Mit mond a Munka Törvénykönyve?

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 69. §-a szerint a felmondási idő alapesetben harminc nap. A munkáltató felmondása esetén azonban ez az idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött évek számától függően meghosszabbodik. A törvény célja, hogy a hosszabb ideje foglalkoztatott munkavállalók nagyobb védelmet élvezzenek, és több idejük legyen új munkahelyet találni.

Hogyan növekszik a felmondási idő?

A munkáltató felmondása esetén a harmincnapos alapidő a munkaviszony tartamától függően emelkedik. Három év után öt nappal, öt év után tizenöt nappal, nyolc év után húsz nappal, tíz év után huszonöt nappal, tizenöt év után harminc nappal, tizennyolc év után negyven nappal, húsz év után pedig hatvan nappal hosszabbodik meg. Ez azt jelenti, hogy húsz év munkaviszony után a felmondási idő már összesen kilencven nap lehet.

Mi történik, ha a munkavállaló mond fel?

Ha a munkavállaló mond fel rendes felmondással, főszabály szerint harmincnapos felmondási idővel kell számolni. A felek a munkaszerződésben ettől eltérhetnek, azonban a munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseknek is meg kell felelniük a Munka Törvénykönyvének. Érdemes mindig átnézni a munkaszerződést, mert az tartalmazhat a törvény által megengedett eltérő szabályokat is.

Fel kell-e menteni a munkavégzés alól?

A Munka Törvénykönyve 70. §-a szerint, ha a munkáltató mond fel, köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére mentesíteni a munkavégzési kötelezettség alól. Erre az időre távolléti díj jár. A mentesítés időtartamát a munkáltató legfeljebb két részletben adhatja ki, figyelembe véve a jogszabályi előírásokat és a munkaszervezés szempontjait.

Meghosszabbítható a felmondási idő?

Igen. A felek a munkaszerződésben megállapodhatnak a harminc napnál hosszabb felmondási időben is. A Munka Törvénykönyve azonban kimondja, hogy a kikötött felmondási idő legfeljebb hat hónap lehet. Ennél hosszabb felmondási idő érvényesen nem állapítható meg.

Példa a gyakorlatból

Ha egy munkavállaló tizenkét éve dolgozik ugyanannál a munkáltatónál, és a munkáltató mond fel neki, akkor a felmondási idő nem harminc nap lesz. Ebben az esetben a törvény alapján a felmondási idő ötvenöt nap. Ennek legalább a felére a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzés alól, miközben erre az időszakra is megilleti a távolléti díj.

Összefoglaló

Munkaviszony hossza	Felmondási idő
Alapeset	30 nap
3 év után	35 nap
5 év után	45 nap
8 év után	50 nap
10 év után	55 nap
15 év után	60 nap
18 év után	70 nap
20 év után	90 nap

Munkavilága szakértői vélemény

A felmondási idő nem csupán egy adminisztratív szabály, hanem a munkaviszony rendezett lezárásának egyik legfontosabb eleme. A munkavállaló számára időt biztosít az új állás keresésére, míg a munkáltató számára lehetőséget ad a feladatok átadásának megszervezésére. Éppen ezért mindkét félnek célszerű ismernie a Munka Törvénykönyvének előírásait és a munkaszerződés rendelkezéseit. A jogszabályok helyes alkalmazása jelentősen csökkentheti a későbbi munkaügyi viták kialakulásának kockázatát.

Gyakori tévhitek

1. tévhit: Minden munkavállalónak harminc nap felmondási idő jár.
Nem igaz. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkaviszony tartamától függően meghosszabbodik.

2. tévhit: A felmondási idő alatt végig dolgozni kell.
Nem igaz. A munkáltató felmondása esetén a munkavállalót legalább a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzés alól.

3. tévhit: A munkáltató bármilyen hosszú felmondási időt kiköthet.
Nem. A munkaszerződésben kikötött felmondási idő legfeljebb hat hónap lehet.

4. tévhit: A munkavállaló felmondása esetén is automatikusan nő a felmondási idő.
Nem. A szolgálati idő szerinti növekedés a törvény alapján a munkáltató felmondására vonatkozik.

5. tévhit: A felmondási idő alatt már nem jár munkabér.
Nem igaz. A felmondási idő teljes tartamára – beleértve a munkavégzés alóli mentesítés idejét is – a jogszabály szerinti díjazás jár.