A Munkáltató, valamint a szak- szervezet vagy az üzemi tanács közötti, olyan kérdésekben, ahol nem azt vitatják, hogy megtartották-e a jogszabályi előírásokat, hanem szabad megegyezésre van lehetőség, a feleknek elsősorban tárgyalásos úton indokolt megoldást találniuk. Ilyen kérdés például az éves bértarifa meghatározása vagy a családi élet és a munkavégzés össze¬egyeztetését szolgáló Munkáltatói intézkedések köre. Egyeztetésre kerül sor kollektív szerződés előkészítésekor is, illetve kötelező az egyeztetés a sztrájkot megelőzően. Ezeket az egyeztetéseket nevezik összefoglalóan érdekvitáknak.Az egyeztetés módjáról a felek szabadon állapodnak meg. Lehetséges például, hogy igénybe veszik a Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat névsorában szereplő közvetítő, illetve döntőbíró szolgáltatásait. A törvény szerint a felek egyeztetőbizottságot is alakíthatnak, és alávethetik magukat e bizottság döntésének (döntőbíráskodás). [2012/I. törvény 291-293..] Kollektív munkaügyi vita a Munkáltató és a szakszervezet, illetve üzemi tanács között felmerült, jogkérdést nem érintő érdekvita. Kollektív munkaügyi vita során a feleknek be kell tartaniuk a jóhiszemű és tisztességes eljárás, továbbá a kölcsönös együttműködés elvét. A törvény a kollektív munkaügyi vita szabályainál külön is kiemeli, hogy az egyeztető(döntő)bizottság vagy a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely meghiúsítaná a megállapodást vagy a döntés végrehajtását.A feleknek az érdekvita alatt is kötelességük egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről, illetve ezek változásáról tájékoztatni, amely a törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.[2012/I. törvény 6. § (2), (4), 293. § (4).] A kollektív érdekkonfliktusok feloldásában elsősorban az egyeztetés, illetve a közvetítés játszik nagyobb szerepet, indokolt esetben azonban előfordul a döntőbíráskodás. Ennek két esetét különbözteti meg a Munka Törvénykönyve, nevezetesen az önkéntes és a kötelező döntőbíráskodást. Az első esetben az egyeztető bizottság valójában döntőbizottság, amely az adott ügyben döntést hoz. Ebben kiemelkedő szerepe van a független elnöknek, mert szavazategyenlőség esetén az ő álláspontja, illetve szavazata dönt.A második megoldást viszonylag ritkábban alkalmazzák, abban az esetben, amikor a vitafeloldásához valamilyen nyomós érdek fűződik. Az egyik, az üzemi tanácsi választással és az üzemi tanács működésével kapcsolatos költségek viselése tekintetében a mérték kérdése, a másik a jóléti célú pénzeszközök és ilyen jellegű ingatlanok hasznosítása, amelyben a Munkáltató és az üzemi tanács közösen dönt – megegyezés hiánya esetén.A kötelező döntőbírói eljárás alól a felek nem vonhatják ki magukat. A gyakorlati tapasztalatokra tekintettel a Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy az elnök személye – a felek egyetértése hiányában – a jelöltek között sorsolással dől el.A Munka Törvénykönyve szerint a bizottság vagy a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítan
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez