“Itt jön a nyugdíj, aztán albérlet, villanyszámla, tévé... Muszáj, hogy legyen munka, különben nem tudok megélni” – mondta a 65 éves Györgyi egy augusztusi szerda délután, tenyérnyi naptárat szorongatva a kezében. Egy hét telt el azóta, hogy belépett a miskolci Harmadik Kor Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetbe, és most azért jött vissza az ügyfélszolgálatra, hogy érdeklődjön: van-e már valami munka. Csalódnia kellett, mert a pár hete alakult szövetkezet még csak most fog megállapodni azokkal a munkaadókkal, akik szívesen vennének fel nyugdíjasokat.
Ha meglesznek a szerződések, az interneten lehet majd válogatni az állásajánlatok közül. Györgyi viszont nem ért a számítógéphez, ezért úgy döntött, minden héten visszajár, amíg ki nem közvetítik valahová. “Nem arról van szó, hogy unatkozom, és mászkálhatnékom van. Szegény vagyok, még ha nem is látszik rajtam” – mondta Györgyi, akinek 54 ezer forint a nyugdíja, abból kellene kifizetnie a lakást, a rezsit és a szívgyógyszereit, amiből hatfélét kell szednie. Nyolc órát nem bírna, de négy órában szívesen elmenne takarítani egy orvosi rendelőbe, ha lenne hely.
A legtöbb miskolci és környékbeli nyugdíjas a tévében hallotta, hogy Kósa Lajos fideszes és Harrach Péter KDNP-s frakcióvezetők nyugdíjas szövetkezeteken keresztül csábítanák vissza dolgozni az időseket. Az indoklás szerint ezzel lehetne enyhíteni a munkaerő-hiányt, és Kósa júniusban arról is beszélt, hogy egymillió nyugdíjast érdekelne a dolog. A nyugdíjasoknak egyszeri belépési díjat kell fizetniük (Miskolcon száz forintot), cserébe a szövetkezet munkatársai segítenek munkát találni nekik.
Így is vannak, akiket inkább a hasznos időtöltés motivál. “Van, aki bankból ment nyugdíjba, tisztességes pénzt kap, de négy órában jönne dolgozni. Akár a szövetkezet működésében is részt venne, behozná a korábbi kapcsolatait” – mondta Kiss. Galambosné olyannal is találkozott már, aki ugyan főiskolát végzett, mégis közölte, hogy portásnak menne, mert “nem akar már gondolkodni”.
(Index)

Vissza a hírekhez