„Európa világháború utáni történelmében először fordult elő, hogy nem alkalmazta minden tagállam a közösen elfogadott szabályokat” – hívta fel a figyelmet néhány hete az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker az EU jövőjéről tartott előadásában. Mindez nem fest kimondottan pozitív jövőképet: innen vajon már egyenes út vezet az apokalipszis felé? Kereken hatvan évvel az Európai Gazdasági Közösséget életre hívó római szerződés aláírása után Európa atomjaira hullik? Mire számíthatunk 2017-ben?
Az ominózus kijelentés természetesen a migrációs krízis összeurópai kezelésének hiányosságaira utalt. Hogy a téma idén is aktuális marad, afelől kétségünk sem lehet. Miközben a törökökkel kötött megállapodás eredményeképpen a Görögországon át érkező hullámot sikerült jelentősen korlátozni, Olaszország déli partjaira változatlanul özönlenek a jórészt Afrikából érkezők. Működőképes, kompromisszumon alapuló összeurópai megoldás nincs, migránsok/menekültek tömegei tűnnek el a hatóságok látóköréből. A Willkommenskultur egyre inkább háttérbe szorul, a rossz emlékű utcai szilveszterek nyomán új kifejezés terjed: az észak-afrikai, csapatokban portyázó fiatalokra utaló „nafri”. Akik egyelőre nem váltották be az európai gazdaság felpörgetésében hozzájuk fűzött reményeket. Csoda, hogy hódít az euroszkepticizmus? Hogy mennyire, az 2017-ben pontosan kiderül: Hollandiában parlamenti szavazást tartanak, amire a szélsőséges Geert Wilders pártja nagy tervekkel készül. Franciaország elnököt választ, Marine Le Pen azt ígéri, ha nyer, népszavazást ír ki az uniós tagságról. Angela Merkel politikájáról az őszi német választásokon mondanak véleményt.
„Tíz év múlva Európa a világ GDP-jének 15 százalékát állítja elő a mostani 25 százalék helyett, húsz év múlva pedig nem lesz európai ország a világ hét legnagyobb gazdasága között.” Ezek is Juncker elnök év végi megállapításai, kérdés, hogy a pontos helyzetfelismerést követik-e idén működőképes megoldási javaslatok. Ázsia feltartóztathatatlanul tör előre, közben Európa egyik krízisből a másikba zuhan, vezetői hosszú távú, átfogó tervek helyett futnak az események után. Proaktív kiállás helyett improvizálnak. Európa jobban járna, ha vezetői az éles gazdasági-jövedelmi különbségek, a munkanélküliség felszámolására, az innovációra koncentrálnának. Középszerű megoldások és a „még több Európa” sulykolása helyett. Ez talán még az euroszkeptikusokat is elgondolkoztatná.
(MNO)

Vissza a hírekhez