Munkaügyi Tudástár

A kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazé) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában - valamint, ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér -, továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily médon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető az e § szerinti adót megfizette, vagy amely adómentesnek minősül, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni. A természetbeni juttatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: a) adóév: a számvitelről szóló törvény szerinti gazdálkodénál az üzleti év, egyébként az adózás rendjóről szóló törvény szerinti adóév; b) elszámolt éves összes bevétel: a kifizető által az adóévre vonatkozó beszámoléban - ide nem értve az összevont (konszolidált) beszámolét - kimutatott (ennek hiányában az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján megállapított) összes bevétel, egyéni vállalkozónál az adóévi vállalkozói bevétel; c) juttaté: a kifizető, továbbá a külföldi illetőségű jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet; d) reprezentácié: a juttaté tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitóleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolédé szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.); e) üzleti ajándék: a juttaté tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitóleti kapcsolatok keretében adott ajándék, ide nem értve az értékpapírt.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

1. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozéi nyugellátások, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli segély (előnyugdíj), továbbá a korengedményes nyugdíjazásról szóló kormányrendelet alapján megállapított korengedményes nyugdíj;

2. a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben meghatározott szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj és baleseti hozzátartozéi nyugellátások;

3. az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény alapján folyósított, a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, valamint azzal azonos pótlék;

4. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozéi nyugellátások (így különösen a társadalombiztosításról szóló törvényben és a végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben meghatározott, mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapulé öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, valamint a szakszövetkezeti tagságon alapulé növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék);

5. a Kiválé és Érdemes Művészeket, valamint a Népművészet Mestereit és özvegyüket megillető, törvényben meghatározott járadék (nyugdíj-kiegészítés), valamint a Magyar Alkotéművészeti Közalapítvány által folyósított saját jogú és hozzátartozéi nyugellátás és nyugdíjsegély, továbbá az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló kormányrendelet szerint folyósított öregségi nyugdíj;

6. a bányásznyugdíjról szóló kormányrendelet alapján folyósított bányásznyugdíj, továbbá a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított pénzbeli szénjárandóság, valamint az e kormányrendelet szerint a pénzbeli szénjárandóságra jogosult magánszemély - a jogosult elhalálozása esetén a kormányrendeletben meghatározott közeli hozzátartozéja - számára a jogosult volt munkáltatója, vagy a munkáltató jogutédja által folyósított pénzbeli szénjárandóságnak a kormányrendeletben meghatározott mértéket meg nem haladó része;

7. az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpétlásáról szóló törvény, valamint a kárpétlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék;

8. az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott nyugdíjalap által az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja, vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás;

9. a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék;

10. a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka;

11. a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint - egyezmény hiányában is - az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Ha megfelelő színvonalú munkavégzést várunk el a dolgozótól, akkor szükséges számára pihenőidőt biztosítani. Szüksége van pihenőidőre 1 napon belüli munkavégzésnél, és szüksége van hosszabb pihenőidőre, amit a munkaszüneti napok, illetve szabadságok és egyéb munkaidő kedvezmények biztosítanak a számára. Ha a dolgozó egy nap több, mint 6 érában végez munkét, akkor részére legalább 20 perc ún. munkaköri szünetet kell biztosítani. Ez a munkaidőbe nem számít be, tehát a 8 érás munkavégzésnél pl. a munkaközi szünettel számolva valéjában 8 éra 20 percet kell a dolgozónak a munkahelyén eltöltenie. Ha hosszabb a munkanap, a 6 érát meghaladóan minden további 3 éra munkavégzés után újabb 20-20 perc munkaközi szünetet kell a dolgozó részére biztosítani. Főként az egyenetlen munkaidő beosztásnál, a munkaidő keret alkalmazásánál kell figyelni arra a szabályra, hogy a munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 éra pihenőideje maradjon a dolgozónak. Természetesen itt is eltérő szabály van a készenléti jellegű munkaköröknél, a megszakítás nélküli, a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkét végző munkavállaló esetében. Esetükben csupán a 8 éra pihenőidő biztosítása kötelező. Azoknál a dolgozóknál, akik napi 8 érát és 5 napos munkahetet dolgoznak, nyilvánvalé, hogy a szombat, vasárnapjuk szabad, tehát a jogszabályban előírt heti 2 pihenőnap biztosított. Az ettől eltérő munkarendben foglalkoztatottaknak pedig e helyett hetenként legalább 40 éra megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani. Ha a munkahelyen a munkaidő keretet alkalmazzák, akkor a pihenőnap kéthetente, illetve havonta összevontan adhaté ki, azaz ha havonta adják ki, az azt jelenti, hogy 8 pihenőnapot kell havonta biztosítani. Természetesen a folyamatosan működő, vagy készenléti jellegű, vagy több műszakos munkarendben dolgozó, illetve idénymunkét végző munkavállaló esetében nem lehet biztosítani a kéthetenként a 2 pihenőnap szabadságot. Ilyen munkaköröknél havonta legalább 1 pihenőnapot vasárnap kell kiadni, illetve vasárnapra munkavégzés csak ilyen munkakörökben rendelhető el. Az is szabály, hogy ha valakinek vasárnap kell munkét végeznie, akkor a vasárnapot megelőző szombaton nem kötelezhető rendes munkaidőben történő munkavégzésre. Ahogyan a vasárnap esetében, ugyanúgy a munkaszüneti napon is csak a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkét végző munkavállalók esetében rendelhető el munkavégzés. Hogy mi tekinthető munkaszüneti napnak, azt jogszabály rögzíti. E szerint munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvét hétfő, május 1., pünkösd hétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Ezen túl időnként hosszabb pihenőidőre is szüksége van a dolgozónak. Ezt a cél szolgálja a szabadság, s ezen cél elérése érdekében kell azt kivenni, illetve kiadni, és ezért nincs törvényes lehetőség azt megváltani, pénzben kifizetni.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

A munkaidő a napi munkaidő tartamának alapulvételével legfeljebb 2 havi, illetve 8 heti keretben is meghatározhaté. Ettől eltérően a kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 4 havi, illetve 18 heti, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezése alapján pedig legfeljebb 6 havi, illetve 26 heti keretben is meghatározhaté.

A készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkét végző munkavállalók tekintetében kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve 52 heti munkaidőkeretet is megállapíthat.

Amennyiben a munkáltató munkaidő-keretet alkalmaz, annak kezdő és befejező időpontját írásban kell közölnie a munkavállalóval. Ebből a szempontból írásbelinek minősül az a tájókoztatás, amit a munkáltatónál helyben szokásos médon közzétesznek (például a faliújságra kifüggesztik...stb).

Munkaidőkeret alkalmazásánál a munkaidő számításakor figyelmen kívül kell hagyni a távollét, illetve a keresőképtelenség időtartamát, vagy az erre az időszakra eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Hirdetés

G

Munkavilága a Google-ben

Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben: munkavilaga.hu

Megnyitás Google keresésben →