A Dunakeszi Járműjavító esetében a munkavállalók helyzetével kapcsolatban több olyan körülmény is felmerült, amely foglalkoztatási szempontból kiemelt figyelmet érdemel. A szakszervezeti tájékoztatások szerint a dolgozók egy része kényszerszabadságra került, miközben a termelési feladatok egy része leállt vagy jelentősen csökkent.
Munkaügyi szempontból a kényszerszabadság és az átmeneti munkahiány kezelése minden munkáltató számára komoly szervezési feladatot jelent. Ilyen helyzetekben különösen fontos a munkavállalók megfelelő tájékoztatása, a jogszabályoknak megfelelő foglalkoztatási gyakorlat kialakítása, valamint a munkabérre és egyéb juttatásokra vonatkozó szabályok maradéktalan betartása. A munkavállalói érdekképviseletek szerint a dolgozók egy része az idei évben még nem részesült bérfejlesztésben, valamint bizonyos vállalati juttatásokhoz sem jutott hozzá. Amennyiben egy munkáltató különféle béren kívüli juttatásokat vagy egyéb munkáltatói támogatásokat biztosít, azok feltételeit minden esetben a kollektív szerződés, belső szabályzat vagy egyedi munkáltatói döntések határozzák meg. A szervezeti átalakulások idején különösen felértékelődik a munkáltató és a munkavállalók közötti folyamatos kommunikáció. Az átlátható tájékoztatás hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a bizonytalanság, és mérséklődjön a munkaerő elvándorlásának kockázata.
A vasúti járműjavítás olyan speciális szakterület, ahol a megfelelő szaktudással rendelkező munkavállalók pótlása hosszabb időt vehet igénybe. Ezért a foglalkoztatási stabilitás nemcsak a munkavállalók, hanem a munkáltató hosszú távú működése szempontjából is kiemelt jelentőségű. HR-szakmai szempontból egy ilyen helyzetben elsődleges cél a képzett munkaerő megtartása. Ennek eszközei lehetnek a kiszámítható foglalkoztatás, az átlátható bérpolitika, a munkavállalók rendszeres tájékoztatása, valamint a vállalati juttatási rendszer mielőbbi rendezése.
A nagyobb munkáltatóknál végbemenő szervezeti változások rámutatnak arra is, hogy az üzleti és működési döntések közvetlen hatással vannak a foglalkoztatásra. A megfelelő humánerőforrás-tervezés, valamint a munkavállalók érdekeinek figyelembevétele jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az átmeneti időszakok minél kisebb bizonytalanságot okozzanak. A munkaerőpiaci tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakképzett műszaki dolgozók megtartása ma már stratégiai kérdés. Azok a munkáltatók, amelyek hosszú távon kiszámítható munkafeltételeket és versenyképes juttatásokat tudnak biztosítani, lényegesen nagyobb eséllyel őrzik meg szakembereiket egy szervezeti átalakulás időszakában is.