A kártérítés célja, hogy a károsult számára anyagilag olyan helyzetet teremtsen, mintha a kár nem következett volna be (reparáció). A sérelmet szenvedett Munkavállaló - vagy kártérítésre jogosult hozzátartozója - azonban nem járhat jobban a károkozás miatt, ezért a Munkáltatót terhelő kárösszegből le kell vonni:- a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által nyújtott ellátást (például táppénzt, rokkantnyugdíjat);- amit a Munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;- amihez a Munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog - például autó roncsként történő - hasznosításával hozzájutott;- amit a károkozás folytán kiadásként megtakarított (a kár során megsemmisült, amúgy javításra szorult értéktárgyat nem kell megjavíttatnia). [2012/I. törvény 172. §-a.]
(Munka Törvénykönyve)