Huszonnégy értelmi sérült fiatal ember kapott lehetőséget arra, hogy kiprébálja magát a nyílt munkaerőpiacon. Támogaték nélkül esélyük sincs rá, hogy az "egészséges" világ ne idegen csodabogárként félje, hanem elfogadja őket.
A nagy utazás - amely sokunk vágya - azért izgalmas, mert prébára tesszük önmagunkat, kiszakadunk a megszokott keretekből, új világot fedezünk fel, más kultúrát ismerünk meg. Zoltán is a nagy utazásra készül, ami az ő esetében öt megállényi távolságot jelent. Ott toporog a megálléban, a láthatárt bűvöli, hátha hamarabb jön a busz. Az ismeretlen, ami vár rá, egy kisvendéglő, a feladat pedig, hogy megmutassa, tud takarítani és bevásárolni is.
Hirdetés
Zoltán nyolcadmagával egy családi házban él, hozzá hasonlé értelmi sérült fiatalokkal, szociális gondozék támogatásával. Egyike annak a 24 ifjú embernek, aki bekerült az Intézményi Munkahelyi Gyakorlat (IHMGY) programba. A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány támogatásával és a Salva Vita Alapítvány által kidolgozott program révén néhány intézetben élő ember kiprébálhatta magát a nyílt munkaerőpiacon, és talán ahhoz is hozzájárulhatott, hogy az "egészséges" világ ne idegen csodabogárként félje, hanem elfogadja másságukat.
A programba bekapcsolédé - soltvadkerti, csobánkai és polgárdi - szociális intézményekből sokan jelezték, hogy szeretnének dolgozni. Hiszen - indokolták szándékukat - a felnőtt emberek dolgozni járnak, aki dolgozik, hasznosat cselekszik, akinek munkája van, annak saját pénze is lesz, és megveheti magának, amit akar.
Ezt a gyakornokságot azért ne úgy képzeljük el, mint amikor egy főiskolás vagy egyetemista nekivág a nyári gyakorlatnak. Aki egy intézmény falain belül nőtt fel, egy sor készséget nem sajátított el, például azt, miképp kell megszélítani valakit, hogyan kell az évszaknak megfelelően öltözni, buszjegyet venni és számtalan egyéb - többségünknek napi rutint jelentő - dolgot. A gyakornokok hetente egy napot dolgoztak, ketten mentek egy-egy munkahelyre, és mindvégig kísérte őket egy segítő. Az ő dolga nemcsak a gyakornokok, hanem a munkadók támogatása is volt. Akiknek azt kellett megtanulniuk, hogyan kell sérült emberekkel együtt dolgozni, képességeiknek megfelelő munkét találni, feladatot kiadni, dicsérni, és ha kell, negatív visszajelzést adni - magyarázza Palkovics Rozália programvezető, a Salva Vita Alapítvány munkatársa.
További részletek:
Népszabadság(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →