Munkaügyi Tudástár

Magyarországon sok cég küzd munkaerő-problémákkal, tömegével hirdetik meg az új álláshelyeket: hiány van a villamosvezetőknél, a magyar szállodák 93 százalékának gondot okoz a munkaerőtoborzás, és már az autóipari szereplők is béremeléssel és más juttatásokkal próbálják magukhoz csalogatni a dolgozókat. A kereskedelemben is állandósult a létszámhiány, illetve a nagy fluktuáció miatt is szükség van olyan eszközökre, amelyek minél vonzóbb munkahellyé teszik az áruházláncokat. Megnéztük, hogy az elmúlt fél évben miket vetettek be ezek a vállalatok, hogy magukhoz csábítsák, illetve megtartsák a dolgozókat.
A KIKA több mint 600 főt foglalkoztat Budapesten, Budaörsön, Debrecenben, Pécsen, Győrben és Szegeden, és még ebben az évben további üzletek nyitását tervezi. A vállalat az elmúlt fél évben több fontos lépést tett annak érdekében, hogy dolgozói hosszú távon is elkötelezettek maradjanak: 2016. augusztusától például szombati pótlékot fizet az alkalmazottaknak, ha azok vasárnap és az azt megelőző szombaton is dolgoznak. Pár hónappal később bejelentették a hűségjutalom elindítását, ami azt jelenti, hogy egy év aktív munkaviszony után 100 ezer forintot kapnak dolgozók.
Már idén is történt kedvező változás: január 1-től munkaidő arányosan havi bruttó 24 ezer forinttal emelkedik minden dolgozó fizetése. Ez a bérfejlesztés és a hűségprogram elindítása a teljes foglalkoztatásban dolgozók esetén több mint nettó 250 ezer forint többletjuttatást jelent éves szinten - tudta meg a Pénzcentrum az áruházlánctól.
Napjainkban a munkáltató márkát nem az alapvető marketingeszközök jelentik, hiszen alapkövetelmény, hogy legyen egy jól felépített karrier aloldal a honlapon, ahogy az is, hogy a vállalat kommunikáljon a célcsoportjával a közösségi médiában.A valódi belépési korlátot, ami átütő eredményeket is hozhat, Szokody Ágnes szerint főképp a megfelelő szakértelem és a projektre dedikált büdzsé jelenti.
(Pénzcentrum)

Egy cég természetesen számos szempontot mérlegel annak eldöntése során, hogy hol rendezze be központját. Ezek között szerepet játszik a megközelíthetőség, illetve, hogy hol talál alkalmas munkaerőbázist, de szintén a fontos mérlegelendő szempontok közé tartozik az is, hogy hol, mennyibe kerül a központ fenntartása. Ha ezen utóbbi - nem igazán elhanyagolható - tényezőt nézzük, Magyarország meglehetősen jól teljesít.
Megvizsgáltuk, hogy egy, irodai munkavállalókat foglalkoztató központ kialakításának milyen feltételei lehetnek a régió különböző nagyobb városaiban. A fenntartás költségeiben két elem játssza a legfontosabb szerepet, a dolgozóknak kifizetett bérköltség, illetve a bérelt irodákért fizetett összeg. A vizsgálat során egy 300 fős központot létrehozni tervező cég lehetőségeit néztük meg, mely irodai foglalkoztatottakat alkalmaz.
A bérleti díjakban nagyon jelentősek a különbségek a régiós nagyobb városok között. A 2016-os év közbeni adatok alapján a legolcsóbban Budapesten lehet irodát bérelni, ahol a város üzleti negyedében található épületekben átlagosan 14,2 eurót kértek egy négyzetméternyi területért. Ezzel szemben Prágában a hasonló elhelyezkedéssel rendelkező irodákat 19,5 euró/négyzetméteres bérleti díj mellett kínálták, míg Varsó esetében a 24 eurót is elérte a bérleti díj. Egyedül a másodlagos lengyel városok tudták felvenni a versenyt a magyar főváros áraival, de csekély mértékben ezek is magasabbnak bizonyultak.
Mint látható tehát költségoldalról meglehetősen versenyképesek vagyunk, mégsem rohannak tömegével a cégek itt irodát nyitni. Ez több tényezőre vezethető vissza, egyrészt Magyarországot sokáig körüllengte a politikai bizonytalanság, és számos témában tűntünk fel negatív példaként, ami a nemzetközi cégeket elbizonytalaníthatta a régiós székhelyük kiválasztásakor. Másrészt a költségeken túl fontos, hogy megfelelő munkaerő is rendelkezésre álljon a központ létrehozásához. Magyarországon pedig sajnos hiány van - főként informatikai területen - szakemberekből. Illetve sok esetben a nyelvek ismeretével is hadi lábon állunk. Ezeken mindenképpen változtatni kell, ha nem akarjuk, hogy a lengyel és cseh városok kapják meg helyettünk a lehetőséget.
(Portfólió)

Az építőipar teljesítménye tavaly novemberben is alulmúlta az egy évvel korábbit. Igaz, a csökkenés üteme lassult, az októberi 7,2 százalékról 2,5 százalékra – kommentálta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ma közzétett adatait a lapunkhoz eljuttatott elemzésében Tatár Tibor, a Futureal Development Zrt. vezérigazgatója.
A KSH gyorstájékoztatója szerint 2016 novemberében az építőipari termelés volumene 14,4 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A termelés mindkét építményfőcsoportban csökkent: az épületek építése 2,5, az egyéb építményeké 25,7 százalékkal. Az egyéb építmények építésének visszaesését elsősorban az uniós forrásból végzett munkák két évvel ezelőtti befejeződése okozta. Novemberben a legnagyobb mértékben a közműépítő vállalkozások termelése maradt el az előző év azonos időszakitól. A tavalyi év első 11 hónapjában az építőipari termelés volumene összességében is 19,2 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál.
Tatár Tibor úgy véli: bár a tavalyi adatok még nem jelzik a felfutást, az idei statisztikákban azonban bizonyosan megjelenik majd a robbanásszerű keresletnövekedés, amit részben az állami megrendelések bővülése, részben pedig az új lakások iránti igény erősödése generál. Hozzátette ugyanakkor, hogy mivel az építőipari kapacitás a gazdasági válság évei alatt számottevően csökkent, mégpedig elsősorban a munkaerő külföldre vándorlása, illetve pályamódosítása miatt, a jelenleg rendelkezésre álló munkaerő-állomány már nem elegendő a megnövekedett kereslet kiszolgálására.
Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője azt emelte ki, hogy egészségesebb szerkezetű növekedés jöhet az építőiparban, az uniós pénzekből finanszírozott beruházások mellett a lakásépítések is hozzájárulhatnak várható bővüléshez. Az Ingatlan.com már most 400 olyan társasházfejlesztésről tud, amelyek lakásait jelenleg értékesítik a piacon.
(MNO)

A péntektől hatályos rendelkezés értelmében a munkavállaló állandó lakóhelye és a munkavégzés helye közötti minimális távolság 100-ról 60 kilométerre csökken, valamint hatályát veszti a korábbi legalább 5 óra oda-vissza utazási időre vonatkozó támogatási feltétel is - közölték.
A 2012. október 1-jén bevezetett lakhatási támogatással eddig 6500 munkavállaló foglalkoztatását segítették elő, a támogatásra mostanáig 3,6 milliárd forintot fordított a tárca. A szükséges források jelenleg is rendelkezésre állnak - írták.
A lakhatási támogatás 100 ezer forintig érvényesíthető lakásbérlésnél, amelybe az albérleti díj mellett a közüzemi díjak is beletartoznak. A legtöbb kérelmet Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyékben nyújtották be. A munkavégzés helye a fővárosra, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megyére koncentrálódik.
A tárca tájékoztatása szerint Magyarországon a lakosság mobilitása mind országon belüli, mind nemzetközi viszonylatban alacsony, ennek javítása érdekében 2017. január elsejétől egyebek mellett kilométerenként 9 forintról legfeljebb kilométerenként 15 forintra nőtt a saját gépkocsival történő munkába járás költségtérítése, bevezették a munkáltató által nyújtható adómentes mobilitási célú lakhatási támogatást, amelyet társasági adóalap-csökkentő tételként el lehet számolni.
Pontosították a munkásszállás fogalmát, ennek költségei szintén levonhatóak az adóalapból - áll az NGM közleményében.
(Világgazdaság)

A GKI reprezentatív vállalati felmérésében azt vizsgálta, hogy melyek azok a problémák, amelyek miatt a vállalatok nem képesek a megfelelő munkaerő felvételére. A kutatás során négy ok került fókuszba: a jelentkezők szakmai képzetlensége, szakmai alkalmatlansága, alacsony motiváltsága, illetve a kínált kereset alacsony szintje okozza a munkáltatók szerint azt, hogy nehéz embert találni a meghirdetett pozíciókra.
Az eredményekből látszik, hogy a potenciális munkavállalók alacsony motiváltsága a legsúlyosabb probléma. Ez leginkább a 150 fő feletti létszámmal rendelkező vállalatokat érinti, a válaszadók a maximális +100 pontból átlagosan 53-ra értékelték ezt a szempontot. Az ágazatok többségében jelentős probléma a nem megfelelő elhivatottság, kiemelkedő a kereskedelem (+64), a könnyűipar (+58), a gépipar (+55) és az élelmiszeripar (+53). Ez nem meglepő, hiszen ezen iparágakban tevékenykedő cégek többsége több műszakra keres munkaerőt és jellemzően alacsony fizetést kínálnak e mellé. A munkavállalók lelkesedését visszavetheti az elvégzendő feladatok monotonitása és az előre lépési lehetőségek korlátoltsága is, amik szintén jellemzőek ezekre az ágazatokra.
A képzetlenség és motiválatlanság az elsődleges oka annak is, hogy miért van párhuzamosan durva munkaerőhiány és munkanélküliség az országban.

(Index)

Míg az OECD átlagában 50-es a mutatószám, addig Magyarországon mindössze csak 35. Ez elég szerénynek mondható, tekintve, hogy van olyan ország, amely majdnem eléri a százat. A felmérésben a GDP-t osztották el a ledolgozott órák számával.
A szlovének, a csehek és a szlovákok is megelőznek minket, de a lengyeleket sikerültmagunk mögé utasítani. A listát Mexikó zárja, ahol az átlag 40 százaléka a hatékonyság, míg a legjobban teljesítő Luxemburgban és Írországban közel kétszer hatékonyabban végzik a munkájukat a dolgozók.
(HVG)

„Európa világháború utáni történelmében először fordult elő, hogy nem alkalmazta minden tagállam a közösen elfogadott szabályokat” – hívta fel a figyelmet néhány hete az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker az EU jövőjéről tartott előadásában. Mindez nem fest kimondottan pozitív jövőképet: innen vajon már egyenes út vezet az apokalipszis felé? Kereken hatvan évvel az Európai Gazdasági Közösséget életre hívó római szerződés aláírása után Európa atomjaira hullik? Mire számíthatunk 2017-ben?
Az ominózus kijelentés természetesen a migrációs krízis összeurópai kezelésének hiányosságaira utalt. Hogy a téma idén is aktuális marad, afelől kétségünk sem lehet. Miközben a törökökkel kötött megállapodás eredményeképpen a Görögországon át érkező hullámot sikerült jelentősen korlátozni, Olaszország déli partjaira változatlanul özönlenek a jórészt Afrikából érkezők. Működőképes, kompromisszumon alapuló összeurópai megoldás nincs, migránsok/menekültek tömegei tűnnek el a hatóságok látóköréből. A Willkommenskultur egyre inkább háttérbe szorul, a rossz emlékű utcai szilveszterek nyomán új kifejezés terjed: az észak-afrikai, csapatokban portyázó fiatalokra utaló „nafri”. Akik egyelőre nem váltották be az európai gazdaság felpörgetésében hozzájuk fűzött reményeket. Csoda, hogy hódít az euroszkepticizmus? Hogy mennyire, az 2017-ben pontosan kiderül: Hollandiában parlamenti szavazást tartanak, amire a szélsőséges Geert Wilders pártja nagy tervekkel készül. Franciaország elnököt választ, Marine Le Pen azt ígéri, ha nyer, népszavazást ír ki az uniós tagságról. Angela Merkel politikájáról az őszi német választásokon mondanak véleményt.
„Tíz év múlva Európa a világ GDP-jének 15 százalékát állítja elő a mostani 25 százalék helyett, húsz év múlva pedig nem lesz európai ország a világ hét legnagyobb gazdasága között.” Ezek is Juncker elnök év végi megállapításai, kérdés, hogy a pontos helyzetfelismerést követik-e idén működőképes megoldási javaslatok. Ázsia feltartóztathatatlanul tör előre, közben Európa egyik krízisből a másikba zuhan, vezetői hosszú távú, átfogó tervek helyett futnak az események után. Proaktív kiállás helyett improvizálnak. Európa jobban járna, ha vezetői az éles gazdasági-jövedelmi különbségek, a munkanélküliség felszámolására, az innovációra koncentrálnának. Középszerű megoldások és a „még több Európa” sulykolása helyett. Ez talán még az euroszkeptikusokat is elgondolkoztatná.
(MNO)

Drámai képet fest a GKI kedden megjelent felmérése a magyar munkaerőpiac állapotáról. A vállalatok körében a legégetőbb hiány a szakmunkások esetében tapasztalható, a vállalatok 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs elég szakmunkás a cégüknél.
A szakmunkáshiánytól leginkább szenvedő vállalatok a 250 fő fölötti állományt foglalkoztatók, melyek 96 százaléka nélkülözi a megfelelő számú munkaerőt.
Legsúlyosabban az építőipart érinti a hiány, itt a cégek 94 százaléka nem talál szakmunkást. Hasonlóan rossz a helyzet a fémiparban is, itt 93 százalékos a hiány által sújtott cégek száma, a képzeletbeli dobogó harmadik helyén pedig holtversenyben áll az élelmiszeripar és a gépipar. Ha valaki ezeken a területen szerez képzettséget, garantáltan kapkodni fognak utána. Persze akkor, ha itthon akar kevés pénzért dolgozni, de erről később.
A felmérésből kiderül továbbá, hogy nem csak a szakmunkásokból van hiány. A GKI által megkérdezett csaknem minden harmadik cég arról panaszkodott, hogy segéd-, illetve betanított munkást is keres, s minden ötödiknél kevés a diplomás. A cégek tizede megfelelő képzettségű vezetőt keres.
A GKI szerint az alacsony keresetekre megoldás lehet a garantált bérminimum emelése, ami vonzóbbá teheti a pályát a leendő munkavállalók számára. Ehhez tartós és érezhető bérfelzárkózásra van szükség, amely azonban önmagában rontaná az ország versenyképességét, így olyan további intézkedéseket is végre kell hajtani, mint például az állami kiadások csökkentése, a piaci verseny növelése, a humán tőke fejlesztése, valamint a tőkebeáramlás ösztönzése.
(ATV)

A magyar foglalkoztatási mutatók 2010 óta folyamatosan javulnak, ám felmerül a kérdés, valódi-e a növekedés mértéke vagy csak a kozmetikázott statisztika szépíti a képet. A KSH adatai alapján válság előtti években 57% körül mozgott a 15–64 éves népesség foglalkoztatási rátája, amit 2012-ben sikerült újra elérni. A munkanélküliség alakulása, a Statisztikai Hivatal adatai alapján, hasonlóan biztató: a globális válság éveiben a 11-12% körül mozgó mutató 2013. második felében már nem érte el a 10%-ot és 2014-ben visszatért a válság előtti 7-8% körüli szintre.
A közfoglalkoztatás az egyik ilyen torzító tényező. A kormány egyre többet költ a közfoglalkoztatásra, illetve 2014-től közmunkásnak számít az is, aki nem dolgozik, de közfoglalkoztatás keretében képzést kap.Ennél nagyobb gondot jelent maga a jelenség, miszerint a közmunkásokat a piaci foglalkoztatottak közé soroljuk. A munkaerő piacon a munkaerő iránit kereslet és kínálat alakítja ki a béreket és a foglalkoztatási szintet. Azonban a közmunkások nem a bérek alapján választják több lehetőség közül a közmunkát, hanem a munkaügyi kirendeltség ajánlata alapján döntenek: ha van piaci munkahely, akkor azt kell elfogadniuk, ha nincs, akkor a közmunkát. Abban az esetben, ha a közmunkát elutasítják, nemcsak bért nem kapnak, hanem három hónapra zsugorított segélyüket is elveszítik.
A közmunkával megtermelt javak sem a piaci, sem a társadalmi igényeket nem tükrözik: a közmunkát szervező önkormányzatok nem a helyi közösség szükségletei szerint döntik el, hogy milyen szolgáltatások nyújtásához van szükségük mennyi közmunkásra, hanem fordítva, a Belügyminisztérium által kiadott létszámkeretet igyekeznek az adott korlátok között értelmesen felhasználni. Azaz, bár a közmunkások bizonyára termelnek valamennyi értéket, a létszámukat nem az határozza meg, hogy erre az értékre mekkora a piaci vagy társadalmi igény, hanem az, hogy az állam éppen mennyi pénzt fordít a közmunka programokra, és hogyan alakítja a közfoglalkoztatás szabályozását.
Ha a valós, nem mesterségesen feldúsított munkaerő helyzetre vagyunk kíváncsiak, figyelmen kívül kell hagynunk a közmunka programban résztvevőket. Ha így tekintünk az ábrára, jól látható, csak öt negyedévvel később, 2013 őszére érte el a válság előtti szintet a foglalkoztatási ráta, ami még így sem fest valós képet. Az utolsó negyedévekben a kétféleképpen számított ráta közötti eltérés, a közmunka program bővülése és a kérdezési mód megváltozása miatt jóval nagyobb, mint korábban. A 2015. I. negyedévi foglalkoztatási ráta közmunkások nélkül a hivatalos 62,4% helyett 59,7% volt. Ha a közmunkásokat foglalkoztatott helyett munkanélkülinek tekintjük, az a munkanélküli rátát is megváltoztatja: ahogy a 2. ábra mutatja, ezzel az eljárással 7,8% helyett 12,1%-osnak mérnénk a munkanélküliséget 2015 elején. Összehasonlításképpen: Romániában idén októberben 5,8% volt munkanélküliség, Szlovákiában 8,8%.
(GazdaságTV)