Nincs magyar egyetem a legjobb ötszázas listán
A kormány politikája és a versenytől irtózó hazai rendszer miatt egyre kevésbé jegyzik a magyarországi egyetemeket.
A nemzetközi szinten is jegyzett magyar felsőoktatási intézmények pozíciója évről évre romlik a világranglisták átlagában. Míg tavaly még a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is bekerült a sanghaji JiaoTong Egyetem által a világ 500 legjobb egyetemét rangsoroló ARWU-listára (Academic Ranking of World Universities), idén már sem ez a két intézmény, sem bármely más magyar iskola nem fért be a legjobbaknak ítélt félezer közé - írja a Népszabadság. A londoni Quacquarelli Symonds 2016–17-es világrangsorán viszont 6 magyar egyetem szerepel. A Szegedi Tudományegyetem az 501–550. helyen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem a 601–650. helyen, a Debreceni Egyetem a 651–700. helyen végzett, a Budapesti Corvinus Egyetemet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet és a Pécsi Tudományegyetemet a 701+ kategóriába sorolták.
Kampis György tudományfilozófus szerint azon listákat, amelyek nem jól dokumentálható, akadémiai szempontokat vesznek figyelembe (tudományos publikációk száma, idézettsége,az intézményhez köthető szabadalmak), nem kell komolyan venni. Ugyanakkor a diákokat és szüleiket joggal érdekelhetik más tényezők is, mint például az infrastruktúra vagy a sportlétesítmények, csakhogy az ilyesmiről nehéz megbízható adatot szerezni.
A legismertebb rangsorok első tíz helyezettje az utóbbi években rendszerint a következőképp alakulnak: többségében amerikai és néhány brit egyetem kerül be. Ennek Polónyi szerint egyszerű az oka: Ha megnézzük az élen végző amerikai egyetemek költségvetését, láthatjuk, hogy az nagyjából a teljes magyar felsőoktatás költségvetésének többszöröse. Nem véletlen az sem, hogy magasak a tandíjak. Hiszen ha az számít, hány Nobel-díjas tanít ott, akkor azt meg is kell fizetni. Ráadásul a nagy koponyák sok kutatási pénzt tudnak hozni.
Polónyi szerint a legnagyobb gond a pénzkérdésen kívül, hogy a közép-európai felsőoktatás nem a versenyszellemre épül. Az Egyesült Államokban ugyanis természetes, hogy egy Nobel-díjas oktató többet keres, mint a többi tanár. A kutatói munkát és a publikációkat is megfizetik, hiszen a befektetés megtérül, egy híres szakember mágnesként vonzza a diákokat. Amíg azonban itthon nincs versenyhelyzet és egységes bértábla szerint kapják az egyetemi tanárok a fizetésüket, jelentős változás nem várható.
(Vs)
