Felmondás közös megegyezéssel? – Ez a kifejezés jogilag nem létezik.
A felmondás egy egyoldalú jognyilatkozat. A közös megegyezés pedig kétoldalú megállapodás. A kettő jogilag kizárja egymást. Ha megkérdeznénk tíz munkavállalót vagy akár tíz munkáltatót arról, hogyan szűnt meg egy munkaviszony, nagy valószínűséggel többen is azt válaszolnák, hogy „közös megegyezéses felmondással”.
Részletek
A felmondás egy egyoldalú jognyilatkozat. A közös megegyezés pedig kétoldalú megállapodás. A kettő jogilag kizárja egymást.
Ennek ellenére nap mint nap találkozhatunk a köznyelvben, az interneten, sőt még egyes munkáltatói iratokban is a „felmondás közös megegyezéssel” kifejezéssel. Bár sokan használják, munkajogi szempontból ez a megfogalmazás pontatlan. A Munka Törvénykönyve ugyanis nem ismeri ezt a fogalmat. A munkaviszony megszüntetésének több törvényes módja van, de ezek egymástól jól elkülönülnek. Más szabályok vonatkoznak a közös megegyezésre, mások a felmondásra, és ismét mások az azonnali hatályú felmondásra. Nemcsak az elnevezés különbözik, hanem a jogkövetkezmények, a felek jogai és kötelezettségei is. Ez első látásra csupán jogászi szőrszálhasogatásnak tűnhet, valójában azonban egy rosszul megfogalmazott vagy félreértett munkaviszony-megszüntetés akár jelentős anyagi következményekkel is járhat. Előfordulhat, hogy a munkavállaló elesik olyan jogosultságoktól, amelyek felmondás esetén megilletnék, vagy a munkáltató kerül később munkaügyi perbe azért, mert nem a megfelelő jogintézményt alkalmazta. Ebben a cikkben közérthetően bemutatjuk, hogy miért nem létezik jogilag a „felmondás közös megegyezéssel”, miben különbözik egymástól a felmondás és a közös megegyezés, milyen jogai vannak a munkáltatónak és a munkavállalónak, valamint milyen hibákat érdemes elkerülni a munkaviszony megszüntetése során.
Hogyan szűnhet meg a munkaviszony?
A Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszony többféleképpen szűnhet meg vagy szüntethető meg. A leggyakoribb esetek a következők: • közös megegyezéssel;
• felmondással;
• azonnali hatályú felmondással;
• határozott idejű munkaviszony esetén a határozott idő lejártával;
• a munkáltató vagy a munkavállaló jogutód nélküli megszűnésével, illetve halálával, ha azt a törvény így rendezi. Mindegyik megszüntetési módnak önálló szabályrendszere van. Mások a formai követelmények, mások a határidők, mások a jogkövetkezmények és mások a felek kötelezettségei.
Hogyan szűnhet meg a munkaviszony?
A munkaviszony megszüntetésének szabályait a Munka Törvénykönyve 64. §-a tartalmazza. A jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy a munkaviszony milyen módokon szűnhet meg vagy szüntethető meg. A leggyakoribb megszüntetési módok a következők: • közös megegyezéssel, amikor a munkáltató és a munkavállaló közösen állapodik meg a munkaviszony megszüntetéséről;
• felmondással, amelyet a Munka Törvénykönyve 65. §-a szabályoz. A felmondás egyoldalú jognyilatkozat, amelyet a munkáltató vagy a munkavállaló tesz meg;
• azonnali hatályú felmondással, amelynek feltételeit a Munka Törvénykönyve 78. §-a határozza meg. Erre kizárólag a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor;
• a határozott idejű munkaviszony esetén a határozott idő lejártával;
• valamint a törvényben meghatározott egyéb esetekben, például a munkáltató vagy a munkavállaló jogutód nélküli megszűnése, illetve halála esetén. Látható, hogy a Munka Törvénykönyve külön jogintézményként kezeli a közös megegyezést, a felmondást és az azonnali hatályú felmondást. A jogszabály nem ismeri a „felmondás közös megegyezéssel” vagy a „közös megegyezéses felmondás” fogalmát, mivel ezek a megszüntetési módok egymástól elkülönülnek, és eltérő szabályok vonatkoznak rájuk.
Mi az a felmondás?
A felmondás a munkaviszony megszüntetésének egyik leggyakoribb módja. Lényege, hogy az egyik fél – vagy a munkáltató, vagy a munkavállaló – egyoldalúan úgy dönt, hogy a munkaviszonyt meg kívánja szüntetni. A felmondáshoz nincs szükség arra, hogy a másik fél egyetértsen. Nem kell elfogadnia, nem kell aláírnia, és nem kell hozzájárulnia. A felmondás joghatása a jogszerű közléssel beáll. Ha például egy munkavállaló úgy dönt, hogy másik munkahelyen szeretne dolgozni, írásban felmondhat. A munkáltató ezt tudomásul veszi, de nem dönthet arról, hogy elfogadja-e vagy sem. Ugyanez igaz fordított esetben is, amikor a munkáltató közöl felmondást a munkavállalóval. Ha annak törvényi feltételei fennállnak, a munkaviszony a felmondás közlésével a felmondási idő szabályai szerint megszűnik. Éppen ezért nevezi a jog a felmondást egyoldalú jognyilatkozatnak. A döntést az egyik fél hozza meg, a másik fél hozzájárulása nem feltétele a joghatás kiváltásának.
Mi a közös megegyezés?
A közös megegyezés ezzel szemben teljesen más jogintézmény. Itt nincs egyoldalú döntés. A munkaviszony megszüntetéséről a munkáltató és a munkavállaló közösen állapodik meg. Mindkét félnek ugyanazt kell akarnia. A megállapodás csak akkor jön létre, ha a felek valamennyi lényeges kérdésben megegyeznek. Ilyen lehet például a munkaviszony megszűnésének időpontja, az esetleges juttatások, a munkavégzés alóli mentesítés vagy más, a felek által fontosnak tartott feltétel. Ha bármelyik fél nem ért egyet, akkor nincs közös megegyezés. Ebben az esetben valamelyik félnek – ha meg kívánja szüntetni a munkaviszonyt – a törvényben szabályozott felmondási jogát kell gyakorolnia.
Miért nem létezhet „felmondás közös megegyezéssel”?
Most már könnyen megérthető, miért hibás ez a gyakran használt kifejezés. A felmondás egyoldalú jognyilatkozat. A közös megegyezés kétoldalú megállapodás. A két jogintézmény egymásra épülni nem tud, mert eltérő jogi logikán alapul. Ugyanolyan ellentmondás lenne azt mondani, hogy „egyoldalú közös döntés”, mint azt, hogy „felmondás közös megegyezéssel”. Az egyik kizárja a másikat. A köznyelv természetesen használhat egyszerűsítő kifejezéseket, de amikor munkajogi jogokról, munkaszerződésekről vagy munkaügyi perekről beszélünk, különösen fontos a pontos fogalomhasználat. Sok későbbi félreértés éppen abból fakad, hogy a felek nem ugyanazt értik ugyanazon kifejezés alatt.
Miért használják mégis olyan sokan a „felmondás közös megegyezéssel” kifejezést?
Ha a kifejezés jogilag nem helyes, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért használják mégis ilyen sokan. A válasz egyszerű. A köznyelv és a jog nyelve nem mindig ugyanaz. A hétköznapi beszélgetések során sokszor minden munkaviszony megszüntetésére egyszerűen azt mondjuk, hogy „felmondtak”. Gyakran hallani olyan mondatokat, mint „közös megegyezéssel felmondtam”, „közös megegyezéses felmondással jöttem el”, vagy „a munkáltató közös megegyezéses felmondást adott”. Ezek a mondatok a hétköznapi beszédben ugyan érthetők, de jogi szempontból pontatlanok. A Munka Törvénykönyve nem használja a „közös megegyezéses felmondás” vagy a „felmondás közös megegyezéssel” kifejezést. Ennek egyszerű oka van: ilyen jogintézmény nem létezik.
Miért fontos a pontos fogalomhasználat?
Sokan azt gondolják, hogy teljesen mindegy, hogyan nevezünk el egy munkaviszony-megszüntetést, hiszen a lényeg úgyis ugyanaz. Ez azonban tévedés. A munkajogban egyetlen szó is jelentős jogkövetkezményekkel járhat. Ha például egy munkáltató felmondást közöl, akkor a Munka Törvénykönyve részletes szabályokat ír elő. Vizsgálni kell többek között a felmondás indokolását, a felmondási időt, a felmentési időt, bizonyos esetekben a végkielégítést, valamint a felmondási tilalmakat és korlátozásokat. Ha azonban a felek közös megegyezéssel szüntetik meg a munkaviszonyt, ezek közül több szabály nem automatikusan alkalmazandó. A felek maguk állapodnak meg a megszűnés feltételeiről. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy melyik jogintézményről beszélünk.
A leggyakoribb félreértés
A munkavállalók jelentős része úgy gondolja, hogy a közös megegyezés csupán a felmondás „szelídebb változata”. Ez nem igaz. A közös megegyezés nem a felmondás egyik típusa. A felmondás nem a közös megegyezés egyik változata. A kettő egymástól teljesen független megszüntetési mód. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy az adásvétel tulajdonképpen ajándékozás pénzért. A két jogintézmény hasonló eredményre vezethet – tulajdonost vált egy dolog –, de jogilag teljesen eltérő szabályok szerint működik. Ugyanez igaz a munkaviszony megszüntetésére is.
Mi történik a gyakorlatban?
A munkáltató sok esetben előkészít egy közös megegyezést, amelyet átad a munkavállalónak. A munkavállaló ezt látva gyakran úgy fogalmaz, hogy „felmondtak nekem”. Valójában azonban ez még nem felmondás. A munkáltató ebben az esetben nem egyoldalúan szünteti meg a munkaviszonyt. Egy ajánlatot tesz arra, hogy a felek közös akarattal zárják le a munkaviszonyt. A közös megegyezés csak akkor jön létre, ha azt mindkét fél elfogadja és aláírja. Ha a munkavállaló nem írja alá, akkor nincs közös megegyezés. Ilyenkor a munkáltató dönthet úgy, hogy él a felmondási jogával, de ez már egy teljesen más jognyilatkozat lesz. Nem kötelező aláírni
Talán ez az egyik legfontosabb tudnivaló. A közös megegyezést egyik fél sem köteles elfogadni. Sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem kényszeríthető arra, hogy közös megegyezést írjon alá.
Amennyiben a munkáltató a közös megegyezésről szóló dokumentumot már aláírta, és annak tartalma a munkáltató tényleges akaratát tükrözi, a munkavállaló kérheti, hogy a dokumentumot átolvasás céljából magával vihesse. Ebben az esetben a dokumentum a munkáltató részéről tett ajánlatnak is tekinthető, amelynek elfogadásáról a munkavállaló nem köteles azonnal dönteni.
Más a helyzet akkor, ha a munkáltató egy még alá nem írt dokumentumtervezetet ad át csupán átolvasásra vagy véleményezésre. Ez önmagában még nem tekinthető a munkáltató végleges jognyilatkozatának vagy valós ajánlatának, ezért a munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy azt jogosult magával vinni. Ilyen esetben a dokumentum átadásának és kezelésének feltételeiről a munkáltató dönthet.
A munkavállalónak ugyanakkor joga van időt kérni a döntéshez, tanácsot kérni, ügyvéddel vagy érdekképviseleti szervvel egyeztetni, és arra is, hogy az ajánlatot ne fogadja el. Önmagában attól, hogy a munkavállaló nem írja alá a közös megegyezést, a munkaviszony nem szűnik meg. A közös megegyezés csak akkor jön létre, ha annak tartalmát mindkét fél szabad akaratából elfogadja és aláírásával jóváhagyja. Ha nincs közös akarat, akkor közös megegyezés sem jön létre.
Miért kérik mégis sokszor a közös megegyezést?
Erre nincs minden munkáltatóra érvényes válasz. Sok esetben azért választják ezt a megoldást, mert valóban ez szolgálja mindkét fél érdekét. Előfordulhat például, hogy a munkavállaló már talált új munkahelyet, és nem szeretné kivárni a teljes felmondási időt. Az is előfordulhat, hogy a munkáltató a törvényi kötelezettségeken túl további juttatásokat ajánl fel azért, hogy a felek gyorsan és vita nélkül zárják le a munkaviszonyt. Ilyen esetekben a közös megegyezés valóban korrekt és mindkét fél számára előnyös megoldás lehet. Más esetekben azonban a munkáltató azért kezdeményezi a közös megegyezést, mert szeretné elkerülni egy esetleges jogvita kockázatát vagy a felmondás egyes törvényi következményeit. Éppen ezért minden közös megegyezést a saját tartalma alapján kell megítélni. Nem maga a jogintézmény jó vagy rossz. Az a döntő kérdés, hogy a megállapodás kiegyensúlyozott-e, és valóban mindkét fél akaratát tükrözi-e.
Milyen jogokról mondhat le a munkavállaló egy közös megegyezés aláírásával?
A közös megegyezés önmagában nem rossz megoldás. Sőt, számos esetben ez szolgálja leginkább a munkáltató és a munkavállaló közös érdekét. A probléma általában nem magával a közös megegyezéssel van, hanem azzal, hogy sok munkavállaló nincs tisztában azzal, milyen következményekkel járhat egy dokumentum aláírása. Sokan úgy gondolják, hogy a közös megegyezés „csak egy papír”, amely ugyanazt eredményezi, mint egy felmondás. Ez azonban nem így van. A közös megegyezés tartalmát a felek alakítják ki. Éppen ezért különösen fontos, hogy a munkavállaló aláírás előtt minden pontját megismerje és megértse.
Nem automatikusan járnak ugyanazok a jogosultságok
Ha a munkáltató felmondással szünteti meg a munkaviszonyt, a Munka Törvénykönyve számos kötelező szabályt ír elő. A törvény meghatározza például a felmondási idő szabályait, bizonyos esetekben a végkielégítés feltételeit, valamint azt is, hogy a munkáltatónak milyen kötelezettségei vannak a munkaviszony megszüntetése során. Közös megegyezés esetén azonban ezek a jogosultságok nem automatikusan érvényesülnek. Ha a felek szeretnék, a megállapodás tartalmazhatja ezeket a feltételeket. Ha azonban nem rendelkeznek róluk, a munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy azok „úgyis jártak volna”, hiszen a munkaviszony nem felmondással, hanem közös megegyezéssel szűnt meg. Ezért különösen fontos, hogy a közös megegyezés ne csak a megszűnés időpontját tartalmazza, hanem minden olyan kérdést is rendezzen, amely a felek számára lényeges.
Mit érdemes mindig ellenőrizni?
Aláírás előtt célszerű átnézni többek között a következőket:
• pontosan melyik napon szűnik meg a munkaviszony;
• meddig kell munkát végezni;
• jár-e munkavégzés alóli mentesítés;
• milyen összegeket fizet ki a munkáltató;
• mikor történik meg a kifizetés;
• mi lesz a ki nem adott szabadsággal;
• tartalmaz-e a megállapodás olyan nyilatkozatot, amely későbbi igényérvényesítést kizárhat.
Ezek a kérdések minden esetben egyedileg vizsgálandók.
Nem kell azonnal dönteni
A gyakorlatban előfordul, hogy a munkavállaló váratlanul kap egy közös megegyezést, és azt kérik tőle, hogy azonnal írja alá. Sokan ilyenkor zavarba jönnek, mert úgy érzik, nincs választásuk. Pedig ez nem így van. A közös megegyezés lényege éppen az, hogy a felek közös akarattal hozzák meg a döntést. Ha valaki nem érti a dokumentum tartalmát, nyugodtan kérhet időt annak átolvasására. Megkérdezheti a munkáltatót az egyes pontok jelentéséről. Kérheti jogi szakember vagy érdekképviselet véleményét. Hazaviheti a dokumentumot átgondolásra. Ezek teljesen természetes igények. Az átgondolt döntés mindkét fél érdeke.
Mi történik, ha valaki nem írja alá?
Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés. A válasz egyszerű. Semmi. Legalábbis önmagában attól, hogy a munkavállaló nem ír alá egy közös megegyezést, a munkaviszony nem szűnik meg. A munkáltató természetesen dönthet úgy, hogy ezt követően felmondással kívánja megszüntetni a munkaviszonyt, ha annak törvényi feltételei fennállnak. Ez azonban már nem közös megegyezés lesz, hanem egy másik jogi eljárás, amelyre más szabályok vonatkoznak. A két helyzetet nem szabad összekeverni.
A közös megegyezés nem lehet kényszer eredménye
A közös megegyezés akkor tölti be a szerepét, ha valóban két, szabad akaratból meghozott döntés találkozik. Ha valakit megtévesztenek, jogellenesen megfenyegetnek, vagy olyan nyomás alá helyeznek, amely miatt nem tud szabadon dönteni, felmerülhet a megállapodás érvényességének kérdése. A bíróság ilyen esetekben mindig az ügy valamennyi körülményét vizsgálja. Nem elegendő önmagában arra hivatkozni, hogy valaki később meggondolta magát. Azt kell vizsgálni, hogy a megállapodás valóban a felek szabad és egybehangzó akaratából jött-e létre. Éppen ezért a közös megegyezést soha nem érdemes kapkodva aláírni. Néhány perc gondolkodás vagy egy szakember véleményének kikérése később sok kellemetlenségtől kímélheti meg mind a munkavállalót, mind a munkáltatót.
Mikor célszerű a közös megegyezés, és mikor indokolt inkább a felmondás?
Sok munkáltató és munkavállaló úgy gondolja, hogy a közös megegyezés minden esetben a legjobb megoldás. Ez azonban nem igaz. Nincs olyan szabály, amely szerint mindig közös megegyezéssel kell megszüntetni a munkaviszonyt. Ugyanígy nincs olyan előírás sem, hogy a felmondás minden esetben kedvezőtlen lenne. Mindig az adott élethelyzet dönti el, hogy melyik jogi megoldás a megfelelő.
Amikor valóban a közös megegyezés szolgálja mindkét fél érdekét
Számos olyan helyzet létezik, amikor a munkáltató és a munkavállaló érdekei találkoznak. Például a munkavállaló már talált egy új munkahelyet, ahol néhány napon belül munkába kell állnia, ezért nem szeretné kivárni a felmondási idő végét. Előfordulhat az is, hogy a munkáltató szervezeti átalakítást hajt végre, és a felek gyors, kulturált, vita nélküli lezárást szeretnének. Gyakori az is, hogy a munkáltató a jogszabályban előírtakon túl további juttatást ajánl fel annak érdekében, hogy a munkaviszony békésen, mindkét fél megelégedésére szűnjön meg. Ilyenkor a közös megegyezés valóban elérheti azt a célt, amelyre a jogalkotó ezt a lehetőséget megteremtette. Amikor a felmondás a megfelelő jogi megoldás
Más a helyzet akkor, ha a felek között nincs valódi egyetértés. Ha például a munkáltató azért kívánja megszüntetni a munkaviszonyt, mert a munkavállaló munkájával kapcsolatban olyan ok merült fel, amely felmondást indokolhat, akkor a munkáltató élhet a felmondás jogával. Ebben az esetben a munkaviszony nem közös akarattal szűnik meg, hanem a munkáltató egyoldalú jognyilatkozata alapján. Ugyanez igaz akkor is, ha a munkavállaló szeretne munkahelyet váltani, de a munkáltató nem kíván közös megegyezést kötni. Ilyenkor a munkavállaló saját felmondásával szüntetheti meg a munkaviszonyt. Mindkét esetben felmondásról beszélünk, nem pedig közös megegyezésről. Nem a dokumentum címe számít
A gyakorlatban előfordul, hogy egy dokumentum címe megtévesztő. Lehet rajta az, hogy „Megállapodás”, „Nyilatkozat”, „Munkaviszony megszüntetése”, vagy bármilyen más elnevezés. A jogi megítélés szempontjából azonban nem a cím a döntő. Mindig azt kell vizsgálni, hogy a dokumentum tartalma milyen jognyilatkozatot hordoz. Ha abból egyértelműen az következik, hogy mindkét fél közösen állapodott meg a munkaviszony megszüntetésében, akkor közös megegyezésről beszélünk. Ha viszont az egyik fél egyoldalúan közli, hogy megszünteti a munkaviszonyt, akkor felmondásról van szó. A jogi minősítést tehát nem az elnevezés, hanem a tartalom határozza meg. A pontos megfogalmazás mindenki érdeke
A helyes fogalomhasználat nemcsak a jogászok számára fontos. A munkáltatók számára azért lényeges, mert a pontatlan megfogalmazás később félreértésekhez vagy akár munkaügyi jogvitákhoz vezethet. A munkavállalók számára pedig azért, mert csak akkor tudják megfelelően érvényesíteni jogaikat, ha tisztában vannak azzal, hogy milyen jognyilatkozatot kaptak, illetve mit írnak alá. Éppen ezért érdemes kerülni a „felmondás közös megegyezéssel” kifejezést. A helyes megfogalmazás egyszerű. Ha a munkaviszony a felek közös akaratából szűnik meg, akkor közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetésről beszélünk. Ha a munkaviszonyt az egyik fél egyoldalúan szünteti meg, akkor felmondásról beszélünk. A két fogalom nem helyettesíti egymást, és nem vonható össze egyetlen kifejezéssé. Összegzés
A „felmondás közös megegyezéssel” kifejezés a hétköznapi szóhasználatban ugyan elterjedt, a magyar munkajog azonban nem ismeri. A felmondás egyoldalú jognyilatkozat. A közös megegyezés kétoldalú megállapodás. A kettő eltérő szabályok szerint működik, eltérő jogkövetkezményekkel jár, és egymást nem helyettesíti. Ha ezt az egyetlen alapelvet megjegyezzük, máris könnyebben eligazodhatunk a munkaviszony megszüntetésének szabályai között, és elkerülhetünk számos olyan félreértést, amely a gyakorlatban munkáltatók és munkavállalók számára egyaránt kellemetlen helyzeteket okozhat.
A Munkavilága szakértőjének véleménye
A munkaviszony megszüntetése sok esetben érzelmileg is megterhelő helyzet. Éppen ezért különösen fontos, hogy a felek ne megszokásból vagy pontatlan szóhasználattal intézzék a folyamatot, hanem tisztában legyenek azzal, hogy milyen jognyilatkozatot tesznek. A helyes fogalomhasználat nem pusztán jogi formalitás. Egyértelművé teszi a felek szándékát, csökkenti a későbbi jogviták esélyét, és hozzájárul ahhoz, hogy a munkaviszony megszüntetése jogszerűen, átláthatóan és mindkét fél számára kiszámítható módon történjen.