Munkajogi változások (
Munka Törvénykönyve)Elfogadták az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozé törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló 2007. évi LXXIII. törvényt. Ennek fontosabb részei. A törvénymódosítás előzménye, hogy az Alkotmánybíróság (AB) 72/2006. (XII. 15.) AB határozata alkotmányellenesnek nyilvánította, és 2007. június 30-ával megsemmisítette a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletének az ügyeletre vonatkozó rendelkezéseit. A megsemmisített rendelkezések helyett új szabályokat kellett alkotni legkésőbb 2007. június 30-ig, mégpedig olyan szabályokat, amelyek megfelelnek az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvében foglaltaknak, és egymással is harmonizálnak.Ezért a munkaidőre vonatkozó általános szabályokat tartalmazé Munka Törvénykönyve (és az egyéb jogállási törvények, mint a közalkalmazotti, közszolgálati, bírák és igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvények) rendelkezéseit, emellett pedig az egészségügyi ágazatra vonatkozó külön jogszabály, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (Eütev. tv.) munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit is összehangoltan kellett médosítani.
Ügyelet és díjazásaA munkaidő-irányelv nem definiálja az ügyeleti idő fogalmát. A bírósági ítóletek lényege, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás (ügyelet) teljes egészében munkaidőnek minősül, és ennek következtében figyelembe kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályokat. A médosított törvények értelmében az ügyelet teljes időtartama - a munkaidő heti maximális mértéke tekintetében - munkaidőnek tekintendő. Az Mt. 129. §-ának (3) bekezdése alapján elrendelhető évi 200, kollektív szerződéssel pedig évi 300 éra ügyelet tehát munkaidőnek minősül a munkaidő heti felső korlátja tekintetében.Az ügyelet alatt végzett munka - a hatályos szabályokkal megegyező médon - továbbra is rendkívüli munkavégzésnek minősül (és ez alapján rendkívüli munkadíj jár erre az időre). Ez azt jelenti,
hogy ha a munkavállalónak az ügyelet alatt munkét kell végeznie, ez a munka a rendkívüli munkavégzés éves keretébe, azaz az évi 200, illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján évi 300 éra rendkívüli munkavégzésbe beleszámít [Mt. 127. § (4) bekezdés]. Ha tehát rendkívüli munkavégzésre kerül sor az ügyelet alatt, akkor mind az ügyelet éves kerete, mind pedig a rendkívüli munkavégzés éves kerete csökken.Az ügyeletet nem csupán a heti, de a napi maximális ledolgozhaté éraszám tekintetében is figyelembe kell venni. A törvénymódosítás értelmében a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók napi munkaideje - a munkavállaló által teljesített ügyelet, vagyis rendelkezésre állás időtartamának kivételével - továbbra sem haladhatja meg a napi 12 érát. Ebből következően a tényleges napi munkavégzésük, vagyis a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés együttesen továbbra is csak 12 éra lehet. Napi munkaidejük akkor haladhatja meg a 12 érát, és lehet legfeljebb 24 éra, ha a 24 éra alatt legalább 12 érában kizárólag ügyelnek, azaz a munkavégzésre rendelkezésre állnak, nem végeznek tényleges munkét.Az
ügyeleten belüli rendelkezésre állés azonban nem minősül automatikusan rendkívüli munkavégzésnek. Ez utébbi vonatkozásában tehát a korábban is hatályos szabályok vonatkoznak az ügyeletre, így az ügyelet díjazását továbbra is az Mt. 148. §-ának változatlan szabályai határozzák meg: tekintettel arra, hogy az ügyelet alatt munkavégzés nem történik, a munkavállalót csak rendelkezésre állási kötelezettség terheli, ezért az ügyelet időtartamára járó díjazás is ezzel arányosan alacsonyabb, mint egyébként: ügyelet esetén a munkavállalót személyi alapbére 40 százaléka illeti meg.Megjegyzendő, hogy a készenlét - amikor a munkavállaló a maga által meghatározott helyen tartózkodva áll rendelkezésre - kívül esik az irányelv hatályán, amint azt a SIMAP-ügyben az Európai Bíréság is megállapította. Ezért ennek szabályai nem változnak.
A kulcsszemélyzet megemelt túlérájaA kivételes szaktudással rendelkező munkavállalók vonatkozásában megfogalmazott speciális rendelkezéseknek nincs közük az irányelvi követelményekhez vagy az Alkotmánybíróság határozatához, inkább a multinacionális vállalatok érdekeihez. Sok esetben előfordul például, hogy egy speciális technolégiát alkalmazé külföldi munkáltató a székhelyén, külföldön képez ki személyeket az adott munka elvégzésére (pl. gyártésor üzemeltetésére). Érdekében áll, hogy az így kiképzett személyek munkaerejót a lehető legintenzívebben kihasználja.Az Mt. új 127/A. §-a lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egyéves határozott időre írásban megállapodjon a munkáltató által meghatározhaté éves 200 érán felül legfeljebb 100, összesen tehát legfeljebb 300 éra időtartamú rendkívüli munkavégzés elrendelésének lehetőségéről.
Ilyen megállapodás csak akkor köthető meg, ha az adott munkakörben a munkaügyi központ a bejelentett munkaerőigényre nem tudott megfelelő személyt kiközvetíteni, és csak olyan, az adott munkáltatónál foglalkoztatottak 10 százalékánál nem több munkavállalóval, aki magas szintű vagy kivételes ismereteket, illetve ilyen gyakorlatot igénylő munkára vagy szakmára rendelkezik képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik, amely a munkáltató működéséhez feltétlenül szükséges. Ebben az esetben tehát kollektív szerződés nélkül is lehetővé válik a rendkívüli munkavégzés éves keretének 300 érára valé felemelése.
MunkaidőkeretA munkaidőkeret a hosszabb időszakban beoszthaté munkaórák számát jelenti, illetve azt a hosszabb időszakot, amelyben a munkáltató kvázi szabadon gazdálkodik ezen éraszámmal.Megszűnik - mivel ellentétes az Európai Uniós szabályozással - a kollektív szerződésnek adott azon lehetőség, hogy készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára egyéves munkaidőkeretet állapítson meg.Cserébe viszont - az irányelv nyújtotta kereteken belül -
a munkáltató egyoldalú döntése alapján háromhavi munkaidőkeret állapítható meg (eddig kéthavira volt lehetőség), továbbá kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hathavi munkaidőkeret alkalmazására kerülhet sor (az eddigi négyhavi, illetve többmunkáltatós kollektív szerződésben hathavi munkaidőkeret helyett).Ehhez kapcsolédéan az Mt. 124. §-a (6) bekezdésének módosítása a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkét végző munkavállaló esetében, kollektív szerződés rendelkezése alapján lehetővé teszi a pihenőnapok összevonását, nem - mint a korábbi szabály szerint - hat hónapos időszakra, hanem legfeljebb a munkavállaló foglalkoztatására megállapított munkaidőkeret tartamára.
A készenléti jellegű munkakör fogalmaA törvény - régi jogalkotási hiányt pétolva - médosítja az Mt. 117. §-ának (1) bekezdését, kimondja, hogy készenléti jellegű munkakörön az olyan munkakört kell érteni, amelyben a munkakörbe tartozé feladatok jellegéből adódéan eshetőleges, hosszabb időszak alapulvételével a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti. Ezek a feltételek konjunktív, tehát együttes feltételek, mindegyiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy munkakör készenléti jellegűnek minősülhessen. A másik esete a készenléti munkakörnek, amikor a munkavégzés - különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel - a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.A konkrét munkaköri feladatok, a munkavégzésre vonatkozó előírások vizsgálata alapján ítólhető meg, hogy az adott munkakör készenléti jellegűnek minősülhet-e vagy sem.
Egybefüggően kiadandé pihenőidőkAz irányelv a pihenőidőket (munkaközi szünet, napi, heti pihenőidő) egybefüggően rendeli kiadni. Ugyan az Mt. hatályos szabályainak értelmezéséből is következik a pihenőidők egybefüggő biztosításának kötelezettsége, az egyértelműség és az irányelvnek valé teljes megfelelés érdekében az Mt. technikai jellegű módosítása pontosítja a vonatkozó jogszabályhelyeket, expressis verbis kimondva, hogy a pihenőidőket "megszakítás nélkül" köteles kiadni a munkáltató.Felhatalmazé rendelkezések A törvény - az egyértelműség és a könnyebb jogalkalmazás érdekében - egybeépíti a Kjt.-ben és az Mt.-ben meghatározott, az egészségügyi ágazat számára az Mt.-től eltérést engedő felhatalmazásokat [Mt. 117/A. § (2) bekezdés]. A munkaidő szabályaitól valé ágazati eltéréseknek ugyanis attól függetlenül egyenlően kell érvényesülniük, hogy az adott egészségügyi intézménynél munkavállalókat vagy közalkalmazottakat foglalkoztatnak-e. A felhatalmazé rendelkezéseknek az Mt.-ben valé szerepeltetése vonatkozik a közalkalmazottakra is.A törvény - az irányelv keretein belül - továbbra is lehetőséget ad az egészségügyi ágazat számára, hogy az ügyeletre vonatkozó - az Mt.-ben nem rendezett - ágazatspecifikus szabályokat maga alkossa meg. Az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátásában részt vevő munkavállaló vonatkozásában a napi huszonnégy érán át folyamatos szolgáltatást nyújté egészségügyi szolgáltatéknál elrendelt ügyelet (egészségügyi ügyelet) esetében el lehet térni a törvény rendelkezéseitől.Speciális szabályokat állapíthat meg ágazati jogszabály a közoktatási ügyeletre is, amelyet például a kollégiumban a tanulók éjszakai felügyeletének, valamint a pedagógiai, nevelési programban meghatározott kirándulás vagy más, nem a nevelési-oktatási intézményben szervezett program megvalésításához rendelnek el.Az egészségügyi ágazat, valamint a közoktatási ágazat számára azért indokolt eltérést engedni az ügyelet Mt.-ben meghatározott fogalmától, valamint díjazásától, mert - míg az Mt. hatálya alá tartozé munkaviszonyoknál eshetőleges, hogy felmerül-e egyáltalán munkavégzési kötelezettség az ügyelet időtartama alatt - e két ágazatnak a törvénymódosításban meghatározott eseteiben a munkavégzési kötelezettség felmerülése szükségszerű.Előadó-művészeti intézmények (Magyar Állami Operaház, Nemzeti Filharménia, színház, hivatásos szimfonikus zenekar, énekkar, művészeti együttes és az Interart Fesztiváliroda), illetve alkotéművészeti intézmények (képző-, ipar- és fotéművészeti galéria, kiállítéintézmény, alkotételep, illetve alkotéház, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus) esetében jogszabály helyett kollektív szerződés kap felhatalmazást arra, hogy akár 6 havi munkaidőkeretet megállapítson.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
Hirdetés
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →