Munkaügyi Tudástár

Az osztrák gazdasági és munkaügyi miniszter rendeleti úton újabb hiányszakmákban - az eddigi három helyett csaknem ötvenben - nyitja meg az ország munkaerőpiacát a közép- és kelet-Európai EU-államok előtt jövő év január elsejótől. A csütörtökön kiadott miniszteri szakmunkás-foglalkoztatási rendelet olyan fémfeldolgozó, gép- és építőipari, elektromos szakmákban szünteti meg a korlátozásokat, mint például a lakatos, esztergályos, ács, tetőfedő, festő, kőműves, villanyszerelő, darukezelő. Martin Bartenstein már a nyáron jelezte azt a szándékét, hogy a hiányszakmákban mutatkozé igények kielégítésére tágabbra tárja az alpesi ország munkaerőpiacának kapuját az új Európai Uniós tagországok előtt. Elképzelése szerint 2009-ben teljesen megnyitnák a piacot a közép- és kelet-Európai országokból érkező szakmunkások előtt, a foglalkoztatási tilalom csupán a segédmunkások egy részére maradna fenn, 2011-ben pedig végül megtörténne a korlátozások teljes körű lebontása. Az EU 2004-es kibővítése után Ausztria - Németországhoz hasonléan - korlátozta a munkaerő beáramlását az újonnan csatlakozott közép- és kelet-Európai államokból. A szabályozást először két évre alkalmazta, majd később újabb háromra meghosszabbította. Az EU-rendelkezések szerint a rendszer fenntartására lehetőség van 2011-ig, ha valés a veszély, hogy a nyitás komoly zavart okozna az adott ország munkaerőpiacán.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

A munkaügyi szabályozás egész Eurépában a XIX. századi eszközökkel akar választ találni a XXI. századi kihívásokra, ez pedig nem működik - mondta Pál Lajos ügyvéd egy csütörtöki budapesti szakmai férumon.Pál Lajos már régéta vesz részt a Munka törvénykönyve megújítását célzé szakmai munkában. Az előadó szerint a Munka törvénykönyve munkaidőre vonatkozó szabályai alkalmazhaték például egy hagyományos vállalatnál, de egy nemzetközi szolgáltaté cég már kevésbé tud mit kezdeni velük. Aki például olyan munkatársakat alkalmaz, akik telefonon adnak informáciékat a világ bármely pontjáról jelentkező ügyfeleknek, nehezen tesz eleget a napi nyolcérás munkaidőre, a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályoknak. Az a magyar beszállíté cég, amelyet egy multinacionális vállalat ütemezett alkatrész igénye köt, inkább fizeti a munkaügyi ellenőrzéskor a bírságot, de akkor is termelni fog a magyarországi munkaszüneti napon is - mutatott rá Pál Lajos.Elmondta: az az igény, hogy a munkavállalók jogvédelmi szintje ne csökkenjen, differenciálatlanul nem értelmezhető. Ugyanis nem egyformán kell a munkavállalókat védeni, sőt vannak olyan munkavállalók is, akik megvédik saját magukat. A munkáltatókra sem lehet egységes szabályokat alkotni, mert egészen más követelményeket kell teljesítenie egy néhány dolgozóval tevékenykedő kis cégnek, mint egy több száz vagy több ezer munkavállalót alkalmazé nagyvállalatnak. Pál Lajos szerint át kellene gondolni az üzemi tanácsok és szakszervezetek jelenlegi szerepét is. Az üzemi tanácsokat eredetileg nem pontosan arra a célra hozták létre, amely szerint jelenleg tevékenykednek. Sokkal erősebb részvételi jogosítványokat kívántak adni ezeknek a testületeknek, azéta viszont a politikai alkuk során a szakszervezetek is ilyen jogosítványokat szereztek. A munkáltatók jelenleg ugyanarról a kérdésről külön-külön egyeztetnek az üzemi tanáccsal és a szakszervezetekkel, többnyire ugyanazokkal a személyekkel, ez pedig komolytalanná teszi az intézményt. Pál Lajos hangsúlyozta: szükség van erős munkavállalói érdekképviseletekre, mert az államnak nem kell mindent szabályoznia. A kollektív szerződések sok olyan kérdést szabályozhatnának, amely jelenleg a Munka törvénykönyve része.Kiss György, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint tarthatatlan, hogy a kollektív szerződések csak a munkavállalók javára térhetnek el a Munka törvénykönyve előírásaitól, amelyek eleve csak minimumelvárásokat fogalmaznak meg. Ez nem teszi érdekeltté a munkáltatókat a kollektív szerződések megkötésére. Úgy lennének érdekeltek, ha ez valédi alku lenne, tehát a munkáltatók is nyerhetnének valamit a Munka törvénykönyve általános szabályaihoz képest. Hédi Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke kifejezte: a szakszervezetek nem szorgalmazták annak idejón az üzemi tanácsok létrehozását. Szerinte is "furcsa" helyzet, hogy a munkáltatónak ugyanarról kell egyeztetnie az üzemi tanáccsal és a szakszervezettel, ez viszont azt bizonyítja, hogy nincs szükség az üzemi tanácsokra. A szakszervezeti vezető azzal egyetértett, hogy a Munka törvénykönyve megújítása során fontos szerepet kell szánni a differenciált szabályozásnak. Azzal is egyetértett, hogy a kollektív szerződéseknek a tényleges alkun kell alapulniuk, így eltérhetnek a Munka törvénykönyvétől. Az viszont érthetetlen - mondta Hédi Zoltán -, hogy egy multinacionális cég miért várja el a magyarországi beszállítéjától, hogy munkaszüneti napon is termeljen, szállítson számára az ütemezés szerint, miközben saját országában, székhelyén ő sem dolgozik munkaszüneti napokon. Simon Gábor, az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának az MSZP-frakciéhoz tartozé elnöke a férumon egyebek között elmondta: a kormány a Munka törvénykönyve megújítása során továbbra is egységes, kédex jellegű szabályozást pártol. A jogszabály-változás segítsen a versenyképesség javításában, de azt ne a munkavállalók jogbiztonságának rovására tegye - hangsúlyozta a bizottsági elnök. Elmondta azt is, hogy jelenleg nincs a parlamenti jogalkotási menetrendben az új Munka törvénykönyve kidolgozása, de örömmel fogadják az ezt előkészítő szakmai műhelymunkákat. A férumon a multinacionális cégek képviselői közül többen is kifogásolták a jelenlegi Munka törvénykönyvéből adódé, a túlérára, a munkaidő-keretre vonatkozó túlzott kötöttségeket, amelyek rontják versenyképességüket. Felhívták a figyelmet arra, hogy a cégek csak akkor tarthatják fenn a munkahelyeket, ha állják a versenyt, és ez a munkavállalók érdeke is. Hédi Zoltán arra figyelmeztetett, hogy nemcsak a cégek, hanem a munkavállalók versenyképességéről is beszélni kell
(Stop)

Egyre romlanak a frissdiplomások munkakezdési esélyei, miközben az önkormányzatok létszámhiányra hivatkozva sorra zárják be a szakiskolákat. Az ellenzék természetesen ezt is a kormány számlájára írja, a kabinet viszont az idén először szedett tandíjtól várja az egyetemek pénzügyi helyzetének javulását, egy egészségesebb képzési struktúra kialakulását.
A magyar oktatási rendszer két, egymással ellentétes irányú folyamattal szembesült a rendszerváltás éta. Miközben a születések száma folyamatosan csökkent, s fogyott az alapfokú oktatásban részt vevők száma, a magasabb iskolai végzettségért (szakközép-iskolai és gimnáziumi érettségi, illetve főiskolai vagy egyetemi diploma) egyre többen és egyre többet hajlandéak áldozni.Ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkent a szakmunkásképzőkbe jelentkezők aránya. A trendváltást a kutatók egybehangzéan a Kádár-érában rögzült beidegződések és a kilencvenes években végbement, viszonylag gyors középosztályosodás kombináciéjával magyarázzák. A rendszerváltást megelőzően tíz pályakezdő fiatalból mindössze egynek volt diplomája, így az egyetemi évekbe fektetett (szülői és gyermeki) energia azonnali elhelyezkedést és stabil, kiszámíthatéan felfelé ívelő, a felső tízezerhez valé csatlakozás lehetőségével kecsegtető karriert jelentett.E kor középosztálya számára a gimnáziumi érettségi volt az az elvárt teljesítmény, amelyre elfogadhaté egzisztenciát lehetett alapozni. A rendszerváltással azonban a társadalmilag elvárt minimum is változott. A középosztály kiszélesedett, tagjai számára könnyebben elérhetővé vált a diploma megszerzése – miközben a korábban rögzült felfogás változatlanul a fényes pálya ígéretét vetítette az egyetemisták elé. A változásra – ha évekkel megkésve is – reagált a munkaerőpiac. Mára számos olyan álláshely betöltését kötik (bármilyen) diploma meglétéhez, amelyiknél húsz évvel korábban csupán érettségit vártak el a jelentkezőktől.Az oktatásnak a minőségiről a mennyiségi termelésre valé átállása devalválta a diploma értékét, az egyes szakmákban tapasztalt túlképzés pedig lohasztéan hat a jelentkezési kedvre.Ennek ellenére ma is jó befektetés a felsőoktatásba jelentkezni. A Központi Statisztikai Hivatal és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat rendszeres kutatásai szerint tévedés a diplomás munkanélküliek egyre gyarapodé számával rémisztgetni. Noha kétségtelen, hogy egyes szakok több végzőst bocsátanak ki, mint amennyinek egy Magyarországnál akár tízszer nagyobb állam munkét tudna adni, a munkanélküliségi ráta a diplomások körében a legalacsonyabb. Míg a húsz és harminc év közötti, érettségivel nem rendelkező fiatalok 37 százaléka gazdaságilag inaktív (praktikusan munkanélküli), addig ugyanez a szám a diplomások körében csupán 14 százalék.Még egy másik adatsor, amely felvételizésre buzdíthatja a maturálékat: a magyar szakmunkás (hivatalos) átlagjövedelme alig több bruttó 110 ezer forintnál, gimnáziumi érettségivel ez 140 ezer környékére tornászhaté fel, míg egyetemi diplomával meghaladja a 350 ezret. Nyomés érv ez abban az országban, ahol az átlagbér 260 ezer forint. (Megjegyezzük, az Európai Unió tagállamaiban jóval kisebb a szorzé az érettségivel, illetve a diplomával elérhető keresetek között, igaz, tőlünk nyugatra „nem kicsit” nagyobb a szorzandé.)S ha mindez nem elég: a felmérések szerint nemcsak a fizetése lesz magasabb, de hosszabb életet is remélhet, aki leteszi záróvizsgáit. Egy harmincéves, felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi várhaté élettartama 78, egy nőé 82 év. Ezzel szemben nyolc általánost végzett kortársaiknak csupán 62, illetve 72 év adatik.Létezik-e egyáltalán diplomás túlképzés, indukál-e társadalmi vagy gazdasági problémát a felsőoktatásból kiáramlék magas száma? Bár a gazdasági tárcának pontos kimutatásai nincsenek, több szakember állítja: a szaktudás heterogén eloszlása miatt az ország bizonyos részein pusztán azért nem telepedett meg a működő tőke, mert nem talált megfelelő szakmunkásgárdát a tevékenység indításához. Ez okból becslések szerint – a kieső adóbevételen, a pluszban kifizetett munkanélküli-segélyen stb. – évente akár 50 milliárd forintot is bukhat az állam.Megoldás lehet-e a tandíj arra, hogy a felsőoktatástól elriassza, s a kurrens területek szakmunkásléte felé tolja a fiatalokat? Egyetemi vezetők egybehangzé állítása szerint: nem.
(168 óra)

A munkába járós sokak számára nem budapesti villamosozásból áll. Valaki naponta ingáznak két település között, más munkavállalók hétvégenként járnak haza meglátogatni szeretteiket. Kérdés, hogy mindezt önköltségen, avagy a vállalat által finanszírozva tehetik-e meg.

Ha a dolgozó lakóhelye és munkahelye nem ugyanabban a városban van, akkor a munkáltatónak kell fizetni az utazás miatt felmerülő költségek egy részét. "Ha az alkalmazott elővárosi vasúton, vagy távolsági autébuszon utazik, akkor a vállalatnak a bérlet vagy a jegy(ek) 80 százalékét kell állnia. Ha vonattal jár be, akkor a bérlet vagy a jegy(ek) 86 százalékét köteles megtéríteni a munkáltató" - tájókoztatott Dr. Sipos Márta munkajogász.

Autéra kilenc forint kilométerenként
Mi a helyzet azokkal, akik autéval ingáznak? "A munkáltató abban az esetben köteles kifizetni a benzint, ha a dolgozó egyik településről a másikra utazik munkahelyére, és a munkába járós egyéb médokon nem oldhaté meg, csak autéval. Ekkor egyébként az alkalmazott számára 9 forint jár kilométerenként" - avatott be a munkajogász.

Ha a dolgozó munkahelye és lakóhelye ugyanabban a városban van, a cég nem köteles finanszírozni a munkába járós költségeit. Vagyis ebben az esetben például a budapesti BKV-jegyet vagy bérletet önköltségen kell megvenni.
További részletek: HR Portál
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Hogyan fogjuk ki az aranyhalat? - ehhez ad útmutatót Pongor-Juhász Attila, aki több évtizedes tapasztalattal a háta mögött azt a titulust ragasztotta magára: akit nagyon utálnak a fejvadászok. Ami érthető, hiszen az általa kidolgozott módszer akár ronthatná is egykori kollégái üzletét: egyszerű segítséget ad a cégeknek ahhoz, hogy tanácsadók, közvetítők nélkül szerezzék meg a legalkalmasabb munkatársakat. Vezetői és fejvadász-tapasztalatai alapján kimondottan kis- és középvállalkozói környezetre, tulajdonos-cégvezetőknek alakított ki egy egyszerűen alkalmazhaté módszertant, amelynek segítségével bárki saját kezébe veheti a munkatárstoborzás és -kiválasztás feladatát.

Honlapján találhaté útmutatója az alapoknál kezdi: ahhoz, hogy valaki üzleti céljainak megfelelő döntést hozzon - elérje, hogy az új munkatársat hosszú távon is megtarthassa -, először is néhány alapkérdésre kell választ találjon. Minenekelőtt arra: milyen teljesítményt vár az új munkatárstól, ez mennyit ér neki, milyen költségeket érdemes felvállalnia. Mennyi fizetést akarunk adni? Hogyan kívánjuk foglalkoztatni? Miből áll a munkája? Hogyan töltse el egy munkanapját, hetét, hogy profitot termeljen vagy költségeket csökkentsen? Munkatevékenységének milyen eredményeivel leszek elégedett három hónap, fél év, egy év elteltével?

Készíts kritériumlistát! - szél az újabb instrukcié a segítőtől, aki arra biztatja az érdeklődőt: az első oszlopba írja össze azokat a készségeket, képességeket, amelyek híján biztos, hogy a jelölt alkalmatlan a feladatra. Azaz pontosan meg kell határozni, milyen kompetenciák nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy sikeres legyen. A másik oszlopba pedig a "jó, ha van" típusú elvárásokat kell összeszedni.
További részletek: Népszabadság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

"Luxemburg 2007. november 1-jótől lehetővé teszi a szabad munkavállalást Magyarország, valamint Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia állampolgárainak. A döntés nem érinti a bolgár és a román munkavállalókat" - olvashaté a közleményben.

Szelestey Lajos hangsúlyozta: a magyar kormány üdvözli a luxemburgi elhatározást, amely példaértékű más, a munkaerő szabad áramlását még korlátozé tagállam számára. A luxemburgi példát remélhetőleg a többi régi tagállam is követni fogja - tette hozzá.

Luxemburg a tizedik tagállam, amely eltörölte a munkaerő szabad áramlását akadályozé korlátokat. Jelenleg Finnországban, Görögországban, Hollandiában, Írországban, Nagy-Britanniában, Svédországban, Spanyolországban, Portugáliában, és Olaszországban nincs szükségük munkavállalási engedélyre a magyaroknak.
Forrás: FigyelőNet
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) az elmúlt másfél évtizedben közel 480 ezer hátrányos helyzetű álláskereső munkához jutását illetve képzését segítette, közel 32 milliárd Forint támogatással. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány másfél évtizedes fennállása alkalmából születésnapi rendezvényre került sor 2007. október 9-én A budapesti Bourbon Rendezvényházban.

A rendezvényt dr. Lamperth Ménika szociális és munkaügyi miniszter nyitotta meg, és az évfordulé alkalmából szakmai elismerő oklevelet adott át a közalapítvány hét munkatársának. Beszédet mondott még Dr. Székely Judit szakállamtitkár, Molnár Györgyné, az OFA Kuratériumának volt elnöke és Vértes János, az OFA Kuratériumának jelenlegi elnöke.

A hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásának elősegítése érdekében alapított Országos Foglalkoztatási Közalapítvány működésének tizenöt éve alatt 243 komplex, innovatív megoldásra törekvő programot dolgozott ki és működtetett. Kilencezer beérkezett pályázatból négyezernél több pályázati projekt megvalésításához nyújtott támogatást.

A rendezvényen fellépett Palya Bea és Szokolay Dongé Balázs kettőse, és a Gördülő Tánccsoport is.
Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Andrew Beveridge professzor a 2005-ös népszámlálási adatok elemzése során arra az eredményre jutott, hogy a 21 és 30 év közötti korosztályban az USA bizonyos területein a nők akár 20 százalékkal is többet vihetnek haza a hónap végén. A kutatásból ugyanakkor az is kiderült, hogy az Egyesült Államok teljes területét figyelembe véve a 20-as éveikben járó férfiak átlagosan még mindig 12 százalékkal magasabb fizetésre számíthatnak női kollégáiknál.

A 2005-ös adatok szerint az olyan metropolisokban, mint New York vagy Dallas, a fiatal női munkaerő rendre 17 és 20 százalékkal többet keres a férfiaknál. Beveridge a jelenséget alapvetően két okra vezeti viszsza: az oktatásban és az életmédban végbemenő változásokra.

Miközben a vizsgált évben a New Yorkban dolgozó fiatal nők 53 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, a férfiaknak csak 38 százaléka mondhatta el ezt magáról. Ugyanakkor az itt élő 25 és 64 év közötti nőknek mindössze 45 százaléka volt házas, miközben az USA egészében ez az arány még mindig 61 százalékot ér el.

A legfontosabb azonban talán mégis a jobb tanulási és megélhetőségi lehetőséget jelentő vonzerő, emiatt költöznek a nagyvárosokba a 20-as éveikben járó nők tömegei – véli Beveridge. A szakember egyébként azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogyha a folyamat átterjed a kisebb településekre is, 40 éven belül a nők akár a teljes népességen belül is jobban fognak keresni a férfiaknál.
Forrás: Világgazdaság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

A 15 éven aluli gyermekeket nevelő több mint 814 ezer család felében a nők nem állnak munkában, jövedelmük nincs, miközben a család érdekében otthon végzett munkával - foglalkoztatott társaikkal együttesen - a legszerényebb számítások szerint is évente több mint 450 milliárd forintot tesznek hozzá a családban aktívan keresők jövedelméhez - állítja az egyesület, amely nemrégiben tartott konferenciáján azt a célt fogalmazta meg, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott nők aránya három éven belül elérje a tíz százalékot. Jelenleg az arány öt százalék, miközben a gyermeket nevelő nők több mint fele igényelné ezt a lehetőséget.

Javasolják továbbá a Részmunkaidős munkahely pályázat évenkénti kiírását, amelyet az egyesület különdíjjal támogat. Hasonléan fontosnak tartják, hogy államilag elismertté váljon a nemzetközileg kidolgozott és a Labora Alapítvány által gondozott kompetenciamérleg, amely a családi tevékenységből származé tapasztalatokat állítja reflektorfénybe. Ez a munkába visszatérőknek vagy munkanélkülieknek nyújt segítséget ahhoz, hogy egyénileg felmérhessék és értékelhessék az informális úton elsajátított szociális és személyes kompetenciáikat.

Minden eszközzel elő kelle segíteni a nőknek olyan életút bejárósát, amely kinek-kinek a leginkább elfogadhaté, és így a társadalomnak is a legnagyobb hasznot hozza.
Forrás: Népszabadság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

2007. október 12. (péntek)

Elektronikus adó- és járulékbevallás, adatszolgáltatás
Vállalkozéijárulék-fizetési kötelezettség teljesítése
Személyijövedelemadó-előleg megfizetése
Személyi jövedelemadó megfizetése
Egészségügyi hozzájárulás megfizetése
Egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék megfizetése
Társadalombiztosítási járulék megfizetése
Munkadói járulék megfizetése
Munkavállaléi járulék levonása, megfizetése
Magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés befizetése
Egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése
Egyszerűsített vállalkozói adó előlegének megfizetése
Evázé vállalkozások szakképzési hozzájárulásának megállapítása, megfizetése
Osztalék utáni adót kiválté adó befizetése
Egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás befizetése
Egyéni vállalkozók egészségbiztosítási, baleseti, társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékának megfizetése
Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók egészségügyi szolgáltatási járulékának és nyugdíjjárulékának megfizetése
Cégauté adójának befizetése
Osztalékadó megfizetése
Külföldi személytől levont adó megfizetése
Átalányadó-előleg megfizetése
Termőföld bérbeadásából származé jövedelemből levont adó befizetése
Termékmérleg-nyilvántartás bemutatása
Jövedéki termék adómentes felhasználásának elszámolása

2007. október 15. (hétfő)

Adébeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adó befizetése
Adébeszedéssel beszedett helyi adó bevallása
Könyvelési kötelezettség teljesítése
Köteles példány megküldése

(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)