2017.06.28.
Durva elmélet: a robotok miatt alig kapsz majd fizetésemelést?
Az automatizálás és a munkavállalói érdekképviseletek szerepének gyengülése miatt hiába vált egyre feszesebbé a munkaerőpiac, a dolgozók nem tudtak annyival magasabb bért követelni maguknak, mint korábban
1958-ban William Phillips statisztikus-közgazdász előállt egy olyan modellel, amiben adatokkal alátámasztva bebizonyította, hogy egy gazdaságon belül ellentétes irányú kapcsolat fedezhető fel a munkanélküliségi ráta és az infláció között. Kitalálójáról kapta a nevét a Phillips-görbe, ami ezt a kapcsolatot ábrázolja. Az elkövetkező évtizedekben ugyan több híres közgazdász is cáfolta Phillips modelljének bizonyos elemeit, abban nagyjából konszenzus alakult ki, hogy rövid távon valóban negatív kapcsolat áll fenn a két makrogazdasági változó között, ezért például a monetáris politika változtatásával átmenetileg lehet hatni rájuk.
A kapcsolat oka leegyszerűsítve: magas munkanélküliség esetén a munkaerő-piaci kínálat jelentősen meghaladja a keresletet, a cégeknek bőven van kiből válogatnia, ezért nincsenek rákényszerítve, hogy magasabb bérekkel csábítsák magukhoz az álláskeresőket. Ellentétes esetben, ha alacsony a munkanélküliség, vagyis a munkaerőpiac feszessé válik, az álláskeresők jobb alkupozícióba kerülnek, hiszen a munkaerő-kínálat jelenti a szűk keresztmetszetet, ezért magasabb béreket követelhetnek. A magasabb bérek hatására élénkül a fogyasztás, ami magasabb egyensúlyi árszínvonalhoz, vagyis az infláció gyorsulásához vezet.
Az elmúlt évtizedekben azonban olyan változás történt az infláció és a munkanélküliség kapcsolatában, ami alapvető változást jelenthet a monetáris politika jövőjével kapcsolatban.
Minél több időt tölt el a világgazdaság ebben az alacsony kamatkörnyezetben, annál nagyobb a kockázata a gazdaság túlhevülésének, adósságválságok, illetve piaci buborékok kialakulásának. Ez persze nem azt jelenti, hogy rohanni kell a kamatemelésekkel, ugyanis a túl agresszív szigorítás veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást, ezzel pedig a válság óta eltelt időszak eredményeit is alááshatná.
A világ jegybankjainak tehát sokkal óvatosabban kell eljárniuk a kamatszintek normalizálásában, hiszen azok a fogódzkodók, amelyekbe korábban kapaszkodhattak, mint például a Phillips-görbe által felvázolt kapcsolat, egyre kevésbé megbízhatóak.
(Portfólió)
A kapcsolat oka leegyszerűsítve: magas munkanélküliség esetén a munkaerő-piaci kínálat jelentősen meghaladja a keresletet, a cégeknek bőven van kiből válogatnia, ezért nincsenek rákényszerítve, hogy magasabb bérekkel csábítsák magukhoz az álláskeresőket. Ellentétes esetben, ha alacsony a munkanélküliség, vagyis a munkaerőpiac feszessé válik, az álláskeresők jobb alkupozícióba kerülnek, hiszen a munkaerő-kínálat jelenti a szűk keresztmetszetet, ezért magasabb béreket követelhetnek. A magasabb bérek hatására élénkül a fogyasztás, ami magasabb egyensúlyi árszínvonalhoz, vagyis az infláció gyorsulásához vezet.
Az elmúlt évtizedekben azonban olyan változás történt az infláció és a munkanélküliség kapcsolatában, ami alapvető változást jelenthet a monetáris politika jövőjével kapcsolatban.
Minél több időt tölt el a világgazdaság ebben az alacsony kamatkörnyezetben, annál nagyobb a kockázata a gazdaság túlhevülésének, adósságválságok, illetve piaci buborékok kialakulásának. Ez persze nem azt jelenti, hogy rohanni kell a kamatemelésekkel, ugyanis a túl agresszív szigorítás veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást, ezzel pedig a válság óta eltelt időszak eredményeit is alááshatná.
A világ jegybankjainak tehát sokkal óvatosabban kell eljárniuk a kamatszintek normalizálásában, hiszen azok a fogódzkodók, amelyekbe korábban kapaszkodhattak, mint például a Phillips-görbe által felvázolt kapcsolat, egyre kevésbé megbízhatóak.
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →