A valóság ennél árnyaltabb. A Munka Törvénykönyve főszabály szerint úgy rendelkezik, hogy a szabadságot abban az évben kell kiadni, amelyben az a munkavállalót megilleti. Ez azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló minden évben megfelelő pihenéshez jusson. A szabadság ugyanis nem csupán egy munkavállalói juttatás. A rendszeres regenerálódást és az egészség megőrzését is szolgálja. Éppen ezért a szabadságot nem lehet korlátlanul halmozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben tilos lenne a szabadság átvitele. A Munka Törvénykönyve több kivételt is ismer. Ezek azonban pontos feltételekhez kötöttek. Az egyik legismertebb szabály szerint, ha a szabadságot az év végén kezdik meg, és annak egy része áthúzódik a következő évre, az még jogszerű lehet. Ilyenkor nem szükséges megszakítani a szabadságot kizárólag azért, mert beköszöntött az új év. Szintén előfordulhat, hogy valamilyen akadály miatt a szabadságot nem lehet az adott évben kiadni. Ilyen lehet például egy hosszabb keresőképtelenség. Vagy a szülési szabadsághoz kapcsolódó távollét. Ezekben az esetekben a szabadság kiadására később kerülhet sor. Bizonyos munkáltatóknál kollektív szerződés is tartalmazhat olyan szabályokat, amelyek meghatározott feltételek mellett lehetővé teszik a szabadság egy részének következő évre történő átvitelét. Fontos azonban tudni, hogy ez nem általános szabály. Mindig az adott munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket kell vizsgálni.

Sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy a szabadság kiadásáról főszabály szerint a munkáltató dönt. A munkáltató ugyanakkor köteles figyelembe venni a jogszabályi előírásokat. A szabadság kiadását előre kell ütemezni. A munkavállaló kérését is indokolt figyelembe venni. A cél minden esetben az, hogy a szabadság rendeltetését betöltse. Nem célszerű ezért éveken keresztül felhalmozni a ki nem vett napokat. A munkáltatónak is érdeke, hogy a munkavállalók rendszeresen pihenjenek. A kipihent dolgozó általában hatékonyabban végzi a munkáját. A túl hosszú ideig elmaradó pihenés növelheti a hibázás és a kiégés kockázatát. A munkavállalók számára is érdemes figyelemmel kísérniük, hogy az adott évben mennyi szabadsággal rendelkeznek. Ha úgy látják, hogy az év végéhez közeledve még jelentős számú nap maradt, célszerű erről időben egyeztetni a munkáltatóval. Így elkerülhetők a későbbi félreértések. Az is fontos tudni, hogy a szabadság pénzbeli megváltására a munkaviszony fennállása alatt főszabály szerint nincs lehetőség. Erre általában csak a munkaviszony megszűnésekor kerülhet sor, ha marad ki nem adott szabadság. Ezért sem érdemes arra számítani, hogy a ki nem vett szabadság helyett automatikusan pénzbeli kifizetés jár. A szabadság elsődleges célja továbbra is a pihenés biztosítása. A szabályok is ezt az alapelvet követik. Év végén ezért mindig érdemes áttekinteni a még rendelkezésre álló szabadságnapokat. Szükség esetén célszerű időben egyeztetni a munkáltatóval. Ezzel megelőzhetők a vitás helyzetek. A szabadság kiadása nemcsak jogi kötelezettség, hanem a biztonságos és egészséges munkavégzés egyik alapfeltétele is.

Összegzés

A szabadság főszabály szerint abban az évben jár és abban az évben is kell kiadni. Bár a jogszabály néhány kivételes esetben lehetővé teszi, hogy a szabadság vagy annak egy része a következő évre kerüljön, ez nem automatikus lehetőség. Mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak érdemes időben figyelemmel kísérniük a szabadságok alakulását, hogy a pihenéshez való jog maradéktalanul érvényesülhessen.

A Munkavilága szakértőjének véleménye

Az év végi szabadságtervezés minden munkahelyen kiemelt jelentőségű. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb félreértés abból adódik, hogy a felek automatikus szabadságátvitelben vagy pénzbeli megváltásban bíznak. A jogszabály azonban elsősorban azt támogatja, hogy a munkavállaló a szabadságát ténylegesen pihenésre használja fel. A megfelelő tervezéssel a munkáltató és a munkavállaló egyaránt elkerülheti a későbbi vitákat.