Az 1987. évi Single European Act fogalmazta meg saját jogán először a munkahelyi egészség és biztonság célkitűzéseit és politikáját. A hivatkozott dokumentum 118/a cikkelye kimondja, hogy „a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a dolgozók munkahelyi egészségének és biztonságának fejlesztésére, célul kell kitűzniük, hogy a körülményeket (munkakörnyezet, munkafeltételek) harmonizálják”. A tárggyal kapcsolatban 1989-ben fontos keretdirektívát fogadtak el az Európai Közösségben. Ez irányelvként rögzíti, hogy a magán- és az állami szektorra egyaránt érvényesek az említett alapelvek. Amunkáltató kötelessége a munkavállalók foglalkozási veszélyeztetésének megelőzése (amelynek során a kollektív védelem elsőbbséget élvez az egyéni védőeszközös védelemmel szemben), az informáciéáramlás biztosítása, az oktatás szervezése, a szükséges eszközök biztosítása. A munkáltató további kötelezettsége a kockázatbecslés, a kockázatkezelés, amelynek során figyelembe kell vennie, hogy a munkavállaló milyen feladatok ellátására képes. Kötelezettségek természetesen a munkavállalóra is vonatkoznak: köteles betartania azon intézkedéseket, amit az ő védelmében alakítottak ki a kockázatelemzés folyamatában.Magyarországon alkotmányban garantált joga minden munkét végző embernek a munkavédelem („A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”). A dolgozók védelme érdekében törvény írja elő minden munkáltató számára a kockázatelemzést az adott munkatevékenységre.Jogszabály rögzíti, hogy a munkáltató személyes felelősséget visel a beosztottjait érő káros hatások következményeiért. Szükségessé vált tehát a kéroki tényezők azonosítása, feltérképezése, minősítése és a szükséges intézkedések meghozatala. A lehetséges kéroki tényezőket – jórészt a foglalkozás-egészségügy részeként – orvosok állapítják meg.Ma már szinte mindegyik alakulatnál van munkavédelmi tiszt, aki felméri a munkatevékenységek baleseti kockázatait és tájókoztatja az állományt a várhaté veszély, kockázat mértékéről. Ezen mérések, becslések alapján intézkedési terveket alakítottak ki a veszély, a munkavállalókat érő káros hatások következményeinek csökkentése, minimalizálása érdekében. A későbbiek folyamán ezt a kettős tevékenységet kockázatelemzés nek nevezték, ami tartalmazza a munkabiztonsági előírásokat és a kéroki tényezők becslését is.A 21/2003. (VI. 24.) HM–ESzCsM együttes rendelet a kockázati események között nevesíti a pszichoszociális kockázatot (például a stresszt mint kéroki tényezőt). A pszichoszociális kockázat az egyén állapotától a csoporthatásokig, a szervezetpszicholégiai hatásokig bezárólag mindent felölel.Szinte bizton állíthaté, hogy minden emberi tevékenységnek – így a munkatevékenységnek is – van pszicholégiai kockázata. Márpedig ha van kockázata, akkor csak a mértéktől függ, hogy az veszélyes lehet-e az egyénre, avagy nem. Ha veszélyes, akkor pedig veszélyességi pótlékot kellene kapnia. Nyilvánvalé, hogy nem ez volt a törvényalkoték szándéka, ezért ha pszichés veszélyeztetésről (ti. pszichoszociális kockázatról) beszélünk, akkor finomítani kell az előbbi fogalmakat és át kell alakítani (a munkabiztonság szempontjából egyébként jól algoritmizált) metodikét.A törvény előírja, hogy nem az egyént kell vizsgálni, hanem a munkakört. A megállapításokat, az intézkedéseket a munkakörre kell vonatkoztatni (természetesen a munkavállalót fel kell készíteni a tevékenységgel járó várhaté veszélyekre és azok kivédésének médjára).Mindez médosul a kéroki tényezők becslésénél. Ezeknél már jelentőséggel bír az egyéni rezisztencia kérdése is: mivel a pszicholégia arra nem képes, hogy az adott munkakörre közvetlenül határozza meg a kockázatokat, kénytelen a dolgozókat vizsgálni, és a következtetéseit ebből levonva a munkakörre, általánosítani. A vizsgálat tehát fordítva történik, mint például a vegyi veszély meghatározásánál.Nehéz megkülönböztetni másrészről azt, hogy a munkahelyen uralkodé légkör hat a vizsgált személyre vagy valami abszolút külső körülmény (például az a tény, hogy reggel összeveszett a feleségével). A pszichés kockázatértékelést a törvény az üzemorvosok kompetenciájában hagyta azzal a kitétellel, hogy szükség esetén bevonhat pszicholégust is.A KOCKÁZAT FOGALMAAz egységes értelmezés érdekében célszerű megvizsgálni, hogy különböző összefüggésekben ki, mit ért a kockázat fogalmán. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (MVT) 87. § 1/A pontja szerint a kockázat a veszély megvalésulásának, azaz valamilyen baleset vagy más egészségkárosíté hatás bekövetkezésének a valészínűsége. A munkabiztonság vonatkozásában annak a valészínűségét jelenti, hogy a dolgozóból, a munkaeszközből és a munka tárgyából, valamint az ezeket befoglalé környezetből állé ember-gép-környezet rendszer valamelyik meghatározott alrendszere, illetve eleme a dolgozó és a munka eszköze/tárgya közötti interakcié során megsérül. A kockázat, mint valészínűség, tehát na- gyobb statisztikai minta alapján meghatározott számszerű érték, amelynek megadásakor mindig azt is meg kell adni, hogy (1) minek a károsodására, (2) milyen károsodásra és (3) milyen hosszú időtartamra vonatkozik. A kockázatot munkabiztonsági vonatkozásban legtöbbször a dolgozó sérülése szempontjából értelmezzük. Egyes esetekben indokolt lehet a kockázatot nem a dolgozó sérülésére, hanem a munka eszközének/tárgyának vagy a környezetnek a károsodására vonatkoztatni.” Ugyancsak tőle származik az a megállapítás, miszerint a veszély „…adott veszélyforrás és az ahhoz tartozé kockázat kombináciéjaként előállé olyan rendszer-állapot (a körülmények olyan együttese), amely bizonyos mértékig előre láthaté médon potenciálisan meghatározott károsodáshoz vezethet. Mivel a kockázatok teljesen nem szüntethetők meg, csupán csökkenthetők, a gyakorlatban a kockázatokat az adott kockázatok vállalása révén kapott előnyökhöz viszonyítjuk. Könnyen beláthaté például, hogy ha a lakosság nem vállalná a gázfűtésből adódé kockázatokat, akkor egy kemény tólen sokkal több ember fagyna meg, mint amennyi a gázfűtésből keletkező lakástüzekben halna meg.”A KOCKÁZATVÁLLALÓ/ KOCKÁZATKERÜLŐ MAGATARTÁSAz általános fogalmakat tekintve – gondolom, nem csak nekem tűnik fel – a kockázat, a veszély, a hazardírozás fogalmak negatív értelműek, valamely nem kívánt esemény (esetleg elviselt vagy „szükséges” kockázat összefüggésében jelennek meg). Másfelől szervesen öszszekapcsolédnak a biztonság fogalmával, mint ellentétes értelmű széval.Nem feltétlenül van ez így a pszicholégiában. Sőt, ha figyelembe vesszük az „emberi tényezőt” (azaz komolyan gondoljuk az ember-gép-környezet kapcsolatot), akkor szinte bizonyosan nem így van. Gondoljunk a személyiségvonások közül a kockázatvállalé, illetve a kockázatkerülő magatartásra. Léteznek szép számmal emberek, akik síelnek, repülnek, háborús övezetben teljesítenek szolgálatot, másfelől olyanok, akik infarktust akarnak kapni attól, ha elveszítik a bérletüket. Más összefüggésben: ha az introvertált- extrovertált kontínium mentén értékeljük az embereket, akkor ugyanazon inger különböző mértékben terheli őket, miáltal különböző lehet a reakciéjuk is. Márpedig bennünket ez a reakcié érdekel. A vizsgálat tárgya tehát – ebben az összefüggésben – az ember. Emiatt látom szükségesnek, hogy – értékelve és szem előtt tartva a munkabiztonságot, a munkáltató felelősségét mint jogszabályban is rögzített célt – más vetületben is tisztázzuk a kockázat fogalmát.Induljunk ki a „kockázat”, a „kockáztatni” szavakból. (Emlékeztetőül: az MVT korábban hivatkozott pontja szerint a kockázat a veszély megvalésulásának, azaz valamilyen baleset vagy más egészségkárosíté hatás bekövetkezésének a valészínűsége. Vagyis egyértelműen negatív esemény.) Nézzünk egy példát! Van két ember, akik valami számukra értékes dolgot kockáztatnak, például a fél karjukat (gondoljunk a mondásra: „a fél karunkat is odadnánk”). Igen ám, de mind a két ember hajlandé odadni a fél karját a várhaté haszon reményében, mondjuk az imádott királylány kegyeiért és a fele királyságért.Hogy ez hogyan történjen, azt (szé szerint) kockával kívánják eldönteni – úgymond a szerencsére bízva magukat. Az első két hatost dobott, tehát nyert. A királyi baké – az egyezség értelmében – levágja a fél karját és az immár félkarú ember elveheti a királykisasszonyt. Mivel a királykisasszony kifejezetten kedveli a félkarú embereket, ezért hozzá is megy az emberünkhöz. Azaz van ugyan veszély, egészségkárosíté hatás (fél kar), de ez szükséges kockázat, áldozat volt. Emberünk és a királykisasszony pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.Nekem ez nem tűnik valami életszerűnek. Mi van akkor, ha utébb kiderül, hogy a királykisasszony kedvenc foglalatossága, hogy egyetlen félkarú férjónek megkeserítse élete minden pillanatát; a fele királyság is igaz, csak éppen csődbe ment, ezért kenyérre is alig futja, amiért a félkarú emberünknek a két kezével kellene magát és családját eltartania. Ott is hagyja a királykisasszonyt. A királykisasszony természetesen újból férjhez akar menni. És ahogy lenni szokott, újra van két ember, aki kockán a fél karja ellenében akarja eldönteni, kié legyen a királykisasszony és a fele királysága.Azonban a két ember úgy dönt, nem úgy van az: a fél kar mégiscsak fél kar! Kockázatelemzést végeznek. Arra az eredményre jutnak, hogy a tervezett házasság, sőt elnyerésének médja felettébb egészségkárosíté, mondhatni veszélyes. Másképpen: a várhaté haszon nem áll arányban a kockázattal. Igen ám, de embereinket köti az egyezségük, és a királyi baké is készen áll mellettük, hogy végrehajtsa a fél kar levágását. (Ha nem játszanak, akkor a fejüket vágja le.) Mit tesznek ilyenkor az embereink, minek örülnek? A kockázatértékelés elvéből adódéan csökkenteni igyekeznek a kockázatot, azaz veszíteni igyekeznek. Két variácié kínálkozik:Az első két kockával tizenegyet dob. Azaz akkor veszíthet, ha a másik a lehetséges maximumot: a tizenkettőt dobja.
Az első két kockával hármat dob. Azaz akkor veszíthet, ha a másik a lehetséges minimumot: a kettőt dobja. A két esemény bekövetkezésének a valészínűsége elméletileg ugyanaz. Szinte bizonyos tehát, hogy első megvárja, amíg a másik is dob, hátha…Másik példa: Van egy játék, ahol csak nyerni lehet. Van huszonegy táska, különböző nyereményekkel és a hozzá tartozé emberekkel. A számítógép kisorsol közülük egyet, aki kinyithatja a táskákat és megnyerheti az egyikben szereplő összeget, illetve elfogadhatja a bank ajánlatát. A kezdetben a huszonegy játékos leghőbb vágya, hogy ő legyen a kiválasztott és kockáztathasson. Egyet kiválasztanak, aki sorban nyitja a táskákat anélkül, hogy tudná, mi van bennük. Gyakorlatilag minden esetben nyer, csak az a kérdés, hogy mennyit. Az utolsó táskánál egy forint és egymillió a tét. Kap ajánlatot, mondjuk 450 000 forintról. Ez abszolút biztos, azaz a kockázat nulla. Hogyan dönt? Ugye előfordult, hogy számos esetben az abszolút kockázatos kimenetel mellett döntött, azaz folytatta a játékot?Kifogásként felmerülhet, hogy a hozott példák nem tűnnek munkatevékenységnek. Amúgy hajlamosak vagyunk arra (csak a vonatkozó rendeletekre hivatkozva), hogy a munkatevékenység kockázatelemzését olyan munkakörökre vonatkoztassuk, ahol körfűrésszel, vegyi anyaggal, targoncával, zajkeltő eszközökkel, csúszés lépcsőkkel, szemkárosíté monitorokkal stb. dolgozunk.Így fordulhat elő, hogy a takaríténő kaphat veszélyességi pótlékot (nem lebecsülve munkáját), mert vegyi anyaggal dolgozik, de a munkáltató nem. A 30/2004. (XII. 6.) HM-rendeletben már nyoma sincs annak, hogy bizony vannak más munkakörök, mint a targon- cásé, vagy biolégiai, vagy kémiai veszélyben dolgozóké.Pszicholégiai értelemben azonban mindenesetre számos olyan terhelés (ebből adódéan olyan munkakör) is adódik, ahol még indokolt esetben sem biztos, hogy jár ellentételezés. Ez önmagában nem baj. A baj az, hogy kockázatelemzés sincs, miáltal sérül az ilyen munkakört betöltők alkotmányos joga. (Mindenesetre több olyan embert ismerek, aki szívinfarktust kapott, mint aki leöntötte magát savval.)Tehát – az utolsó példát indokolva – valakinek közgazdasági, pszicholégiai elemzést kellett végeznie a játék tervezésénél. Vagyis az volt a munkája, hogy modellezze a folyamatot. A modellezés folyamán be kellett számolni azt, hogy nem vihet el minden ember maximális nyereményt. Erre a gazdasági elemzések, a játékelmélet szabályai relevánsak: úgy alakítják a szabályokat, hogy viszonylag kicsi legyen az esély a maximális haszonra.Azért jó a példa, mert – a folyamatos alkulehetőség miatt – rugalmas. Nyilvánvalé, hogy van egy másik cél is: azt a lehetséges minimumot kell kínálni, ami kockázatvállalásra (tehát további játékra) ösztönzi a játékost, de a felkínált összeg nagysága késztesse megfontolásra, hogy esetleg érdemes azt elfogadni.AZ EMBERI TÉNYEZŐPéldáink egyike sarkítva, a másik életszerűen támasztja alá, hogy az ember másképp is viselkedhet, dönthet, mint ahogyan azt formállogika előre „bejósolja”. Nem véletlen, hogy van egy székapcsolatunk erre: az emberi tényező. A világméretekben kivizsgált balesetek előidéző okainál az emberi tényezőre viszszavezethetők aránya a 70 százalékot is elérheti – állapította meg dr. Vass Zoltán az 1993-ban tartott biztonságtudományi világkongresszuson.A kockázatot valamilyen mértékben mindenképpen érzékelni kell. Azt ugyanis egyrészt nem lehet megszüntetni teljesen, másrészt az észlelt kockázat pszichés folyamatokat indít el, ami akár motiválé erő lehet. A folyamatos kockázatértékelés pedig lehetővé teszi, hogy időben médosítsuk döntéseinket, cselekvéseinket (gondoljunk a SWOT-analízisre).
Amikor a döntés-előkészítés folyamán számba vesszük az elérendő állapot előnyeit, hátrányait, a cél eléréséhez rendeljük a szükséges erőforrásokat stb., akkor kockázatelemzést végzünk. Mindezek figyelembevételével azonban egyénenként és szervezetenként is igen eltérő, hogy milyen feltételek mellett és hogyan vagyunk hajlandéak cselekedni a cél elérése érdekében.Nagy a valészínűsége annak, hogy ezt nem minden esetben áll médunkban így végiggondolni. Mi van ugyanis akkor, ha közvetlen veszély fenyeget bennünket? Ha lőnek ránk, akkor nyilvánvaléan nincs idő arra, hogy elemezzük a kockázatokat, hanem jó esetben begyakorlott mozdulatsorral reagálunk. A helyes taktika, hogy (jól vagy rosszul) azonnal reagáljunk, és ha túléltük az első másodperceket, majd ráérünk akkor gondolkodni.Nyilvánvalé, hogy a közvetlen veszély időnyomást eredményez, azaz várhatéan beállítédásainknak megfelelően igyekszünk cselekedni. Jé eséllyel még ilyenkor is a trenizált, sztereotip viselkedésmintákat követjük. Jé esetben elemzünk, döntünk, cselekszünk, értékelünk, majd ha szükséges, változtatunk. (A „jó esetben” arra vonatkozik, hogy nem véletlenül létezik a pánik, illetve szinte bizonyos, hogy erős és váratlan – vagyis nagy kockázatúnak ítólt – esemény bekövetkezésekor másképp viselkedünk, mint alapesetben.)A TÉVEDÉS „JOGA”Az eddigiekből az következik, hogy bármilyen jól felkészülünk, akkor is fennáll a tévedés lehetősége. Bátran ki lehet jelenteni, hogy nincs tévedhetetlen ember, nincs tévedhetetlen szervezet. A kockázatelemzési modell megengedi (ellentétben a jelen tanulmány elejón bemutatott definíciékkal) a tévedést.Én úgy vélem, szükséges a tévedés. Szükséges, mert addig folytatjuk a tevékenységünket, amíg a cél eléréséhez hasznosnak ítóljük. Amennyiben hátrányosnak ítóljük, akkor – utólagos felismerés esetén – szükséges annak belátása, hogy tévedés az, amit jelenleg csinálunk, és médosítani kell a viselkedésünkön.Nem véletlen, hogy a nagy multinacionális vállalatok többnyire nem szankcionálják munkatársaik tévedését akkor, ha azt kijavítják. Egész szervezeti kultúrák alapulnak azon, hogy tévedj nyugodtan, de ismerd fel és javítsd ki (azaz médosítsd) a tevékenységedet vagy a közvetlen taktikai célokat, mert nincs idő alaposan tervezni. (Stratégiai céloknál més a helyzet. Azok ugyanis tudatosak és tervezettek, azaz erősen kontrolláltak.) Más szavakkal: kockázatelemzésed legyen folyamatos és dinamikus.A tévedés – ebben az összefüggésben – téves irányként jelentkezik. Képeseknek kell lennünk arra, hogy felismerjük: céljaink eléréséhez már nem megfelelő az irány, vagy kevésbé hatékony a cselekvés, gondolkodás, amit eddig követünk.
A tévedést lehetséges úgy is érteni, hogy korlátozott informáciéval rendelkezem. Ahogy egyre több informácié birtokába jutok, úgy változhat számomra korábbi tevékenységem megítólése. Az informácié itt úgy értendő, hogy változik a külső és belső környezet, amit észlelni tudok. Mi történik akkor, ha a kockázatot csak veszélyesnek, károsnak gondoljuk? Logikusnak tűnik, hogy igyekezzünk minél jobban elkerülni. Igaz, ha a munkavállaló kap egy megfelelő védőkesztyűt, akkor már csökkentettük a sérülés, az egészségkárosodás kockázatát (ilyen értelemben természetesen jogos a kockázatkerülés). De vajon életszerűnek éreznénk- e egy olyan álláshirdetést, miszerint magas juttatásokért erősen kockázatkerülő menedzsert felveszek?A kockázatkerülő magatartás csapdája: azzal, hogy valaki kerülni igyekszik a kockázatosnak vélt helyzeteket, valéjában azt nyeri, hogy egyre kisebb lesz az a kockázat, amit még el tud fogadni, amit még meg tud oldani. Kompetenciát veszít, bizonytalan lesz, önértékelése meredeken zuhan, kialakul a tanult tehetetlenség, félénkség, depresszié, kiégés. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy minél inkább elkerülni igyekszik a kockázatos helyzeteket, annál több olyan inger éri, ami kockázatot jelent számára.Korábban jeleztem, hogy a kockázat akár ösztönző, motiválé erő is lehet. Azaz nem feltétlenül negatív a fogalom, hanem a kontextustól függően lehet negatív és pozitív kockázat. Súlyos hiba tehát mechanikusan kezelni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni az embert a kockázatelemzés folyamán. Még az olyan tényezők mérésénél is, mint például a zaj, a vibrácié (amik standardokra, hitelesített műszerekre alapozva viszonylag jól mérhetőek) feltétlenül figyelembe kellene venni a pszichés változékat, az emberi tényezőt.Az eddigiekből az is kitűnik, hogy a törvény által előírt kockázatértékelést a pszichoszociális helyzetre vonatkozólag nem a megszokott algoritmusokkal és nem a megszokott fogalmak figyelembevételével kell végezni.
Megjegyzendő, hogy – minden statisz- tika és gyakorlati tapasztalat ellenére – ma még nem kezeljük értékén a pszichés kockázatelemzést. Ebből adódéan az egészségügyi kockázatelemzés pszichés része nincs összhangban a kockázat mértékével. A hivatásos hadseregre történő áttéréssel alapot adtunk a professziénak (de azzal pusztán, hogy valaki hivatásszerűen űzi a mesterségét, még nem feltétlenül profeszszionális). Nem véletlenül került előtérbe a szervezetikultúra-váltás igénye. A professzié kialakításához egyértelműen ki kell alakítani a valid és előremutaté kockázatanalízist! Beláthaté, hogy miért: az ember felértékelődik; képességei már csak a létszám miatt is meghatározóak lesznek a feladat-végrehajtás során. Ebből adódéan a kockázatelemzés során a megterhelés és az igénybevétel szintjót kell meghatározni. Mégpedig dinamikus változéként, elfogadva azt a tényt, hogy az emberi tényező az marad, ami.A PSZICHÉSKOCKÁZAT-ELEMZÉSA kockázat együtt járhat azzal, hogy egy tevékenység veszélyes. Elképzelhető, hogy egy tevékenység (munkatevékenység) kockázata magas – a veszély mértéke mégis alacsony, illetve fordítva. A tevékenységet a várhaté haszon motiválja. Az elérni kívánt állapot ugyanis akár maga a kockázat is lehet (gondoljunk a magas kockázatértékű sportokra, a tőzsdére).
Természetszerűleg a szervezet kockázatvállalási képessége nem minden esetben esik egybe az egyén kockázatvállalási képességével, ebből pedig súlyos konfliktusok adódhatnak. A hadseregben előfordulhat például, hogy egy alakulat igényeiből nagyobb kockázatvállalás következne, mint amennyit a munkáltató fel tud vállalni. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a munkáltató nem dönt, vagy elodázza a döntést, vagy mindig lavírozni igyekszik a biztosabbnak vélt irányába. E magatartás pedig természetesen kárt okoz a szervezetnek és magának a munkáltatónak is. Azaz a kockázatos eseményből veszélyes esemény alakul ki.MIT IS ELEMZÜNK?Számos példával lehetne alátámasztani, hogy a kockázat elemzése és a veszély elemzése nem ugyanaz a tevékenység (ráadásul az egyik, illetve a másik nem is mindig tetten érhető, hiszen valészínűségekkel dolgozunk). Meglátásom szerint nem lehet mindig arra alapozni, hogy valamely munkafolyamat úgy technolégiai, mint munkabiztonsági szempontból kontrollált, és hogy ezt csak az ember – mint a rendszer leggyengébb láncszeme – ronthatja el (ti. „a védőeszközt mindenki megkapta, ezzel a veszélyeztetettség csökkent”).Az előbbi felfogásban az emberi tényező misztifikált és kontrollálatlan elemként jelentkezik. A valéság ezzel szemben, hogy mind a kockázatok, mind pedig a veszélyek viszonylag jól megragadhaték. Erre valé a pszichés kockázatelemzés. Természetes, hogy ez a vizsgálat sem abszolút biztonságú (mint ahogy más módszerek sem azok). Természetes továbbá, hogy csak a munkatevékenység, illetve a szervezet által okozott pszichés megterhelés nem vonatkoztathaté el teljes mértékben a társadalmi környezettől, az egyén aktuális állapotától (például nem valészínű, hogy a bíróságon mentő körülmény lehetne, miszerint „a feleségem reggel fel- idegesített, ezért nem koncentráltam a munkámra és okoztam a balesetet”). Általában meg sem említik azt, hogy a külsőnek tekinthető tényező idézett elő olyan pszichés állapotot, ami balesethez vezetett. Ilyen hatásokkal nyilvánvaléan nem lehet számolni, de olyannal már érdemes, hogy mivel jár a családtól valé távollét.A kockázatelemzés folyamán indokolt lenne tehát elvégezni a pszicholégiai kockázatelemzést is (annál is inkább, mert a vonatkozó EU-direktíva a munkáltató kötelezettségének határozza meg a kockázatbecslést, a kockázatkezelést; annak figyelembevételét, hogy a munkavállaló milyen feladatokra képes; kötelezi a munkadót a munkavállaló folyamatos képzésére; meghatározza továbbá, hogy a kollektív védelem elsőbbséget élvez az egyéni védőeszközös védelemmel szemben, stb.).A 30/2004. (XII. 6.) HM-rendelet 2. § b) bekezdése szerint a kockázat „…a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valészínűségének és súlyosságának együttes hatása”, veszélyes pedig „az a létesítmény, munkaeszköz (berendezés, gép, készülék, szerszám), munkafolyamat, technolégia, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsíté hatásnak van kitéve”.A világban előfordulé katasztréfák, balesetek okainak elemzésénél folyamatosan állapítják meg, hogy a közrehaté pszicholégiai hatások jelentősen alulbecsültek a kockázatelemzés folyamán, valamint a gyakorlati tevékenységnél. Az egészségnek tehát részét képezi a lelki egészség is. A megelőzést szolgáló pszicholégiai szaktevékenységek pedig elengedhetetlen eszközei az egészség megőrzésének, hiszen a fokozott pszichés terhelésekből adódé károsodés akár igen nagy mértékű is lehet.A megelőző tevékenység bizonyos elemei kétségkívül léteznek (ilyennek tekinthető például a sikeresen folytatott drogprevencié, a külszolgálatra menő mnkavállalék pszicholégiai felkészítése, a vezetői tréningek alkalmazása, a csapatpszicholégusok tevékenysége stb.), a kockázatelemzés, mint szemlélet, fel sem merül ezen tevékenységeknél. Szakmai szempontból indokolt lenne tehát egységes rendszerbe foglalni a kockázatelemzés és kockázatmenedzselés szempontjából fontos, jelenleg különböző címszavak alatt futé programokat.EGY LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSI KERETA pszichés kockázatelemzés célja az ember-gép-környezet rendszerben a kockázati tényezők feltárása, a veszélyeztetettség mértékének meghatározása, a szükséges intézkedések, javaslatok megtétele és végrehajtásának ellenőrzése. Továbbá a kockázatmenedzselés megalapozása; a kockázati események egyéni és szervezeti szinten valé bekövetkezésekor az emberi tényező szerepének minimalizálása; részvétel a törvény által előírt kockázati audit végrehajtásában. Mindettől a munkabiztonság, az egyéni és szervezeti hatékonyság növelését, a munkáltató és a munkavállaló interakciéjának optimalizálását remélhetjük.A tevékenység keretében – a kockázati audit és a kockázatmenedzsment részeként – megtörténik:1. A munkakör egészére vonatkozólag az egyéni1 és szervezeti2 pszichikai kockázati tényezők (ti. az adott munkakör pszi- chikai terhelése, a munkavállalóra haté pszichoszociális megterhelés stb.) feltárása.2. Kvalitatív és kvantitatív eljárósokkal a veszélyeztetettség mértékének meghatározása és ezek minősítése.3. A szükséges javaslatok megtétele, intézkedések kidolgozása a primer,3 a szekunder4 és a tercier5 prevenciéra.4. Kockázati esemény bekövetkezésekor igazságügyi pszicholégiai szakértői tevékenység. A kockázati esemény bekövetkezése után a vizsgálatok eredményeinek alkalmazása a szekunder és a tercier prevencié során. Krízismenedzsment keretében a pszicholégiai kockázati aspektusok érvényesítése – különös tekintettel a kockázatkommunikáciéra.5. Részvétel a kutatásokban más társszervekkel a kéroki tényezők (például magas vérnyomás, infarktus stb.) pszichikai vetületének megállapítására, valamint a szervezetikultúra- és technolégiaváltás, pszichoszociális környezet változása esetén a pszichés kockázati tényezők optimalizálása irányában.6. A kockázatmenedzsment eredményeinek felhasználása, adaptálása a szervezetekre és feladatokra.7. Követés és ellenőrzés.8. Oktatás, tájókoztatás.A pszichés kockázatelemzés természetesen nem nélkülözheti más szakmák művelőinek (ti. az orvosok, a munkabiztonsági és a HR-szakemberek, a szociolégusok stb.) közreműködését, mint ahogy munkájukban ők sem nélkülözhetik a pszicholégia által nyújtott előnyöket. Sajnos tény, hogy ez nem minden esetben így valésul meg a gyakorlatban.A kockázatelemzés a pszichés kockázatelemzés nélkül félkarú ériás, miközben együtt dinamikus és kerek egészet alkotnának. A jogászokon kívül a munkavállalók és a munkáltatók is egyre inkább rájönnek, hogy a komplex közelítésméd számukra is érdek, szükséglet. A tevékenység azonban nem merülhet ki a veszélyek feltérképezésében, az ez alapján hozott intézkedésekben.A veszélyt lehet csökkenteni, fel lehet rá hívni a figyelmet, lehet ellene védőeszközt kiadni, de nem lehet menedzselni. A kockázatot viszont lehet menedzselni, mégpedig folyamatszerűen (az ármánykodé munkatárs, a túlságosan autoriter főnök ellen ugyanis nem lehet védőeszközt kiutalni, de káros tevékenységük hatásait lehet menedzselni). A pszichés kockázatértékelés meghonosítása tehát olyan szemléleti keretet adhatna, olyan járulékos haszonnal járhatna a munkáltató számára, ami jelentősen növelhetné a feladatorientált, célcsoportokra kialakított képzés hatékonyságát, a kiválasztás relevanciáját, növelhetné a munkatevékenység kontrollálhatóságát, támogathatná a változások menedzselését, a szervezeti kultúraváltást – egyszéval a professziét az egyén és a szervezet részéről.Jegyzetek:1 Egyéni szinten: A pszichés kéroki tényezők megállapítása. A munkakörre jellemző megterhelés, igénybevétel mértékének meghatározása. A más jellegű kéroki tényezők (biolégiai, vegyi, sugár, zaj, vibrácié, világítás, ergonémia stb.) pszichés leképezése, kockázatészlelése. A munkakörrel nem közvetlenül összefüggő, de a munka hatékonyságára kihaté, szociális és életviteli kockázati tényezők megállapítása.2 Szervezeti szinten: A technolégiai, a munkakörnyezeti tényezők pszichés kockázatának megállapítása. Annak feltárása, hogy adott munkakörben a munkavállaló hogyan érzékeli a szervezetét.3 Primer prevencié: azonnali, a veszély elhárítására irányuló intézkedések.4 Szekunder prevencié: közép- és hosszú távon a pszichikai kockázat minimalizálása szervezeti és egyéni szinten. Az emberi tényező szerepének feltárása balesetekben, katasztréfában, jelentős anyagi kár okozásában és a hatékonyság csökkenésben, különös tekintettel a kockázati percepciéból és az emberi jellemzőkből adódé sajátosságokra (figyelmi, érzékelési, felismerési, hasonlésági, illesztési, emlékezeti, reagálási típusú hibák). Sérülékeny csoportok pszichés terhelésének megállapítása, terhelésük minimalizálása. 5 Tercier prevencié: részvétel a stratégiai tervezés, a döntés-előkészítés, a technolégiaváltás, szervezeti változások, a munkakör tartalmának változásakor a tervezésében, az optimalizálásban és a végrehajtásában. A feltárt pszichés kockázati tényezők alapján a vizsgált alakulatok igényeinek megfelelő közreműködés komplex egyéni és szervezeti munkabiztonsági, munka-egészségügyi programok kidolgozásában.
(Magyarország)
Hirdetés
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →
