Hu Cseng-peng egy babakocsikat és kerekeket gyártó üzemet vezet a Hupej tartománybeli Hancsuanban. A több mint 400 embert foglalkoztató, a helyi viszonyoknak megfelelően lelakott állapotú hely egy átlagos kínai gyár, átlagos kínai problémákkal. Amelyek közül a legfőbb jelenleg az, hogy hiába a jelentős, százalékosan évente kétszámjegyű béremelés, egyszerűen nem találnak elég munkást.
Eközben a bérek kigazdálkodása egyre problémásabb, éves átlagban a munkaerő ötöde cserélődik. A 400 fős üzembe tehát évente 80 embert kell felvenni csak azért, hogy a kieső munkaerőt pótolják – ezzel az elsőre talán meglepő, ám Kínában egyre általánosabbá váló képpel illusztrálja a Bloomberg cikke, hogy leáldozóban van az olcsó kínai tömeggyártás kora.
A reálbérek az utóbbi tíz évben megduplázódtak, és azóta is dinamikusan nőnek a kínai gyárakban. Ma már többet kell fizetni egy kínai gyári munkásnak, mint Mexikóban, Thaiföldön, Malajziában, Vietnamban vagy Indiában. Eközben a hozzáadott érték olyan nagyot nem ugrott, legalábbis erre utal, hogy a kínai üzemek egy jelentős része csak állami támogatásoknak köszönhetően képes eldöcögni, de sokan még így is veszteségesek közülük.
A munkaerő ár-érték arányának csökkenésére a cégek a várható módon reagálnak: egyre inkább a robotok felé fordulnak. Ami már csak azért is érdekes, mert az egyik domináns nyugati narratíva szerint az utóbbi évtizedek globalizációja, azon belül is az ipar kiszervezése és az olcsó kínai bérmunka alkalmazása nyírja-nyírta ki a nyugati középosztályt. Most viszont az olcsó kínai munkát kezdik el kinyírni a robotok. Ami ha valóban így lesz, beláthatatlan társadalmi és gazdasági lavinát indíthat el.
(Index)

Vissza a hírekhez