalább egy vasárnapra essen. (Ez alól kivétel az a Munkavállaló, aki kizárólag szombati és vasárnapi munkavégzésre létesített részmunkaidős munkaviszonyt.) [2012/I. törvény 105. §-a.]
(Munka Törvénykönyve)