A Munkáltató kártérítési felelőssége minden esetben objektív, azaz vétkességtől független. A kártérítésre való jogosultsághoz ezért csak a kár tényét és a Munkáltató magatartására, mulasztására visszavezethetőségét kell bizonyítani. [2012/I. törvény 166. §(1) bekezdése.] a Munkáltató csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső nem várt körülmény okozta, nem volt elvárható tőle, hogy a kárhoz vezető körülmény bekövetkeztét elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. (Eddig azt kellett bizonyítania, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta.)Az ellenőrzési körbe tartoznak mindazok a körülmények - eszközök, energia, Munkavállalók -, amelyek működésére a Munkáltatónak tevékenysége során befolyása van, míg a működési körbe a Munkáltató tevékenységével összefüggő magatartásából, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából eredő okok, akkor is, ha azokra a Munkáltatónak nem volt befolyása. Az ellenőrzési kör fogalma szűkebb a működési körnél, így a Munkáltató felelőssége kisebb, mint korábban. Például ha a Munkavállalót azért éri kár, mert - a munkavédelmi előírások maradéktalan betartása mellett - az építkezésen felhasznált anyag minőségi hibás volt, akkor ezért nem a Munkáltató felelős, hanem az anyag gyártója, beszállítója. [2012/I. törvény 166. § (2) a) pontja.]A Munkáltatót akkor sem terheli felelősség, ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. [2012/I. törvény 166. § (2) b) pontja.]A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében megtartja a Munkáltatói kárfelelősség jogalapjára vonatkozó általános szabályt, az ún. objektív (vétkességtől független) kárfelelősséget. E rendelkezésből, illetve a polgári jog szabályainak alkalmazásából folyik az, hogy a Munkavállaló köteles bizonyítani a károkozásnak a munkaviszonnyal fennálló okozati összefüggését, ugyanígy a keletkezett kárt, illetve annak összegét is. Az általános objektív felelősség körében a Munka Törvénykönyve a Munkáltató számára - a munkajog eddigi szemléletéhez képest - új kimentési okot határoz meg, amikor a működési kör fogalmát felváltja az ellenőrzési kör fogalmával. A Munka Törvénykönyve szándéka ezzel az, hogy szűkítse a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széles körű Munkáltatói kártérítési felelősséget. A hatályos Mt. 174. § rendelkezésén (a működési kör rendkívül széles értelmezésén) alapuló joggyakorlat olyan tényállásokban is megállapította a Munkáltató kártérítési kötelezettségét, amelyekben a kár bekövetkezésére a Munkáltatónak nem lehetett még közvetett befolyása sem és ezzel a Munkáltatói tevékenység jellegétől függetlenül – a tárgybani alkotmánybírósági határozat nyomán is - lényegében általánossá tette a polgári jog veszélyes üzemi felelősségét a Munkáltatói kárfelelősség körében.A kártérítési felelősség alóli Munkáltatói kimentés lehetőségét a 166. § (2) bekezdése tartalmazza. E szabályból az következik, hogy a Munkáltató az ellenőrzési körében bekövetkezett kár megtérítése alól nem mentheti ki magát, azaz felelőssége minden esetben fennáll. Az ellenőrzési körbe tartoznak mindazok a körülmények (eszközök, energia, Munkavállalók), amelyeknek működésére a Munkáltatónak tevékenysége során befolyása van.Az ellenőrzési körön kívüli okból keletkező károk megtérítése alól a Munkáltató két együttes feltétel teljesülése esetében mentheti ki magát. Mentesülésre csak olyan károkozó körülmény bekövetkezése esetén kerülhet sor, amellyel – általános megítélés szerint – nem számolhatott és nem is volt elvárható, hogy e károkozó körülményt elhárítsa. A Munka Törvénykönyve lényegében az új Ptk. szakértői Jogszabályának koncepcióját érvényesíti (118. §).A Munka Törvénykönyve 53. § (1) bekezdése a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetei körében szabályozza azt, hogy a Munkáltató a Munkavállalót harmadik személy (más Munkáltató) javára való teljesítésre kötelezheti. Ez a tényállás azzal jellemezhető, hogy a Munkavállaló a teljesítésnek ilyen módja esetében a másik Munkáltató szervezeti rendjébe illeszkedve teljesíti a munkaviszonyból származó kötelességeit. Ez a körülmény alapozza meg a Munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősségét. Azonos szabályt tartalmaz a Munka Törvénykönyve a 195. § (3) bekezdésében a foglalkoztatásnak arra az esetére, amelyben a Munkavállaló a munkaviszony keretében több Munkáltató javára való teljesítésre vállal kötelezettséget.A Munka Törvénykönyve 167. §-a teljes kártérítés szabályát is rögzítve – a kártérítés mértékére, illetve az ún. kármegosztásra alapul szolgáló körülményeket határozza meg. A Munka Törvénykönyve az új Ptk. szakértői Jogszabályának megoldását alkalmazza (5:119. §) az ún. előreláthatóság tekintetében és ugyanígy a kármegosztás szabályozásában is (121. §). A Munka Törvénykönyve a Munkáltatói kártérítési felelősség körében is lehetőséget teremt a kártérítés összegének méltányossági alapú csökkentésére. Erre elsősorban olyan, ún. kisegzisztenciájú Munkáltatók (különösen természetes személy Munkáltatók) esetében kerülhet sor, amelyeknek (akiknek) esetében a magas összegű kártérítés indokolatlanul veszélyeztetné fennmaradásukat, Munkáltatókénti működésüket, illetve (természetes személyek esetében) személyes létfenntartásukat.A Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségi szabályai csak a munkaviszony keretében keletkezett károk megtérítésére irányadók. A kollektív munkajog alanyainak viszonyában a polgári jog szabályai korlátozás nélkül alkalmazandók, ugyanígy a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes szerződések (tanulmányi szerződés, versenytilalmi megállapodás) esetében is.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez