Munkaügyi Tudástár

A Munkáltató kötelezettsége, hogy megtérítse a Munkavállaló munkaviszony-teljesítéssel kapcsolatos indokolt költségeit. A Munkavállaló nem köteles a költségek megelőlegezésére, de előfordulhat (például ha a munkavégzéshez biztosított gépkocsi meghibásodása miatt kihívott autómentőt vagy az irattovábbításhoz igénybe vett futárt a Munkavállaló fizeti ki), hogy a Munkáltató utólag téríti meg a felmerült költséget. A költségtérítés speciális esete a munkába járással kapcsolatos költségek megtérítése (kormányrendelet szabályozza). [2012/I. törvény 51. § (2), (6) bekezdései.] A Munka Törvénykönyve a Munkáltató alapvető kötelezettségének a Munkavállalónak a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerinti foglalkoztatását tekinti. Ebből, továbbá az I. fejezetben foglalt az általános szabályokból számos egyéb részkötelezettség származik, amely vagy a Munka Törvénykönyve egyéb rendelkezéséből vagy más munkaviszonyra vonatkozó szabályból ered. E részkötelezettségek közül az alábbiak kiemelése indokolt:1. Alapvető kötelezettsége a Munkáltatónak, hogy a munkavédelemről szóló szabályokat a Munkavállaló foglalkoztatása során megtartsa, azaz teremtse meg a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeit. Erre nézve adnak részletes iránymutatást a munkavédelemről szóló törvény és annak egyes részterületekre vonatkozó végrehajtási rendeletei.2. Részben a munkavédelemmel is összefüggő alapvető követelményeket határozza meg a (4) bekezdés. A fogyatékossággal élő személy foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról is.3. A 6. § (4) bekezdéséből levezethető kötelezettsége a Munkáltatónak, hogy a Munkavállalót minden olyan tényről, adatról, körülményről, illetve ezek változásáról tájékoztassa, amely a jogainak gyakorlása és a kötelezettségeinek teljesítése szempontjából lényeges.4. A 42. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezésből következik, hogy a munkavégzéshez szükséges irányítás nem csak joga, hanem kötelezettsége is a Munkáltatónak, tehát úgy kell a munkát szerveznie, hogy a Munkavállaló munkáját megfelelően elláthassa.5. A Munkáltató irányítási kötelezettségéből levezethető az is, hogy köteles mindazon ismereteket, adott esetben képzést biztosítani a Munkavállalónak, amely(ek) a munkavégzés teljesítése szempontjából lényeges(ek).6. A Munkáltató egyoldalú intézkedésével jogosult általában a munkavégzés feltételeit, annak módját meghatározni. Általános magatartási szabály ugyanakkor a 6. § (3) bekezdés alapján, hogy a Munkáltató a Munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, így a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a Munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.A Munkáltató további alapvető kötelezettsége a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása. Ez azonban már relatív kötelezettség, ettől ugyanis a felek – például távmunka végzés esetén – eltérően is megállapodhatnak.
(Munka Törvénykönyve)

a felek ezentúl megállapodással eltérhetnek attól a szabálytól, hogy a Munkáltatónak kell biztosítania a munkavégzéshez szükséges feltételeket (például munkaeszköz).Olyan megállapodást is köthetnek, hogy egyes, a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítására a Munkavállaló köteles (például a Munkavállaló - költségtérítés ellenében - a saját autóját használja feladatai ellátásához), a távmunkavégzés esetén pedig jellemzően a Munkavállaló biztosítja a munkafeltételeket (számítógép, internet elérhetőség). [2012/I. törvény 51. § (1) bekezdése]A Munka Törvénykönyve a Munkáltató alapvető kötelezettségének a Munkavállalónak a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerinti foglalkoztatását tekinti. Ebből, továbbá az I. fejezetben foglalt az általános szabályokból számos egyéb részkötelezettség származik, amely vagy a Munka Törvénykönyve egyéb rendelkezéséből vagy más munkaviszonyra vonatkozó szabályból ered. E részkötelezettségek közül az alábbiak kiemelése indokolt:1. Alapvető kötelezettsége a Munkáltatónak, hogy a munkavédelemről szóló szabályokat a Munkavállaló foglalkoztatása során megtartsa, azaz teremtse meg a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeit. Erre nézve adnak részletes iránymutatást a munkavédelemről szóló törvény és annak egyes részterületekre vonatkozó végrehajtási rendeletei.2. Részben a munkavédelemmel is összefüggő alapvető követelményeket határozza meg a (4) bekezdés. A fogyatékossággal élő személy foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról is.3. A 6. § (4) bekezdéséből levezethető kötelezettsége a Munkáltatónak, hogy a Munkavállalót minden olyan tényről, adatról, körülményről, illetve ezek változásáról tájékoztassa, amely a jogainak gyakorlása és a kötelezettségeinek teljesítése szempontjából lényeges.4. A 42. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezésből következik, hogy a munkavégzéshez szükséges irányítás nem csak joga, hanem kötelezettsége is a Munkáltatónak, tehát úgy kell a munkát szerveznie, hogy a Munkavállaló munkáját megfelelően elláthassa.5. A Munkáltató irányítási kötelezettségéből levezethető az is, hogy köteles mindazon ismereteket, adott esetben képzést biztosítani a Munkavállalónak, amely(ek) a munkavégzés teljesítése szempontjából lényeges(ek).ű6. A Munkáltató egyoldalú intézkedésével jogosult általában a munkavégzés feltételeit, annak módját meghatározni. Általános magatartási szabály ugyanakkor a 6. § (3) bekezdés alapján, hogy a Munkáltató a Munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, így a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a Munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.A Munkáltató további alapvető kötelezettsége a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása. Ez azonban már relatív kötelezettség, ettől ugyanis a felek – például távmunka végzés esetén – eltérően is megállapodhatnak.
(Munka Törvénykönyve)

A munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok ellenőrizhetősége és a Munkavállalói érdekek védelme érdekében a Munkáltató köteles nyilvántartani- a rendes és a rendkívüli munkaidő,
- a készenlét,
- a szabadság tartamát. [2012/I. törvény 134. § (1) bekezdése.] a nyilvántartásnak nem csupán a munkavégzés dátumát kell tartalmaznia, hanem megállapíthatónak kell lennie- a rendes és rendkívüli munkaidő (ideértve az ügyeletet is), valamint
- a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.A nyilvántartásnak az adatokat naprakészen kell tartalmaznia, az adatokat bekövetkezésükkor kell bejegyezni. A rendes munkaidő nyilvántartása a törvény szerint megfelelő akkor is, ha az írásban közölt munkaidő-beosztás tényleges teljesítését a hónap végén igazolják, és ezen a változásokat naprakészen feltüntették. A törvény nem írja elő, hogy a nyilvántartást milyen formában - papíralapon vagy elektronikusan - kell vezetni. A nyilvántartásnak olyan módon kell készülnie, amely később is hitelesen visszaidézhetővé teszi a munka- és pihenőidővel kapcsolatos adatokat; azaz elektronikus nyilvántartás is elfogadható, ha e feltételnek megfelel.
Nincs kötelező előírás arra sem, kinek kell a nyilvántartást vezetnie, ám figyelemmel arra, hogy a Munkáltató kötelezett a nyilvántartásra, bármely, a Munkavállaló által vezetett nyilvántartás csak akkor érvényes, ha azt a Munkáltató részéről feljogosított személy aláírta.Továbbra sem kell nyilvántartást vezetni abban az esetben, ha a Munkavállaló kötetlen munkarendben dolgozik. [2012/I. törvény 134. §-a] A Munka Törvénykönyve a munka- és pihenőidő nyilvántartásával kapcsolatban – némi pontosítás mellett – lényegében fenntartja a hatályos Mt. szabályozását, tekintve, hogy azok a gyakorlatban beváltak. A kiegészítés alapján azokban az esetekben, amikor a munkaidő-beosztás nem változik és a Munkavállaló szokásosan eszerint végzi munkáját, a Munkáltató csak a beosztástól való eltérés rögzítésére köteles.
(Munka Törvénykönyve)

Ha a fizetés nélküli szabadság a Munkavállalót a törvény erejénél fogva megilleti (például gyermek gondozása céljából), annak igénybevételéhez elegendő egy erre irányuló nyilatkozat, a Munkáltató engedélye nem szükséges. A Munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább 15 nappal korábban írásban köteles bejelenteni. [2012/I. törvény 133. § (1) bekezdése.] a fizetés nélküli szabadság a Munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított 30. napon szűnik meg. A Munkavállaló jogosult a fizetés nélküli szabadságot megszakítani és később, ha ennek feltételei még fennállnak, újból igénybe venni.A bejelentés, illetve megszüntetés határidejére vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni az önkéntes katonai szolgálat címén járó fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő Munkavállalóra. [2012/I. törvény 133. §-a.]
(Munka Törvénykönyve)

a Munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálata teljesítésének tartamára.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló hozzátartozója tartós személyes ápolása céljából fizetés nélküli szabadságot vehet ki az ápolás idejére, de legfeljebb két évre. A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja. [2012/I. törvény 131. §-a.]A fizetés nélküli szabadság akkor illeti meg a Munkavállalót, ha a hozzátartozó ápolási ideje előreláthatólag meghaladja a 30 napot. [2012/I. törvény 131. § (1) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve - annak érdekében, hogy a gyermek nevelésében mindkét szülő egyformán szerepet tudjon vállalni - megengedi, hogy az apa már a szülési szabadság ideje alatt igénybe vegye a gyermek gondozását szolgáló fizetés nélküli szabadságot, illetve biztosítja, hogy fizetés nélküli szabadságra a szülési szabadság lejártát követően erre mindkét szülő, akár egyidejűleg is jogosult legyen.A gyakorlati tapasztalatok alapján a Munka Törvénykönyve megszünteti a magánerős építkezéssel kapcsolatos kötelező fizetés nélküli szabadságot. Lehetővé teszi azonban, hogy az önkéntes tartalékos katonai szolgálat tartamára a Munkavállaló fizetés nélkül szabadságot vegyen igénybe.Fontos, hogy a Munka Törvénykönyve az egyértelmű jogalkalmazás és annak érdekében, hogy a Munkáltató megfelelően fel tudjon készülni, meghatározza a fizetés nélküli szabadság igénybevételével kapcsolatos Munkavállalói kötelezettségeket.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló gyermeke 3. életéve betöltéséig - a gyermek gondozása céljából - fizetés nélküli szabadságra jogosult, amit a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A fizetés nélküli szabadságot akár mindkét szülő egyidejűleg igénybe veheti. [2012/I. törvény 128. §-a.] a fizetés nélküli szabadság megszűnik, ha a gyermek meghal, a halált követő 15. napon, illetve ha a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá 30 napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon. [2012/I. törvény 129. §-a.] A Munkavállalónak gyermeke személyes gondozására további fizetés nélküli szabadság jár gyermeke 10. életéve betöltéséig, ha a Munkavállaló gyermekgondozási segélyben részesül.A családok támogatására vonatkozó törvény szerint az a szülő jogosult gyermekgondozási segélyre, aki tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekét saját háztartásában neveli.Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos az a 18 évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul. Ezen a jogcímen csak az egyik, mégpedig a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő szülő jogosult a fizetés nélküli szabadságra.Fizetés nélküli szabadságra csak az a Munkavállaló jogosult, aki megfelel a törvény által meghatározott szülő fogalomnak, s nem annak van jelentősége, hogy jogosult-e gyermekgondozási segélyre.Azaz szülőnek számít- a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő, továbbá az együtt élő házastárs;- az, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van;- a gyám;- a nevelőszülő és a helyettes szülő.Gyermeknek pedig a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti, saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek minősül. [2012/I. törvény 294. § (1) c), h) pontjai.] az új törvény a gyermek betegsége esetén nem biztosít fizetés nélküli szabadságot az otthoni ápolás érdekében. A Munkavállaló ebben az esetben ezentúl keresőképtelenség jogcímén mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és társadalombiztosítási ellátásra jogosult. [2012/I. törvény 128., 130. §-ai.]A Munka Törvénykönyve - annak érdekében, hogy a gyermek nevelésében mindkét szülő egyformán szerepet tudjon vállalni - megengedi, hogy az apa már a szülési szabadság ideje alatt igénybe vegye a gyermek gondozását szolgáló fizetés nélküli szabadságot, illetve biztosítja, hogy fizetés nélküli szabadságra a szülési szabadság lejártát követően erre mindkét szülő, akár egyidejűleg is jogosult legyen.A gyakorlati tapasztalatok alapján a Munka Törvénykönyve megszünteti a magánerős építkezéssel kapcsolatos kötelező fizetés nélküli szabadságot. Lehetővé teszi azonban, hogy az önkéntes tartalékos katonai szolgálat tartamára a Munkavállaló fizetés nélkül szabadságot vegyen igénybe.Fontos, hogy a Munka Törvénykönyve az egyértelmű jogalkalmazás és annak érdekében, hogy a Munkáltató megfelelően fel tudjon készülni, meghatározza a fizetés nélküli szabadság igénybevételével kapcsolatos Munkavállalói kötelezettségeket.
(Munka Törvénykönyve)

Gyermeke születése esetén az anya 24 hét egybefüggő szülési szabadságra jogosult. A szülési szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy abból legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. A Munkavállaló és a Munkáltató megállapodhat úgy is, hogy a Munkavállaló a szülést megelőzően egyáltalán nem veszi igénybe a szülési szabadságot. (E megállapodás nem érinti sem a szülési szabadság tartamát, sem a társadalombiztosítási ellátásra - terhességi-gyermekágyi segélyre - való jogosultságot.)Szülési szabadság nem csupán vér szerinti gyermek születése esetén jár, hanem azt a nőt is megilleti, aki gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vesz.Ha a gyermeket koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét a gyermeknek az intézetből való elbocsátása után is igénybe lehet venni, a szülést követő egy év elteltéig. [L2012/I. törvény 127. § (l)-(4) bekezdései.]A szülési szabadság megszűnik- a gyermek halva születése esetén; ha a gyermek meghal, a halált követő 15. napon;- ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették,- továbbá 30 napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon. A szülési szabadság tartama a szülést követő megszűnése esetén sem lehet rövidebb hat hétnél. [2012/I. törvény 129. §-a.] a szülési szabadság tartamát - a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve - munkában töltött időnek kell tekinteni.Tehát a szülési szabadságon lévő Munkavállaló minden olyan juttatásra (díjazásra) jogosult - például felmondási időre, illetve a rájuk vonatkozó szabályozástól függően a szociális juttatásokra -, aminek csak a jogviszony fennállása a feltétele, nem pedig a munkavégzés. [2012/I. törvény 127. § (5) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve - annak érdekében, hogy a gyermek nevelésében mindkét szülő egyformán szerepet tudjon vállalni - megengedi, hogy az apa már a szülési szabadság ideje alatt igénybe vegye a gyermek gondozását szolgáló fizetés nélküli szabadságot, illetve biztosítja, hogy fizetés nélküli szabadságra a szülési szabadság lejártát követően erre mindkét szülő, akár egyidejűleg is jogosult legyen.A gyakorlati tapasztalatok alapján a Munka Törvénykönyve megszünteti a magánerős építkezéssel kapcsolatos kötelező fizetés nélküli szabadságot. Lehetővé teszi azonban, hogy az önkéntes tartalékos katonai szolgálat tartamára a Munkavállaló fizetés nélkül szabadságot vegyen igénybe.Fontos, hogy a Munka Törvénykönyve az egyértelmű jogalkalmazás és annak érdekében, hogy a Munkáltató megfelelően fel tudjon készülni, meghatározza a fizetés nélküli szabadság igénybevételével kapcsolatos Munkavállalói kötelezettségeket.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkavállaló a betegség miatti keresőképtelenség tartamára betegszabadságra jogosult. A Munkavállaló nem betegszabadságot, hanem társadalombiztosítási ellátást kap a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti, valamint a várandósság miatti keresőképtelenség tartamára.A betegszabadság naptári évenként továbbra is 15 munkanap. Év közben kezdődő munkaviszony esetén a betegszabadság tartamát arányosan kell megállapítani. A betegszabadság tartamának megállapítása során a fél napot elérő töredéknapot egész munkanapnak kell beszámítani.A betegszabadság kiadásánál a szabadságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, de munkanapként kell figyelembe venni, ha a Munkavállaló munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzés alól. A betegszabadság kiadásánál az általánostól eltérő munkarendre vonatkozó szabadságkiadási rendelkezések is irányadóak. A betegszabadság idejére továbbra is a távolléti díj 70 százaléka jár. [2012/I. törvény 126. §-a, 146. § (4) bekezdése.]A Munka Törvénykönyve lényegesen egyszerűsíti, átláthatóbbá teszi a Munkavállalót munkavégzés hiányában megillető díjazásra vonatkozó szabályokat. Ennek keretében megszünteti az átlagkereset és a távolléti díj kettősségét, illetve a kiszámításra vonatkozó szabály alkalmasabb a távolléti díj funkciójának betöltésére.A Munka Törvénykönyve alapján, ha a Munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, a Munkavállalót nem csak alapbér, hanem a beosztás szerint járó bérpótlék is megilleti.A távolléti díj számításának új szabálya megfelel a távollét díj rendeltetésének, eszerint a rendszeres bérpótlékot, illetve csak a munkaszerződésben rögzített teljesítménybért kell figyelembe venni.
(Munka Törvénykönyve)

a munkaviszony-megszűnéskor a Munkáltatónak az arányos szabadságot, ha nem adta ki, pénzben (távolléti díjjal) kell megváltania. Egyéb esetben nem lehet megváltani a szabadságot. Ha a Munkavállaló több szabadságot vett igénybe, mint amennyi járt neki, az erre az időre kifizetett munkabért a Munkáltató nem követelheti vissza. [2012/I. törvény 125. §-a.]Jogszabályi indoklásA szabadság kiadásával kapcsolatos szabály a Munka Törvénykönyve révén egyszerűbbé és átláthatóbbá válik. A Munka Törvénykönyve megszünteti azt az ellentmondást, amely az általánostól eltérő munkaidő- beosztás és a szabadságkiadására vonatkozó szabályozás között feszült. A változtatás révén lehetővé válik, hogy a Munkavállalók számára csak a beosztás szerinti munkanapra kelljen szabadságot kiadni. Ez irányadó a betegszabadság tekintetében is.
(Munka Törvénykönyve)