Más elnevezéssel, de lényegében ugyanazokban az esetekben illeti meg végkielégítés a Munkavállalót, mint korábban. Ezek az esetek: a Munkáltató felmondása, a Munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy ha a munkaviszony oly módon szűnik meg, hogy az új munkaadó nem tartozik a munka törvénykönyvének hatálya alá. [2012/I. törvény 77. § (1) bekezdése.] nem jár végkielégítés, ha a felmondás indoka a Munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége. [2012/I. törvény 77. § (5) b) pontja.] a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a Munkáltatónál meghatározott ideig fennálljon, de abba nem számít bele az a legalább 30 napos időtartam, amelyre a Munkavállalót munkabér nem illette meg (kivéve a szülési szabadság, a gyermek ápolása-gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejét, valamint a tényleges önkéntes tartalékos szolgálat teljesítése céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság - három hónapnál nem hosszabb - tartamát).A végkielégítés mértéke az adott Munkáltatónál eltöltött munkaviszony hosszával arányosan növekszik. A védett korban lévő Munkavállalókat emelt összegű végkielégítés illeti meg (a többletre vonatkozó szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a munkaviszony a Munkavállalóra irányadó öregséginyugdíj-korhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg a Munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése miatt, illetve ha a munkaviszony oly módon szűnik meg, hogy az új, átvevő Munkáltató nem tartozik a munka törvénykönyve hatálya alá). A végkielégítés alapja ezentúl nem az átlagkereset, hanem a távolléti díj havi összege. [2012/I. törvény 77 § (3) bekezdése.] A Munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő (év) Mérték Mérték védett korban
3-5 1 havi 2 havi
5-10 2 havi 3 havi
10-15 3 havi 5 havi
15-20 4 havi 6 havi
20-25 5 havi 8 havi
25- 6 havi 9 haviNem jár végkielégítés a Munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a Munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.A végkielégítést a Munkáltató legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított harmadik munkanapon köteles kifizetni. A munkaviszony megszüntetése nem válik jogellenessé attól, hogy a Munkáltató a végkielégítést nem vagy hiányosan fizeti meg. (Ilyen esetben a Munkavállaló munkaügyi perben követelheti elmaradt végkielégítését.) [2012/I. törvény 77. §-a.]A Munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha a munkaviszonya a Munkáltató felmondása, illetőleg jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Szintén jogosult a végkielégítésre a Munkavállaló – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – ha munkaviszonya azért szűnik meg, mert a gazdasági egységet átvevő Munkáltató nem e törvény hatálya alá tartozik.A végkielégítésre jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének, illetve a Munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a törvényben meghatározott időtartamban fennálljon. A jogosultság megállapításánál a megszüntető jognyilatkozat közlése és nem a munkaviszony utolsó napja az irányadó.A Munka Törvénykönyve szerint a jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó időtartamot, amelyre a Munkavállalót munkabér nem illette meg. A családok támogatása érdekében a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát be kell számítani. Ugyanígy a tényleges önkéntes katonai szolgálatteljesítés okán igénybe vett fizetés nélküli szabadság 3 hónapot meg nem haladó tartama is beszámítandó.A végkielégítésre való jogosultság alapjául szolgáló időtartamok, illetve a végkielégítés mértékei a hatályos szabályozáshoz képest nem változnak.A Munka Törvénykönyve szabályozza a többlet végkielégítés mértékét, abban az esetben, ha a Munkavállaló munkaviszonya a Munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg, a Munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül. A Munka Törvénykönyve szerint a többlet végkielégítés mértéke a Munkáltatónál eltöltött időtartamhoz igazodik.A Munka Törvénykönyve szerint a Munkavállaló nem jogosult a végkielégítésre, ha a felmondás közlésének, illetve a Munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában – a rokkantsági nyugdíjast kivéve – nyugdíjasnak minősül, illetőleg a felmondás indoka a Munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása és a nem egészségi okkal összefüggő képessége.A végkielégítést a Munkáltató az utolsó munkában töltött napon köteles megfizetni. A munkaviszony megszüntetése nem válik jogellenessé abból eredően, hogy a Munkáltató a Munkavállalót megillető végkielégítést nem, vagy hiányosan fizeti meg. Ebben az esetben a Munkavállaló elmaradt végkielégítését munkaügyi perben követelheti.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez