A gazdaságpolitikai kormányzatnak még az ősszel olyan javaslatokkal kell előállnia, melyek alkalmasak a gazdaság növekedését munkaerőoldalról korlátozó akadályok csökkentésére, ha lehetséges eltüntetésére. A nemzetgazdasági miniszter felvetette, hogy a járulékcsökkentés megoldás (vagy annak része) lehet, azonban óvott attól, hogy az államháztartás hosszú évek alatt normalizált helyzetét elhamarkodott lépéssel veszélyeztessék.

A ténylegesen egykulcsos, az alacsony jövedelműek adóját adójóváírás technikájával nem csökkentő SZJA-rendszerre a kormány úgy tekint, mint adópolitikájának szimbólumára, s minden kritika ellenére ragaszkodik hozzá. Kétségtelen, hogy a 16 (ma már 15) százalékos kulcs annyiban kétségtelenül nem volt rossz döntés, hogy ez a mérték önmagában biztosan nem ösztönzi a külföldi munkavállalást. Ennek ellenére nagy szükség volna arra, hogy a kormány - átlépve saját árnyékát - visszahozza az adójóváírás intézményét, így növelve az alacsonyabb keresetűek jövedelmét. Magyarországon ugyanis a "kétkezi" munkások bérei az igazán alacsonyak, s már a segéd- és betanított munkásokból is hiány van és esetükben a legerősebb az inaktivitás és a közmunka negatív hatása. Az esetleges munkáltatói járulékplafon szintjén ugyanolyan mértékű legfelső szja-kulcs léphetne be.

A kormány legeredetibb húzása azonban az volna, ha a bruttó bért tovább bruttósítaná a szociális hozzájárulási adóval (SZHO), amivel a cink jórészét lekaparhatná a kártyalapokról. Így a kormány és a vállalkozói szervezetek között kizárólag a minimábér és a társasági adó szintjéről eshetne szó - mert csak ez tartozik rájuk, míg a kormány az ország polgáraival arról folytatna diskurzust, hogy munkavállalói jövedelmükből mennyit és mi módon von el és azt mire költi. Ezzel racionálisabbá válhatnának gazdaságpolitikai vitáink.
(Portfólió)

Hirdetés