az úgynevezett ráutaló magatartás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatának számít, ezért ha a Munkavállaló a határozott idő lejártát követően tovább dolgozik, a Munkáltató pedig ezt tudomásul veszi (a Munkavállalót foglalkoztatja), létrejön a határozatlan idejű munkaviszony. Eddig a törvény úgy fogalmazott, hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul át - illetve a legfeljebb 30 napra létesített munkaviszony ugyanennyivel meghosszabbodik -, ha a Munkavállaló a határozott időtartam elteltével legalább egy munkanapot tovább dolgozik, közvetlen vezetője tudtával. Ilyenkor is írásba kell foglalni a munkaszerződést, különben a munkaviszony érvénytelen. Ha az érvénytelenség a Munkáltatónak róható fel (az írásba foglalás elmaradásakor mindig ez a helyzet), a Munkavállalót megilletik a felmondási járandóságok is. [2012/I. törvény 14. §.]A Munka Törvénykönyve a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatát tekinti annak a tipikus és általános jogi formának, amely a munkaviszonnyal kapcsolatos lényeges jogok és kötelezettségek forrása. A „szerződés” kifejezést a Ptk. kifejezetten a vagyoni viszonyok jogi terminusának tekinti, ezért a Munka Törvénykönyve e körben alkalmazott eltérő szóhasználata azt fejezi ki, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos jogügyletek ettől eltérő tartalmúak. Ennek elvi hangsúlyozása akkor is lényeges, ha egyébként a Munka Törvénykönyve által fenntartott, megszokott és a gyakorlatban bevett szóhasználat (kollektív szerződés, munkaszerződés, stb.) több jogügyletet érintően a polgári jogi terminológiára utal
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez