, ha a kárt többen okozták, a kárösszeget a vétkesség arányában kell közöttük elosztani. Ha a vétkesség nem állapítható meg, a károkozó Munkavállalók a kárt közrehatásuk arányában viselik, ha ez sem egyértelmű, akkor pedig egyenlő arányban. (Korábban a közrehatás arányát a törvény nem rendelte vizsgálni.) Ha valamennyien azonosan vétkesek (például enyhe gondatlanság), akkor a kárért szintén egyenlő arányban felelősek. Ha szándékosság állapítható meg a károkozásnál, felelősségük egyetemleges, s a Munkáltató bármelyiküktől követelheti a teljes kárösszeget, melyet végül kártérítésre kötelezett Munkavállalónak lehet társaitól követelnie, illetve behajtania a rájuk eső kárrészre vonatkozóan. [2012/I. törvény 181. § (l)-(2), (4) bekezdései.]A több Munkavállaló általi együttes károkozás esetére a Munka Törvénykönyve a polgári jogban alkalmazott, illetve a polgári ítélkezési gyakorlatban kialakított szabályozást veszi át azzal az eltéréssel, hogy a Munkavállalók egyetemleges kötelezésére csak szándékos károkozás esetében van lehetőség. A megőrzési felelősség mellett a vétkességarányos felelősségi szabály nem alkalmazható, ezért a Munka Törvénykönyve fenntartja a hatályos Mt. 171. § (1) bekezdésének megoldását.
(Munka Törvénykönyve)