Jogszabály: Szabadság és keresőképtelenség – helyes jogértelmezés

Ha a munkavállaló szabadságon van, és közben táppénzre kerül, a szabadság akkor is szabadság marad. A szabadság nem alakul át keresőképtelenséggé, és nem is szakad meg automatikusan, mert erre nincs jogszabályi alap.

A Munka Törvénykönyve 123. § (5) bekezdése kizárólag azt szabályozza, hogy a munkáltató milyen kivételes esetben szakíthatja meg a már megkezdett szabadságot (kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működést közvetlenül és súlyosan érintő ok).
A jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a munkavállaló keresőképtelensége megszakítaná a szabadságot.

A keresőképtelenség fogalma:
Keresőképtelen az a munkavállaló, aki egészségi állapota miatt nem képes a munkáját elvégezni. Ez azonban csak akkor releváns, ha a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli.

Mivel szabadság ideje alatt a munkavállaló munkavégzési kötelezettség alól mentesül, ezért ezen időtartam alatt nem áll fenn keresőképtelenségi helyzet munka-jogi értelemben. A munkavállaló olyan időre nem lehet keresőképtelen, amikor eleve nem köteles munkát végezni.

Jogalap:
- Munka Törvénykönyve 123. § (5): csak a munkáltató szakíthatja meg kivételes esetben a szabadságot.
- A keresőképtelenség fogalmát a társadalombiztosítási szabályok határozzák meg, és az csak munkavégzési kötelezettség fennállásához kapcsolódik.
Ha a munkavállaló szabadság alatt válik keresőképtelenné, a szabadság akkor is szabadság marad, mert a keresőképtelenség nem szünteti meg és nem szakítja meg automatikusan a kiadott szabadságot.

A szabadság megszakítására kizárólag a munkáltató jogosult, kizárólag kivételes gazdasági vagy működési okból. A törvény nem rendelkezik arról, hogy a betegállomány önmagában megszakítaná a szabadságot.

Jogalap: Mt. 123. § (5)