Az elmúlt években folytatott magyar adópolitika fundamentumai sok tekintetben megelőzték a korukat. Mára eljutottunk odáig, hogy kimondhatjuk: a különutasság lényegében megszűnt, de nem azért, mert a magyar adópolitika irányt váltott volna, hanem azért, mert a nemzetközi tendenciák is abban az irányban haladtak előre, amelyben a hazai adórendszer évekkel ezelőtt elindult: az adóztatás súlypontja a jövedelemadók irányából a forgalmi típusú adók irányába tolódik el. A nemzetközi adóelkerülést célzó egyezmények vagy uniós előírások kialakításában Magyarország is tevékenyen részt vett, és ezeket folyamatosan be is építi a jogalkotó a hazai szabályozásba, hiszen Magyarország is érdekelt abban, hogy az itt keletkezett jövedelmek nálunk adózzanak. Abban is egyre nagyobb a nemzetközi konszenzus, hogy a növekedés érdekében a jövedelmeket terhelő adókat érdemben csökkenteni kell, mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások oldalán. A költségvetési bevetélek alakulása azt mutatja, hogy az átgondolt csökkentések nem veszélyeztetik a kitűzött hiánycélt, sőt adott esetben még növelhetik is az adófizetési hajlandóságot és jó hatással vannak a fogyasztásra is.
Jól láthatóan elindult egyfajta adócsökkentési verseny a világban, és ebben komoly előnyt jelent, hogy Magyarország az elsők között volt a társasági adó erőteljes megvágásában. Érezhető a nemzetközi érdeklődés hazánk iránt minden olyan befektető irányából, aki eddig egzotikus off-shore helyszínek közbeiktatásával építette fel a vállalati struktúráját. Talán kevesekben tudatosult még, de a nemzetközi adózási tendenciák és egyezmények egyik legerőteljesebb hatása nem feltétlenül az lesz, hogy a nemzetközi nagyvállalatok nagyságrendekkel több adót fognak fizetni, hanem sokkal inkább az, hogy reputációs kockázatot fog jelenteni számukra, ha klasszikus off-shore országokban is jelen vannak. Ez ugyanis kedvezőtlen hatással lehet a részvény-árfolyamukra, vagy akár a profit-termelő képességükre is.
A sharing economy nem ördögtől való. Ez egy tipikusan "alulról jövő" kezdeményezés, amely alapvetően a bizalomra, a közösségi élményre, a kényelemre épít, okos internetes alkalmazások segítségével, és láthatóan egyre terjed, mert a világ polgárai ezt szívesen alkalmazzák. Ezt a globális folyamatot megállítani nem lehet, inkább meg kell tanulni együtt élni vele. Önmagában amiatt még nem kellene megregulázni senkit, mert eseti jelleggel, nem profitszerzés céljával megosztja valakivel valamilyen eszközét az internet segítségével, hiszen alapvetően arról van szó, hogy két magánszemélyt "köt össze" egy internetes program. Azt a helyzetet viszont már valóban kezelni kell, amikor egy sharing economy alkalmazást valaki kifejezetten üzletszerűen, rendszeresen és profitszerzés céljából használ. Ez ugyanis már régen nem a javak megosztásáról szól, hanem e-kereskedelemről. És ez utóbbi pont olyan szabályok szerint kell, hogy működjön, mint a hagyományos értékesítési formák. Szerintem senki sem fog megharagudni valakire, ha egyik reggel a saját gyerekeivel együtt a szomszéd gyermekét is elviszi az iskolába az autójával. A szabályozási feladat az, hogy egy korrekt piacelemzés és modellezés alapján definiálni kell, hogy milyen keretek és jellemzők között beszélhetünk sharing economy-ról, és honnan számít ugyanaz a tevékenység már üzletszerű szolgáltatásnyújtásnak. Megjegyzem, mindkettőhöz lehet életszerű és méltányos adószabályokat rendelni, az üzletszerű tevékenységet végzők esetében pedig nyilván meg kell követelni mindazt, amit a hagyományos módon szolgáltatóktól is megkövetelnek a jogszabályok. A legfontosabb viszont az, hogy kísérjük figyelemmel a sharing economy újabb és újabb megjelenési formáit, területeit, mert ezek többnyire azokon a piacokon jelennek meg, ahol a hagyományos szolgáltatások túlságosan bonyolultak, nehézkesek, lassúak, bürokratikusak. Ezeken a piacokon nagy valószínűséggel a hagyományos módon szolgáltatók számára is lehetne könnyítéseket végrehajtani a hatályos szabályozásban, ami egészen bizonyosan növelné a versenyképességüket és egyúttal csökkentené a sharing economy-val kapcsolatos ellenérzéseket is. Megjegyzem, a Digitális Jólét Program munkaterve célul tűzte ki többek között a sharing economy hatásainak feltérképezését is, és az alapján jó esélyünk van arra, hogy Magyarországon is megfelelően és előítéletek nélkül tudjuk kezelni ezt a világjelenséget.
(Portfólió)
Hirdetés
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →