az elmaradt munkabér összegének meghatározásakor ezentúl a ténylegesen elmaradt munkabér (távolléti díj) összegét kell figyelembe venni (eddig az átlagkeresetet kellett). [2012/I. törvény 169. § (1) bekezdése.]Ha a Munkavállalónak okozott kár keresőképtelenséghez, esetleg az adott munka elvégzésére való teljes alkalmatlansághoz vezet, s így keresetkiesést eredményez, a kármérték megállapításánál be kell számítani:- az elmaradt munkabért;- azon rendszeres juttatások (például cafeteria) pénzbeli értékét, melyekre a Munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult volt, s amelyeket a kár bekövetkeztéig rendszeresen igénybe is vett (a természetbeni juttatások értékét a kártérítés megállapításakori fogyasztói ár alapulvételével);- a nem a munkaviszonyból származó, de az okozott sérelemmel összefüggésben elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet. (Például a bérleti díjat, ha a Munkavállaló addig egyik szobáját kiadta, de ezt az ápolására hozzá felköltözött rokona elhelyezése miatt már nem teheti meg. Ha azonban a Munkavállaló a bérleti díj után nem fizetett személyi jövedelemadót, e jövedelme nem minősül jogszerűen megszerzettnek s ezért a kártérítési felelősség sem térjed ki rá. Ugyanez a helyzet a feketén végzett munkából származó jövedelemmel is.)Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak (például munkaruha-juttatás), valamint a költségtérítés címén kapott összeget (mivel munkavégzés hiányában költség sem merül fel).A polgári törvénykönyv szerint a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelem-kiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapulvételével kell meghatározni. Ha ez idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós változás következett be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe venni.Jóllehet az új törvény már nem tartalmazza azt a rendelkezést, hogy az elmaradt jövedelem megállapításakor figyelembe kell venni az olyan jövőbeni változást is, amelynek bekövetkezésével előre számolni lehetett, de abból az általános szabályból, mely szerint a Munkáltatónak nem kell megtérítenie azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható, az is következik, hogy meg kell térítenie viszont azt a kárt, amelynek bekövetkezése (például beütemezett prémiumkifizetés, béremelés elmaradása) előre látható volt. [2012/I. törvény 162. § (1), 169. § (l)-(2) bekezdései.]Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a Munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munka-teljesítménnyel hárít el. (Például nem csökkenti a Munkavállalóval szembeni kártérítési igényt az, ha a Munkavállaló munkahelyi balesetből fakadó végtagcsonkolása ellenére kisvállalkozásából jövedelmet szerez.) [2012/I. törvény 169. § (l)-(4) és az 1959/IV. törvény 357. § (1) bekezdései.]Ez §-ok a Munkavállalót megillető kártérítés összegének meghatározására irányadó szabályokat tartalmazzák. A Munka Törvénykönyve e körben nem kíván változtatni a hatályos Mt. által kialakított szabályokon és az azok alapján kialakult bírói gyakorlaton. A 169. § (2) bekezdése elmaradt (megtérítendő) jövedelemként a Munkavállalónak azokat a jövedelmeit ismeri el, amelyeket a Munkavállaló jogszerűen szerzett meg. Kizárja a Munka Törvénykönyve e jövedelmek köréből azokat, amelyekhez a Munkavállaló a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megszegésével folytatott tevékenység révén jutott hozzá, ezzel is ösztönözve a legális foglalkoztatás terjedését. A Munka Törvénykönyve mellőzi a hatályos Mt. 179. §-ában foglalt rendelkezés beiktatását. Ennek folytán elmaradt munkabér összegének meghatározásakor a ténylegesen elmaradt munkabér (távolléti díj) összegét kell figyelembe venni, nem pedig az átlagkeresetet.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez