Jogszabály: Munka Törvénykönyve 59. § (5) bekezdésében az szerepel, hogy a munkáltató a 127–132. § szerinti távollét megszűnését követően köteles ajánlatot tenni a munkabér módosítására.

A 127–132. § ilyen távollétek többek között:
- szülési szabadság,
- gyermek gondozása miatti fizetés nélküli szabadság (GYED, GYES alatt),
- hozzátartozó gondozása miatti fizetés nélküli szabadság,
- tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat miatti távollét stb.

Ha ezek közül bármelyik távollét véget ér, akkor:
- a munkavállaló ismét munkavégzésre kötelezett,
- a jogviszonya „aktív státuszba” kerül,
és ilyenkor a munkáltatónak meg kell tennie a bérmódosítási ajánlatot.

A „visszatér dolgozni” nem feltétlen azt jelenti, hogy a munkavállaló aznap ténylegesen munkát végez — hanem azt, hogy a távolléti jogcím megszűnt, és újra munkavégzésre alkalmas és köteles.

Fontos különbség
- Távolléti státuszban: nem aktív, nincs munkavégzési kötelezettség, nincs bérmódosítás.
- Távollét megszűnése után: aktív jogviszony, munkáltatói bérmódosítási ajánlat kötelező.

Amikor a távollét véget ér → a munkáltatónak ekkor kell ajánlatot tennie a béremelésre. Nem előtte, nem hetek múlva — a tényleges visszatéréskor, azaz amikor a munkavégzési kötelezettség beáll.
Itt ilyen nem volt, mivel fizetés nélküli távollét ideje alatt kérte a megszüntetést, aminek ugyancsak semmi akadálya.
A munkáltató köteles bérmódosítási ajánlatot tenni, amikor a 127–132. § szerinti távollét véget ér, és a munkavállaló újra aktív jogviszonyba kerül.

A „visszatérés” azt jelenti, hogy megszűnik a távolléti jogcím (pl. GYED, GYES, fizetés nélküli szabadság), és a dolgozó ismét munkavégzésre kötelezett, még akkor is, ha tényleges munkát nem végez aznap.

Távolléti idő alatt nincs bérmódosítási kötelezettség. A kötelezettség csak a távollét megszűnésekor áll be.

Ebben az esetben nem történt visszatérés, mert a munkavállaló még a fizetés nélküli szabadság ideje alatt kérte a munkaviszony megszüntetését, ami jogszerű.
A szabadság a keresőképtelenség ellenére is szabadság marad, mivel a munkavállaló a szabadság idején nem rendelkezik munkavégzési kötelezettséggel, ezért keresőképtelenség sem állhat fenn erre az időszakra.
A szabadság keresőképtelenség miatti megszakítására nincs jogszabályi alap; az Mt. 123. § (5) kizárólag a munkáltató által történő megszakítást engedi meg kivételes gazdasági vagy működési okból.

A gazdasági érdekre hivatkozó felmondás a munkáltató működésével vagy gazdálkodásával összefüggő indok miatt történik, és csak okszerű, valós indoklással jogszerű (Mt. 66. §).