Munkaügyi Tudástár

Az aggodalom érthető, piaci szakértők szerint a következő évben az új kínálat akár a 300 ezer négyzetmétert is meghaladhatja. Legutóbb, amikor ilyen magasságokban jártunk, hazánk a gazdasági világválság és a hitelválság ciklusában volt, egy rosszul teljesítő gazdasággal és ingatag alapokon álló ingatlanpiaccal. Érdemes felidézni, hogy a kereslet mértéke alacsonyabb volt akkor, mint az aktuális kínálat, ha tehát minden bérlő - legyen szó új belépőről, bővülésről vagy hosszabbításról - újonnan átadott területre szerződött volna át, akkor is maradt volna üresen új terület. Ez volt a kihasználatlanság 25 százalék fölé történő emelkedésének egyik legfőbb oka.
“A budapesti piac fundamentumai 2009 óta nagyot javultak. Várakozásaink szerint a bruttó bérbeadás mértéke az 500 ezer négyzetmétert is meghaladhatja az elkövetkezendő időszakban. Tapasztalatok szerint a piaci felszívás a kereslet harmada/ negyede, azaz évente körülbelül 150 ezer négyzetméter új kínálatra van kereslet. Ez a szám várhatóan tovább tud növekedni a jövőben. Az elmúlt 6-7 évben kevés fejlesztést láttunk (átlagosan 60 ezer négyzetmétert 2011 és 2016 között), ami jelentős hiányt okozott modern és jó elhelyezkedésű ingatlanokból. Prágában és Varsóban a fejlesztési aktivitás hamarabb visszatért a piacra, és mára az első generációs épületeket felváltotta egy modern, újkínálat." - mondta el Hegedűs Orsolya MRICS, Associate, a Cushman & Wakefield magyarországi kutatási vezetője.
A versenyfutás hazánkban is egyre kiélezettebb a munkaerőért. Az olyan vállalatok, mint a GE, a Morgan Stanley vagy a BlackRock már korábban felismerték, hogy a minőségi munkakörnyezet elengedhetetlen a jó munkaerő megszerzéséhez, majd megtartásához. A jelenlegi budapesti kínálat aránytalanul nagy része öregedett el, ezért a modern és jó elhelyezkedésű épületeknek kell átvenni a helyüket.

(Portfólió)

A 2017. július 1.-jén hatályba lépett törvénymódosítással nyílt lehetőség közérdekű nyugdíjas szövetkezetek alapítására. Az új szövetkezeti forma létrehozásának célja, hogy az aktív nyugdíjasokat re integrálja a munkaerő-piacra, ezzel csillapítva az egyre nagyobb mértékű munkaerőhiányt a versenyszférában.
A cégek számára azért kedvező, hogy bizonyos munkafolyamatokat kiszervezzenek ezen szövetkezetek tagjainak számára, mert jelentősen kisebb közterheket kell befizetniük az államkasszába, mintha aktív korú munkavállalót alkalmaznának. A közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja után sem egészségügyi hozzájárulást, sem szakképzési hozzájárulást nem kell fizetni és mentes a szociális hozzájárulási adó fizetése alól is.
Mentesül a személyi jövedelemadó fizetés alól a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja által a személyes közreműködés ellenértékeként juttatott élelmiszer. Együttesen a minimálbér mértékéig adómentes a szövetkezet tevékenységének eredményeként előállított javak vagy fogyasztásra készétel vásárlására felhasználható utalvány formájában megszerzett bevétel, amennyiben nem haladhatja meg havonta a minimálbér 25 százalékát.
Adómentes továbbá a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagjának vagy családtagjának élelmiszer, fogyasztásra készétel vásárlására felhasználható utalvány formájában legfeljebb havonta a minimálbér összegét meg nem haladó értékben támogatásként vagy segélyként juttatott bevétel is.
(Napi.hu)

Magyarországon egyre több munkáltató szembesül fokozódó munkaerőhiánnyal: csak az IT szektorban például több mint 20 000 programozó tudna rögtön elhelyezkedni az IVSZ (Informatikai Vállalkozók Szövetsége) szerint, de hiány van a szakmunkásiparban és szinte minden területen. Többek között ezért is válhat egyre hangsúlyosabbá a szervezetek számára, hogy a kollégák megtartása érdekében megismerjék munkavállalóik véleményét a cégnél töltött tapasztalataik alapján.
Egy erre irányuló felmérés eredménye, hogy azok közül, akik alkalmazottként dolgoznak, minden második ember (pontosan 57 százalékuk) munkahelyet váltana. Az online elégedettségi felmérést a CX-Ray HR-technológiai vállalat végezte számos magyarországi céget érintve, melyet csaknem 900-an töltöttek ki.
Az elemzés arra is rámutat, hogy mely szempontok kapnak kiemelt szerepet a „menjek, vagy maradjak” döntés meghozásakor. Az eredmények alapján leginkább a vezető személye igazán hangsúlyos, valamint az, hogy a dolgozó mennyire járulhat hozzá a cég sikereihez a munkahelyi feladataival. Ezekben itthon nagyon alulteljesítenek a vállalatok, ami a munkaerő alacsony lojalitásához vezet. Csupán a kitöltők 35 százaléka tekinti követendő példának a főnökét és még kevesebben – 29,48 százalékuk – érzik úgy, hogy a vezetőjük kellő fontosság- és biztonságérzetet tud kelteni és motiválni tudja őket a nehezebb időszakokban. Ennél egy kicsit pozitívabban gondolnak a napi munkájukra: 47,89 százalékuk érzi úgy, hogy a feladataival hozzájárul a cég sikereihez, és elkötelezetten végzi azokat.
(Piac és Profit)

A technológia fejlődése kiválthatja az élőmunkát, képes lehet átvenni egyes munkakörökön belül bizonyos részfeladatokat, de akár egy teljes munkakört vagy szakmát is. Az automatizálható szakmák közé sorolhatjuk azokat, amelyek logikai alapúak, rutinfeladatok (adatrögzítés, számítás, ismétlődő ügyfélszolgálati feladatok, válogatás-szortírozás, gyártósori munkavégzés) – hívta fel a hallgatóság figyelmét a napokban a megyei kereskedelmi és iparkamara nyíregyházi székházában tartott előadásán a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet munkatársa.
– A manipulációs-észlelési, kreatív vagy szociális intelligenciát igénylő feladatok a legkevésbé válthatóak ki automatizációval – húzta alá Nábelek Fruzsina, s hozzáfűzte: hazánkban ma a meglévő technológiák alapján ötvenöt szakma esetében nagy valószínűséggel hamarosan megjelenik az automatizáció, a leginkább érintett ágazat az ipar, a szakmák között pedig az irodai munka, a logisztika és a járművezetés. Számokkal is alátámasztotta mondandóját: a NAV 2015-ös foglalkoztatottsági adatai alapján az automatizáció hatásai 513 ezer munkavállalót érinthetnek, ami a magyarországi dolgozók 12 százaléka.
Nábelek Fruzsina előadása végén az alábbi következtetést vonta le: a legtöbb érintett a legmagasabb foglalkoztatottsággal rendelkező megyékben és járásokban várható, itt a kérdés az, hogyan oldják meg a felszabaduló munkaerő felszívását. A legsérülékenyebbek éppen a legalacsonyabb foglalkoztatottsági szintű, legkevésbé fejlett járások lesznek, ahol a dolgozók számának további csökkenése várható.
– Napjainkban sincs ez másként: minél magasabb fokú az automatizálás, minél intelligensebb berendezések kerülnek a gyártósorokra, annál kevesebb emberi munkára van szükség. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk: ezeket a gépeket valakiknek meg kell tervezni, meg kell alkotni, be kell programozni és üzembe kell helyezni. Nagyon fontos napjainkban az oktatás szerepe, az élethosszig tartó tanulás és a folyamatos munkaerő-átképzés, mert a jövőben egyre inkább egyre magasabb fokú végzettséggel rendelkező munkaerőre lesz szükség – emelte ki a szakember.
Megjegyezte: az utóbbi időben megyénkben is megfigyelhető, hogy a nagy volumenű beruházások egyre kevesebb élő munkaerőt alkalmaznak. Ez annak tulajdonítható, hogy egyre korszerűbb, automatizált gyártórendszereket telepítenek, amelyek üzemeltetéséhez kevesebb operátorra van szükség. A szakképzés ugyan igyekszik lépést tartani a kihívásokkal, de a szakképzett munkaerőből továbbra is hiány van Szabolcs-Szatmár-Beregben, ugyanakkor számos frissen végzett fiatal tapasztalat hiányában nem tud elhelyezkedni.
(Szon)

A szakmai szervezet kimutatta, hogy a brit kiskereskedelmi szektor közvetlenül 170 ezer külföldi uniós alkalmazottat foglalkoztat. Ez a teljes kiskereskedelmi munkaerő 6 százaléka, ám a raktározási és az áruelosztó munkahelyeknek több mint a negyedét külföldi EU-munkavállalók töltik be - áll a BRC hétfői felhívásában.
A szövetség szerint a brit kiskereskedelmi vállalatok 22 százaléka máris arról számolt be, hogy megindult a külföldi EU-alkalmazottak elvándorlása, a cégek 56 százaléka pedig azt jelentette, hogy más uniós országokból érkezett munkavállalóik félnek a jövőbeni nagy-britanniai tartózkodási jogosultságaikat övező bizonytalanságok miatt.
A BRC szerint Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból nemcsak a brit üzleti vállalkozásoknak, hanem az általuk alkalmazott külföldi EU-munkaerőnek is bizonytalanságot teremtett.
Emberekről van szó és családjukról, megélhetésükről és nagy-britanniai otthonaikról (...) Nem helyénvaló, hogy a (brit EU-tagságról tartott tavaly nyári) népszavazás után 16 hónappal ezek az emberek még mindig nélkülözik az életvitelük folyamatosságához szükséges bizonyosságot
A brit mezőgazdasági termelők szövetségének (NFU) elnöke, Meurig Raymond a szervezet idei éves kongresszusán kijelentette: a brit agrárszektornak jelenleg évi 85 ezer, 2021-ben már 90 ezer idénymunkásra lesz szüksége, és e munkavállalók nagyon nagy többsége a kelet-európai EU-országokból érkezik. Raymond szerint ha a brit mezőgazdaság az EU-tagság megszűnése után nem fér hozzá e munkaerőforráshoz, "a földeken fog elrothadni a termés".
(Portfólió)

A tervezet kimondja, csak az a cég kaphat munkaerő kölcsönzésre engedélyt a kormányhivataltól (és csak az jegyezhető be az ilyen társaságok nyilvántartásába), amelyik szerepel az állami adóhatóság által vezetett, köztartozásmentes adózói adatbázisban. A kormányhivatal törli a kölcsönbeadót a nyilvántartásból, amennyiben az állami adóhatóság a kölcsönbeadót törölte a köztartozásmentes adózói adatbázisból.
A működő ilyen cégeknek három hónapjuk lesz arra, hogy igazolják a kormányhivatalnál, nincs köztartozásuk. A kormányhivatal az igazolást elmulasztó munkaerő-kölcsönzőt törli a nyilvántartásból.
A pontos határidőre majd a Magyar Közlönyben való megjelenéskor kell figyelniük a vállalkozásoknak.
A kormány már tavaly megkezdte a piac kitisztítását: 2016. december 1-től írták elő, hogy a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek vagyoni biztosítéka a korábbi 2 millió forintról 5 millió forintra emelkedjen.
(Napi.hu)

Három évvel ezelőtt érzékelték a munkaerőhiányt a hazai vállalkozások, majd 2016-tól már a cégek harmada gondolta úgy, hogy a munkaerőhiány a legfontosabb tényező, ami az üzleti tevékenységet akadályozza.
A vállalkozások döntő többsége tett lépéseket annak érdekében, hogy megtartsa meglévő munkaerejét – ismerteti a portfolio.hu az MKIK kutatását. Legnagyobb arányuk (70%) béremelést vezetett be, jelentős azok aránya (59%) is, akik a munkakörülmények, munkaeszközök fejlesztésével igyekeztek vonzóbbá válni dolgozóik számára. Közel a vállalkozások fele (49%) továbbképzések biztosításával, illetve a munkahelyi hangulat javításával próbálkozott. Szintén jelentős (47%) azon vállalkozások aránya, amelyek a cafeteria-rendszer bevezetésével, fejlesztésével igyekezték megtartani dolgozóikat. A válaszadók 42%-a a vezető-beosztott kapcsolat javításával, 36%-a az atipikus foglalkoztatási formák bevezetésével, 35%-a előrelépési lehetőségek felajánlásával, 25%-a pedig biztosítási kötvények, egészségmegőrzési programok finanszírozásával próbálja megtartani munkaerejét.
A munkaerő megtartása érdekében a legkevésbé a 20-49 fős, a nem exportáló, az építőipari, illetve a tisztán hazai tulajdonú vállalkozások tudtak lépéseket tenni. Míg a leginkább a 100 fő feletti, a döntően exportáló, az egyéb gazdasági szolgáltatások terén tevékenykedő, valamint a részben külföldi tulajdonban álló cégek voltak képesek tenni munkaerejük megtartása érdekében.
A válaszadó cégek több mint egyharmada (36%) szembesült az elmúlt egy évben munkaerőhiányra visszavezethető nehézséggel. Létszám szerint a legnagyobb arányban (43%) a legkisebb cégek (20-49 fős) küzdenek munkaerőhiánnyal.
(HVG)

A tájékoztatás szerint a kezdeményezés 14 olyan alapvető kritériumot határoz meg, amelyet a tagállamoknak és az érdekelteknek a minőségi és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések kialakítása érdekében alkalmazniuk kell.
A bizottsági ajánlás hozzájárul a gyakornokok foglalkoztathatóságának és személyes fejlődésének előmozdításához, és ezáltal a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, magas szintű képességekkel és képzettséggel rendelkező munkaerő biztosításához is.
Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke, euróért és szociális párbeszédért felelős biztosa kijelentette, a gyakornoki állások sok fiatalt segítenek hozzá szakmai karrierjük megalapozásához. Az egyes tagállamok oktatási és képzési rendszereinek különbözőségeit tiszteletben tartva a bizottság arra törekszik, hogy megkönnyítse a fiatalok belépését a munkaerő-piacra.
Marianne Thyssen a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért, valamint a munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős biztos elmondta, a bizottság azt kívánja biztosítani, hogy a fiatalok elsajátítsák a munkához szükséges készségeket, ugyanis az oktatás végeztével a gyakornokok kétharmada azonnal állást talál.
(Tőzsdefórum)

Paár Ádám igen fontos kérdéskört érintett a robottechnika társadalmi hatásával foglalkozó írásában (Magyar Nemzet, 2017. szeptember 1.), s külön érdeme, hogy a problémakört történelmi kontextusba helyezte. Mert ugyan a jelenlegi fejlett ipari társadalmakban az egyre hatékonyabb automatizáció ellenére a gazdaság ma még jól láthatóan munkaerőéhséget generál, a robottechnika elterjedésével ez a trend megfordulhat, és már ma készülni kell az akkor jelentkező problémák kezelésére. „A robotok megadóztatására” irányuló elképzelés ugyanakkor a jelenleg uralkodó üzleti és közgazdasági gondolkodás logikáját követi: nem véletlen, hogy ezt az adótípust eredetileg többek között éppen Bill Gates, a Microsoft fő tulajdonosa vetette föl.
Csakhogy egy ilyen adópolitika a technikai innováció csúcsteljesítményét büntetné, anélkül hogy megvizsgálná az ilyen eszközöket alkalmazó vállalkozások profitrátáját. Egy ilyen eljárás egyáltalán nem érinti a spekulatív tőke és az extraprofit szempontjából jelentős más szektorok adóztatását. A robotadó így éppen a társadalmi javak hatékonyabb – tehát kevesebb emberi fáradozással és szenvedéssel történő – megtermelésének további fejlődését lassítaná, azaz a társadalom tagjainak jólétére hivatkozva e jólét lehetőségeit korlátozná.
A másik oldalról ugyanez a logika az embert pusztán munkaerőként kezeli. Bár Paár Ádám ezzel kapcsolatban nagyon helyesen a munkaerő átképzésének támogatásáról ír, és erre majd szükség is lesz, kétséges, hogy ez önmagában megoldaná a problémát. Nagy a valószínűsége, hogy egy ilyen „szociálpolitika” két részre szakítaná a társadalmat: a munkával kereső jómódúakra és a segélyen élő tömegekre. Utóbbiak többségének sorsa pedig valószínűleg tartósan megpecsételődne, hiszen ha a robotizáció tartósan lecsökkenti a munkaerő iránti igényt, akkor rajtuk az „átképzés” bűvös jelszava sem lesz képes segíteni. Az erre a sorsra jutó réteg könnyen a politikai demagógia közönségévé válhat, amiképpen az ókori Rómában meg is történt a „kenyeret és cirkuszt” népével.
Ha tehát a robottechnika tömeges elterjedése valóban a munkaerő iránti kereslet – azaz a társadalmi össz-munkaerőigény – jelentős csökkenését fogja előidézni, akkor az így kialakult helyzetet nem egyszerűen a politikának kell majd kezelnie, hanem magának a társadalomnak, a kultúrának, a művelődésnek. Ebben a tekintetben különösen nagy felelőssége lesz a humán értelmiségnek. A robotok elterjedése jelentős mértékben növelheti a társadalom tagjainak – nem csak anyagi javakban mért – jólétét, és hozzájárulhat az emberi szabadság teljesebb kibontakozásához. Ám ha a ma uralkodó közgazdasági szemlélet logikáját követve az új helyzetet a politika az innovációt képező robotok egyoldalú megadóztatásával és – akár ezzel ellentétes szándéka ellenére – a panem et circenses értékrendszerének jegyében tartósan segélyen élő tömegek generálásával fogja megoldani, a pozitív fejlemény visszájára fordulhat, és az eljövendő generációk számára az áldásból könnyen átok válhat.
(MNO)

Bajba kerülhetnek a klasszikus olajvállalatok , ha a jövőben nem sikerül megfelelő számú képzett munkaerőt leszerződtetniük. Márpedig a legújabb generációt nehéz hadrendbe állítani, szemléletük markánsan eltér attól, amit ezen cégek képviselnek.
Az értékrendbeli különbségeket az EY térképezte fel: a cég az Egyesült Államokban végzett kutatást az Y (19-35 évesek) és Z (16-19 évesek) generáció tagjai között. A tanácsadó országos felmérése az olajról, a gázról és az ezeket termelő cégekről kérdezte a fiatalokat, majd az említett cégek vezetőit is megszondázta. Végül összevetette, mennyire vág egybe a két kör elképzelése.
A válaszok alapján nem sokban. A fiatalok, különösen karrier szemszögből, megkérdőjelezik az iparág jövőjét. Az olajra és a gázra szüleik energiahordozójaként tekintenek, az iparágban végezhető munkát bizonytalan, veszélyes fizikai munkának tartják, amely még a környezetet is károsítja. Mindez visszatartó erőként hat azokra, akik ilyen irányban tanulnának tovább vagy a területen helyezkednének el. Szemléletük ugyan változhat, ha tapasztalatot szereznek, az olajvállalatok így sincsenek könnyű helyzetben. Mindenképpen alkalmazkodniuk kell majd az új elvárásokhoz, s az iparág fejlődésével új, eddig még nem alkalmazott innovációs készségekre lesz szükségük.
A Z-generáció közel kétharmada szimplán nem tarja vonzónak az iparági munkákat. Sőt, majd’ negyven százalékuknak egyáltalán nem tetszenek az itt kínált munkák. Kevesebb ellenérzést táplálnak az Y-generáció tagjai, legalábbis azok, akik kevesebb tapasztalattal bírnak: 45 és 44 százalék az olajipari karriert vonzónak és nem annak tartók aránya, 11 százalék pedig nem tudott egyértelmű választ adni. Figyelembe véve, hogy ebben a korcsoportban a tartós munkanélküliek száma magas, a fenti számok sem biztatók.
(NRG Report)