A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállalót heti két pihenőnap illeti meg. Ezt egyenlő és egyenlőtlen munkaidő-beosztásban is biztosítani kell, azzal a különbséggel, hogy utóbbi esetben a heti pihenőnapok a munkaidőkeret tartama alatt egyenlőtlenül is beoszthatóak. Míg tehát a pihenőnapok száma kötött, az ütemezésükben a munkáltatót meglehetősen tág mozgástér illeti meg. Egyrészt, a heti két pihenőnapnak nem kell egymást követő napra esnie, másrészt nem is kell feltétlenül hétvégére időzíteni őket.

Amennyiben a munkáltató hétvégére eredetileg pihenőnapot osztott be, ám mégis munkavégzésre került sor, az pihenőnapon végzett rendkívüli munkaidőként számolandó el. Ilyenkor az alapbéren felül további 100 százalék bérpótlék jár a munkavállalónak, de a felek úgy is megállapodhatnak, hogy a pótlék mértéke 50 százalék és a munkavállaló kap egy másik pihenőnapot. Ha a rendkívüli munkavégzésre vasárnap kerül sor, akkor – az alapbéren és a túlórapótlékon felül – a vasárnapi pótlék is járhat, két esetben. Egyrészt, ha a munkavállaló (a fentiek alapján) a rendes munkaidőre is jogosult vasárnapi pótlékra, másrészt, ha a munkavállalót egyáltalán nem lehetne beosztani vasárnapra.

A díjazás megállapítása szempontjából tehát a kulcskérdés a munkaidő-beosztás, amelyet a munkavállalóval (főszabály szerint) legalább egy héttel korábban, egy hétre vonatkozóan közölni kell. Ha az így kézhez vett beosztás már tartalmazza a hétvégi munkavégzést, akkor azért külön juttatás nem jár, feltéve persze, hogy a munkavállaló – ha nem is szombat-vasárnapra időzítve, de – minden heti pihenőnapját megkapja.
(Piac és Profit)

Hirdetés