Munkaügyi Tudástár

Az igényérvényesítés halasztó hatálya azt jelenti, hogy bíróság előtti megtámadás esetén a kifogásolt intézkedés mindaddig nem hajtható végre, amíg a bíróság a vitás jogkérdést jogerősen nem dönti el, vagy a per a felek közötti, bíróság által jóváhagyott egyezséggel nem zárul le. A keresetlevél benyújtásának általában nincs halasztó hatálya, kivéve a Munkavállaló kötelezettségszegése miatti jogkövetkezménnyel, illetve a Munkáltató fizetési felszólításának megtámadásával kapcsolatos Munkavállalói igényt. Ezekben az esetekben tehát a Munkavállalóval szembeni fegyelmi határozat nem hajtható végre, illetve a Munkavállaló a fizetésre nem köteles, az nem is hajtható végre. [2012/I. törvény 287. §(1) c)-d), (5) .]
(Munka Törvénykönyve)

a Munkáltatónak ezentúl csak akkor van lehetősége arra, hogy a munkaviszonyból eredő - így a jogalap nélkül felvett bér visszafizetésére, illetve a kártérítés megtérítésére vonatkozó - igényeit írásbeli fizetési felszólítással érvényesítse a Munkavállalóval szemben, ha az igény összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér havi összegének háromszorosát (eddig nem volt korlát). A fenti határt meghaladó igény esetén a Munkáltatónak kell pert indítania. [2012/I. törvény 285. § (2).]
(Munka Törvénykönyve)

a Munkáltató (Munkáltatói érdekképviselet) és a szakszervezet a kollektív szerződésben megállapodhat az igények érvényesítésének a törvényben szabályozottól eltérő módjáról. Ekkor a kollektív szerződésben fel kell sorolni azokat a vitás jogcímeket - a kapcsolt igények összeghatárát is feltüntetve -, amelyeknél a felek a kollektív szerződésben lefektetett szabályokat alkalmazzák az igényérvényesítésre. A kollektív szerződésben rendelkezni kell az igényérvényesítés módjáról és határidejéről, s rendelkezni lehet az elévülési idő megrövidítéséről is.[2012/I. törvény 290. §.]A munkajogi igény érvényesítésével kapcsolatos szabályok garanciális rendelkezések, ezért azoktól eltérni nem lehet. Ugyanakkor nem szólnak ilyen érvek azon igényeket illetően, amelyeket a kollektív szerződés biztosít. E körben tehát a kollektív szerződés mind az igényérvényesítés módja, mind annak határideje tekintetében a törvénytől eltérő szabályokat is tartalmazhat. A (2) bekezdés szövegéből következik, hogy az eltérés csak azon igény érvényesítésére vonatkozik, amelynek mind jogalapját, mind mértékét (összegét) kizárólag a kollektív szerződés határozza meg. Önmagában az, hogy a kollektív szerződés a törvényeshez képest magasabb mértékű végkielégítést ír elő, az igényérvényesítéstől való eltérés lehetőségét nem alapozza meg. Nincs helye eltérő rendelkezésnek abban az esetben sem, ha Munkavállalói kötelezettséget ír elő a kollektív szerződés.
(Munka Törvénykönyve)

Külföldi Munkáltató Magyarország területén is foglalkoztathatja - akár magyar, akár külföldi állampolgár - Munkavállalóját. Ha a magyarországi foglalkoztatásra harmadik személlyel kötött megállapodás miatt kerül sor - tehát külföldi kiküldetésnél, kirendelésnél, munkaerő-kölcsönzésnél, vagy bármely más címen magyarországi olyan munkavégzésnél, amely után a Munkavállaló visszatér származási országába -, akkor is a magyar szabályokat kell alkalmazni, ha a felek a munkaszerződést nem a magyar munkajog szerint kötötték, de a magyar jog munkaszerződésre vonatkozó szabályai kedvezőbbek a másik állam jogszabályainál. Ilyen kérdések például a leghosszabb munkaidő vagy a legrövidebb pihenőidő mértéke, a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, a munkabér legalacsonyabb összege, a munkaerő- kölcsönzés, a munkavédelem, a várandós és kisgyermekes nő, valamint a fiatal Munkavállaló munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá az egyenlő bánásmód követelménye. [2012/I. törvény 295. §.] ha külföldi Munkáltató és külföldi Munkavállaló között vita támad arról, hogy esetükben alkalmazandó-e a magyar jog, a perlő fél az eljárásra magyar munkaügyi bíróságot is választhat. [2012/1 törvény 285. § (4) .]Az Alaptörvény XXVIII. rendelkezéséből levezethető alkotmányos alapjog a bírósághoz fordulás joga. Ezzel összhangban írja elő az (1) bekezdés, hogy a munkaviszonyból származó igény bíróság előtt érvényesíthető. Az igényérvényesítés nem csupán meghatározott jog megállapítására és az ellenérdekű fél ebből eredő marasztalására, hanem a Munkavállalónak a Munkáltató egyoldalú intézkedésével szembeni eljárásra is irányulhat. Ugyanakkor mellőzi a Munka Törvénykönyve a „munkaügyi jogvita” kifejezés használatát. A munkaviszonyból eredő igények e címen való összefoglalása akkor indokolt, ha az igény érvényesítése sajátos eljárási szabályok mellett és szervezeti rendben történik. A „munkaügyi jogvita” kifejezés tehát ahhoz tapadt, hogy az igény bíróság előtti érvényesítését – a korábbi szabályozás szerint – általában megelőzte a munkaügyi döntőbizottság eljárása. Ennek az előzetes eljárásnak az elhagyása a fogalom használatát értelmetlenné tette.A Munkáltató és a Munkavállaló közötti jogvitában munkajogi igény érvényesítéséről természetesen elsősorban abban az esetben lehet szó, ha a felek között munkaviszony áll (állt) fenn és az érvényesített igény e munkaviszonyból ered. Az e körben kialakult gyakorlatot a Munka Törvénykönyve annyiban érinti, hogy az e törvényből származó jog iránti igény érvényesítését is e körbe vonja, azaz meghatározott esetekben – mint például a 49. §-ban meghatározott tényállás alapján – munkaviszony hiányában is e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő.A törvényben meghatározott esetekben a Munkáltató a Munkavállalóval szembeni igényét írásbeli felszólítással (fizetési felszólítás) is érvényesítheti. Ilyen a jogalap nélkül felvett bér visszafizetésére, illetve a kártérítés megtérítésére vonatkozó igény. A Munka Törvénykönyve nem érinti a végrehajtási jogszabályok azon rendelkezéseit, amelyek a bíróság előtt meg nem támadott fizetési felszólítás végrehajthatóságát érintik.A hatályos joggal egyezően a (3) bekezdés korlátozza az igény érvényesítését a Munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben. Ez esetben csak arra alapozva kezdeményezhető jogvita, ha a Munkáltató a döntésének kialakítására irányuló szabályokat megsértette. E szabályok közül kiemelendő a rendeltetésszerű joggyakorlás, illetve az egyenlő bánásmód követelménye. Ezen rendelkezések megsértésére alapított igény tehát a mérlegelési körben hozott Munkáltatói döntéssel szemben is érvényesíthető, s azt a bíróság érdemben tartozik vizsgálni.
(Munka Törvénykönyve)

csak az üzemi tanács elnökét illeti meg munkajogi védelem, tagjait már nem. Az üzemi tanács elnökének munkaviszonyát felmondással csak az üzemi tanács egyetértésével lehet megszüntetni. Ha az üzemi tanács nem ért egyet a tervezett Munkáltatói intézkedéssel, ezt nyolc napon belül meg kell indokolnia. Ennek elmulasztása esetén úgy kell tekinteni, mintha egyetértene a tervezett intézkedéssel. Nem kell alkalmazni ezt a szabályt, ha az üzemi tanács elnöke egyébként a szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó szabályok szerinti védelemre jogosult.Az üzemi tanács tagját az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok szerint illeti meg védelem. Vagyis ha a Munkáltatói intézkedés összefüggésben van az üzemi tanácsi tevékenységgel, a felmondás jogellenes, és az üzemi tanács tagját vissza kell helyezni eredeti munkakörébe. [2012/I. törvény 260. §.]A Munka Törvénykönyve a korábbi szabályozáshoz hasonlóan diszpozitív normával rendelkezik az üzemi tanács elnökének és tagjának munkaidő-kedvezményéről. Az eltérésre az üzemi megállapodásban van lehetőség.A (3)-(4) bekezdés az üzemi tanács elnökének biztosít védelmet, hasonlóan a szakszervezeti tisztségviselők védelméhez. Az üzemi megbízott védelmére a 269. § (2) bekezdése vonatkozik.
(Munka Törvénykönyve)

Az elévülés az az időpont, amikortól nem kényszeríthető ki, bíróság előtt nem érvényesíthető igény (akkor sem, ha egyébként jogos lenne). Az elévült igényeket a bíróság hivatalból elutasítja. Ha elévült követelésnek valamely fél önként eleget tesz, utóbb elévülésre hivatkozva már nem követelheti vissza teljesítését. Az elévült követelés annak ellenére beszámítható a másik fél egynemű (például szintén pénzbeli) követelésébe, hogy az már nem érvényesíthető bírói úton, de ezt csak akkor teheti meg, ha a másik fél követelésének keletkezésekor a beszámítani kívánt követelés még nem évült el. [2012/I. törvény 285. § (3), az 1959/IV. törvény 287. § (2).]Az elévülés az igény esedékessé válásakor kezdődik. Így például- az elmaradt bér megfizetésére irányuló Munkavállalói igény kezdete a bérfizetés napja;- aki nem adott szabadság pénzbeli megváltására irányuló igény esedékességét a munkaviszony megszűnésétől kell számítani;- kárigény érvényesítésének elévülése a kár bekövetkeztének napján kezdődik.Munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetése esetén a fél akkor támadhatja meg saját beleegyezését, ha tévedésben volt, vagy a másik fél megtévesztette, megfenyegette (úgynevezett akarathiba). A megtámadást a másik féllel közölni kell, s ha az a közlésre 15 napon belül nem válaszol, vagy a megtámadásban foglaltaknak ellentmond, a 15 nap elteltétől, illetve az ellentmondás időpontjától kell számítani az elévülési időt, [2012/I. törvény 287. § (3).]Az elévülés megszakadását a törvény nem szabályozza. A polgári jog szabályai szerint elölről kezdődik az elévülés,- ha a jogosult a kötelezettet írásban felszólítja a követelés teljesítésére;- ha a jogosult az igényét bíróság előtt érvényesíti;- ha a kötelezett elismeri a vele szemben támasztott igényt;- ha a felek egyezséget kötnek. [1959/1V. törvény 327. §.]Az igény érvényesítésére |a keresetlevél beadására) nyitva álló határidő megtartottnak minősül, ha a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták (nem szükséges, hogy az a címzetthez a határidő végéig meg is érkezzen).E határidő elmulasztását ki lehet menteni (igazolási kérelem). Az igazolási kérelemben foglaltakat a bíróság akkor fogadja el, ha az alapján nyilvánvaló, hogy a mulasztás nem róható fel a mulasztó félnek. Az igény azonban az elévülési idő végét követő hat hónap elteltével abban az esetben sem érvényesíthető, ha a mulasztás nem volt felróható (úgynevezett jogvesztő határidő). [2012/I. törvény 287. § (4).] közvetítő vagy békéltető igénybevétele nem szakítja meg az elévülést. Ha a jogosult bírósághoz fordul, az elévülés az eljárás jogerős befejezése vagy - ha végrehajtható határozatot hoztak - a végrehajtás körébe tartozó intézkedések után kezdődik újra. [1959./IV. törvény 327. §.]A hatályos szabályozással egyezően rendezi a Munka Törvénykönyve a munkajogi igény elévülési idejét. Ezen túlmenően viszont a polgári jog szabályainak alkalmazását rendeli azzal, hogy a felek a Ptk. 325. § (2) bekezdése alapján a Munkavállaló igényének elévülése tekintetében három évnél rövidebb időt nem határozhatnak meg, illetve az elévülést a bíróság hivatalból veszi figyelembe. Az elévülés nyugvására és megszakadására a Ptk. 326-327. §-a az irányadó.A Munka Törvénykönyve a polgári jog szerinti „beszámítás” intézményét nem ismeri, ugyanakkor az elévülésre vonatkozó polgári jogi szabályokra való utalás a Ptk. 297. § (2) bekezdésének alkalmazását is lehetővé teszi. Ebből az következik, hogy a Ptk. említett rendelkezése szerinti feltételek fennállása esetén az elévült követelés beszámítható.A munkaviszony módosításával vagy megszüntetésével, illetve a Munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel és a fizetési felszólítással szemben az általános elévülési időtől eltérően a jognyilatkozat közlésétől számított harminc napban határozza meg a Munka Törvénykönyve az igény érvényesítésének határidejét. A hatályos joggal lényegében egyező eseteket kiegészíti a 81. § (2) bekezdés szerinti igény érvényesítése határidejének harminc napban való megállapításával, továbbá egyértelműen rendezi, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos valamennyi igényt az említett határidőn belül kell érvényesíteni.A gyakorlatban vitatott a harminc napos keresetindítási határidő kezdetének megállapítása abban az esetben, ha a Munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésre irányuló megállapodás megtámadásával egyidejűleg terjesztett elő keresetet. E bizonytalanságot oldja fel a (2) bekezdés.A (3)-(4) bekezdés a hatályos szabályozással egyező előírásokat tartalmaznak. Az igény érvényesítését azonban a Munka Törvénykönyve hat hónapos jogvesztő határidőhöz köti, annak érdekében, hogy a feleket – az adott esetben értelemszerűen általában a Munkavállalót – a jogvita mielőbbi lezárását célzó eljárásra ösztönözze.
(Munka Törvénykönyve)

A felek vagy kollektív szerződés jogvita esetére békéltető személyét köthetik ki. A perlési és elévülési határidőket az esetleges békéltetési eljárás nem érinti, azok elmulasztását tehát nem lehet azzal kimenteni, hogy békéltetés volt folyamatban. [2012/I. törvény 288. §.]Nem érinti a keresetindítási határidőt az, ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása a jogvita feloldása érdekében békéltetést folytatnak le.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltató, az üzemi tanács vagy a szakszervezet egymás közötti kapcsolatában felmerült vitás kérdések esetén sor kerülhet úgynevezett nem peres eljárásokra, mégpedig annak kapcsán, hogy a felsoroltak kötelesek minden olyan tájékoztatást megadni egymásnak, ami a másik fél jogainak gyakorlásához, illetve a konzultációhoz szükséges (a Munkáltató például félévente köteles tájékoztatni az üzemi tanácsot gazdasági helyzetéről, a munkabérek változásáról, a munkaidő felhasználásáról). Ha valamely fél e tájékoztatásra, konzultációra vonatkozó szabályt megszegi, a másik fél öt napon belül fordulhat bírósághoz. A bíróság a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül nem peres eljárásban határoz. Nem peres eljárás esetén a bíróság az iratok alapján dönt, a feleket csak akkor hallgatja meg, ha szükségesnek tartja. A bíróság nem peres eljárásban hozott határozata ellen az annak közlésétől számított öt napon belül van helye fellebbezésnek. Az eljáró másodfokú bíróságnak szintén csak 15 napja van a határozat meghozatalára, a tájékoztatásra vagy konzultációra kötelezés kimondására. [2012/I. törvény 289..]Amennyiben a Munkáltató, az üzemi tanács, illetve a szakszervezet a tájékoztatásra, vagy a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatt bírósághoz fordul, úgy a (2) bekezdésben meghatározott sajátos eljárás lefolytatása indokolt. Az ilyen ügyekben ugyanis nem szól garanciális indok amellett, hogy a bíróság tárgyalás tartásával döntse el a felek közötti jogvitát. Az üzemi tanács választásával kapcsolatos igény érvényesítésének egyes sajátos szabályait tartalmazza a 249. §.
(Munka Törvénykönyve)

A Munkáltató, valamint a szak- szervezet vagy az üzemi tanács közötti, olyan kérdésekben, ahol nem azt vitatják, hogy megtartották-e a jogszabályi előírásokat, hanem szabad megegyezésre van lehetőség, a feleknek elsősorban tárgyalásos úton indokolt megoldást találniuk. Ilyen kérdés például az éves bértarifa meghatározása vagy a családi élet és a munkavégzés össze¬egyeztetését szolgáló Munkáltatói intézkedések köre. Egyeztetésre kerül sor kollektív szerződés előkészítésekor is, illetve kötelező az egyeztetés a sztrájkot megelőzően. Ezeket az egyeztetéseket nevezik összefoglalóan érdekvitáknak.Az egyeztetés módjáról a felek szabadon állapodnak meg. Lehetséges például, hogy igénybe veszik a Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat névsorában szereplő közvetítő, illetve döntőbíró szolgáltatásait. A törvény szerint a felek egyeztetőbizottságot is alakíthatnak, és alávethetik magukat e bizottság döntésének (döntőbíráskodás). [2012/I. törvény 291-293..] Kollektív munkaügyi vita a Munkáltató és a szakszervezet, illetve üzemi tanács között felmerült, jogkérdést nem érintő érdekvita. Kollektív munkaügyi vita során a feleknek be kell tartaniuk a jóhiszemű és tisztességes eljárás, továbbá a kölcsönös együttműködés elvét. A törvény a kollektív munkaügyi vita szabályainál külön is kiemeli, hogy az egyeztető(döntő)bizottság vagy a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely meghiúsítaná a megállapodást vagy a döntés végrehajtását.A feleknek az érdekvita alatt is kötelességük egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről, illetve ezek változásáról tájékoztatni, amely a törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.[2012/I. törvény 6. § (2), (4), 293. § (4).] A kollektív érdekkonfliktusok feloldásában elsősorban az egyeztetés, illetve a közvetítés játszik nagyobb szerepet, indokolt esetben azonban előfordul a döntőbíráskodás. Ennek két esetét különbözteti meg a Munka Törvénykönyve, nevezetesen az önkéntes és a kötelező döntőbíráskodást. Az első esetben az egyeztető bizottság valójában döntőbizottság, amely az adott ügyben döntést hoz. Ebben kiemelkedő szerepe van a független elnöknek, mert szavazategyenlőség esetén az ő álláspontja, illetve szavazata dönt.A második megoldást viszonylag ritkábban alkalmazzák, abban az esetben, amikor a vitafeloldásához valamilyen nyomós érdek fűződik. Az egyik, az üzemi tanácsi választással és az üzemi tanács működésével kapcsolatos költségek viselése tekintetében a mérték kérdése, a másik a jóléti célú pénzeszközök és ilyen jellegű ingatlanok hasznosítása, amelyben a Munkáltató és az üzemi tanács közösen dönt – megegyezés hiánya esetén.A kötelező döntőbírói eljárás alól a felek nem vonhatják ki magukat. A gyakorlati tapasztalatokra tekintettel a Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy az elnök személye – a felek egyetértése hiányában – a jelöltek között sorsolással dől el.A Munka Törvénykönyve szerint a bizottság vagy a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítan
(Munka Törvénykönyve)

eseti vagy - kollektív szerződésben, illetve üzemi megállapodásban - állandó egyeztetőbizottság is létrehozható. A tagok létszámát a törvény nem határozza meg, csak azt köti ki, hogy egyenlőnek kell lennie a Munkáltató, illetve a szakszervezet (üzemi tanács) által delegált tagok számának. A bizottság elnökének független személynek kell lenni (például a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tagjának).Az eljárás során a tagok az őket delegáló fél álláspontját képviselik, az elnök pedig igyekszik közelíteni egymáshoz az eltérő álláspontokat. Eljárása során a bizottság jogosult és köteles megismerni mindazokat az adatokat, amelyek feladata ellátásához szükségesek, az egyeztetés eredményét pedig írásban foglalja össze. Az eljárás során szakértő közreműködésére is sor kerülhet (például sztrájk esetén a még elégséges szolgáltatás szakmai tartalmának meghatározására). A bizottság eljárásával kapcsolatban felmerült indokolt költségek a Munkáltatót terhelik. [2012/I. törvény 13.291-292. §.]A Munka Törvénykönyve rendelkezik a jogvitának nem minősülő kollektív érdekviták feloldásáról. A szabályozás célja, hogy ezeket a konfliktusokat lehetőleg a felek maguk oldják meg, ad hoc vagy állandó jellegű egyeztető bizottság megalakításával. E bizottságba az érintettek egyenlő számban delegálnak tagokat, a bizottság elnöke, a mindkét fél által elfogadott független személy.A Munka Törvénykönyve az egyeztetés jellegének megfelelően rendelkezik az eljárás lefolytatásáról. Az egyeztető bizottság nem dönt az adott vitás kérdésben, hanem megkísérli a felek álláspontját közelíteni, kompromisszumon alapuló eredményt elérni. A Munka Törvénykönyve értelmében az eljárással kapcsolatban felmerült költségek a Munkáltatót terhelik.
(Munka Törvénykönyve)