A magyar munkajogi szabályok kapcsán sokszor elhangzik, hogy milyen jogaik vannak a munkavállalóknak az Európai Unióban, s ehhez képest hazánkban milyen a munkavállalók helyzete. Sokszor kerülnek összehasonlításra konkrét munkavállalói jogok és kötelezettségek.
A magyar munkajogi szabályok ismeretének birtokában össze tudjuk hasonlítani a kétféle joganyagot, le tudjuk vonni a következtetést, hogy mennyire felel meg a magyar szabályozés az Unió követelményeinek, vagyis hogyan alakulnak a magyar munkavállalók jogai a közösségi szabályokhoz képest.
Hirdetés
Az Unió munkajogi szabályait korántsem úgy kell elképzelni mint Magyarország vagy más államok munkajogi szabályait. Magyarországon például a versenyszféra foglalkoztatási szabályait nagyrészt egy jogszabály, a Munka Törvénykönyve (az 1992. évi XII. törvény) lefedi. Ez a törvény szabályozza a munkajogviszony szinte minden elemét: így többek közt megtaláljuk benne a munkaszerződés megkötésére, módosítására, megszüntetésére vonatkozó szabályokat; a munkaidőről, pihenőidőről, munkabérről szóló rendelkezéseket; szabályozza a felek felelősségi viszonyait; tartalmaz nem kevés kollektív szerződésre, szakszervezetekre, üzemi tanácsokra vonatkozó rendelkezést is stb.
A Magyarországon foglalkoztatottak munkavégzésre irányuló szabályait az alábbi jogszabályok rendezik:
- Munka Törvénykönyve ( 1992. évi XXII. Tv.) /Mt./
- Közalkalmazottak jogállásáról szóló tv. ( 1992. évi XXXIII. Tv) / Kjt./
- Köztisztviselők jogállásáról szóló tv. ( 1992. évi XXIII. Tv.) /Ktv./
A munkavégzés, a foglalkoztatás feltételeit és rendjót meghatározó Munka Törvénykönyve mellett kiemelendők, a köztisztviselők, a közalkalmazottak jogállásáról, valamint egyes, a tipikustól eltérő bírósági, fegyveres testületi szolgálati stb. jogviszonyokról szóló törvények, továbbá a végrehajtásukkal kapcsolatos - általános érvénnyel rendelkező – Kormány, illetve miniszteri rendeletek.
A Munka Törvénykönyve rendelkezései annyiban vonatkoznak a költségvetési szervekre és az általuk foglalkoztatott alkalmazottakra, amennyiben azt a törvények előírják, illetve alkalmazásukat megengedik.
A közigazgatási szervek - ide nem értve a helyi önkormányzatokat - és a velük munkaviszonyban állék (köztisztviselők) munkavégzésének sajátosságaiból adódé munkafeltételekről a Kormány külön rendelkezik. A polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra a Ktv., valamint az Mt. rendelkezései meghatározott eltérésekkel vonatkoznak, az önkormányzati szervek alkalmazottai esetében pedig a képviselő-testület rendelete állapíthat meg a munkavégzésre, a munka- és pihenőidőre, valamint az egyéb juttatásra vonatkozóan a Ktv.-ben foglaltakhoz képest kedvezőbb szabályokat.
A magyar szabályozáshoz képest azt tapasztalhatjuk, hogy az Uniós jogforrások közt nem találunk ilyen átfogé szabályozást, amely a munkavégzés minden elemét érintené, ehelyett találkozunk különböző irányelvekkel, amelyek mindegyike csak egy jól körülhatárolt kérdéssel foglalkozik, és korántsem ölelik fel a munkajogviszony minden elemét.
Az Unió munkajoga tulajdonképpen csak azt a jelenleg hatályos 11 irányelvet jelenti, amelyek általános munkajogi tárgyú rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek az irányelvek csak a fenti munkajogi szabályozás egyes részterületeit érintik, s tartalmaznak kötelező előírásokat a tagállamok számára, hogy hogyan alakítsák munkajogi szabályaikat. Minden egyéb, a 11 irányelv által nem érintett munkajogi szabályt továbbra is szabadon alakít a nemzeti jog, ezek tartalma tehát kizárólag a tagállamok jogalkotéi döntésén múlik. Ezért sokszor megtévesztő lehet az, ha kiragadjuk egy EU-tagállam konkrét munkajogi szabályát, és ahhoz hasonlítjuk a magyar munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket. Ez nem az Unió munkavállalójának helyzetét fogja mutatni, hanem csak egy adott állam rendelkezését, ami különbözhet akár az összes többi tagállam jogi megoldásától is. Az Unión belül ugyanis nagy különbségek tapasztalhaték az egyes tagállamok munkajogi szabályozásai között.
Közösségi szinten a 70-es évektől kezdődően születtek meg azok az irányelvek, amelyek az Unió munkajogát jelentik. Ezek az irányelvek a tagállamokra azt a kötelezettséget réják, hogy a bennük foglalt szabályoknak megfelelően alakítsák ki saját, nemzeti munkajogi tárgyú jogszabályaikat.
Az Európai Unió munkajoga alatt azokat az alábbi irányelveket kell érteni, amelyek munkajogi vonatkozással bírnak, és így áttételesen – a nemzeti jogon keresztül – meghatározzák az Uniós munkavállalók helyzetét:
Magyarország EU - csatlakozása szempontjából annak van jelentősége, hogy a magyar munkajogi szabályok megfelelnek-e a fenti irányelveknek. A magyar munkajog harmonizáciéja évek éta folyamatosan tart.
A magyar munkajogi szabályok tekintettel vannak a modern Európai munkajogi megoldásokra – elsősorban a német jogszabályok hatása érződik a hazai munkajogi szabályokon –, ezért már a csatlakozási folyamat előtt is igen sok olyan jogintézmény szerepelt a magyar jogrendben, amely Uniós követelmény is egyben.
A csatlakozási tárgyalások megkezdésétől fokozatos lépések történtek a jogharmonizáciéra – jól megfigyelhető ez a folyamat a Munka Törvénykönyve módosításain keresztül – annak érdekében, hogy a szabályok teljes mértékben megfeleljenek az Uniós követelményeknek.
A magyar munkajogi szabályok mai állapotukban túlnyomérészt teljes mértékben az Unió irányelveihez igazodénak tekinthetőek. A csatlakozást követően arra számítani lehet, hogy az újabb munkajogi tárgyú irányelvek érinteni fogják a munkajogi szabályokat, ha azok olyan követelményeket tartalmaznak, amelyeknek a magyar szabályok még nem felelnek meg.
Forrás: Ügyvezető
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →