a köztulajdonban álló Munkáltatónak minősül a közalapítvány, továbbá az a gazdasági társaság, amelyben az állam, helyi önkormányzat, helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulása, többcélú kistérségi társulás, fejlesztési tanács, kisebbségi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása, költségvetési szerv vagy közalapítvány - külön-külön vagy együttesen - többségi befolyással rendelkezik. Az ilyen Munkáltatókra irányadó, közjogias rendelkezéseket külön törvény szabályozza. A köztulajdonban álló Munkáltatónál foglalkoztatott Munkavállalót megillető munkabér nem haladhatja meg a külön törvényben megállapított összeget. Sem a kollektív szerződésben, sem a felek megállapodásában (munkaszerződés) nem lehet eltérni a munka törvénykönyvének a felmondási idő tartamára és a végkielégítés mértékére vonatkozó szabályaitól. Nem lehet tehát a törvényben megállapítottnál hosszabb felmondási időt vagy nagyobb végkielégítést kikötni.Köztulajdonban álló Munkáltatóval létesített munkaviszonyban a Munkavállalóra irányadó teljes napi munkaidő nem állapítható meg az egyébként irányadó napi nyolc óránál rövidebb tartamban (részmunkaidős foglalkoztatás azonban lehetséges).Köztulajdonban álló Munkáltatónál a kollektív szerződés nem térhet el a munka törvénykönyve munkaügyi kapcsolatokat szabályozó, valamint az üzemi tanács, a szakszervezet jogosultságait megállapító rendelkezéseitől.Vezető állású Munkavállaló részére teljesítménykövetelményt, valamint az ahhoz kapcsolódó teljesítménybért vagy egyéb juttatást kizárólag a tulajdonosi jogokat gyakorló személy (testület) állapíthat meg.A tulajdonosi jogok gyakorlója jogosult meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben a Munkavállaló foglalkoztatására a vezetőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha a tulajdonosi jogokat gyakorló úgy dönt, e munkakörökre csak vezetői munkaszerződés köthető.Versenytilalmi megállapodás csak a tulajdonosi jogokat gyakorló hozzájárulásával, legfeljebb egyéves tartamra köthető a vezető állásúnak tekintett Munkavállalóval, valamint a tulajdonosi jogokat gyakorló által nevesített egyéb munkakört betöltőkkel. Ha a tulajdonosi jogokat gyakorló az előbbiek szerint döntött, akkor a más munkakört betöltőkkel kötött versenytilalmi megállapodás érvénytelen.A versenytilalmi megállapodás alapján kifizetett ellenérték a korlátozás tartamára nem haladhatja meg a Munkavállalót azonos időszakra megillető távolléti díj 50 százalékát (ha tehát a versenykorlátozás a munkaviszony megszűnését követő hat hónapra szól, akkor legfeljebb háromhavi távolléti díj jár a Munkavállalónak).A tulajdonosi jogokat gyakorló a törvényben meghatározottakon túl további versenytilalmi korlátozásokat is előírhat. Meghatározhatja például a korlátozás alá eső tevékenységet (munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítése, konkurens tevékenységet folytató vállalkozás alapítása, tulajdonszerzés ilyenben), a Munkáltató által fizetendő ellenérték kifizetésének esedékességét (munkaviszony-megszűnéskor, a korlátozás tartama alatt vagy a lejártakor), a megállapodás megszegésének következményeit (ellenérték visszafizetése, esetleg emellett kötbér kikötése), megszüntetésének szabályait (elállási jog kikötése).A törvényi korlátozások megsértésével kötött versenytilalmi megállapodás (részben vagy egészben) érvénytelen. A tulajdonosi jogok gyakorlója - ha a törvény nem tiltja - meghatározott jogkörei (munkakörminősítés, prémiumkitűzés, versenytilalmi megállapodás kötése) gyakorlására feljogosíthat más személyt, szervet, testületet. [2012/I. törvény 204-207. §.]A köztulajdonban álló Munkáltatókkal létesített munkaviszonyokra vonatkozó különös szabályok létrehozására irányuló törekvések a kilencvenes évek közepétől jelentkeztek a magyar munkajogban. E törekvés hátterében a magyar munkajog tagozódásának az az 1992- ben kialakult sajátossága húzódik meg, amely elkülönült szabályokat hozott létre a magánszférára (versenyszférára) és a közszférára (a közszolgálati jogviszonyok formájában). A köztulajdonban álló, ám magánjogi jogállású Munkáltató alanyok, illetve az általuk létesített munkaviszonyok ebben a rendszerben az Mt. hatálya alá kerültek és kezdetben rájuk is a magánmunkajog általános szabályai voltak irányadók. E szabályok a feleknek széles körű szerződési szabadságot biztosítottak. A felek szerződései gyakran olyan munkafeltételek kialakulásához vezettek, amelyek nem biztosították a köztulajdonban lévő vagyonnal való hatékony gazdálkodást, a közfunkciók teljesítését, a közösségi célokhoz kapcsolódó nyilvánosságot, sőt a jogalkalmazás számos visszaélésszerű (rendeltetésellenes) megállapodásra is rámutatott. A megállapodások nemcsak a munkaviszonyokat érintették, hanem a Munkavállalók munkaviszony megszűnését követő időszakra fennálló versenytilalmi kötelességeit is.E jelenségek nyomán a kilencvenes évek közepétől e Munkáltatói körre vonatkozó különös szabályok jelentek meg rendeleti és törvényi szabályozási szinten egyaránt. E szabályok általános jellegzetessége az volt, hogy a munkaviszonyra vonatkozó kógens szabályokat tartalmaztak, korlátozták a felek szerződéses szabadságát (és a kollektív szerződéses megállapodások lehetőségét is), illetve közjogi elemeket iktattak a köztulajdonú vállalkozások foglalkoztatási szabályai körébe (például egyes adatok, információk nyilvánosságra hozatalának kötelességét). A Munka Törvénykönyve készítésekor a szóban lévő Munkáltatói kör tekintetében a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény alkalmazandó. E törvény rendelkezéseinek jogi természetét tekintve hármas tartalmú: egyrészt a munkaviszonyokra vonatkozó szabályokat tartalmaz, másrészt a (nem csak munkaviszonyban álló) vezetőkre irányadó különös feltételeket állapít meg, harmadrészt közjogi jellegű kötelezettségeket rögzít (például a közzétételre vonatkozóan). A Munka Törvénykönyve célja, hogy a köztulajdonban álló vállalatokra vonatkozó szabályozásból kiemelje az azok által létesített munkaviszonyokra vonatkozó szabályokat és azokat a Munka Törvénykönyvében rendezze, mégpedig a munkaviszonynak az általánostól eltérő formái körében. A köztulajdonban álló Munkáltatókra vonatkozó különös szabályozás az Európai Unió több tagállamában is ismert, sőt szokásos jogalkotási megoldás.A 204. § a köztulajdonban álló Munkáltató fogalmát határozza meg, az említett 2009. évi CXXII. törvény által is alkalmazott megoldással, illetve azt kiegészítve. A kiegészítés a közalapítványnak e Munkáltatói körbe vonására irányul.A 205. § rendelkezése arra utal, hogy – a munkajog általános szabályaitól és jogelveitől eltérően – a szóban lévő Munkáltatói körrel munkaviszonyban állók díjazására törvény korlátozásokat állapíthat meg. Ilyen korlátozások jelenleg is hatályban vannak és fenntartásuk továbbra is indokolt azzal, hogy a munkabérek felső határának jogszabályban való rögzítése a magánszférában, illetve magánMunkáltatók esetében nem fér össze a munkajogban is (sajátosan) érvényesülő szerződési szabadság elvével.A 206. § a munkaviszonyban irányadó kógens szabályok körét rögzíti a felmondási idő, a végkielégítés és a munkaidő mértéke tekintetében. A kógencia a kollektív szerződésekkel (üzemi megállapodásokkal) szemben is érvényesül.A 207. § (1)-(2) bekezdése a köztulajdonban álló Munkáltatók vezetőire vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza. A Munka Törvénykönyve a tulajdonosi jogokat gyakorló számára azt a felhatalmazást adja, hogy általános jelleggel is, illetve előzetesen meghatározza azokat a munkaköröket, amelyekben – a 209. § (2) bekezdésének kivételével – a vezető állású Munkavállalókra vonatkozó szabályok alkalmazandók, illetve amelyekben csak e szabályok alkalmazásával létesíthető munkaviszony. A tulajdonosi jogokat gyakorló tehát jogosult rögzíteni azokat a munkaköröket, amelyeket a Munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek vagy fokozottan bizalmi jellegűnek minősít. Ezekben az esetekben is alkalmazni kell azonban azt a feltételt, hogy csak olyan munkakörök sorolhatók ebbe a körbe, amelyekben a Munkavállaló díjazása eléri a 208. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket, illetve csak olyan Munkavállaló minősíthető vezetőnek, aki ezzel a jövedelemmel rendelkezik.A 207. § (3)-(4) bekezdése a versenytilalmi megállapodás törvényi korlátozását tartalmazza. A köztulajdonú vállalkozások esetében nem érvényesül e megállapodás megkötésének szabadsága, így a tulajdonosi jogokat gyakorló korlátozhatja azokat a tevékenységeket (munkaköröket), amelyekben foglalkoztatottakkal a versenytilalmi megállapodás megköthető. A korlátozásba ütközően létrejött megállapodás érvénytelen. A korlátozás módjára vonatkozóan a Munka Törvénykönyve nem kívánt előírást adni. A korlátozás csak abban az esetben érvényes, ha az a versenytilalmi megállapodás megkötését megelőzően létrejött. A vezető állású Munkavállalóval kötendő versenytilalmi megállapodáshoz minden esetben a tulajdonosi jogokat gyakorló előzetes hozzájárulása szükséges. E megállapodások időtartamát a Munka Törvénykönyve az általánoshoz képest korlátozza és korlátozó rendelkezést tartalmaz a volt Munkavállalónak nyújtható ellenérték tekintetében is 226. §-ban foglalt szabályokhoz képest.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez