2008.08.27.
- Szerda
Archív cikk
Az új adócsökkentési tervek
Zéró toleranciát hirdet az adókerülők ellen is Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legújabb, ezúttal a 2010-es ...
Részletek
Zéré toleranciát hirdet az adókerülők ellen is Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legújabb, ezúttal a 2010-es országgyűlési választásokig szóló, az MSZP frakciéjával és megyei elnökeivel kedden ismertetett politikai-gazdasági programja, miközben adócsökkentést és az adóigazgatás egyszerűsödését ígéri.
Gyurcsány elképzelése szerint a vállalkozások járulékterhei fokozatosan 10 százalékponttal, azaz mintegy egyharmadukkal csökkennének, de csak a havi első 140 ezer forint bér után. A személyi jövedelemadó általános kulcsa 18 százalék, 750 ezer forint éves jövedelem alatt nulla, 3 millió forint fölött 36 százalék lenne. Mindezt 2009-től fokozatosan, három-négy év alatt vezetnék be. A társasági adó a mostani 16 százalékról 18 százalékra nőne, miközben eltörölnék a 4 százalékos különadót. A leghátrányosabb térségekben újonnan alkalmazott dolgozók bére után három éven át nem kell tb-járulékot fizetni – tervezi a miniszterelnök.
A 2004 szeptembere éta kormányfő Gyurcsány nevéhez már eddig is hat program fűződött, amelyek egyike sem valésult meg maradóktalanul.
Gyurcsány Ferenc Népszabadságban szerdán megjelenő, Megegyezés című írása:
Megegyezés
Gyurcsány elképzelése szerint a vállalkozások járulékterhei fokozatosan 10 százalékponttal, azaz mintegy egyharmadukkal csökkennének, de csak a havi első 140 ezer forint bér után. A személyi jövedelemadó általános kulcsa 18 százalék, 750 ezer forint éves jövedelem alatt nulla, 3 millió forint fölött 36 százalék lenne. Mindezt 2009-től fokozatosan, három-négy év alatt vezetnék be. A társasági adó a mostani 16 százalékról 18 százalékra nőne, miközben eltörölnék a 4 százalékos különadót. A leghátrányosabb térségekben újonnan alkalmazott dolgozók bére után három éven át nem kell tb-járulékot fizetni – tervezi a miniszterelnök.
Gyurcsány Ferenc Népszabadságban szerdán megjelenő, Megegyezés című írása:
Megegyezés
Magyarország megújításának lehetséges irányáról
Az alábbi írás javaslat Magyarországnak arra, hogy merre menjen a következő években. Cselekvést szolgáló terv, de több annál. Azt is bemutatom, milyen gondolkodás, értékválasztás húzédik meg az egyes intézkedések mögött. 2007 ősze, az akkor 48 pontban összefoglalt kormányzati cselekvési terv bejelentése éta azt képviselem, hogy a szerkezeti átalakítások mellett a hangsúlyt egyre inkább a társadalmi kultúra megújítására kell helyeznünk. Ennek folytatásaként szerveztük mondanivalénkat 2008 elejón a munka, tudás, tulajdon értékei köré. A most közreadott javaslatok ezt a folyamatot viszik tovább.
A következőkben a reformpolitika folytatása mellett fogok érvelni. Nem kevesebbet, hanem többet szeretnék javasolni, mint amit eddig tettünk. Többet, bár másként. Tehetem, mert az elmúlt két év megteremtette annak a lehetőségét és szükségességét, hogy a rendszerváltozás után csaknem két évtizeddel újra feltegyük magunknak a kérdést: milyen Magyarországot szeretnénk.
Az én válaszom ezzel az írással kezdődik.
A következőkben a reformpolitika folytatása mellett fogok érvelni. Nem kevesebbet, hanem többet szeretnék javasolni, mint amit eddig tettünk. Többet, bár másként. Tehetem, mert az elmúlt két év megteremtette annak a lehetőségét és szükségességét, hogy a rendszerváltozás után csaknem két évtizeddel újra feltegyük magunknak a kérdést: milyen Magyarországot szeretnénk.
Az én válaszom ezzel az írással kezdődik.
Hadd induljak egy rövid számvetéssel!
Sokszor leírt és elmondott okok miatt 2006 után nem lehetett folytatni az ezredfordulé éta követett politikét, a kiigazítás elkerülhetetlenné vált. Az elmúlt két évben megtettük, amit meg kellett tennünk, az egyensúly küszöbére kormányoztuk az ország gazdaságát. Kormányfőként és a Magyar Szocialista Párt elnökeként is köszönettel tartozom mindenkinek, akik viselték a terheket, helytállásuk, sokak támogatása nélkül ma nem tervezhetnénk a jövő tennivaléit.
Sokszor leírt és elmondott okok miatt 2006 után nem lehetett folytatni az ezredfordulé éta követett politikét, a kiigazítás elkerülhetetlenné vált. Az elmúlt két évben megtettük, amit meg kellett tennünk, az egyensúly küszöbére kormányoztuk az ország gazdaságát. Kormányfőként és a Magyar Szocialista Párt elnökeként is köszönettel tartozom mindenkinek, akik viselték a terheket, helytállásuk, sokak támogatása nélkül ma nem tervezhetnénk a jövő tennivaléit.
A korrekcié csak hosszabb távon megtérülő befektetés, miközben igaz, hogy rövid távon jelentős társadalmi, politikai árat követelt. Lelassult a nemzeti jövedelem növekedése, egy évig csökkentek a jövedelmek és a nyugdíjak, elszaladt az inflácié. Az egyensúlyteremtés folyamatában lehetőségünk határáig évtuk a legnehezebb helyzetben élőket, a terhek nagyobb felét a magasabb jövedelemmel rendelkezők viselték.
Az államigazgatásban, az oktatásban és különösen az egészségügyben kezdeményezett szerkezeti átalakítások rengeteg konfliktust is okoztak. A politikai viták egy része elhagyta a demokratikus alkotmányos kereteket, a szélsőjobboldali radikalizmus soha korábban nem látott erővel és erőszakkal, az ezt lehetővé tevő háttértámogatással jelent meg a közéletben és az utcákon. Idén tavasszal felbomlott a kormánykoalícié, májustól mi, szocialisták önálléan kormányzunk.
Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy az idei év már egy sor fontos eredményt hoz. Javulnak a növekedési és infláciés adatok, az áraknál gyorsabban emelkednek a bérek és a nyugdíjak, autépályák épülnek, iskolákat, kérházakat, város- és faluközpontokat újítunk meg.
Az államigazgatásban, az oktatásban és különösen az egészségügyben kezdeményezett szerkezeti átalakítások rengeteg konfliktust is okoztak. A politikai viták egy része elhagyta a demokratikus alkotmányos kereteket, a szélsőjobboldali radikalizmus soha korábban nem látott erővel és erőszakkal, az ezt lehetővé tevő háttértámogatással jelent meg a közéletben és az utcákon. Idén tavasszal felbomlott a kormánykoalícié, májustól mi, szocialisták önálléan kormányzunk.
Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy az idei év már egy sor fontos eredményt hoz. Javulnak a növekedési és infláciés adatok, az áraknál gyorsabban emelkednek a bérek és a nyugdíjak, autépályák épülnek, iskolákat, kérházakat, város- és faluközpontokat újítunk meg.
Akkor most túl vagyunk a nehezén? Ami a korábbi, rövid távú kihívásokat, kockázatokat jelenti, azt mondhatjuk, hogy igen. Hiszen nincs szükség további fájdalmas költségvetési kiigazításra, mi több, a nagy állami rendszerek átalakítása, a szerkezeti reformok sorában sem várnak ránk mély konfliktusok sokaságát előidéző döntések. A régi viszonyok lebontása helyett egyre inkább az építkezésen van, lesz a hangsúly.
De a sok tekintetben kedvező kép mögött hosszabb távú kockázatokra figyelmeztető, széles körben jól ismert jelek húzédnak meg. Ezek közül a leginkább figyelemre méltéak a régiénk átlagánál alacsonyabb gazdasági növekedés és foglakoztatés adatai. Az elemzések többsége szerint ezek esetében nem rövid távú, úgynevezett konjunkturális problémával állunk szemben. Azaz nem csupán a költségvetési kiigazítás egyszeri sokkhatása vagy például Európai exportpiacaink időleges beszűkülése áll a kedvezőtlen adatok mögött. Mélyebb és összetettebb kihívással kell szembenéznünk.
Az ehhez szükséges elemzések során számtalan ellentmondásról, nehézségről és gyengeségről is fogok írni. De hogy ez ne legyen félreérthető vagy félremagyarázhaté, röviden hadd tisztázzak valamit.
Minden gyötrelmünk és nem felejthető nemzeti tragédiáink mellett történelmi perspektívában sikeresnek látom Magyarországot. Demokratikus viszonyaink, a hétköznapok biztonsága, jövedelmeink nagysága, oktatásunk, egészségügyünk, közlekedési-, távközlési- és informatikai hálézataink fejlettsége és még jó néhány hasonlé jellemző számbavétele alapján a földkerekség mintegy harminc-harmincötödik legfejlettebb országa vagyunk. Szabad, független, demokratikus államként tagjai vagyunk a világ legerősebb politikai, biztonsági, gazdasági szövetségének, az Európai Uniónak és a NATO-nak.
A napi gondok mellett mintha elfelejtenénk, hogy évszázadokon keresztül sok millió magyar csak álmodott arról, amit a XX. század végére elértünk. Van rá okunk, hogy szeressük és becsüljük ezt az országot, büszkék legyünk arra, amit elért. Csak ezt nem feledve állhatunk neki tisztességgel gondjaink felsorolásának, kritikáink megfogalmazásának.
De még valamit előrebocsátok: ennek az írásnak nem célja, hogy az elmúlt évek kormányzásának eredményeit taglalja. Nem törekszem továbbá „egyrészt-másrészt” fogalmazásra sem. Amikor kritizálni fogok, az nem jelenti azt, hogy nem látom sikereinket, kormányzásunk pozitív következményeit. Dehogynem. Mivel azonban a tennivalékról kívánok szélni elsősorban, ezért a megoldásra váré gondokból, nem pedig a korábbi időszak eredményeiből kell kiindulnom.
Mitől versenyképes egy ország?
De a sok tekintetben kedvező kép mögött hosszabb távú kockázatokra figyelmeztető, széles körben jól ismert jelek húzédnak meg. Ezek közül a leginkább figyelemre méltéak a régiénk átlagánál alacsonyabb gazdasági növekedés és foglakoztatés adatai. Az elemzések többsége szerint ezek esetében nem rövid távú, úgynevezett konjunkturális problémával állunk szemben. Azaz nem csupán a költségvetési kiigazítás egyszeri sokkhatása vagy például Európai exportpiacaink időleges beszűkülése áll a kedvezőtlen adatok mögött. Mélyebb és összetettebb kihívással kell szembenéznünk.
Az ehhez szükséges elemzések során számtalan ellentmondásról, nehézségről és gyengeségről is fogok írni. De hogy ez ne legyen félreérthető vagy félremagyarázhaté, röviden hadd tisztázzak valamit.
Minden gyötrelmünk és nem felejthető nemzeti tragédiáink mellett történelmi perspektívában sikeresnek látom Magyarországot. Demokratikus viszonyaink, a hétköznapok biztonsága, jövedelmeink nagysága, oktatásunk, egészségügyünk, közlekedési-, távközlési- és informatikai hálézataink fejlettsége és még jó néhány hasonlé jellemző számbavétele alapján a földkerekség mintegy harminc-harmincötödik legfejlettebb országa vagyunk. Szabad, független, demokratikus államként tagjai vagyunk a világ legerősebb politikai, biztonsági, gazdasági szövetségének, az Európai Uniónak és a NATO-nak.
A napi gondok mellett mintha elfelejtenénk, hogy évszázadokon keresztül sok millió magyar csak álmodott arról, amit a XX. század végére elértünk. Van rá okunk, hogy szeressük és becsüljük ezt az országot, büszkék legyünk arra, amit elért. Csak ezt nem feledve állhatunk neki tisztességgel gondjaink felsorolásának, kritikáink megfogalmazásának.
De még valamit előrebocsátok: ennek az írásnak nem célja, hogy az elmúlt évek kormányzásának eredményeit taglalja. Nem törekszem továbbá „egyrészt-másrészt” fogalmazásra sem. Amikor kritizálni fogok, az nem jelenti azt, hogy nem látom sikereinket, kormányzásunk pozitív következményeit. Dehogynem. Mivel azonban a tennivalékról kívánok szélni elsősorban, ezért a megoldásra váré gondokból, nem pedig a korábbi időszak eredményeiből kell kiindulnom.
Mitől versenyképes egy ország?
A hosszabb távú társadalmi-gazdasági versenyképesség, a gazdasági növekedés kérdéseit könyvtárnyi irodalom tárgyalja. Időnként egymással is vitatkozé elméletek prébálnak választ találni arra a kérdésre, hogy mi dönti el, melyik ország tör előre a nemzetek közötti versenyben és melyik marad le. A sikert magyarázé elméletek sorából egyetlenre szeretnék utalni. Arra, amelyik ugyan elismeri olyan tényezők fontosságát, mint például az adózás, az igazságszolgáltatás vagy éppen az oktatás, de ezt megtoldja még valamivel. Azzal, hogy ezek a tényezők nem önálléan hordozéi vagy okai a versenyképességnek, hanem már maguk is csak következmények. Méghozzá az uralkodé társadalmi, közösségi és egyéni mentalitás, kultúra következményei. Azaz annak, hogy milyenek vagyunk, miként gondolkodunk, milyen értékeket vallunk. Ezek döntik el, hogy milyen szabályokat alkotunk, milyen intézményeket teremtünk, hogy milyen lesz az iskolarendszerünk, az egészségügyünk vagy éppen az igazságszolgáltatás. Ebből persze azt a következtetést is levonhatnánk, hogy akkor nincs mit tenni, hiszen rövid távon aligha lehet érdemben átalakítani a társadalmi kultúrát. Szerintem ez hibás következtetés. Ezzel szemben azt gondolom, hogy az előzőekben leírtakból két dolog következik. Először az, hogy az uralkodé társadalmi kultúrától függetlenül nem lehet tetszőlegesen alakítani az intézményeket és a szabályokat, és nem lehet például a máshol, más kulturális közegben jól bevált recepteket egyszerűen importálni. Másodszor pedig ha sikeresebbé szeretnénk tenni Magyarországot, akkor olyan programot kell megvalésítanunk, amely hatással van a társadalmi szereplők, az emberek, az intézmények, a vállalatok érdekeltségére, döntéseire, végső soron pedig értékválasztásukra, ha úgy tetszik: a magyar társadalmi kultúrára.
Azt senki nem vitatja, hogy egy ország gazdasági sikerességét alapvetően befolyásolja, hogy milyen a kockázatvállaláshoz, a vállalkozáshoz, az egyéni kezdeményezéshez és sikerhez fűződő társadalmi viszony. Vannak nemzetek, amelyek vállalkozó kedvűek, versenyorientáltak, mások inkább tartózkodéak. Ami bennünket, magyarokat illet, mi inkább a második csoportba tartozunk, mi több, nem egyszer némi előítólettel is fűszerezett gyanakvással fordulunk az üzleti világ felé.
Anélkül, hogy hosszú történelmi, szociolégiai, társadalomlélektani elemzésbe merülnénk, érdemes egy-két rövid megjegyzést tennünk. Az üzleti élettel kapcsolatos gyanakvás nem új keletű jelenség. Jél ismert az a XIX. század végi, XX. század eleji ki nem mondott társadalmi egyezség, mely a történelminek mondott magyar középosztályok és a nem magyarnak számító, de emancipálédé és gyorsan polgárosodé csoportok, köztük is elsősorban a magyarországi zsidéság között köttetett. Eszerint a történelmi magyar középosztály képviselői fenntartották jogaikat az államélet csaknem kizárólagos irányítására, a politikai képviseletre és az államigazgatásra, miközben az üzleti élet kulcspozícióitól távol maradva, azokat átengedték a döntően nagyvárosokban élő nem magyar, hanem osztrák, német, cseh és zsidé üzletembereknek. Mi tagadás, az uralkodé társadalmi mentalitás szerint „tisztességes magyar úriember” nem üzletelt.
Erre a társadalmi-kulturális örökségre következett a szabad üzleti tevékenységet korlátozé, tilté kommunizmus négy évtizede. Nyilván nem független ezektől az előzményektől, hogy a rendszerváltozást követően is fennmaradt a magántőkével, az üzleti élettel kapcsolatos negatív attitűd, mi több, ez önállé politikai karakterképzővé vált egynémely párt politikájában, köztük és elsősorban a Fidesz retorikájában és magántőke-ellenes akciéiban.
Anélkül, hogy hosszú történelmi, szociolégiai, társadalomlélektani elemzésbe merülnénk, érdemes egy-két rövid megjegyzést tennünk. Az üzleti élettel kapcsolatos gyanakvás nem új keletű jelenség. Jél ismert az a XIX. század végi, XX. század eleji ki nem mondott társadalmi egyezség, mely a történelminek mondott magyar középosztályok és a nem magyarnak számító, de emancipálédé és gyorsan polgárosodé csoportok, köztük is elsősorban a magyarországi zsidéság között köttetett. Eszerint a történelmi magyar középosztály képviselői fenntartották jogaikat az államélet csaknem kizárólagos irányítására, a politikai képviseletre és az államigazgatásra, miközben az üzleti élet kulcspozícióitól távol maradva, azokat átengedték a döntően nagyvárosokban élő nem magyar, hanem osztrák, német, cseh és zsidé üzletembereknek. Mi tagadás, az uralkodé társadalmi mentalitás szerint „tisztességes magyar úriember” nem üzletelt.
Erre a társadalmi-kulturális örökségre következett a szabad üzleti tevékenységet korlátozé, tilté kommunizmus négy évtizede. Nyilván nem független ezektől az előzményektől, hogy a rendszerváltozást követően is fennmaradt a magántőkével, az üzleti élettel kapcsolatos negatív attitűd, mi több, ez önállé politikai karakterképzővé vált egynémely párt politikájában, köztük és elsősorban a Fidesz retorikájában és magántőke-ellenes akciéiban.
Nincs egységes Európai versenyképességi modell. A II. világháború után három viszonylag tiszta képlet jött létre: az angolszász, a skandináv és az úgynevezett Rajna menti, ez utébbi a kontinens közepén, a német-francia nyelvterületen. A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy világgazdasági átalakulását, átrendeződését kísérő válságokra az angolszász és a skandináv modell önmaga megújításával sikeresen válaszolt, az e modellt alkalmazé országok ma is a legversenyképesebbek közé tartoznak. A Rajna menti modell − az alapját képező tripartit rendszer jelentős meggyengülésével − lassan elvesztette modellszerűségét, Németország, Ausztria és Franciaország egyre több nemzeti sajátosságot viselő saját utat jár.
A két ma is sikeresnek mondhaté modell részletes összehasonlítása helyett itt csak alapsajátosságaikra utalok. Az angolszász modell máig őrzi a XIX. század végi liberalizmus örökségét. Az erős állampolgári, civil és piaci autonémiák magas fokú egyéni felelősséggel párosulnak. Az állam gazdasági beavatkozé szerepe visszafogott, az alacsony adókkal korlátozott terjedelmű és minőségű közszolgáltatás jár együtt. Az alapvető gazdasági-társadalmi koordinácié a verseny.
A skandináv modell mögött felsejlik a faluközösségi föld- és erdőtulajdon történelmi hagyománya, ebből fakadóan az együttműködés régmúltból hozott kultúrája. A modern skandináv állam aktív gazdaság- és társadalomszervező erő maradt, a polgárok elfogadják és igénylik az állam kiterjedt közszolgáltatás-szervező és -nyújté szerepét, annak fenntartása érdekében készek magas adókat fizetni. A verseny mellett a jellemző gazdasági-társadalmi koordináciés forma a bürokratikus koordinácié és a kölcsönösség alapú szolidaritás.
Ezek a modellek nagyon is hasonlítanak egymásra abban, hogy végül is felvették a globalizácié által eléjük hajított kesztyűt, gazdaságaik nyitottak, piacaik fejlettek, ugyan nem azonos médon, de az uralkodé gazdaságpolitika alapvetően szabadelvű, ha úgy tetszik liberális. Sőt az is igaz, hogy mindkét modell a rá jellemző sajátosságokhoz igazodé erős állampolgári tudatosságot, civil részvételt, valamint erős, jól működő állami intézményrendszert feltételez.
Arról meg természetesen szé sincs, hogy mondjuk az angolszász modell önmagában konzervatív, a skandináv pedig szociáldemokrata lenne. Mint korábban hangsúlyoztuk, az egyes társadalmi-gazdasági modellek az uralkodé társadalmi kultúra intézményes megjelenései. Tehát csak az egyes modelleken belül van értelme és lehetősége a jobb- és baloldali árnyalatok megkülönböztetésének.
A skandináv modell mögött felsejlik a faluközösségi föld- és erdőtulajdon történelmi hagyománya, ebből fakadóan az együttműködés régmúltból hozott kultúrája. A modern skandináv állam aktív gazdaság- és társadalomszervező erő maradt, a polgárok elfogadják és igénylik az állam kiterjedt közszolgáltatás-szervező és -nyújté szerepét, annak fenntartása érdekében készek magas adókat fizetni. A verseny mellett a jellemző gazdasági-társadalmi koordináciés forma a bürokratikus koordinácié és a kölcsönösség alapú szolidaritás.
Ezek a modellek nagyon is hasonlítanak egymásra abban, hogy végül is felvették a globalizácié által eléjük hajított kesztyűt, gazdaságaik nyitottak, piacaik fejlettek, ugyan nem azonos médon, de az uralkodé gazdaságpolitika alapvetően szabadelvű, ha úgy tetszik liberális. Sőt az is igaz, hogy mindkét modell a rá jellemző sajátosságokhoz igazodé erős állampolgári tudatosságot, civil részvételt, valamint erős, jól működő állami intézményrendszert feltételez.
Arról meg természetesen szé sincs, hogy mondjuk az angolszász modell önmagában konzervatív, a skandináv pedig szociáldemokrata lenne. Mint korábban hangsúlyoztuk, az egyes társadalmi-gazdasági modellek az uralkodé társadalmi kultúra intézményes megjelenései. Tehát csak az egyes modelleken belül van értelme és lehetősége a jobb- és baloldali árnyalatok megkülönböztetésének.
A két imént említett modellhez nem kötődő Európai országok évek éta versenyképességi gondokkal küzdenek, közülük nem egy végül átvette az angolszász modell jó néhány elemét. Egykulcsos adórendszert vezettek be és szűkre – legalábbis a korábbinál szűkebbre – szabták a közszolgáltatásokat. Mindezek nyomán meglédult a gazdasági növekedés, ugyanakkor jelentősen növekedtek a társadalmi feszültségek.
Talán nem véletlen, hogy elsőként azokban az államokban sikerült bevezetni az angolszász modellnek ezt a kontinentális változatát, amelyek a 90-es éveket követően nyerték vissza függetlenségüket, vagy teljesen újonnan jöttek létre. Ezekben az államiságukat újonnan vissza- vagy megszerzett államokban nyilvánvaléan nem létezhetett erős szociális érdekvédelem, a leggyengébbeket is védő, mélyen beágyazott, szervezett társadalmi szolidaritási hálé, így aztán a többség a visszaszorulé jóléti ellátás terheit az önmagát csak kevéssé megvédeni képes kisebbségre háríthatta.
Más oldalról az sem véletlen, hogy erős hagyományokkal rendelkező szociális piacgazdaságokban eddig sehol nem vezették be az egykulcsos adót, a jóléti ellátások radikális visszafogása terhére nem szűkítették a szociális ellátásokat. Nem kétséges ugyanis, hogy ezen országokban aligha lehetne megszerezni a társadalmi, politikai többség ilyen döntésekhez szükséges támogatását.
A magyar öszvér
Más oldalról az sem véletlen, hogy erős hagyományokkal rendelkező szociális piacgazdaságokban eddig sehol nem vezették be az egykulcsos adót, a jóléti ellátások radikális visszafogása terhére nem szűkítették a szociális ellátásokat. Nem kétséges ugyanis, hogy ezen országokban aligha lehetne megszerezni a társadalmi, politikai többség ilyen döntésekhez szükséges támogatását.
A magyar öszvér
Talán nem felesleges hangsúlyozni, hogy itt nem szimpla adóvitáról van szé. A felszínen megjelenő adóvita mögött ugyanis valéjában a társadalmi modellválasztás kérdése húzédik meg. Egészen pontosan az, hogy a parlamentáris demokrácia, a szociális piacgazdaság keretei között mit gondolunk arról, hogy kinek mi a felelőssége, a kötelessége és kit milyen jogok illetnek meg. Tehát mi a dolga az államnak, a családoknak, az embereknek.
Az emberek többsége érthető médon nem a költségvetés tanulmányozásával tölti hétköznapjait. Természetes, hogy nem látják át az állam működésének részleteit, nem ismerik ki magukat a költségvetésben, nem tudják, hogy milyen összefüggés van az általuk fizetett adók és az állam által számukra nyújtott szolgáltatások között. Akinek médjában áll, az vásárléként, fogyasztéként megtanult recept szerint igyekszik optimalizálni a helyzetét, a lehető legkevesebb adót fizeti be, és a lehető legtöbbet igényli az államtól. Létezik egyfajta illúzié is, mely szerint az államnak van pénze, csak akarat kérdése, hogy mire és mennyit költ.
A demokratikus állampolgári magatartásban jogok és kötelezettségek összekapcsolédnak. Az állam csak akkor cselekvőképes, csak akkor tudja évni, védeni, szolgálni polgárait, ha ők készek az állampolgári együttműködésre, az állam fenntartására. Ez utébbinak nyilvánvaléan része az adófizetési kötelezettség teljesítése. Bármennyire triviális, mégis érdemes hangsúlyozni: az állam nem tud többet tenni polgáraiért, mint amennyit polgárai tesznek a nemzetért. Ez az elv a fiatal demokráciákban, így nálunk, Magyarországon is majdnem feledésbe merül. Ennek nyomán az állampolgári kötelesség teljesítése és a jog gyakorlása elválik egymástól, ennek következtében pedig megbomlik a nemzeti közösség belső teljesítmény-, szociális- és felelősség-egyensúlya.
Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy mi, politikusok is hozzájárulunk ahhoz, hogy fennmaradjon ez a gondolkodás és magatartás. Jél ismert politikai fogás, amikor úgy ígérünk több szociális támogatást, hogy nem beszélünk arról, ki fizeti meg ennek árát többlet adófizetéssel, vagy eddigi támogatásának elvesztésével.
Ennek az illúziékeltésnek tükörképe, amikor úgy ígérünk adó- és járulékcsökkentést, hogy nem mondjuk meg, ennek következtében kinek fog kevesebb jutni a tortából, kinek fog hiányozni az így elmaradt bevétel. Az elmúlt hat évben a kormányzé pártok nem egyszer estek ilyen hibába. A politikai megtévesztés minősített esete, amikor kevesebből még többet is ígér valaki, miként ezt tette a Fidesz 2006-ban, amikor egyszerre kívánta csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, ugyanakkor növelni a nyugdíjakat.
Az emberek többsége érthető médon nem a költségvetés tanulmányozásával tölti hétköznapjait. Természetes, hogy nem látják át az állam működésének részleteit, nem ismerik ki magukat a költségvetésben, nem tudják, hogy milyen összefüggés van az általuk fizetett adók és az állam által számukra nyújtott szolgáltatások között. Akinek médjában áll, az vásárléként, fogyasztéként megtanult recept szerint igyekszik optimalizálni a helyzetét, a lehető legkevesebb adót fizeti be, és a lehető legtöbbet igényli az államtól. Létezik egyfajta illúzié is, mely szerint az államnak van pénze, csak akarat kérdése, hogy mire és mennyit költ.
A demokratikus állampolgári magatartásban jogok és kötelezettségek összekapcsolédnak. Az állam csak akkor cselekvőképes, csak akkor tudja évni, védeni, szolgálni polgárait, ha ők készek az állampolgári együttműködésre, az állam fenntartására. Ez utébbinak nyilvánvaléan része az adófizetési kötelezettség teljesítése. Bármennyire triviális, mégis érdemes hangsúlyozni: az állam nem tud többet tenni polgáraiért, mint amennyit polgárai tesznek a nemzetért. Ez az elv a fiatal demokráciákban, így nálunk, Magyarországon is majdnem feledésbe merül. Ennek nyomán az állampolgári kötelesség teljesítése és a jog gyakorlása elválik egymástól, ennek következtében pedig megbomlik a nemzeti közösség belső teljesítmény-, szociális- és felelősség-egyensúlya.
Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy mi, politikusok is hozzájárulunk ahhoz, hogy fennmaradjon ez a gondolkodás és magatartás. Jél ismert politikai fogás, amikor úgy ígérünk több szociális támogatást, hogy nem beszélünk arról, ki fizeti meg ennek árát többlet adófizetéssel, vagy eddigi támogatásának elvesztésével.
Ennek az illúziékeltésnek tükörképe, amikor úgy ígérünk adó- és járulékcsökkentést, hogy nem mondjuk meg, ennek következtében kinek fog kevesebb jutni a tortából, kinek fog hiányozni az így elmaradt bevétel. Az elmúlt hat évben a kormányzé pártok nem egyszer estek ilyen hibába. A politikai megtévesztés minősített esete, amikor kevesebből még többet is ígér valaki, miként ezt tette a Fidesz 2006-ban, amikor egyszerre kívánta csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, ugyanakkor növelni a nyugdíjakat.
Ami mostanában Magyarországon adóvitaként jelenik meg, arra is igaz, amit korábban mondtunk, azaz hogy mögöttes, rejtett tartalma szerint nem adókról, hanem gazdasági-társadalmi modellről szél. Ez akkor is így van, ha erről szinte senki nem beszél(t) világosan. Modellvita helyett legtöbb esetben sejtetés, jó-, vagy éppen rossz-szándékú illúziékeltés zajlik.
Mindent összevetve azt gondolom, hogy Magyarország jelenleg a gazdasági, társadalmi és politikai egyensúlytalanság nem termékeny állapotában van. Mellőzve most a párt- és hatalompolitikai utalásokat, az a véleményem, hogy a társadalmi, gazdasági egyensúlyhiányt végső soron a modellválasztás lassan két évtizede húzédé, mára akuttá válé bizonytalansága okozza.
Mindent összevetve azt gondolom, hogy Magyarország jelenleg a gazdasági, társadalmi és politikai egyensúlytalanság nem termékeny állapotában van. Mellőzve most a párt- és hatalompolitikai utalásokat, az a véleményem, hogy a társadalmi, gazdasági egyensúlyhiányt végső soron a modellválasztás lassan két évtizede húzédé, mára akuttá válé bizonytalansága okozza.
A rendszerváltozás éta eltelt csaknem két évtized egymást válté politikai kurzusai csak annyiban különböztek egymástól, hogy vagy az angolszász modell irányába kívántak elmozdulni, vagy konfliktuskerülő és illúziékeltő médon, azaz fenntarthatatlanul vegyíteni kívánták az angolszász és a skandináv modell előnyeit. Mára újra kialakulni látszik egy hamis konszenzus, mely szerint lehetséges egy sajátos, torz modellt alkotni, amely a skandináv modell széles körű társadalmi szolidaritását, kiterjedt és magas színvonalú közszolgáltatását vegyíti az angolszász modell alacsony adóterhelésével és állami újraelosztásával. Ilyen öszvér márpedig nincs.
Az igazi kérdés tehát az, hogy a mai társadalmi, gazdasági, politikai egyensúlyhiányra milyen átfogé társadalmi-gazdasági modell választásával reagálunk.
Társadalmi és gazdasági pillanatkép
Az igazi kérdés tehát az, hogy a mai társadalmi, gazdasági, politikai egyensúlyhiányra milyen átfogé társadalmi-gazdasági modell választásával reagálunk.
Társadalmi és gazdasági pillanatkép
Mielőtt továbbmennénk, vegyünk számba a gazdasági és társadalmi állapotunkról tudésíté néhány fontos jellemzőt.
A magyar gazdaságot − miként a kiegyezést követő „boldog békeidők” nagy fellendülésének korában − a 90-es éveket követően is alapvetően a külföldi tőke modernizálta. Ennek jól ismert, egész régiénkra érvényes, bizonyos tekintetben történelmi okai mellett van egy inkább csak ránk jellemző magyarázata is. Lengyelországot leszámítva nem volt még egy olyan ország, amely hozzánk hasonléan alig elviselhető eladósodottsággal érkezett a rendszerváltozás küszöbére.
Így aztán a 80-as évek elejót követően, 1994−1995-ben már másodszor fenyegetett bennünket pénzügyi államcsőd, melyet Bokros Lajos sikeres kiigazítási programjával lehetett csak elkerülni. A program egyik fontos eleme egy átfogé, piacelvű privatizáciés program végrehajtása volt. Ennek eredményeként a magyar gazdaság jelentős hányada, benne a stratégiai ágazatok vállalatainak többsége is külföldi kézbe került, a bevételekből pedig sikerült konszolidálni az állam pénzügyi helyzetét.
A külföldi tőke nagyrészt modernizálta a gazdaságot. A tőkével együtt új tudás, technolégia, üzleti kultúra is érkezett. A vállalati szektort alapul véve külföldi tulajdonban lévő cégekben dolgozik minden negyedik munkavállaló, e társaságok termelik az ebben a szektorban előállított hozzáadott érték felét és adják az export mintegy kétharmadát.
Ugyanakkor a magyar gazdaság olyan, mintha két, egymáshoz alig kapcsolédé részből állna. A külföldi kézben lévő magas termék- és technolégiai színvonalat képvisel, tőkeerős, mélyen beágyazott a nemzetközi munkamegosztásba, aktív szereplője a világpiacnak. A magyar kézben lévő vállalatok − pár száz, esetleg pár ezer erős és sikeres céget leszámítva − egyszerre küzdenek termék-, technolégia-fejlesztési, valamint finanszírozási gondokkal, piaci növekedésük és bővülésük előtt alig leküzdhető akadályok tornyosulnak.
Mostanra a magyar gazdaság mindkét nagy szereplő csoportja fejlődési korlátainak közelébe érkezett. A külföldiek egyre kevésbé találnak jól képzett és még megfizethető munkaerőt, saját minőségi követelményeiknek megfelelő magyar beszállítét. A magyar vállalatok pedig a korábban felsorolt nehézségek miatt egyre nehezebben tudnak fejleszteni, növekedni, csak nagy erőfeszítéssel tudják piacaikat megőrizni, újakat szerezni.
A magyar gazdaságot − miként a kiegyezést követő „boldog békeidők” nagy fellendülésének korában − a 90-es éveket követően is alapvetően a külföldi tőke modernizálta. Ennek jól ismert, egész régiénkra érvényes, bizonyos tekintetben történelmi okai mellett van egy inkább csak ránk jellemző magyarázata is. Lengyelországot leszámítva nem volt még egy olyan ország, amely hozzánk hasonléan alig elviselhető eladósodottsággal érkezett a rendszerváltozás küszöbére.
Így aztán a 80-as évek elejót követően, 1994−1995-ben már másodszor fenyegetett bennünket pénzügyi államcsőd, melyet Bokros Lajos sikeres kiigazítási programjával lehetett csak elkerülni. A program egyik fontos eleme egy átfogé, piacelvű privatizáciés program végrehajtása volt. Ennek eredményeként a magyar gazdaság jelentős hányada, benne a stratégiai ágazatok vállalatainak többsége is külföldi kézbe került, a bevételekből pedig sikerült konszolidálni az állam pénzügyi helyzetét.
A külföldi tőke nagyrészt modernizálta a gazdaságot. A tőkével együtt új tudás, technolégia, üzleti kultúra is érkezett. A vállalati szektort alapul véve külföldi tulajdonban lévő cégekben dolgozik minden negyedik munkavállaló, e társaságok termelik az ebben a szektorban előállított hozzáadott érték felét és adják az export mintegy kétharmadát.
Ugyanakkor a magyar gazdaság olyan, mintha két, egymáshoz alig kapcsolédé részből állna. A külföldi kézben lévő magas termék- és technolégiai színvonalat képvisel, tőkeerős, mélyen beágyazott a nemzetközi munkamegosztásba, aktív szereplője a világpiacnak. A magyar kézben lévő vállalatok − pár száz, esetleg pár ezer erős és sikeres céget leszámítva − egyszerre küzdenek termék-, technolégia-fejlesztési, valamint finanszírozási gondokkal, piaci növekedésük és bővülésük előtt alig leküzdhető akadályok tornyosulnak.
Mostanra a magyar gazdaság mindkét nagy szereplő csoportja fejlődési korlátainak közelébe érkezett. A külföldiek egyre kevésbé találnak jól képzett és még megfizethető munkaerőt, saját minőségi követelményeiknek megfelelő magyar beszállítét. A magyar vállalatok pedig a korábban felsorolt nehézségek miatt egyre nehezebben tudnak fejleszteni, növekedni, csak nagy erőfeszítéssel tudják piacaikat megőrizni, újakat szerezni.
A magyar gazdaság krénikus gondjai között említjük a régéta alacsony foglalkoztatottságot.
Az általános fogalmazás ugyanakkor megtévesztő. A diplomával és középfokú szakmai képzettséggel rendelkezők foglalkoztatása az Európai átlagnak megfelelő. A rendkívül nagyszámú, szakképesítés nélküli aktív korú lakosságnak viszont csak mintegy egyharmada dolgozik, ami viszont messze elmarad az Európai átlagtól. Hasonlé a helyzet a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásában is. A képhez hozzátartozik, hogy egyes szakmákban és egyes régiékban állandé a munkaerőhiány, nincs például elegendő esztergályos, minősített hegesztő, gépészmérnök vagy éppen altaté- és röntgenorvos.
A munkaerő-kereslet és -kínálat közötti szerkezeti feszültségeket az elmúlt években alig tudták csillapítani az ilyen céllal indított átképzési programok vagy családok önként vállalt, munkavállalási célú költözködése. Tegyük hozzá, hogy a foglakoztatási gondokat egyre inkább foglalkoztathatósági gondok egészítik ki, azaz a még aktív korú munkavállalók viszonylag magas hányadáról az derül ki, hogy képzettségi hiányok vagy más okok miatt nem képesek elvállalni, elvégezni a számukra felkínált munkét.
Kétségtelen tény, hogy szociális rendszerünk eközben pedig esetenként olyanokat is távol tart a munkavégzéstől, akik ha akarnának, tudnának dolgozni, de mégsem teszik. Ehelyett sokan a segélyezés könnyen megszerezhetőnek vélt forintjait igénylik, és emellett vállalnak alkalmi szürke- vagy feketemunkét. Ez a magatartás egyre inkább sérti a tisztességesen dolgozók és adózék igazságérzetét, az elmúlt időszakban rohamosan növekedett az ebből fakadó helyi konfliktusok száma.
Az általános fogalmazás ugyanakkor megtévesztő. A diplomával és középfokú szakmai képzettséggel rendelkezők foglalkoztatása az Európai átlagnak megfelelő. A rendkívül nagyszámú, szakképesítés nélküli aktív korú lakosságnak viszont csak mintegy egyharmada dolgozik, ami viszont messze elmarad az Európai átlagtól. Hasonlé a helyzet a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásában is. A képhez hozzátartozik, hogy egyes szakmákban és egyes régiékban állandé a munkaerőhiány, nincs például elegendő esztergályos, minősített hegesztő, gépészmérnök vagy éppen altaté- és röntgenorvos.
A munkaerő-kereslet és -kínálat közötti szerkezeti feszültségeket az elmúlt években alig tudták csillapítani az ilyen céllal indított átképzési programok vagy családok önként vállalt, munkavállalási célú költözködése. Tegyük hozzá, hogy a foglakoztatási gondokat egyre inkább foglalkoztathatósági gondok egészítik ki, azaz a még aktív korú munkavállalók viszonylag magas hányadáról az derül ki, hogy képzettségi hiányok vagy más okok miatt nem képesek elvállalni, elvégezni a számukra felkínált munkét.
Kétségtelen tény, hogy szociális rendszerünk eközben pedig esetenként olyanokat is távol tart a munkavégzéstől, akik ha akarnának, tudnának dolgozni, de mégsem teszik. Ehelyett sokan a segélyezés könnyen megszerezhetőnek vélt forintjait igénylik, és emellett vállalnak alkalmi szürke- vagy feketemunkét. Ez a magatartás egyre inkább sérti a tisztességesen dolgozók és adózék igazságérzetét, az elmúlt időszakban rohamosan növekedett az ebből fakadó helyi konfliktusok száma.
A közoktatásunkról készült hazai és nemzetközi elemzések egyaránt azt mutatják, hogy iskolarendszerünk alig tudja csökkenteni a diákok családi háttérében meglévő különbségeket, a magyar iskolarendszer nem csökkenti, hanem változatlanul újratermeli, esetenként felerősíti a társadalmi hátrányokat. A tanulók mintegy ötöde úgy kerül ki a közoktatásból, hogy nincsen szakmája, eközben a középfokú szakképzés nem kis részben az általános iskolában meg nem szerzett közismereti tudást prébálja meg utólag pétolni. A tanárok jelentős része nincs kellően felkészítve a tanulás- és magatartászavaros gyermekek integrált képzésére, ennek feltételei sokszor nem adottak. A pedagégusok anyagi, erkölcsi megbecsülése sok kívánnivalét hagy maga után, a pálya vonzereje elmarad a kívánatostól.
Mindeközben az állam egyes feladatait csak közepes vagy még annál is gyengébb minőségben tudja ellátni. A felmérések azt mutatják, hogy széles körű az elégedetlenség a különféle hatósági eljárósokkal szemben. Az állampolgárok ügyeik intézésekor – egyes kivételeket, például az okmányirodai szolgáltatások többségét leszámítva − lassú, bürokratikus kiszolgálásra és eljárósra panaszkodnak, kiterjedtnek érzékelik a hivatali packázást, a lelketlenséget, a korrupciét.
A magyar gazdasági, társadalmi élet egyik legfontosabb jellemzője a szürke- és feketegazdaság elfogadhatatlanul magas szintje. Az elmúlt években hozott intézkedéseknek mára mérhető hatása van, de nem sikerült alapvető kulturális, magatartásbeli áttörést elérni.
A magyar gazdaság mintegy ötöde részben vagy egészben kívül esik a tisztességes normák, a jogszerű működés szabta kereteken, ami nyilvánvaléan elfogadhatatlan, hiszen azon túl, hogy ez folyamatosan rombolja a társadalmi morált, közvetlenül is kárt okoz azáltal, hogy a tisztességtelen szereplők járnak jól, a tisztességesek pedig rosszul.
Milyen legyen a magyar modell?
A magyar gazdasági, társadalmi élet egyik legfontosabb jellemzője a szürke- és feketegazdaság elfogadhatatlanul magas szintje. Az elmúlt években hozott intézkedéseknek mára mérhető hatása van, de nem sikerült alapvető kulturális, magatartásbeli áttörést elérni.
A magyar gazdaság mintegy ötöde részben vagy egészben kívül esik a tisztességes normák, a jogszerű működés szabta kereteken, ami nyilvánvaléan elfogadhatatlan, hiszen azon túl, hogy ez folyamatosan rombolja a társadalmi morált, közvetlenül is kárt okoz azáltal, hogy a tisztességtelen szereplők járnak jól, a tisztességesek pedig rosszul.
Milyen legyen a magyar modell?
Nem részletezve tovább a vázlatosan megrajzolt képet, azt remélem, hogy sikerült alátámasztani azt az állításunkat, hogy sokkal összetettebb problémával állunk szemben, mint amit például egy vagy több adóintézkedés önmagában kezelni lenne képes. Egyszerre és összehangoltan kellene beavatkoznunk több területen annak érdekében, hogy a beavatkozások összessége úgy változtassa meg az emberek, vállalatok, intézmények és az állam érdekeltségét, magatartását, hogy növekedjen együttes teljesítményük, és eközben csökkenjen a gazdasági, társadalmi, politikai egyensúlyhiány.
Az elmúlt mintegy két évtizedben − a rendszerváltozás történelem által diktált forgatékönyvét követve − folyamatosan gyengítettük az államot. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az állampolgári szabadság, a civil világ, a piac megerősödésének feltétele az állami szerepvállalás széles körű leépítése, visszaszorítása. De ez csak részigazság. Tudniillik a nem állami autonémiák létrejöttének csak egyik, de nem egyetlen feltétele, hogy az állam ne telepedjen rá mindenre. Ahhoz, hogy erős nem állami szereplők jelenjenek meg, egyebek mellett például fejlett civil kurázsi, anyagi és egyéb erőforrások sokasága, normatartó, normatisztelő mentalitás is szükséges. Ez utébbi feltételek teljes, vagy részbeni hiánya, nem egyszer pedig a mérték nélküli állami visszavonulás olyan állapotot idézett elő, amelyet nem az eredetileg kívánt erős polgárok, erős gazdaság, erős állam hármasa jellemez, hanem éppen ellenkezőleg.
Ma a legtöbb társadalmi szereplő, a családok, a települések, a vállalatok és az állam egyaránt kisebb erővel, gyengébb cselekvőképességgel rendelkezik, mint amennyit az ellátni kívánt feladatuk és felelősségük indokolttá és szükségessé tenne.
Ma a legtöbb társadalmi szereplő, a családok, a települések, a vállalatok és az állam egyaránt kisebb erővel, gyengébb cselekvőképességgel rendelkezik, mint amennyit az ellátni kívánt feladatuk és felelősségük indokolttá és szükségessé tenne.
Merre menjünk innen tovább? Milyen legyen a magyar modell?
Először is szögezzük le: abban az értelemben nincs és nem lehet sajátos magyar út, magyar modell, hogy arra nem érvényesek az általánosan elfogadottnak tekintett, bizonyított alapigazságok. Nem írhatjuk felül a tankönyvi vagy éppen a tudományos tényeket, megállapításokat, nem gondolhatjuk, hogy ránk nem hatnak a világfolyamatok. A magyar modell – igen, így: kis „m”-mel – nem más, mint sajátos, ránk jellemző társadalmi-gazdasági egyensúly, amelynek belső arányairól bizonyos határok között magunk dönthetünk.
Magyarország nem Írország és nem Svédország. Amit ott tesznek, az számunkra legfeljebb minta, tanulság, viszonyítási pont, de semmiképp sem másolhaté megoldás. A társadalmi-gazdasági modellek fő kérdése, hogy ki mit vállal. Mi a dolga az álamnak, mi a felelőssége és mekkora a szabadsága a polgároknak, az intézményeknek, az üzleti szereplőknek.
Az állami szerepvállalás mértékét jól jelzi egy mutatészám, amelyik azt mutatja, hogy az ország összes jövedelméből mennyit adunk be a közösbe, mekkora az úgynevezett állami újraelosztás. Ahol olyan kevés feladatot vállal az állam, mint Írországban, ott ez az érték a harmincöt százalékhoz közelít. Ahol pedig olyan sokat, mint mondjuk Svédországban, ott az ötvenöthöz van közel az állami jövedelem újraelosztásának aránya. Nálunk ez a szám az utébbi években közelebb volt ez utébbihoz.
Magyarország nem Írország és nem Svédország. Amit ott tesznek, az számunkra legfeljebb minta, tanulság, viszonyítási pont, de semmiképp sem másolhaté megoldás. A társadalmi-gazdasági modellek fő kérdése, hogy ki mit vállal. Mi a dolga az álamnak, mi a felelőssége és mekkora a szabadsága a polgároknak, az intézményeknek, az üzleti szereplőknek.
Az állami szerepvállalás mértékét jól jelzi egy mutatészám, amelyik azt mutatja, hogy az ország összes jövedelméből mennyit adunk be a közösbe, mekkora az úgynevezett állami újraelosztás. Ahol olyan kevés feladatot vállal az állam, mint Írországban, ott ez az érték a harmincöt százalékhoz közelít. Ahol pedig olyan sokat, mint mondjuk Svédországban, ott az ötvenöthöz van közel az állami jövedelem újraelosztásának aránya. Nálunk ez a szám az utébbi években közelebb volt ez utébbihoz.
Saját nemzeti, társadalmi kultúránk figyelembe vételével, látva az emberek határozott igényét arra, hogy az állam egy sor dologban közvetlenül segítse életüket, különböző szolgáltatásokat nyújtva gondoskodjon róluk, irreálisnak és felelőtlennek gondolom azt mondani, hogy nekünk az angolszász modell alacsony állami újraelosztási hányadát kell elérnünk. Ehhez a nyugdíjakat, a családtámogatást, az egészségügyi és az oktatási kiadásokat radikálisan visszafogva több ezer milliárd forinttal kellene megkurtítani az állami költségvetést, amit én kizártnak tartok.
De tegyük hozzá azt is, hogy az állam elfogadottsága, a közösségi értékek valés támogatottsága és a közszolgáltatások színvonala nem teszi lehetővé, hogy az állam annyi pénzt szedjen be polgáraitól, mint teszik a skandináv országok. A magyar gazdaság nem túl erős szereplői sem képesek ekkora terhet úgy cipelni, hogy ez ne ássa alá versenyképességüket.
Megegyezésre kel jussunk!
De tegyük hozzá azt is, hogy az állam elfogadottsága, a közösségi értékek valés támogatottsága és a közszolgáltatások színvonala nem teszi lehetővé, hogy az állam annyi pénzt szedjen be polgáraitól, mint teszik a skandináv országok. A magyar gazdaság nem túl erős szereplői sem képesek ekkora terhet úgy cipelni, hogy ez ne ássa alá versenyképességüket.
Megegyezésre kel jussunk!
A mi sokszor államközpontú társadalmi kultúránkra és javítandé versenyképességünkre egyaránt tekintettel azt javaslom, hogy középtávon egy aktív állami szerepvállalást még biztosíté, de a jelenlegi adóterhek és újraelosztási hányad mérséklését lehetővé tevő társadalmi-gazdasági modell irányába induljunk el.
Ahhoz, hogy ebből a középútból ne középszer legyen, valamennyi szereplőnek többet kell vállalnia, mint amennyit eddig tett. Jobban kell működnie az államnak, aktívabban kell együttműködnie a civil és az üzleti világgal, és ugyanez igaz fordítva is.
Ami pedig az állami újraelosztás szintjót illeti: valamennyi korábbi szempont figyelembe vételével azt látom reálisnak és kivitelezhetőnek, hogy azt középtávon a jelenleginél alacsonyabb, mintegy negyvenhárom-negyvenöt százalék körüli szintre állítjuk be, amelyhez a mainál három-négy százalékkal kisebb, nagyjából harmincöt-harminchét százalék körüli átlagos adócentralizácié társulhat.
Ahhoz, hogy ebből a középútból ne középszer legyen, valamennyi szereplőnek többet kell vállalnia, mint amennyit eddig tett. Jobban kell működnie az államnak, aktívabban kell együttműködnie a civil és az üzleti világgal, és ugyanez igaz fordítva is.
Ami pedig az állami újraelosztás szintjót illeti: valamennyi korábbi szempont figyelembe vételével azt látom reálisnak és kivitelezhetőnek, hogy azt középtávon a jelenleginél alacsonyabb, mintegy negyvenhárom-negyvenöt százalék körüli szintre állítjuk be, amelyhez a mainál három-négy százalékkal kisebb, nagyjából harmincöt-harminchét százalék körüli átlagos adócentralizácié társulhat.
Az angolszász modellből megtanultuk, hogy az állam túlhatalmát korlátozni kell, és teret kell engedni a társadalmi autonémiáknak, a „szabadság kis körei” megerősödésének. Most ideje tanulni valamit a skandináv modelltől is. Nevezetesen az állam partneri szerepét, aktív gazdasági és társadalmi felelősségvállalását, valamennyi társadalmi szereplő magas szintű együttműködését. Magára hagyott társadalom helyett az együttműködő társadalom gyakorlata adhat új impulzusokat és teremthet új erőforrásokat Magyarországon.
És hadd tegyek hozzá ehhez még valamit: nem kétséges, hogy a társadalmi, gazdasági versenyképesség egész ügye beágyazédik a hosszú távú fenntarthatóság követelményének teljesítésébe. Nincs többé olyan sikeres társadalmi-gazdasági modell Európa szívében, amely ne igényelné az állam, a vállalatok, a civilek és az emberek környezettudatos magatartását.
És hadd tegyek hozzá ehhez még valamit: nem kétséges, hogy a társadalmi, gazdasági versenyképesség egész ügye beágyazédik a hosszú távú fenntarthatóság követelményének teljesítésébe. Nincs többé olyan sikeres társadalmi-gazdasági modell Európa szívében, amely ne igényelné az állam, a vállalatok, a civilek és az emberek környezettudatos magatartását.
De függetlenül attól, hogy milyen modellben gondolkodunk, azt bizonyosan tudhatjuk, hogy a bezárkézé Magyarország nem lehet sikeres. Alapvetően nem mi mondjuk meg, hogy mi a jó magyar teljesítmény, hanem a világ. A mérce a tudományos, kulturális világszínvonal, üzletben a világpiac. Aki csak itthon akar jó lenni, az előbb-utébb itthon sem lesz elég jó, mert külföldi versenytársai itthon is legyőzik. Ha nem mi megyünk a világszínpadra, akkor azok szereplői jönnek Magyarországra és győznek le bennünket saját országunkban.
A siker második eleme annak elfogadása, hogy a szabadság és a törvénytisztelet kéz a kézben járnak. A demokratikus Magyarország törvényei, jogszabályai közös társadalmi, gazdasági életünk mindenkire kötelező feltételeit, kereteit adják, tehát sem az állam, sem az állampolgár nem dönthet arról, hogy azokat betartja-e vagy sem. Magunk mögött kell végre hagyni a pongyola Magyarország hétköznapi és hivatalos rendetlenségének világát, nincs okunk arra, hogy megmagyarázzuk, kit miért mentünk fel a szabálytisztelő, szabálykövető magatartés alél.
Miután elfogadjuk ezeket az előfeltételeket, pontosan beállíthatjuk az állami-, a közösségi- és a magánfelelősség és kötelesség határait. A részletesebb szakpolitikai kifejtés előtt csak két elemet emelek ki.
A gazdaságpolitikában a szabadelvűség jól megfér az aktív állami szereppel, feltéve, ha az nem gyengíti a piaci folyamatokat, hanem szabályozással, fejlesztéssel, a tisztességes verseny kikényszerítésével inkább erősíti azokat. Ha a piacon számtalan gyenge szereplő csatázik egy pár ériással, akkor nem baj, ha a hosszabb távon is fenntartandé verseny érdekében az állam segíti a kicsiket, nem enged a nagyok nyomásának. Ha nincsenek erős, magyar kézben lévő vállalatok, ha hiányoznak a gazdaságnak karaktert és irányt adó erős szektorok, akkor az állam fejlesztési eszközökkel segítheti, hogy azok megerősödjenek. Persze csak átláthatéan, nyilvános szabályok és megfontolások alapján, ellenőrizhetően.
Másrészt pedig tudomásul kell vennünk: amennyiben az emberek inkább azt választják, hogy adókból tartanak el fontos társadalmi funkciókat, mintsem a „vevő fizet” elvét alkalmaznák, akkor az ezen funkciókat gyakorlé intézményeket köztulajdonban kell tartani. De akkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a közfunkció közfinanszírozásához tisztességesen kell adózni is, továbbá biztosítani szükséges a hatékony intézményvezetést, vállalatirányítást, mert a köztulajdon nem lehet szinonimája az alacsony hatékonyságnak.
A mi saját magyar modellünk kialakítása tehát annak belátását igényli, hogy azzal nem javítunk közös helyzetünkön, azzal nem erősítjük Magyarországot, ha folytatjuk, amit eddig tettünk, azaz ha mindenki a másik rovására szeretne előrébb jutni. Az állampolgárok és a civilek az államtól, az pedig az előbbiektől követel többet. Így csak újraosztjuk gondjainkat és gyengeségeinket.
Az általam ajánlott modell nem a közösségi és az egyéni felelősségek, kötelességek csökkentését javasolja, hanem éppen ellenkezőleg, azok kiterjesztésének irányába indul tovább.
Másképpen fogalmazva: passzív helyett aktív, individuális helyett közösségi, versengő mellett kooperatív társadalmi-gazdasági együttműködést kellene építenünk az új magyar társadalmi-gazdasági modell kialakításakor.
Erős állam – partner állam
A siker második eleme annak elfogadása, hogy a szabadság és a törvénytisztelet kéz a kézben járnak. A demokratikus Magyarország törvényei, jogszabályai közös társadalmi, gazdasági életünk mindenkire kötelező feltételeit, kereteit adják, tehát sem az állam, sem az állampolgár nem dönthet arról, hogy azokat betartja-e vagy sem. Magunk mögött kell végre hagyni a pongyola Magyarország hétköznapi és hivatalos rendetlenségének világát, nincs okunk arra, hogy megmagyarázzuk, kit miért mentünk fel a szabálytisztelő, szabálykövető magatartés alél.
Miután elfogadjuk ezeket az előfeltételeket, pontosan beállíthatjuk az állami-, a közösségi- és a magánfelelősség és kötelesség határait. A részletesebb szakpolitikai kifejtés előtt csak két elemet emelek ki.
A gazdaságpolitikában a szabadelvűség jól megfér az aktív állami szereppel, feltéve, ha az nem gyengíti a piaci folyamatokat, hanem szabályozással, fejlesztéssel, a tisztességes verseny kikényszerítésével inkább erősíti azokat. Ha a piacon számtalan gyenge szereplő csatázik egy pár ériással, akkor nem baj, ha a hosszabb távon is fenntartandé verseny érdekében az állam segíti a kicsiket, nem enged a nagyok nyomásának. Ha nincsenek erős, magyar kézben lévő vállalatok, ha hiányoznak a gazdaságnak karaktert és irányt adó erős szektorok, akkor az állam fejlesztési eszközökkel segítheti, hogy azok megerősödjenek. Persze csak átláthatéan, nyilvános szabályok és megfontolások alapján, ellenőrizhetően.
Másrészt pedig tudomásul kell vennünk: amennyiben az emberek inkább azt választják, hogy adókból tartanak el fontos társadalmi funkciókat, mintsem a „vevő fizet” elvét alkalmaznák, akkor az ezen funkciókat gyakorlé intézményeket köztulajdonban kell tartani. De akkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a közfunkció közfinanszírozásához tisztességesen kell adózni is, továbbá biztosítani szükséges a hatékony intézményvezetést, vállalatirányítást, mert a köztulajdon nem lehet szinonimája az alacsony hatékonyságnak.
A mi saját magyar modellünk kialakítása tehát annak belátását igényli, hogy azzal nem javítunk közös helyzetünkön, azzal nem erősítjük Magyarországot, ha folytatjuk, amit eddig tettünk, azaz ha mindenki a másik rovására szeretne előrébb jutni. Az állampolgárok és a civilek az államtól, az pedig az előbbiektől követel többet. Így csak újraosztjuk gondjainkat és gyengeségeinket.
Az általam ajánlott modell nem a közösségi és az egyéni felelősségek, kötelességek csökkentését javasolja, hanem éppen ellenkezőleg, azok kiterjesztésének irányába indul tovább.
Másképpen fogalmazva: passzív helyett aktív, individuális helyett közösségi, versengő mellett kooperatív társadalmi-gazdasági együttműködést kellene építenünk az új magyar társadalmi-gazdasági modell kialakításakor.
Erős állam – partner állam
A továbblépéshez abból induljunk ki, hogy melyikünknek mi a feladata, ne pedig abból, hogy kinek milyen valés vagy vélt jogai vannak.
A sort az államon kell kezdeni. Ha az államot polgárai tartják el az adóforintjaikból, hatalma pedig a népből származik, akkor az államnak szolgálnia és védenie kell. Ma mindkét funkciójában sok kritika éri az államot, sokan azt mondják, az állam ott is főnököt játszik, ahol inkább partnernek kellene lennie, ahol meg erős vezetőként, irányítéként kellene fellépnie, ott meg nem egyszer gyengekezűnek mutatkozik. Az irány világos, a polgárok és az intézmények jobb minőségű szolgáltatást, nagyobb biztonságot várnak el.
A sort az államon kell kezdeni. Ha az államot polgárai tartják el az adóforintjaikból, hatalma pedig a népből származik, akkor az államnak szolgálnia és védenie kell. Ma mindkét funkciójában sok kritika éri az államot, sokan azt mondják, az állam ott is főnököt játszik, ahol inkább partnernek kellene lennie, ahol meg erős vezetőként, irányítéként kellene fellépnie, ott meg nem egyszer gyengekezűnek mutatkozik. Az irány világos, a polgárok és az intézmények jobb minőségű szolgáltatást, nagyobb biztonságot várnak el.
Az állam számtalan szolgáltatás nyújt. Megszervezi például az oktatás és az egészségügy jelentős részét, vagy a tömegközlekedést, kiállítja a személyi igazolványt, igazságot szolgáltat a peres feleknek. Mi különböző médokon, például adóval, járulékkal, illetékkel, eljárósi díjjal fizetünk ezekért a szolgáltatásokért. Az állam, mint szolgáltaté nagyon ritkán mondja meg, hogy milyen minőségi garanciát vállal az általa nyújtott szolgáltatásért, és mi a következménye annak, ha ígéretét nem teljesíti. Ma néhány esetben, például a cégbírósági eljárósban van ilyen szabály, ez azonban korántsem jellemző az államélet egészére. Éppen ezért az javaslom, hogy vegyük sorra az állami közszolgáltatás különböző területeit, majd sorban egymás után alakítsuk ki az állam szolgáltatási garanciáit, majd folyamatosan vezessük be azokat.
Az állam változatos médon szabályozza, hogy az állampolgárok és az intézmények minként élhetnek jogaikkal. E szabályok részeként saját engedélyéhez köt számtalan tevékenységet. Engedély kell például az építkezéshez, üzletnyitáshoz, kútfúráshoz stb. A régről magunkkal hozott gyakorlat szerint az állam bizalmatlan, ezért bonyolult előírásoknak történő és előzetesen ellenőrzött megfelelést ír elő számtalan tevékenység megkezdéséhez és folytatásához. Az eljáré hatóságok, bár valamennyien az államot képviselik, egymástól függetlenül, esetenként egymással is vitatkozva, hosszadalmasan és körülményesen teszik a dolgukat. Sokaknak úgy tűnik, hogy a hatóságok nem az állampolgárokat, hanem önmagukat képviselik és féltik.
Változtassuk meg a logikét! Bízzunk az állampolgárokban, az intézményekben. Alakítsuk át az engedélyezési eljárósokat úgy, hogy radikálisan szűkítsük a valamely tevékenység megkezdéséhez előzetesen szükséges engedélyek számát. Amit lehet, váltsunk ki egyszerű nyilatkozattal, melynek valéságtartalmát a későbbi szokásos ellenőrzések alkalmával is elegendő lesz ellenőrizni. Egyre szélesebb körben vezessük be az integrált ügyintézést, amelynek során nem a kérelmezőnek kell az egyes hatóságokat külön-külön megkeresnie, hanem az legyen az államot képviselő, az erre a feladatra kijelölt egyik hivatal feladata.
Változtassuk meg a logikét! Bízzunk az állampolgárokban, az intézményekben. Alakítsuk át az engedélyezési eljárósokat úgy, hogy radikálisan szűkítsük a valamely tevékenység megkezdéséhez előzetesen szükséges engedélyek számát. Amit lehet, váltsunk ki egyszerű nyilatkozattal, melynek valéságtartalmát a későbbi szokásos ellenőrzések alkalmával is elegendő lesz ellenőrizni. Egyre szélesebb körben vezessük be az integrált ügyintézést, amelynek során nem a kérelmezőnek kell az egyes hatóságokat külön-külön megkeresnie, hanem az legyen az államot képviselő, az erre a feladatra kijelölt egyik hivatal feladata.
Később még önálléan is fogok írni adórendszerünk megújításának szükségességéről, de annak egy elemét hadd hozzam előre és illesszem ide. Egyszerűsítsük az adóeljáróst és az adóigazgatást, nyújtsunk több segítséget az embereknek, hogy teljesíthessék adózással kapcsolatos kötelességeiket! Tegyük például lehetővé, hogy az állampolgárok saját kérésére az adóhivatal töltse ki helyettük éves személyi jövedelemadó-bevallásukat, amit nekik csak jóváhagyni, esetleg az igénybe venni kívánt adókedvezményekkel kiegészíteni szükséges. Ez sok százezer, akár több mint egymillió embert szabadít meg a minden éves gondtól, hogy kitöltsék a laikusok számára nehezen érthető nyomtatványokat és viseljók az esetleges hibás kitöltés következményét.
Hadd említsek egy másik példát azzal kapcsolatban, hogy miként szolgálhat bennünket jobban saját államunk. Ma számtalan eljárósban (pl. közbeszerzési vagy EU-s pályázatok stb.) kérnek igazolást arról, hogy valaki nem rendelkezik köztartozással. Ilyenkor nincs mit tenni, hivatalról hivatalra járva nekünk kell beszerezni a szükséges igazolásokat. Ehelyett bízzuk meg az adóhatóságot azzal, hogy készítsen és folyamatosan vezessen egy úgynevezett „pozitív adózéi listát”, melyre mindazokat az adózékat felveszi, akik ezt kérik, és akik felhatalmazzák az adóhivatalt, hogy havonta beszerezze a köztartozásaik egyenlegével kapcsolatos, máshol fellelhető adatokat. A listán szereplő adózék így mentesülhetnének az egyes igazolások külön-külön beszerzése alél.
Hadd említsek egy másik példát azzal kapcsolatban, hogy miként szolgálhat bennünket jobban saját államunk. Ma számtalan eljárósban (pl. közbeszerzési vagy EU-s pályázatok stb.) kérnek igazolást arról, hogy valaki nem rendelkezik köztartozással. Ilyenkor nincs mit tenni, hivatalról hivatalra járva nekünk kell beszerezni a szükséges igazolásokat. Ehelyett bízzuk meg az adóhatóságot azzal, hogy készítsen és folyamatosan vezessen egy úgynevezett „pozitív adózéi listát”, melyre mindazokat az adózékat felveszi, akik ezt kérik, és akik felhatalmazzák az adóhivatalt, hogy havonta beszerezze a köztartozásaik egyenlegével kapcsolatos, máshol fellelhető adatokat. A listán szereplő adózék így mentesülhetnének az egyes igazolások külön-külön beszerzése alél.
Az elmúlt években egyre élesebb viták, konfliktusok alakultak ki az alkotmányos alapjogok, különösen a szélásszabadság és a gyülekezési jog gyakorlása körül. E konfliktusok, helyenként nyílt utcai ütközések érdemben csökkentették a köznyugalmat, a közbiztonságot. Az állam és szervei ezen konfliktusok kezelésében egyes esetekben bizonytalanul, ellentmondásosan, az állampolgárok elvárásait nem kielégítő, igazságérzetét sértő médon léptek fel. Az önmagát bizonytalannak, gyengének mutaté államban nem tudnak eléggé bízni polgárai. Indokolt tehát az állam közrendvédelmi funkcióinak haladóktalan megerősítése oly médon, hogy az ne korlátozza az állampolgárokat alkotmányos alapjogaik törvényes gyakorlásában.
Az Alkotmánybíróság legutébbi döntései világossá tették, hogy miközben az úgynevezett gyűlöletbeszéddel szemben újabb büntetőjogi eszközökkel valészínűleg nem lehet fellépni, a testület azonban kijelölte a polgári jogi fellépés alkotmányos kereteit. A kormány ezen keretek figyelembe vételével haladóktalanul elkészíti a korábbinál hatékonyabb szabályozásra vonatkozó javaslatát.
Az e
(HVG)
Az Alkotmánybíróság legutébbi döntései világossá tették, hogy miközben az úgynevezett gyűlöletbeszéddel szemben újabb büntetőjogi eszközökkel valészínűleg nem lehet fellépni, a testület azonban kijelölte a polgári jogi fellépés alkotmányos kereteit. A kormány ezen keretek figyelembe vételével haladóktalanul elkészíti a korábbinál hatékonyabb szabályozásra vonatkozó javaslatát.
Az e
(HVG)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.25.
- Hétfő
Archív cikk
2001 óta köteles az Önkormányzat munkát biztosítani
A segély helyett munka, illetve a munka megszervezése már rég kötelezettség az Önkormányzatoknak
Részletek
Vontkozé jogszabály:A települési önkormányzat a nem foglalkoztatott személyek munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében foglalkoztatást szervez. A foglalkoztatási kötelezettség közfoglalkoztatás biztosításával teljesíthető. Az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás időtartama legalább harminc munkanap, kivéve, ha a nem foglalkoztatott személyt alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják. Az alkalmi munkavállalói könyvvel közcélú munka keretében történő foglalkoztatásra abban az esetben kerülhet sor, ha a foglalkoztatás első napjától számított hat hónapon belül a foglalkoztatás együttes időtartama eléri a harminc munkanapot. A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat másik önkormányzattal létrehozott társulás vagy más szervezet útján is végezheti.Az előző bekezdés alkalmazásában közcélú munka alatt az olyan közmunkának vagy közhasznú munkának nem minősülő állami vagy helyi önkormányzati feladat ellátását kell érteni, amelynek teljesítéséről - jogszabály alapján - a települési önkormányzat gondoskodik.A nem foglalkoztatott személy által egybefüggően végzett közcélú munka időtartama a 12 hónapot nem haladhatja meg. A nem foglalkoztatott személy ezen foglalkoztatásának megszűnését követő 12 hónapon belül - egyéb feltételek fennállása esetén - ismételten akkor foglalkoztathaté közcélú munka keretében, ha a személy nem jogosult az álláskeresési támogatásra.A közcélú munkára valé felkészítés érdekében az önkormányzat betanítást szervezhet, amelynek időtartama nem haladhatja meg a foglalkoztatási napok számának 20%-át, és nem lehet több, mint 40 munkanap. A betanítás időtartama közcélú munkavégzésnek minősül.Közcélú munka keretében foglalkoztathaté
a) a rendszeres szociális segélyre jogosult,
b) a 37/A. § (3) bekezdésének c)-d) pontjában foglaltak szerint együttműködő,
c) a rendszeres szociális segélyre az álláskeresési támogatásra valé jogosultsága miatt már nem jogosult
nem foglalkoztatott személy.
A nem foglalkoztatott személy akkor köteles a felajánlott munkét elfogadni, ha
a) a munka a szakképzettségének, iskolai végzettségének, vagy annál eggyel alacsonyabb szintű végzettségnek, vagy az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjónek, valamint az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjának megfelel, és
b) a várhaté havi kereset eléri a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét,
c) a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkahely és a lakóhely közötti naponta történő oda- és visszautazás ideje az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott időtartam felét nem haladja meg és várhaté havi keresete legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegének időarányos részét eléri.A foglalkoztató a biztosítás kezdetére vonatkozó bejelentéssel egyidejűleg tájókoztatja az állami foglalkoztatási szervet a közcélú munka keretében foglalkoztatott személyek természetes személyazonosíté adatairól, a foglalkoztatás kezdő időpontjáról és várhaté időtartamáról, valamint a közcélú munkavégzés helyéről. Kérdés: Ha az Önkormányzat köteles munkét szervezni, illetve ezt állami támogatással is megteheti, akkor miért segélyt adnak?A munkavégzéshez betanulási időszakot is biztosít a jogszabály, akkor ezzel miért nem éltek?A jogosult köteles elfogadni a felajánlott állást, akkor miért nincs munkahelye ezeknek az embereknek?Miért akarunk újat kitalálni ha már az eredeti szabályokat sem működtetjük?A munkaviszony ideje alatt jogosultságot szerez munkanélküli ellátásra, az aktív eszközök igénybevéelére a munkavállaló. Miért nem ösztönözzük ezt a folyamatot? A munkavállalók munkavégzési képességének vizsgálata a vonatkozó foglalkozás-egészségügyi szabályok alapján megállapítható.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
a) a rendszeres szociális segélyre jogosult,
b) a 37/A. § (3) bekezdésének c)-d) pontjában foglaltak szerint együttműködő,
c) a rendszeres szociális segélyre az álláskeresési támogatásra valé jogosultsága miatt már nem jogosult
nem foglalkoztatott személy.
A nem foglalkoztatott személy akkor köteles a felajánlott munkét elfogadni, ha
a) a munka a szakképzettségének, iskolai végzettségének, vagy annál eggyel alacsonyabb szintű végzettségnek, vagy az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjónek, valamint az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjának megfelel, és
b) a várhaté havi kereset eléri a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét,
c) a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkahely és a lakóhely közötti naponta történő oda- és visszautazás ideje az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott időtartam felét nem haladja meg és várhaté havi keresete legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegének időarányos részét eléri.A foglalkoztató a biztosítás kezdetére vonatkozó bejelentéssel egyidejűleg tájókoztatja az állami foglalkoztatási szervet a közcélú munka keretében foglalkoztatott személyek természetes személyazonosíté adatairól, a foglalkoztatás kezdő időpontjáról és várhaté időtartamáról, valamint a közcélú munkavégzés helyéről. Kérdés: Ha az Önkormányzat köteles munkét szervezni, illetve ezt állami támogatással is megteheti, akkor miért segélyt adnak?A munkavégzéshez betanulási időszakot is biztosít a jogszabály, akkor ezzel miért nem éltek?A jogosult köteles elfogadni a felajánlott állást, akkor miért nincs munkahelye ezeknek az embereknek?Miért akarunk újat kitalálni ha már az eredeti szabályokat sem működtetjük?A munkaviszony ideje alatt jogosultságot szerez munkanélküli ellátásra, az aktív eszközök igénybevéelére a munkavállaló. Miért nem ösztönözzük ezt a folyamatot? A munkavállalók munkavégzési képességének vizsgálata a vonatkozó foglalkozás-egészségügyi szabályok alapján megállapítható.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.23.
- Szombat
Archív cikk
Annak kell segélyt kapnia, aki nem képes munkavégzésre
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium álláspontja szerint ...
Részletek
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium álláspontja szerint annak kell segélyt kapnia, aki nem képes munkavégzésre, mindenki más számára foglalkoztatási lehetőséget kell kialakítani - jelentette ki a tárca vezetője Egerben.
A miniszter a nap végén észak-hevesi látogatását összegezve az MTI-nek elmondta: a konzultáciék résztvevői elfogadták az Út a munkához programban tervezett átalakítás szellemiségét. Szűcs Erika közölte: a minisztérium együtt kezeli a rendszeres szociális segélyezés és a foglalkoztatás problémáját. Úgy fogalmazott: ha csak a rendszeres szociális segélyezés anomáliáit prébálják kezelni, vagyis egyénileg szabályozni, hogy ki juthat hozzá, és ki nem, "akkor a társadalmi igazságérzethez közelebb lehet kerülni, de a társadalmi probléma megoldásához nem".
A munkaügyi miniszter elmondta: új fogalommal, a "közfoglalkoztatási jogviszonnyal" tervezik kiegészíteni a mai foglalkoztatási struktúrát. Ennek keretében ismét munkét találhatnak a hosszú ideje állás nélküli emberek - tette hozzá. Közülük a 35 év alattiaknak a tárca tervei szerint el kell végezniük legalább a nyolc osztályt és megszerezniük egy szakmát, az idősebbekre az önkormányzatok feladataihoz kapcsolédé munka elvégzése vár. A miniszter ezt a formát "előszobának" nevezte, ezen keresztül vezetik az érintetteket a munkaerőpiacra.
Ehhez a kormány a jelenleginél több forrást biztosít majd az önkormányzatoknak, valamint létszámot is az adminisztratív, szervezési feladatokhoz. Bevonják ebbe a munkaügyi központokat és a családsegítőket is, és hozzá kell járulni az ingázási, lakhatási költségekhez is - tette hozzá Szűcs Erika. Közölte: a polgármesterek, jegyzők és szociális szakemberek egyetértenek a tervezett átalakítással.
(Gondola)
(Gondola)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.19.
- Kedd
Archív cikk
Mennyibe került a politika
A magyar gazdaság vesztesége nagy lehet a poltikai csatározás miatt - számokban a tények az Apollo beruházásnál
Részletek
A magyar gazdaság vesztesége nagy lehet: a cég ugyanis az első fázisban 200 millió Eurós befektetéssel 900, a második fázisban pedig további 140 milliós invesztíciéval újabb 600 munkahelyet teremtene.
Ráadásul ezek mellett a gyár betelepülése a helyi vállalkozók számára szintén komoly üzleti lehetőségeket nyitna, és helyi szinten is jelentős tovagyűrűző hatása lenne, például a helyben maradó adóbevételek miatt.
Mindenesetre befektetési szakértők szerint nemcsak az indiai, hanem más országbeli befektetőkre is hathat ez a precedens, az, hogy a politikai játszma részévé tették a projektet. Szükség van erre?
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.19.
- Kedd
Archív cikk
Több mint nyolcvan feketemunkás bukott le Somogyban
Ráadásul kiszűrtek egy teljes szlovákiai gyümölcsszedő brigádot is.
Részletek
A hétvégén nyolcvanhárom feketemunkást buktattak le, ráadásul kiszűrtek egy teljes szlovákiai gyümölcsszedő brigádot is. A déli partra koncentrálé műveletbe a somogyi vállalkozók körében arcról kevésbé ismert tolnai és baranyai ellenőrök is beszálltak, a taktikai húzás pedig ezúttal is bejött. Papp Gábor, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Dél-Dunántúli Munkaügyi Felügyelőségének igazgatója közölte: igen súlyos ügyekben is indítottak eljáróst. Két fiatalkorút szülői engedély nélkül alkalmaztak a Balatonnál. Egy tizenöt éves, légvárat üzemeltető srác, valamint egy vele egyidős kisegítő pincér akadt fenn az ellenőrzésen. Mindkét fiatalembert azonnal eltiltották a munkavégzéstől. Rögtön el kellett hagyniuk a vendéglőt, illetve a várat. Siéfok ezúttal sem tűnt el a revizorok térképéről. A környező gazdaságokban ismét sokat kellett jegyzetelniük. Somogyban a hétvégén százöt munkáltatót ellenőriztek, közülük hetvenhétnél találtak problémát. A háromszázhatvankilenc dolgozóból száznyolcvannyolcat érintett a munkaügyi szabálytalanság. Összesen nyolcvanhárom munkás feketézett. A munkaügyisek ősszel is prébálják elejót venni a szabálytalankodásnak. Rástartolnak a szüretelőkre és a gyümölcsszedőkre, de az építőipari cégek is kiemelt figyelemben részesülnek. Rövidesen megkezdődik a MotoGP pálya építése, a munkálatokat pedig a munkaügyisek is figyelemmel kísérik.
(Origo)
(Origo)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.15.
- Péntek
Archív cikk
Politikai hisztéria eredménye: minusz 900 munkahely
Elgondolkodtató: nem mennek oda, ahol nem látják szívesen őket. A politika ismét beleszólt, ismét kudarc lett.
Részletek
Az értesítés előzménye, hogy a Fidesz helyi népszavazást kezdeményezett a 900 munkahelyet jelentő, 200 millió Euró értékű beruházás megakadályozása érdekében. A referendumra késő ősszel vagy kora tavasszal kerülne sor.
Az ApolloTyres gyöngyösi kivonulásról szóló döntéssel meg kívánja előzni, hogy az abroncsgyár-építésről népszavazás megossza a helyi lakosságot - írja a cég közleményében.
Azok a problémák és késedelmek, melyekkel a gyöngyösi hatóságok szembesültek a szükséges földterület megszerzése során, valamint a helyi közösség megosztásának potenciális veszélye, a Gyöngyösön tervezett beruházás újragondolására kényszerítették az Apollo Tyrest - indokoltak.
A cég arra kéri a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht-t, hogy jelöljön meg olyan alternatív helyszíneket, ahol az Apollo Tyres hatékonyabban mutathatná meg az általa alkalmazott technolégiákat, gyártási rendszereket és eljárósokat, miközben a régié lakossága is teljes mértékben részesülhetne a beruházás előnyeiből. Az Apollo Tyres ezzel egy időben megkezdi a céljainak megfelelő alternatív Európai helyszínek felkutatását is.
A közlemény leszögezi: az ApolloTyres gyártás- és terméktechnolégiája minden olyan piacon pontosan megfelel minden környezetvédelmi szabványnak és törvényi előírásnak, ahol a cég gyártéi tevékenységet folytat. Az Apollo Tyres az Európai Bizottság által előírt nyersanyagokat használja, és már ma megfelel azon előírás-módosítások többségének, melyeket az EU 2010-ben tervez bevezetni az abroncsgyártás területén.
A kormány az új helyzetben arra törekszik, hogy megfelelő helyet találjon Magyarországon, ahol befogadnak egy 900 új munkahelyet teremtő, 200 millió Eurós, zöldemzős beruházást, de - mint mondta - kemény tárgyalásokra számít azután, hogy az Apollo Tyres vezetői azzal indokolták döntésüket, nem mennek oda, ahol nem szívesen látják őket - mondta Daréczi Dévid kormányszóvivő. A szóvivő szerint "a gyöngyösi Fidesz viselkedése elrettentő példa, hiszen Magyarország egyszer már győzött, de most újra meg kell mérkőznie például Szlovákiával és Lengyelországgal".
Az ApolloTyres gyöngyösi kivonulásról szóló döntéssel meg kívánja előzni, hogy az abroncsgyár-építésről népszavazás megossza a helyi lakosságot - írja a cég közleményében.
A cég arra kéri a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht-t, hogy jelöljön meg olyan alternatív helyszíneket, ahol az Apollo Tyres hatékonyabban mutathatná meg az általa alkalmazott technolégiákat, gyártási rendszereket és eljárósokat, miközben a régié lakossága is teljes mértékben részesülhetne a beruházás előnyeiből. Az Apollo Tyres ezzel egy időben megkezdi a céljainak megfelelő alternatív Európai helyszínek felkutatását is.
A közlemény leszögezi: az ApolloTyres gyártás- és terméktechnolégiája minden olyan piacon pontosan megfelel minden környezetvédelmi szabványnak és törvényi előírásnak, ahol a cég gyártéi tevékenységet folytat. Az Apollo Tyres az Európai Bizottság által előírt nyersanyagokat használja, és már ma megfelel azon előírás-módosítások többségének, melyeket az EU 2010-ben tervez bevezetni az abroncsgyártás területén.
A kormány az új helyzetben arra törekszik, hogy megfelelő helyet találjon Magyarországon, ahol befogadnak egy 900 új munkahelyet teremtő, 200 millió Eurós, zöldemzős beruházást, de - mint mondta - kemény tárgyalásokra számít azután, hogy az Apollo Tyres vezetői azzal indokolták döntésüket, nem mennek oda, ahol nem szívesen látják őket - mondta Daréczi Dévid kormányszóvivő. A szóvivő szerint "a gyöngyösi Fidesz viselkedése elrettentő példa, hiszen Magyarország egyszer már győzött, de most újra meg kell mérkőznie például Szlovákiával és Lengyelországgal".
Előzmény - 2008.08.07.
A vg.hu értesülése szerint legalább egy negyedévet csúszik az Apollo Tyres gyöngyösi gumiabroncsgyárának építése. A kétszázmillió Eurós beruházásra készülő cég a portál értesülése szerint azt reméli, hogy idén decemberben megvásárolhatja az ipari parkban kiszemelt telket, amelyre - mint megírtuk - már opciés szerződéssel rendelkezik.
Ha idén megtörténik az adásvétel, jövő áprilisban kezdődhet meg az építkezés, szemben az eredetileg tervezett idei kezdéssel. Így pontosan két év múlva kezdődhetne meg a termelés
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
Ha idén megtörténik az adásvétel, jövő áprilisban kezdődhet meg az építkezés, szemben az eredetileg tervezett idei kezdéssel. Így pontosan két év múlva kezdődhetne meg a termelés
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.14.
- Csütörtök
Archív cikk
Új közmunka program indul a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli régióban
Közmunka program indításáról döntött a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli régióban ...
Részletek
Közmunka program indításáról döntött a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli régiéban rendkívüli ülésén a Munkaerőpiaci Alap Irányíté Testület. A program részleteiről Simon Gábor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára adott tájókoztatást.
A közmunka program kizárólag azon aktív korú, elsősorban tartósan regisztrált álláskeresők és szociális segélyben részesülőknek biztosít munkalehetőséget, akik a közvetlen környezetükben nem találnak munkét, nem alkalmazzák őket - mondta Simon Gábor. A cél, hogy az "Út a munkába" kormányzati programmal összhangban a foglalkoztatottak legalább fele azok közül kerüljön ki, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek.
Az államtitkár beszámolt arról is, hogy a regionális munkaügyi szervezetek olyan monitoring rendszert dolgoznak ki, amelynek segítségével a foglalkoztatottak kiválasztásához szükséges - mintegy 6-7 ezer ember megkérdezése alapján - képet kapnak a rendszeres szociális segélyben részesülők közmunkához valé viszonyáról, a felajánlott munkalehetőség elutasításának, elhárításának okairól, indokairól, a futamidő alatti munkafegyelemről. Ez tapasztalatul szolgál az új - elsősorban a közfoglalkoztatási lehetőségek bővítését célzé - intézkedések országos bevezetéséhez.
Az államtitkár beszélt arról is, hogy a programban a két régié területén összesen 2480 embert foglalkoztatnak majd. A pályázatok elbírálásánál előnyt élveznek azok a kistérségek, amelyek foglalkoztatási szempontból a leghátrányosabb 33, illetve a hátrányos 47 kistérséghez tartoznak. (forrás: MTI)
(Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.14.
- Csütörtök
Archív cikk
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség kiadta az első féléves ellenőrzésekre vonatkozó
Több mint négymilliárd forint bírságot rótt ki a szabálytalankodókra
Részletek
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség kiadta az első féléves ellenőrzésekre vonatkozó adatokat. 2008 első hat hónapjában a felügyelőség 32 633 munkáltatót valamint 428 793 munkavállalót vizsgált meg és több mint négymilliárd forint bírságot rétt ki a szabálytalankodékra.
Az ellenőrök az első alkalommal szabálytalanságon ért cégeket nem büntetik azonnal: a jogsértés megszüntetésére kötelezik a vállalkozásokat és a munkavállalókat, valamint tanácsokkal látják el őket. Azok a foglalkoztatók azonban, akiket sorozatos szabálytalanságon kapnak, vagy a munkavállalókkal nem az őket megillető jogok szerint járnak el, súlyos büntetésre számíthatnak.
Általános tapasztalat, hogy a munkáltatók jogkövető magatartása - az emelkedő számú ellenőrzés ellenére - nem a kívánt mértékben javul. Az építőiparban továbbra is igen magas a balesetek kockázata, ugyanis hiányzik a munkáltatói példamutatás. Gyakran a munkáltató, illetve annak képviselője, az építésvezető, vagy alacsonyabb szintű munkairányíté sem viseli a védőeszközöket.
A nagy mezőgazdasági szövetkezeteknél, ahol a termelési körülmények jók, az adottságok kedvezőek, a munkavédelemre is jut elegendő pénz és figyelem. A rosszabb, kedvezőtlenebb adottságú, vagy kisebb létszámú mezőgazdasági tevékenységet folytató munkáltatónál viszont a munkavédelem helyzete nem megnyugtaté.
Továbbra is nagy divat a radírozhaté tinta, sokan buktak le ezzel a módszerrel az első félévben. A Miskolc területén megtartott ellenőrzések nyomán huszonegy feketemunkás bukott le, három alkalmazottnak pedig radírozhaté tintával írták a bejegyzéseket az alkalmi munkavállalói (AM) könyvébe. A felsőzsolcai gyümölcsösben harminchárom, Büttös külterületén harmincnégy alkalmazott AM-könyvét töltötték ki radírozhaté tintával.
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség utéellenőrzéseket is tart, sok esetben újra ellenőrzik a vállalkozásokat, valamint megvizsgálják, hogy a cégek meghozták-e a szükséges intézkedéseket a jogsértő magatartás megszüntetésére, így azok sem lehetnek nyugodtak, akiknél már jártak az ellenőrök.
(OMMF)
Az ellenőrök az első alkalommal szabálytalanságon ért cégeket nem büntetik azonnal: a jogsértés megszüntetésére kötelezik a vállalkozásokat és a munkavállalókat, valamint tanácsokkal látják el őket. Azok a foglalkoztatók azonban, akiket sorozatos szabálytalanságon kapnak, vagy a munkavállalókkal nem az őket megillető jogok szerint járnak el, súlyos büntetésre számíthatnak.
A nagy mezőgazdasági szövetkezeteknél, ahol a termelési körülmények jók, az adottságok kedvezőek, a munkavédelemre is jut elegendő pénz és figyelem. A rosszabb, kedvezőtlenebb adottságú, vagy kisebb létszámú mezőgazdasági tevékenységet folytató munkáltatónál viszont a munkavédelem helyzete nem megnyugtaté.
Továbbra is nagy divat a radírozhaté tinta, sokan buktak le ezzel a módszerrel az első félévben. A Miskolc területén megtartott ellenőrzések nyomán huszonegy feketemunkás bukott le, három alkalmazottnak pedig radírozhaté tintával írták a bejegyzéseket az alkalmi munkavállalói (AM) könyvébe. A felsőzsolcai gyümölcsösben harminchárom, Büttös külterületén harmincnégy alkalmazott AM-könyvét töltötték ki radírozhaté tintával.
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség utéellenőrzéseket is tart, sok esetben újra ellenőrzik a vállalkozásokat, valamint megvizsgálják, hogy a cégek meghozták-e a szükséges intézkedéseket a jogsértő magatartás megszüntetésére, így azok sem lehetnek nyugodtak, akiknél már jártak az ellenőrök.
(OMMF)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.13.
- Szerda
Archív cikk
Hőség és munkavégzés
A rendkívüli hőség emberi szervezetre gyakorolt kedvezőtlen élettani hatásainak ellensúlyozására
Részletek
Az egyre gyakrabban tapasztalhaté szélsőséges időjárósi jelenségek egyik megnyilvánulási formáját tapasztalhattuk 2007. június, július hónapjaiban Magyarországon is. Szinte az egész ország területén, a Magyarországon eddig mért legmagasabb hőmérsékleteket megközelítő, helyenként azt meg is haladó hőmérsékleti értékeket mértek. Bár mindenki tudja, hogy nyáron gyakran előfordul tartósan meleg, száraz időjárós, de ilyen szokatlanul forré kánikulára nem volt példa hosszú évtizedek éta.A rendkívüli hőség emberi szervezetre gyakorolt kedvezőtlen élettani hatásainak ellensúlyozására külön figyelmet kell fordítani az egészségkárosodás elkerülése érdekében. Ilyen szélsőségesen meleg időjárósi körülmények között a munkavégzés még fokozottabb megterhelést jelent a szervezetre, ezért a munkáltatók számára jogszabályok írják elő a klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából szükséges megelőző intézkedéseket. Ilyenkor speciális szabályok vonatkoznak a munkavégzés körülményeire. A nagy melegben éránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt szükséges beiktatni, és igény szerint, de legalább féléránként védőitalt kell biztosítani a dolgozóknak. Zárt térben történő munkavégzés esetén a megfelelő munkahelyi klíma könnyebben megoldható, a szabadtéri munkavégzés során - például az építőiparban, vagy a mezőgazdaságban - azonban a munkavállalók közvetlenül ki vannak téve - egyéb időjárósi tényezők mellett - a hőségnek. Annak megállapítására, hogy a munkáltatók a szükséges és jogszabályok által előírt munkavédelmi intézkedéseket megtették-e a munkavállalóik egészségének és biztonságának megévása érdekében, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) fokozott ellenőrzéseket végez. Az elmúlt évben a szélsőséges hőmérséklet-változás - hőséghullám - miatt elrendelt rendkívüli munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzések során a munkáltatók több mint 50%-ánál állapítottak meg munkaegészségügyi hiányosságot.
(OMMF)
(OMMF)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
2008.08.13.
- Szerda
Archív cikk
Különös figyelmet szentelnek a munkavégzés szabályszerűségére
A Dél-dunántúli Munkaügyi Felügyelőség összesen mintegy 11 millió forint bírsággal sújtott 21 munkáltatót
Részletek
A Dél-dunántúli Munkaügyi Felügyelőség összesen mintegy 11 millió forint bírsággal sújtott 21 munkáltatót és 118 munkavállalót az elmúlt egy hónapban a régiéban végzett ellenőrzéseiken tapasztalt munkavédelmi, munkaügyi hiányosságok miatt - közölte a felügyelőség igazgatója.A hiányosság megszüntetését előíré határozatban 677 intézkedést hoztak, 66 felfüggesztő határozatban 108 munkaeszköz használatát és 26 tevékenység végzését tiltották meg, 57 esetben pedig nem engedélyezték 130 munkavállaló további foglalkoztatását. A felügyelőség a társhatóságokkal közösen június végétől végzi a Baranya, Somogy, Tolna alkotta régié építőipari, feldolgozóipari, kereskedelmi, vendéglátéipari, és egyebek mellett agrárvállalkozásainak augusztus 25-ig tartó nyári ellenőrzését. A felügyelők ennek keretében különös figyelmet szentelnek a munkavégzés szabályszerűségére, a munkához szükséges védőeszközök használatára, a feladatok ellátásához szükséges dokumentumok, engedélyek, jogosítványok meglétére, a diákok foglalkoztatási körülményeire, s a nyári melegben a védőitalok és a pihenés biztosítására is - mondta el. Eddig mintegy 200 munkáltatónál vizsgálták a biztonságos munkavégzés feltételeit, 80 százalékuknál tapasztaltak valamilyen jogsértést, szabályszegést. Az ellenőrzött munkavállalók száma meghaladta a 3400-at, közülük 254-et foglalkoztattak szabálytalanul. A legtöbb hiányosságot a kereskedelemben és a vendéglátásban tevékenykedő vállalkozásoknál találtak, amelyeknél komoly gondként jelentkezett az anyagmozgatás, anyagtárolás követelményeinek be nem tartása, az orvosi egészségügyi alkalmassági vizsga hiánya, vagy a nem megfelelő munkaeszközök alkalmazása. A dolgozók egészségére legveszélyesebb mulasztások az építőiparban voltak, ahol a be- és leesés, valamint az omlás elleni védelem biztosításának hiányát tapasztalták a felügyelők. Jellemző volt, hogy a munkaeszközök, berendezések védőburkolatait igen gyakran eltávolították, és ennek következtében közvetlen veszélynek tették ki a kezelő illetve annak hatékörében tartózkodé munkavállalókat. A munkaeszközökön lévő reteszelő, vészleállíté kapcsolék karbantartásáról, üzemképes állapotban tartásáról sem gondoskodtak megfelelően az üzemeltetők. Pozitív változásként értékelte, hogy valamivel kevesebb vizsgált munkáltató követett el jogsértést, továbbá egyre több munkavállaló használja az egyéni védőeszközöket.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →