Munkaügyi Tudástár

Nagyon fontos, hogy gondoljunk át minden lényeges szempontot a juttatási rendszer bevezetésére és üzemeltetésére vonatkozóan. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a legfontosabb szinteket, ahol érdemes tervszerűen kidolgozni az egyes lépéseket.TÖRVÉNYI ÉS ADÓZÁSI HÁTTÉR ELKÉSZÍTÉSE – TERVEZHETŐSÉG: Feltétlenül gyűjtsük össze a juttatási elemekkel kapcsolatos jogi és adóügyi hátteret. Az ezekben megfogalmazottakból ki lehet indulni, milyen tennivalékra kell felkészülnünk. Megtudhatjuk azt is, milyen támogaté dokumentumokra lesz szükség (pl. üdülési csekk vagy az iskolakezdési támogatás esetében). Fenti informáciék birtokában pedig megtervezhetjük a dolgozók tájókoztatásának kommunikáciés tervét, illetve az adminisztráciés tervet.A KOMMUNIKÁCIÓ SZINTJE Tervezzük meg, milyen kommunikáciés eszközöket szeretnénk használni a juttatási rendszerrel kapcsolatos informáciék átadására. Érdemes minél több csatornán keresztül eljuttatni munkavállalóinkhoz az informáciét, így a tájókoztatás sokkal hatékonyabb lesz. Mielőtt bevezetésre kerül a Cafeteria rendszer, átgondolt kommunikáciéra van szükség. Az üzemeltetés során már elég 1-2 csatornát alkalmazni, így is hatékony lesz az informáciéáramlás.
• előadások (tegyük kötelezővé!)
• írásos tájókoztató anyagok – fontos részletek, elérhetőségek feltüntetésével
• plakótok – figyelem felhívására, kevesebb informáciéval (pl. kisebb változások kommunikálására)
• e-mail, Intranet – hatékony tájókoztatási forma, kiterjedt kommunikáciés lehetőség
• vállalati újság – akár cikkek írása vagy fontos változások bejelentésére
• személyes konzultácié – részletek egyedi megbeszólóséreADMINISZTRATÍV SZINT Gyűjtsük össze, milyen dokumentumokra, adminisztratív támogaté eszközökre lesz szükség a Cafeteria rendszer bevezetése, illetve üzemeltetése során.Bevezetés• nyilatkozatok (dolgozók választásainak rögzítése),
• támogaté dokumentumok (egyes juttatási elemeknél, a törvényi előírásoknak megfelelően),
• önkéntes pénztári belépési és kedvezményezetteket megjelölő nyilatkozatok,
• munkáltatói szerződések (önkéntes pénztárak és a munkáltató között). Üzemeltetés: • adatbázis (keresési és listázási lehetőség),
• szoftver (nyilvántartás),
• vállalati szabályzat (Cafeteria rendszer speciális vállalat-specifikus vonatkozásai),
• évenként ismétlődő nyilatkoztatások,
• megrendelések összeállításaERŐFORRÁS-TERVEZÉS Készüljünk fel arra, hogy mind a Cafeteria rendszer bevezetése, mind üzemeltetése során szükség lesz extra erőforrás igénybevételére. Az erőforrás lehet pénzbeli és emberi vonatkozású. Költségek A Cafeteria rendszer kapcsán különféle költségek merülhetnek fel. Ezek adódhatnak:
• a tájókoztatási folyamat körüli ráfordításból (tájókoztató anyagok készítése stb.),
• esetlegesen külsős tanácsadó segítségének igénybevétele következtében,
• illetve a közreműködő vállalati szakember(ek) béréből. Emberi erőforrás: • A juttatási rendszer adminisztráciéval jár, elsősorban a bevezetés idejón, de az üzemeltetés során is.
• A Cafeteria rendszer bevezetése során várhaté adminisztrácié: dolgozók választásainak rögzítése, adatbázis készítése, munkáltatói szerződések kialakítása, nyilatkozatok, belépési papírok, támogaté dokumentumok, megrendelések elkészítése.
• Az üzemeltetés alatt ajánlott biztosítani a dolgozók számára a minimum évenkénti /félévenkénti választás, változtatás lehetőségét, mind a dolgozók élethelyzetének megváltozása, mind a törvényi háttér esetleges változása miatt. Lehetőség szerint nevezzünk ki Cafeteria-val foglalkozó munkatárs(ak)at.ÜtemezésFontos, hogy mindig készítsünk ütemtervet, elsősorban a juttatási rendszer bevezetését megelőzően. Induljunk ki a rendszer tervezett indításából, majd számoljunk visszafelé az egyes megelőző lépésekkel kapcsolatban.
Főbb lépések:
• stratégia megalkotása
• tájókoztatási folyamat
• adminisztrácié
• rendszer indítása A rendszer üzemeltetése során se feledkezzünk meg a megfelelő ütemtervről, mert így tudjuk azt biztosítani, hogy minden elintézendő feladatot időben végezzünk el, biztosítva ezzel Cafeteria rendszerünk gördülékeny működtetését.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Megkülönböztetünk általános és speciális, vagyis az adott vállalatra jellemző szabályzékat. Befolyásolé tényezők: • munkaszerződés – rögzíthető benne a juttatások mértéke.
• kollektív szerződés – A szerződést kötő felek a szakszervezet és a munkáltató. Szabályozzák a felek közti viszonyt és kapcsolatrendszert, valamint a Munka Törvénykönyve szabályozásánál kedvezőbb feltételeket. A béren kívüli juttatásokra vonatkozó általános és speciális ismérveket is tartalmazza.
• szakszervezet, üzemi tanács – munkavállalói érdekvédelmi szervezetek, melyekkel együttműködve érdemes a Cafeteria rendszert bevezetni.
• vállalati szabályzat – a Cafeteria rendszer vállalatra vonatkozó részleteit tartalmazza, pl. eljárós médja az egyes elemek juttatása során, keret, jogosultság és annak megszűnése stb.
• pénzkezelési szabályzat – a Számviteli törvény (2000. évi C. törvény) értelmében, írásban kell elkészíteni a vállalkozásra vonatkozó pénzkezelési szabályzatot, mely befolyásolhatja a juttatási rendszer folyósítását.
• nyilatkozatok: a munkavállalók választásait évente nyilatkozatokkal kell rögzíteni. Ezen felül, egyes elemeknél támogaté dokumentumként alkalmazunk nyilatkozatokat.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

EGYENLŐ ÖSSZEG VAGY %Minden munkavállalónak vagy dolgozói csoportnak egyenlő összegben vagy százalékban ajánlunk fel Cafeteria keretet! Nagyon fontos, hogy ettől ne térjünk el, mert az a Munka törvénykönyve szabályozásába ütközne! GONDOLKODÁS ÉVES / FÉLÉVES SZINTEN• Érdemes éves / féléves szinten gondolkodni a Cafeteria rendszerrel kapcsolatban, így elég évente csak egyszer / kétszer az adminisztráciéval foglalkozni.
• A havonta változtathaté Cafeteria rendszer többlet adminisztráciéval jár, viszont megfelelő szoftverekkel megoldható. Ez elkerülhetetlen a bérnövekmény Cafeteria-ba történő integrálása esetén. A Cafeteria elemek költségei az alábbi forrásokból eredhetnek:• igénylési költség (pl. üdülési csekk)
• működési költség (pl. önkéntes pénztárak, ami egyszeri díj)
• A munkavállalókat mindig tájókoztatni kell az egyes Cafeteria elemek költségvonzatáról, ha átvállaljuk, ha nem.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

ELEMEK SZERINTI RENDSZER • minden munkavállalónak ugyanazok az elemek járnak (rugalmatlan rendszer)
• munkáltató által felkínált elemek közül a munkavállaló csak azokat az elemeket választja, amelyek a fogyasztási szokásainak, mindennapi életvitelének megfelelnek (rugalmas rendszer) VÁLASZTHATÓ ÖSSZEGEK SZERINTI RENDSZER • egyenlő összeg vagy (a bérhez, bérnövekményhez illeszkedő) % jár minden munkavállalónak, illetve munkavállalói csoportnak az egyes béren kívüli juttatási elemek esetén (rugalmatlan rendszer)
• a munkavállaló egyéni igényei alapján változé összeg vagy % rendelhető az egyes juttatási elemekhez (rugalmas rendszer) PORTFOLIÓ SZERINTI RENDSZER• csak néhány juttatási elem közül választhatnak a munkavállalók (ide sorolhaték az egyes pénztári szolgáltaték által felkínált ún. „Cafeteria rendszerek” is, hiszen ők általában csak saját szolgáltatásaikat – az egészségpénztárt és az önkéntes nyugdíjpénztárt – illesztik a béren kívüli juttatási rendszerbe; sok egyéb elem – pl. Internet – nem szerepel a kínálatban)
• a lehető legtöbb juttatási elemet felajánlja a munkáltató választásra „VALÓDI” CAFETERIA RENDSZER• A munkáltató a lehető legtöbb típusú béren kívüli juttatási elemet felajánlja a munkavállalói számára, melyek közül azok a számukra leginkább megfelelő arányban és összetételben állítják össze egyedi „Cafeteria csomagjukat”.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Az elnevezés arra utal, hogy akár egy kávézéban süteményt választunk a kávénk mellé, úgy választhatnak a dolgozók a felkínált béren kívüli juttatások közül, ahol a kávé a bér és a sütemények az adó és járulékmentes juttatások, melyet mindenki ízlésének megfelelően választhat. A Cafeteria rendszerbe építhető béren kívüli juttatásoknak, a szabályozások betartása mellett nincs adó- és járulékvonzata, ezért ugyanabból a költségből akár kétszer nagyobb nettó hozam érhető el, mint bérjellegű kifizetés esetén. Természetesen a Cafeteria elemek nem helyettesítik, csak kiegészítik a rendszeres havi bérjellegű kifizetést.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Rugalmas, adó és járulékmentes béren kívüli juttatási rendszer, melyben a munkavállalók szabadon választhatnak a munkáltató által felkínált elemek közül, egyedi arányban és összetételben.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Az Mt. 165. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat. E lehetőség alkalmazását a munkáltatók számára vonzévá teszi az a körülmény, miszerint a munkabéren felül biztosított, egyéb juttatások egy része, egy meghatározott mértékig adómentesen nyújthaté. A fentiekre tekintettel a munkajogi gyakorlatban egyre inkább terjed az úgynevezett cafeteria rendszer alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató előre meghatároz egy keretösszeget, amelyet az egyes munkavállalók számára béren felüli jutatásként biztosít, továbbá meghatározza azt is, hogy az éves keret terhére pontosan milyen juttatások vehetők igénybe. Ezt követően a munkavállalók a személyi, családi körülményeikre tekintettel maguk határozhatják meg, hogy az éves keretösszeg terhére, pontosan mely juttatásokat és milyen értékben veszik igénybe.A cafeteria rendszer alkalmazása esetén az igénybevétel feltételeit a kollektív szerződésben, vagy ha a juttatási rendszert a munkáltató egyoldalúan biztosítja, egy utasításban (szabályzatban) célszerű szabályozni. A jogszerű szabályozás kialakítása érdekében néhány gyakorlati kérdésre hívjuk fel a figyelmet. A szabályozás kialakítása tekintetében elsődlegesen az Mt. 142/A. § rendelkezésére kell figyelemmel lenni, amely az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása tekintetében előírja az egyenlő bánásméd követelményének megtartását. E rendelkezések alkalmazása során munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni (szociális) juttatás. Ebből a szabályból következik, hogy a cafeteria rendszer alkalmazása csak abban az esetben lehet jogszerű, ha azt minden munkavállalói csoport jogosult igénybe venni, és a feltételrendszer a munkavállalói kör egészére vonatkozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden munkavállalói csoport számára egyforma mértékű keretösszeget, vagy azonos juttatásokat kell biztosítani. A munka egyenlő értékének megállapításánál ugyanis az egyes munkák, és így az egyes munkavállalói csoportok között különbséget lehet tenni különösen a munka természetére, minőségére, mennyiségére, a munkakörülményekre, a szükséges szakképzettségre, a fizikai vagy szellemi erőfeszítésre, tapasztalatra, illetve felelősségre tekintettel [Mt. 142/A. § (2) bekezdés]. Erre figyelemmel jogszerű megoldás lehet, ha például a cafeteria rendszerből minden munkavállaló a személyi alapbére mértékével arányos mértékben részesül, vagy ha az éves keretösszeg mértéke az egyes munkakörök besorolási szintjóre tekintettel eltérő mértékű. A fenti rendelkezésekből következik, hogy a cafeteria rendszerből nem lehet kizárni például a részmunkaidős munkavállalókat. E tekintetben különösen az Mt. 78/A. § (2) bekezdésére kell figyelemmel lenni, amely úgy rendelkezik, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni munkavállalói juttatás tekintetében legalább az időarányosság elve alkalmazandé, ha a juttatásra valé jogosultság a munkaidő mértékével összefügg. E szabályra figyelemmel a részmunkaidős munkavállalók vonatkozásában elvileg alkalmazhatéak az általánostól eltérő szabályok, de csak akkor, ha ezt a munkaidő mértékével valóban, indokolt médon összefüggésbe lehet hozni. A cafeteria rendszerben biztosított éves juttatási keret mértéke, vagy az annak keretében nyújtott egyes juttatások azonban nem feltétlenül hozhaték összefüggésbe a munkaidő mértékével. Ezért az eltérő szabályozás kialakítása szempontjából minden esetben konkréten meg kell vizsgálni, hogy az esetleges eltérés nem sérti-e a fenti rendelkezést. Például abban az esetben, ha az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás mértéke a személyi alapbér meghatározott százalékában kerül rögzítésre, akkor indokolt lehet, hogy ebből a juttatásból a részmunkaidős munkavállaló alacsonyabb mértékben részesülhet, hiszen a személyi alapbére a munkaidejóvel arányosan került meghatározásra. A részmunkaidő azonban önmagában nem teszi indokolttá például az iskolakezdési támogatás mértékének arányos csökkentését. E tekintetben arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy az Szja tv. 71. §-a hatályon kívül helyezésével a biztosított- éves szinten 2009. január 1-től korlátozás nélkül - keretösszeg a részmunkaidős munkavállalókra is irányadó. Tekintettel arra, hogy a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra egyaránt kiterjednek, az Szja tv. adójogi szempontból nem tesz különbséget a két munkavállaló csoport között, a részmunkaidős munkavállalók esetében az éves adómentes keretösszeg mértékét nem csökkenti. E szabályra tekintettel jogszerűnek minősül, ha a cafeteria rendszer azzal a feltétellel kerül alkalmazásra, miszerint az év közben létesülő jogviszony esetében a munkavállaló az éves keretösszeg időarányos részére jogosult, illetve ha a munkaviszony év közben megszűnik, és a munkavállaló az időarányos résznél nagyobb összeget vett igénybe, akkor az időarányos részen felül igénybe vett juttatás értékét vissza kell fizetnie a munkáltató számára. Ilyen szabályozés alkalmazása esetén célszerű azt is előírni, hogy a cafeteria juttatások év közben történő igénybevétele előlegnek minősül, a juttatás éves egyéni keretösszege a naptári év végén, a munkaviszony évközbeni megszűnése esetén pedig az utolsó munkában töltött napon kerül végleges elszámolásra. Ezzel biztosíthaté, hogy az év közben megszüntetésre kerülő jogviszony tekintetében a munkavállaló oldalán az időarányos rész feletti igénybevétel alapján keletkezett követelést a munkabérből közvetlenül le lehessen vonni. Az Mt. 161. § (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja. Hangsúlyozzuk, hogy a fenti rendelkezés csak abban az esetben alkalmazhaté, ha a juttatás év közben történő igénybevétele előlegnek minősül. Ha a szabályozás ilyen tartalmú rendelkezést nem tartalmaz, a munkaviszony tartamával arányos rész feletti követelést a munkabérből nem lehet közvetlenül levonni. Erre csak akkor kerülhet sor, ha – már a konkrét összeg ismeretében – a munkavállaló kifejezetten hozzájárul a munkabérből történő levonáshoz. Ennek hiányában a munkáltató a követelését az általános szabályok szerint fizetési felszélítással érvényesítheti [Mt. 162. § (3) bekezdés]. Az esetleges visszafizetési kötelezettség tekintetében arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a bíréi gyakorlat szerint a visszafizetési kötelezettség esetén a munkavállaló a nettó összeggel tartozik akkor, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. Ilyenkor a levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Ha viszont az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik és az adót a munkavállaló igényelheti vissza [BH 1999.528.]. A cafeteria rendszer nem alkalmazhaté jutalmazási céllal, a cafeteria rendszer biztosítása illetve igénybevétele nem tehető függővé a munkavállaló teljesítményétől, jó, vagy kevésbé jó minőségű munkavégzésétől. Egy ilyen jellegű szabályozásnak adójogi szempontból is következménye lehet, hiszen az Szja tv. 69. § (1) bekezdés e) pontja alapján az adott juttatás nem minősülhet természetbeni juttatásnak, ha az erre vonatkozó belső szabályozés a jogosultak körét egyénileg, a munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől függő médon határozza meg. A természetbeni juttatásokra vonatkozó feltételrendszer adójogi szempontból csak akkor megfelelő, ha a jogosultak körét - a munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő - közös ismérv alapján határozzák meg, ilyen lehet például a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, vagy az életkor. A hivatkozott rendelkezésnek az a célja, hogy a munkahelyi teljesítmények külön díjazására ne természetbeni juttatás formájában kerüljön sor.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Akik 62 éves koruk betöltése előtt öregségi nyugdíjasként (ideértve az előrehozott nyugdíjak mellett pl. a korkedvezményes nyugdíjat, a korengedményes nyugdíjat, az úgynevezett bányásznyugdíjat és a művésznyugdíjat is) keresőtevékenységet folytatnak, meghatározott összegű jövedelem megszerzése után a saját jogú nyugdíjat szüneteltetni kell.A rendelkezések szerint mindaddig, amíg a nyugdíjas adott évi (járulékalapot képező) keresete nem éri el az úgynevezett éves keretösszeget { a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér - minimálbér - (71 500 forint) összegének tizenkétszeresét, azaz 858 000 forintot }, keresete mellett a nyugdíjat is korlátozás nélkül felveheti. Ha azonban keresete meghaladja az éves keretösszeget, a következő hónap 1. napjától az év végéig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. (Ha a keretösszeg túllépésére decemberben kerül sor, a decemberi nyugdíjat vissza kell fizetni.) E korlátozás megszűnik a 62. életév betöltésekor.Akik 2007. december 31-én már saját jogú nyugdíjasok, a nyugdíj és a kereset együttes igénybevételére vonatkozó fenti korlátozás csak 2010. január 1-től vonatkozik, ha akkor még 62 év alattiak.Keresőtevékenység folytatása esetén abban az esetben szűnik meg a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság, ha a nyugdíjas hat egymást követő hónapra vonatkozó - a személyi jövedelemadóval és az egyéni járulékokkal csökkentett - keresetének havi átlaga meghaladja a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 90 %-át, illetve annak a megállapítást követően a rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt összegét, de legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegét.Amennyiben a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset felemelt összege nem éri el a minimálbér összegét, akkor a minimálbért kell összehasonlítani a keresőtevékenységből származé nettó átlagkereset összegével.

A vizsgálat során a hat egymást követő hónap alatt elért kereseteket, jövedelmeket havonta kell a személyi jövedelemadóval és a járulékokkal csökkenteni, majd ezek átlagát kell a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj megszűnésének elbírálásakor figyelembe venni.A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra valé jogosultság tehát nem szűnik meg, ha a kereső tevékenység egymást követően hat hónapot nem éri el. A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset kilencven százalékának növelése során azokat a rendszeres nyugdíjemeléseket kell figyelembe venni, amelyek a nyugdíjas számára folyósított rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra is vonatkoztak.Ha a, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személy egyéni vállalkozói tevékenységet folytat, és a nyugdíja keresőtevékenység miatti megszüntetésének feltételei bekövetkeznek, köteles azt tizenöt napon belül - a nyugdíjfolyósítás törzsszámára hivatkozással - bejelenteni a nyugdíjfolyósító szervnek.2009-től ezt a rendelkezést minden a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő III. rokkantsági csoportba tartozé rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjasra, valamint a rehabilitációs járadékban részesülőre is alkalmazni kell függetlenül attól, hogy az ellátást mikor állapították meg.A rehabilitációs járadékra jogosultság előzőek szerinti megszüntetését megelőzően a járadék folyósított összegét 50 százalékkal csökkenteni kell, ha a járadékos keresőtevékenységből származé három egymást követő hónapra vonatkozó - a személyi jövedelemadóval és járulékokkal csökkentett - keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 90 százalékét, illetve annak a megállapítást követően a rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt összegét, de legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegét.2008. január 1-től hatályos az a rendelkezés, hogy annak a saját jogú nyugellátásban részesülő személynek - ideértve azt is, akinek a nyugellátása a törvény rendelkezései szerint szünetel(t) - a nyugellátását kérelmére minden, 2006. december 31-ét követően (ha 2007. április 1-től fizetett nyugdíjjárulékot, azt követően) saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenysége 365 napja után, az általa ezen időszakban fizetendő nyugdíjjárulék alapja havi átlagos összegének 0,5 százalékával kell növelni. Az erre irányuló kérelmet a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságon kell előterjeszteni.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Cégautéadó

Az adó tárgya

A cégautéadó tárgya:

- egyfelől a szervezetek (nem magánszemélyek) tulajdonában állé személygépkocsi,

- másfelől az magánszemélyek tulajdonában állé személygépkocsi, mely után – ha a költségelszámolé magánszemély – az Szja tv-ben tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást, vagy – ha a költségelszámolé szervezet – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (Számv. tv.) költséget, ráfordítást (a továbbiakban együttesen: költséget) számoltak el [Gjt. 17/A. § (1)].

A személygépkocsi utáni költségnek, ráfordításnak a személygépkocsi üzemeltetésével közvetlenül összefüggő (kizárólag a személygépkocsi tulajdonlása, használata esetén felmerülő) költségek minősülnek. Így különösen ide tartozik a személygépkocsi üzemanyag-, kenőanyag költsége, az éven belül elhasználédé tartalék-alkatrészek költsége, a javítás, karbantartás díja, a személygépkocsi bérleti díja, lízingdíja, az értékcsökkenési leírás, a felelősségbiztosítás és a casco díja, a gépjárműadó.

Tételes költségelszámolásnak az számít, amikor a magánszemély a személygépkocsi után költséget útnyilvántartés alapján számol el, vagy – értékcsökkenés és gépjármű átalányköltség esetén – az Szja tv. szerinti nyilvántartásában rögzít. (A költségek tételes elszámolására egyebekben az Szja tv. járművek költségeire vonatkozó szabályai irányadóak [Szja tv. 3. számú melléklet IV. fejezet; 11. számú melléklet III. fejezet])

Az adókötelezettség szempontjából közömbös, hogy a személygépkocsit külföldön vagy belföldön vették nyilvántartásba, tehát az adó a külföldi rendszámmal ellátott személygépkocsira is kiterjed, ha a személygépkocsi után (az Szja tv. vagy a Számv. tv. alapján) költséget számoltak el. [Gjt. 17/A. § (1)]. Nincs jelentősége annak sem, hogy a személygépkocsit a forgalomból kivonták.

A személygépkocsi alatt – a kizárólag elektromos hajtémotorral ellátott személygépkocsi kivételével – az Szja tv. 3. §-ának 45. pontja szerinti személygépkocsit kell érteni.

Kivételek az adó tárgyi hatálya alél

Nem tárgya az adónak az a magánszemély tulajdonában állé személygépkocsi,

o amelynek használatával összefüggésben a tulajdonos vagy a személygépkocsi magánszemély használéja – költségei ellentételezésére – kizárólag kiküldetési rendelvény alapján [Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének r) pontja] kap költségtérítést, függetlenül a költségtérítés összegétől (az e jogcímen kapott költségtérítés ugyanis nem tekinthető a személygépkocsi utáni költségnek), kivéve, ha a költségtérítéssel szemben a magánszemély a személygépkocsi utáni költséget tételes költségelszámolással számol el;

o amelynek használatával összefüggésben a magánszemély – költségei ellentételezésére – kizárólag munkába járós címén [Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja] kap költségtérítést, függetlenül a kapott költségtérítés mértékétől, a kifizetett költségtérítés ugyanis nem tekinthető a személygépkocsi utáni költségnek, ráfordításnak;

o ha a tulajdonos egyéni vállalkozóként az átalányadózást, az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) szerinti adózást alkalmazza, ha fizetővendégláté tevékenységére a tételes átalányadózást alkalmazza, és azután senki sem számolt el költséget;

o ha azt a tulajdonos a Számv. tv. hatálya alá nem tartozé eva-alanynak adta át használatra, feltéve, hogy a személygépkocsi után költséget, ráfordítást senki sem számolt el;

Nem kell adót fizetni továbbá a magánszemély által pénzügyi lízingbe vett (tehát a pénzügyi lízingelést végző társaság tulajdonában állé) személygépkocsi után sem, feltéve, hogy azután költséget, ráfordítást nem számolnak el (nem minősül a személygépkocsi utáni költségnek az, amikor a pénzügyi lízinget végző társaság a lízingbe adással kapcsolatban számol el költséget) [Gjt. 17/A. § (2)].

Az adó alanya

Az adó alanya – főszabály szerint – a személygépkocsi hatósági nyilvántartás (a magyarországi bejegyzésű járművekről vezetett Országos Járműnyilvántartás) szerinti tulajdonosa. Ha a személygépkocsinak több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok a tulajdoni hányadaik arányában minősülnek adóalanynak, azaz a személygépkocsi után fizetendő adót a tulajdoni hányadukkal arányosan viselik.

Ha a közös tulajdonban lévő személygépkocsinak magánszemély és nem magánszemély egyaránt (Országos Járműnyilvántartás szerinti) tulajdonosa, akkor a személygépkocsi után kell adót fizetni (ez a személygépkocsi adótárgy), azzal, hogy a fizetendő adó a tulajdonosok tulajdoni illetősége arányában megoszlik a tulajdonostársak között. Fennáll az adókötelezettség, ha két magánszemély közös (Országos Járműnyilvántartás szerinti) tulajdonában lévő személygépkocsi után csak az egyik magánszemély tulajdonos számol el költséget, a személygépkocsi utáni adót a tulajdonostársak a tulajdoni arányuknak megfelelően viselik.

Abban az esetben, ha az adó tárgya pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, akkor az adóalany a lízingbe vevő, s nem a jármű tulajdonosa (nem a lízing-társaság). (Természetesen a pénzügyi lízingelő magánszemély nem tekintendő adóalanynak, ha személygépkocsija után nincs adókötelezettség, vagyis azután költséget, ráfordítást nem számoltak el.)

Abban az esetben, ha a személygépkocsi a hatósági nyilvántartásban nem szerepel (azaz külföldi rendszámú személygépkocsiról van szé), az adó alanya az a személy (magánszemély) vagy szervezet, aki/amely a személygépkocsi után (a Számv. tv.. vagy az Szja tv. alapján) költséget számolt el.

Az adókötelezettség időbeli terjedelme

A Gjt. 17/C. §-ának (6) bekezdése értelmében a cégautéadót a naptári évben azokra a hónapokra kell megfizetni, amelyekben az adókötelezettség fennállt. A cégautéadó-kötelezettség – más tárgyi adókhoz hasonléan – az adókötelezettség keletkezésének napjával kezdődik, s mindaddig fennáll, amíg az adókötelezettség – a Gjt 17/C. §-ban említett okok miatt – meg nem szűnik. Az adókötelezettség időbeni terjedelme az adókötelezettség keletkezésének napja és az adókötelezettség megszűnésének napja közti időszakot öleli fel, az adót ezen időszak hónapjai után kell megfizetni.

Nem magánszemély tulajdonában állé, vagy általa lízingelt, magyar rendszámú (az Országos Járműnyilvántartásban szereplő) személygépkocsi utáni adókötelezettség a tulajdonszerzés, lízingbe vétel hónapját követő hónap 1. napjától kezdődően egészen annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a személygépkocsit a tulajdonos elidegeníti (eladja, elajándékozza), a lízingbe adónak vissza adja. A cégautéadó rendelkezések hatálybalépése, azaz 2009. február 1-je előtt megszerzett (lízingbe vett) személygépkocsi esetén az adókötelezettség keletkezése 2009. február 1.

Magánszemély tulajdonában állé, vagy általa pénzügyi lízingbe vett, magyar rendszámmal ellátott személygépkocsi adókötelezettsége annak hónapnak az első napján kezdődik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után nem magánszemély a Számv. tv.. szerint, magánszemély (a tulajdonos vagy más magánszemély) tételes költségelszámolással költséget számolt el, és annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a költséget elszámolé személy utoljára számolt el költséget. Abban az esetben azonban, ha a magánszemély a tulajdonában lévő vagy általa lízingelt személygépkocsit ellenérték fejében nem magánszemély használatába (bérbe) adja, a személygépkocsi utáni adókötelezettség a használatra valé átengedését követő hónap első napján kezdődik és annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a használé arról nyilatkozik, hogy a személygépkocsi után költséget már nem kíván elszámolni (ez praktikusan azt jelenti, hogy megszűnik a személygépkocsira vonatkozó bérleti jogviszony).

Ha például a magánszemély tulajdonos 2009. januárjában a személygépkocsi után már számolt el tételes költségelszámolással költséget, de utoljára márciusban számol el költséget, akkor 2009. február 1-jótől a személygépkocsi adóköteles, egészen március utolsó napjáig (2 hónapon keresztül). Amennyiben a magánszemély 2009. júniusában újfent mégis számol el költséget, akkor 2009. július 1-jótől az adókötelezettség újra kezdődik.

A magyar járművekről vezetett hatósági nyilvántartásban (Országos Járműnyilvántartásban) nem szereplő személygépkocsi (külföldi rendszámú személygépkocsi) esetében az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján kezdődik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után költségelszámolás történt, és annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a személygépkocsi után (a tulajdonos vagy a használé) utoljára számoltak el költséget.

Abban az esetben, ha a személygépkocsi utáni költséget nem a tulajdonos (pénzügyi lízingbe vevő) számolja el, akkor a költség első ízben valé elszámolásának tényéről és időpontjáról a használénak a költség elszámolásának időpontját követő 8 napon belül a tulajdonost, lízingbe vevőt írásban értesítenie kell. Ha a használé a nyilatkozattételt elmulasztja, akkor a tulajdonost, lízingbe vevőt egyébként terhelő adót a használé köteles megfizetni.

Az előzőektől függetlenül megszűnik az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygépkocsit jogellenesen elidegenítették, vagy amelyben a személygépkocsi megsemmisült.

Ha a költséget a magánszemély számolja el, a Gjt. 17/C. §-ában megadja a költség elszámolásának napját. E szerint ez az a nap, amely napon a költségről szóló bizonylatot kiállították, vagy amely napon az útnyilvántartásban a gépjármű használatával összefüggésben futásteljesítmény bejegyzése történt. Értékcsökkenési leírás elszámolása esetén – ha az átalányban történik – a költség elszámolásának napja a személygépkocsi használatba vételének napja, egyébként az értékcsökkenési leírás megkezdésétől a teljes leírásig terjedő időszak minden hónapjának első napja. Ha az mezőgazdasági őstermelő vagy egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 km utat számol el átalányban a személygépkocsi használata címén [Szja tv. 3. számú melléklet IV/8. pont, 11. számú melléklet III/11. pont], a költség elszámolásának napja az év mindazon hónapjának első napja, amelyre vonatkozóan a mezőgazdasági őstermelő, egyéni vállalkozó az 500 kilométer átalányt számolt el.

Költség, ráfordítás Számv. tv. szerint történő elszámolása miatt keletkező adókötelezettség szempontjából a költség elszámolásának napját a számviteli szabályok alkalmazásával kell meghatározni.

Adémentesség

Mentes a cégautéadó alél (a tulajdonos személyétől függetlenül) a megkülönböztető jelzést adó készülékkel jogszabály előírásainak megfelelően felszerelt személygépkocsi, a kizárólag alapfeladatainak ellátásához egyház, egyházi karitatív szervezet által üzemeltetett személygépkocsi, a kizárólag halott-szállításra szolgáló személygépkocsi.

Mentes továbbá (a tulajdonos személyétől függetlenül) az egészségügyi államigazgatási szerv által törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyégyíté, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltett személygépkocsi, a kizárólag az egészségbiztosítási szerv által jogszabály alapján finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltett személygépkocsi, valamint – ha az üzemeltető működési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény figyelembevételével egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen betegségmegelőző vagy gyégyíté céllal, szociális céllal történik – az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló jogszabályban meghatározott célszervezet által kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltetett személygépkocsi.

Szintén mentes a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy szervezet által – kizárólag továbbértékesítési céllal – beszerzett személygépkocsi.

A cégautéadó összege, megfizetése és bevallása

A fizetendő havi adótétel – az adókötelezettség időszakába tartozé hónapok után – az 1600 cm3 hengerűrtartalmat vagy 1200 cm3 kamratérfogatot meg nem haladó hajtémotorral ellátott személygépkocsik esetén 7000 forint, míg minden más személygépkocsi után 15 000 forint.

A negyedévre fizetendő cégautéadóból a megfizetésére kötelezett adóalany levonhatja a személygépkocsi után a terhére megállapított, általa megfizetett gépjárműadónak a negyedév azon hónapjairajutó részét, amelyben az adott személygépkocsi után cégautéadó- és gépjárműadó-kötelezettség egyaránt fennállt, feltéve, hogy az adóalany a gépjárműadó-fizetési kötelezettségének határidőben eleget tett. A késedelmesen megfizetett gépjárműadó sem utólag, sem a késedelmes befizetést követően esedékes cégautéadóból nem vonhaté le. Ha a gépjárműadó megfizetése az adókivetés elhúzédása miatt később esedékes, mint az adott időszakra vonatkozó cégautéadó, a kivetés szerinti határidőben megfizetett cégautéadó levonását önellenőrzéssel lehet érvényesíteni. Ha a két adó megfizetésére két különböző személy kötelezett, a levonás nem érvényesíthető.

A cégautéadót önadózással negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20. napjáig kell megállapítani és megfizetni az állami adóhatósághoz a naptári évben azokra a hónapokra, amelyekben az adókötelezettség fennáll. A bevallást a 0901. számú „Bevallés az egyes adókötelezettségekről az államháztartással szemben havi, évközi (negyedéves), éves bevallás benyújtására kötelezett adózék részére” elnevezésű nyomtatványon kell teljesíteni szintén negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20. napjáig.
(Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal)

Mennyi az álláskeresési járadék:Az állam álláskeresési járadékot fizet a regisztrált munkanélkülieknek. Az első 90 napra a korábbi átlagkereset 60 százaléka, de maximum a minimálbér 120 százaléka jár. Az összeg 270 napig folyósíthaté az álláskeresőnek, de csak akkor, ha a munkája elvesztése előtti négy évben dolgozott legalább 365 napot.A folyósítás 91. napjától már a minimálbér 60 százalékára csökken az összeg. Ez 2009. január 1-jótől havi 42 900 forint lesz (mivel 71 500 forintra emelték a minimálbért). Ám ha a munkanélküli nem dolgozott 4 éven belül 200 napnál többet, akkor csak álláskeresési segélyt kaphat: ennek az összege jóval kevesebb, a kötelező legkisebb munkabér 40 százaléka, 28 600 forint.Igénybejelentéshez kell:A munkaügyi központban be kell mutatni a személyi igazolványt és a lakcímkártyát. Emellett a kirendeltségeken lehet igényelni egy igazolólapot a munkanélküli-járadék megállapításához, valamint a munkáltatói igazolást a munkaviszony megszüntetéséről. Szükséges még az adó- és tb-kártya mellett a jövedelemadó adatlap és egy igazolvány a társadalombiztosítási szolgáltatásokról. Ha az ügyfél magánnyugdíjpénztár tagja, a záradókolt belépési nyilatkozatot is vigye magával, továbbá – ha átutalással kéri a pénzt – a bankszámlája számát.Mikor szüneteltetik a folyósítást:Ha az álláskereső terhességi, gyermekágyi segélyt, gyedet vagy gyest kap, akkor nem kapja a járadékot. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik előzetes letartóztatásban vannak vagy épp a szabadságvesztésüket töltik.Közhasznú munkavégzéskor, valamint rövid időtartamú, legfeljebb 90 napig tartó, bejelentett munkaviszony alatt sem jár a pénz. Aki keresetpétlé juttatást kap vagy alkalmi munkavállalói könyvvel végez munkét, szintén nem jogosult rá. Megéri gyorsan elhelyezkedni:Ha az álláskeresési járadékban részesülő személy még azelőtt talál állást, hogy a járadék folyósítási ideje letelik, megkapja a hátralevő járadék felét. Ezt azonban nem automatikusan folyósítják neki, hanem kérelmeznie kell, és az új munkahelyről egy igazolást is kell kérnie, amivel igazolja a munkaviszonyt.Ha mégsem tudok elhelyezkedni:Az állami támogatás idejónek lejárta után azok, akiknek nem sikerült elhelyezkedni, a településük önkormányzatától kérhetnek rendszeres szociális segélyt. Ezt a segélyt akár évekig is felvehetik a részorulék, a jogosultságukat csak évenként vizsgálják felül.A segély mértékének kiszámításához a családi jövedelemhatár összegéből ki kell vonni a jogosult családja havi összjövedelmét. A családi jövedelemhatár összege megegyezik a család fogyasztási egységeihez tartozé arányszámok összegének és az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege 90 százalékának (25 650 forint) a szorzatával. Az „egy fogyasztási egység” azt jelenti, hogy a család minden tagjára egy-egy szorzészámot állapítottak meg, ennek segítségével számolják ki, hogy mennyi pénzre jogosultak. Rendelet szél arról is, hogy a segély összege nem lehet több, mint a teljes munkaidős nettó minimálbér.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)