A foglalkoztatottak száma a válság mélypontja (2010. március) és 2016 májusa között közel 630 ezer fővel emelkedett, vagyis jelenleg 4,277 millió fő dolgozik Magyarországon a KSH 15-64 éves korosztályra vonatkozó statisztikái szerint. Mindezt figyelembe véve a foglalkoztatási ráta újabb csúcsot ért el és májusra 66 százalékra ugrott. Fontos megemlítenünk, hogy hazánkban gyorsabb volt a foglalkoztatás-bővülés, mint az Európai Unió egészében, így jelentősen javítottunk relatív pozíciónkon.
A teljes munkaerőpiacon foglalkoztatottak száma 575,5 ezer fővel emelkedett, melyből 185,4 ezret tesz ki a közfoglalkoztatás, 72,3 ezret a külföldi munkavállalás, valamint 317,8 ezer főt az elsődleges munkaerőpiac bővülése.Megállapítható tehát, hogy a teljes létszámnövekedés mindössze közel 32 százaléka köthető a közfoglalkoztatáshoz, 13 százaléka a külföldön munkát vállalókhoz, míg a fennmaradó 55 százalék az elsődleges foglalkoztatásból fakad.(A külföldön dolgozó magyarok kapcsán megjegyzendő: egyes felmérések szerint tényleges létszámuk a hivatalos statisztikák szerinti állomány háromszorosára rúghat.)
A munkanélküliség országos szinten 5,5 százalékra süllyedt a legutóbbi, májusra vonatkozó KSH adatok alapján, ami soha nem látott mélypontot jelent. A válság előttihez képest ez 1,8 százalékpontos csökkenés. Ennél nagyobb mértékben csak Németországban esett vissza az állástalanok aránya, 3,5 százalékponttal.Összesen csupán hét olyan ország van, ahol már a munkanélküliség legalább a válság előtti szintre visszaállt. Ezek között megtalálhatjuk a Visegrád-csoport minden tagját.
A KSH 2016. évi I. negyedéves munkaerő-piaci folyamatokra vonatkozó jelentése alapján a 273 ezer munkanélkülivel szemben 490 ezer fő a potenciális munkaerő-tartalék. Ez is jól mutatja, hogy azért még vannak tartalékok a hazai munkaerőpiacon, azonban vélhetően strukturális problémák vezetnek ahhoz, hogy a kettő közötti különbség még mindig jelentősnek tekinthető.
A versenyszféra növekvő létszámigénye miatt egyes ágazatokban, illetve régiókban növekvő szakemberhiány alakult ki, ami távlatilag negatívan befolyásolhatja a külföldi befektetők telephely-választási döntéseit, rövid távon viszont javíthatja a dolgozók kereseti helyzetét. Még egyszerűbben fogalmazva az elégtelen munkaerő miatt beruházásoktól esik el az ország, ami rontja a potenciális növekedést, miközben a serpenyő másik oldalán a magasabb bérszínvonalból adódó rövid távú (pl. fogyasztás) hasznok találhatóak.
Uniós összevetésben az idei első negyedévben Magyarországon volt messze a legmagasabb a munkaerőhiány,érdemes azonban felhívni a figyelmet arra is, hogy az más régiós országokban, így a többi visegrádi országban is egyre jelentősebb gondot okoz. Ez azért is fontos felismerés, mert ezen országokból munkaerőt átcsábítani így szinte lehetetlen volna.
A magyar gazdaság 2015-re kilábalt a 2009-es válság okozta sokkból, visszatért a termelés a válság előtt szintre. A kereslet tehát folyamatosan emelkedik, vélhetően eltűnt a kínálati korlát a gazdaságból, így egyre több munkahely jön létre. Viszont a strukturális problémák vagy a közfoglalkoztatásba bevont munkaerő miatt nagyon szűkös a lehetőségek köre.
A munkaerőhiány problémájához hozzáad azonban az is, hogy továbbra is elmaradás mutatkozik a bérfelzárkózás folyamatában. 2014-ben az ötödik-hatodik legalacsonyabb volt az átlagos nettó kereset vásárlóerő paritáson számolva az uniós országokkal összevetve. Mindez elsősorban a munkaképes korú, képzettek elvándorlásában ölt testet, ami így szintén csökkenti a rendelkezésre álló munkaerőt.
Nemzetközi összevetésben azonban az elvándorlás nem jelent érdemi magyarázatot. Az Eurostat adatai alapján ugyanis az 1000 lakosra jutó emigráció 2014-ben hazánkban volt az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Természetesen itt is fontos hangsúlyozni, hogy a statisztikai adatok erőteljesen eltérhetnek a valóságtól.

(Portfolio)

Vissza a hírekhez