Szegeden különösen erősen érződik a magyar képzési rendszer egyik fő ellentmondása: diplomás túlképzés van, százak jelentkeznek, ha valahol meghirdetnek egy asszisztensi állást, ugyanakkor a szakképző intézményekbe egyre kevesebb és egyre gyöngébb képességű gyermeket iskoláznak be. Süle József, a Baustúdium Kft. nevű, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felügyelete alatt működő gyakorlati szakképző iskola vezetője szerint rövid időn belül egyensúlyba kellene hozni a képzést, máskülönben a munkaerőpiacon egyre nagyobb arányban lesz jelen egyidejűleg a hiány és a túlkínálat, ami hátráltatja a gazdaság fejlődését.

Általában jellemző, hogy egyre kevesebb gyerek születik egy-egy évben - magyarázza Süle József. - A fiataloknak lassan már a fele orientálédik a felsőoktatás felé. A gimnáziumok egyértelműen a továbbtanulásra készítenek föl, de a szakközépiskolákban megszerezhető gyakorlati ismeretekkel sem lehetne egy vállalkozásnál elhelyezkedni. Van egy nagyobb évjáratokra tervezett iskolarendszer, és szabad az iskolaválasztás: ez azzal a következménnyel jár, hogy mind létszámban, mind képességeiket tekintve a máshonnan kimaradók kerülnek szakmai képzést adó iskolákba.

A szegedi szakember elhibázottnak tartja azokat a korábbi intézkedéseket, amelyek előírták, hogy bizonyos szakmákban a korábbi három év helyett csak két év legyen a képzési idő - ráadásul összevontak azelőtt külön szakmaként kezelt foglalkozásokat. Általában gyengébb képességű gyerekeknek, rövidebb idő alatt, lényegesen több ismeretet kellene elsajátítaniuk - s ez nemigen megy.

Összevonták például az asztalos- és a műbútorasztalos-képzést - hoz példát Süle József. - Ez két olyan ériási tananyag, hogy jó volt, ha a műbútorasztalos a második év végére egy köldökcsapos szerkezetet meg tudott csinálni - ez a legegyszerűbbek közé tartozik -, miközben a vállalkozók kész szakembert szeretnének fölvenni. Ugyanez történt az esztergályos-, gyalus-, marés-, köszörűsszakmákkal: most azt mondják, hogy ilyeneket külön nem képeznek, hanem csupán fémforgácsolékat - két év alatt. Ennyi idő alatt viszont képtelenség megtanítani nekik az összevont tananyagot. Egyébként számos szakma kihaléban van: nincs tetőfedő, nincs lakatos, bádogos, műköves - nem indulnak osztályok, mert az iskola nem indíthat nyolc főnél kisebb létszámú csoportot. A fenntartó önkormányzatok ugyanis ragaszkodnak ahhoz, hogy jól ki legyen használva a tanárok munkaideje. Jelentkezett hat gyerek műkövesnek, inkább átirányították mindet kőművesnek. Nem a szakmai képzés észszerűsége határozza meg a folyamatokat, hanem az önkormányzat meg a szakmunkásképző iskolák ettől eltérő érdeke. Hiába mondjuk el mi gyakorlati szakképzők, hogy mit kívánna a munkaerőpiac, a hagyományos szakmunkásképzőkben arra képeznek, amire van tanár meg kapacitás - akár el tud helyezkedni a gyerek, akár nem.

Elhibázottnak tartja a Baustúdium Kft. vezetője azt a megoldást is, hogy a gyakorlati szakképzés csak a 16. életév betöltése után kezdődhet Magyarországon. Megkérdezem tőle: ha ilyen gyengék a leendő szakmunkások eredményei, akkor talán valóban szükség van a két év felzárkéztatásra. - Először én is azt gondoltam - válaszolja -, hogy két év alatt okosabbak lesznek, de az a tapasztalatom, hogy afféle "elfekvőnek" használják a 9. és a 10. osztályt. Berendeztünk itt egy számítástechnikai termet, sok millió forintot ráköltöttünk, de a gyerekek nagy része nem tudja megfelelően használni. Nálunk olyan CNC-vezérlésű gépek vannak, hogy visszakérdeznek - de a gyerekek jó része hadilábon áll az informatikai rendszerek elsajátításával. Itt, ahol dolgozunk, a volt Délép-telepen alakult ipari parkban, hatvankét kisebb-nagyobb cég működik. Nyúznak bennünket például lakatosért meg hegesztőért, de nem tudunk adni, mert nincs.

Miért nem érvényesül a kereslet-kínálat törvénye? - vetem fel Süle Józsefnek. - Az volna a logikus, hogy ha a pályakezdő diplomások nem tudnak elhelyezkedni, szakmunkásra meg van kereslet, akkor a munkások bérét fölemelik annyira, amennyiért már lesz rá jelentkező.

Nálunk olyan CNC-vezérlésű gépek vannak, hogy visszakérdeznek - de a gyerekek jó része hadilábon áll az informatikai rendszerek elsajátításával.

Németországban egy jó gáz- és víz-vezetékszerelő keres annyit, mint egy orvos -válaszolja Süle József. - Ott az anyagi és az erkölcsi megbecsülése is jobb a kétkezi szakmáknak, mint nálunk. Itt a lakatospálya azért nem vonzé, mert olajos a munka, a bádogosnak meg föl kell mennie a tetőre. A munkás megbecsülése teljesen elveszett: látott már a televíziéban olyan fiatalt, aki azt mondta volna, hogy ő munkás lenne? Mindenki menedzser meg tanácsadó akar lenni.

Kinek kellene változtatni? Az államnak? Az önkormányzatoknak? A vállalkozásoknak? Süle József szerint az államnak mindenképpen változtatnia kellene a szabályokon: néhány szakmában már visszaállították a hároméves képzést, de további foglalkozásokban is vissza kellene térni a hosszabb idejű gyakorlati képzésre. A gimnáziumok és a szakközépiskolák kapacitását is szűkíteni kellene szerinte: a csökkenő létszámú évfolyamokról is maradjanak legalább közepes képességű gyerekek a szakképzésbe. Pétlékot kellene adni a hiányszakmát vállaléknak. Süle József szerint igenis volna hajlandéság a vállalkozókban arra, hogy részt vegyenek a szakképzésben - de csak akkor, ha nekik is megérné. A hároméves képzés visszaállítása elősegítené ezt, hiszen akkor a harmadik évben már a cég számára is hasznos munkét tudnának végezni a tanulók. Végezetül olyan felnőttképzési formákat kellene kialakítani, amelyek ösztönzést nyújtanak a szakmai képzésben valé részvételre azoknak, akik a jelenlegi végzettségükkel nem tudnak elhelyezkedni.

(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez