Kissé furcsának tűnhet, de részmunkaidőben is éppen ugyanannyi szabadság illeti meg a munkavállalót, mint teljes munkaidő esetén. Sőt, a szabadság mértéke attól sem függ, hogy a munkavállaló 8 vagy 12 órás napi munkaidővel dolgozik-e.
A szabadság munkanapjait tehát minden esetben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 115–121. §-ai alapján kell kiszámítani.
Ennek keretében első lépésben az alapszabadságot vesszük alapul (20 munkanap), melyhez hozzáadjuk a különböző jogcímen járó pótszabadságokat. Ezek közül a leggyakoribb az életkori pótszabadság, valamint a gyermekek száma alapján járó pótszabadság.
Megkaptuk tehát a munkavállaló szabadságát, melyet főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Természetesen azonban a napi munkaidő csökkenésével a munkavállaló a szabadsága időtartamára arányosan csökkenő mértékű távolléti díjat kap, s ebben fog megnyilvánulni a részmunkaidős foglalkoztatás jellege.
(Adózóna)