Nincs ebben meglepő, máshol is hasonló a helyzet. Európában és az Egyesült Államokban a pénzügyi válságot követő recessziós évhez képest mostanra megfeleződött a munkanélküliség, gyorsan nő a betöltetlen álláshelyek száma. Ha lassan is, de a legtöbb gazdaságban sikerült utolérni a válság előtti outputszintet. A vállalatok sokáig nem igényeltek többletlétszámot, sőt! Ám előbb az amerikai, majd késéssel az európai konjunktúra is magára lelt, és nem kellett sok idő, hogy a munkaerő hiánya váljék a növekedés fő akadályozó tényezőjévé: két százalék körüli-feletti tartós gazdasági bővüléshez már kell új munkáskéz és gondolkodó fej.

A mi esetünk némileg más: minden öndicséret ellenére a magyar gazdaság az utolsók között, 2016-ra jutott vissza a válság előtti (nem túl magas) termelési szintjére. Ettől még nem lenne általános hiány munkaerőből. Ám itt van a fránya demográfia: ma egy évben annyi gyerek születik, mint ahány egyetemre, főiskolára jelentkezett egy generációval ezelőtt, és az elmúlt néhány évben nekilódult a nyugatra ingázás és migrálás.

Ha nincs gyors műszaki fejlődés, amely a munkát tőkével helyettesítené – márpedig a produktív beruházási hányadunk minden uniós pénzözön ellenére elmarad a kétezres évek elejének mértékétől –, akkor a két-három százalékos gazdasági növekedés valóban beleütközik a rendelkezésre álló munkaerő-állomány korlátjaiba.
(Világgazdaság)

Hirdetés