, a munkaviszony akkor is megszűnik, ha azt a törvény külön szabálya előírja. Azaz- munkakörmegosztás esetén a munkaviszony megszűnik, ha a Munkavállalók száma egy főre csökken (ebben az esetben a Munkavállalót olyan díjazás - távolléti díj, végkielégítés - illeti meg, mintha a Munkáltató felmondott volna neki);- többMunkáltatós munkaviszony esetén a munkaviszony megszűnik, ha a Munkáltatók száma egyre csökken (ebben az esetben a Munkavállalót szintén olyan díjazás illeti meg, mintha a Munkáltató mondott volna fel);- az iskolaszövetkezet és tagja közötti munkaviszony megszűnik a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában. [2012/I. törvény 194. § (4), 195. § (5), 225. §(1) bekezdései.]A munkakör megosztás szintén a részmunkaidő egy sajátos módja. Lényege szerint több Munkavállaló egy Munkáltatóval megállapodhatnak, hogy az egy munkakörbe tartozó feladatokat a Munkavállalók közösen látják el. Lényeges, hogy nem több, a Munkavállalók mindegyikével megkötött munkaszerződésről van szó. Egy munkaszerződés kötésére kerül sor, amelyben az érintett Munkavállalók arra vállalnak kötelességet, hogy közülük valamely Munkavállaló teljesít – saját beosztásuk szerint –, illetve bármelyikük akadályoztatása esetén a szerződést kötő Munkavállalók közül egy másik Munkavállaló végzi el a munkakörbe tartozó feladatot.A munkakör megosztása esetén a kötetlen munkaidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni és a munkabér a Munkavállalókat egyenlő arányban illeti meg. Ez utóbbi rendelkezéstől el lehet térni. A munkaszerződés megkötéskori egységének elve nem érvényesül a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése alkalmával. Ennek megfelelően valamely Munkavállaló munkaviszonyának megszűnése, illetve megszüntetése a többi Munkavállaló munkaviszonyát nem érinti. Megszűnik azonban a munkaviszony, ha a Munkavállalók létszáma egy főre csökken, hiszen ebben az esetben a részmunkaidőnek e sajátos módozatára létesített munkaszerződés rendeltetését veszti. Természetesen újabb – immár „tradicionális” részmunkaidős vagy akár teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra irányuló – munkaszerződés megkötésére mód van. A Munka Törvénykönyve a munkaviszony megszűnésének e bekezdésben szabályozott tényállása esetén védi a Munkavállaló érdekeit, hiszen rajta kívül álló ok miatt szűnik meg a jogviszony. Ennek megfelelően a járandóságok tekintetében a Munkáltatói rendes felmondásra irányadó szabályokat kell alkalmazni.A 195. §-ban szabályozott különös munkaviszony lényege, hogy egy Munkavállaló több Munkáltató számára végzi ugyanazt a tevékenységet. Ennek lehetséges olyan formája, amikor a Munkavállaló egyidejűleg teljesíti a Munkáltatók számára a kötelezettségét, illetve ez időben akár a Munkáltatók rendelkezése, akár a Munkavállaló döntése alapján elkülönülhet.Lényeges garanciális szabály, a munkaszerződésben meg kell határozni a bérfizetési kötelezettség módját, nevezetesen, hogy melyik Munkáltató köteles a Munkavállalóval szemben a munkabér megfizetésére. Ez független attól, hogy a Munkáltatók egymás között milyen módon állapodnak meg a költségek viselésében. A Munkáltatók a Munkavállalóval szemben a Munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek.A munkaviszony sajátos jellegéből fakad, hogyha a felek másképp nem állapodnak meg, bármely Munkáltató, illetve a Munkavállaló nyilatkozata a jogviszonyt megszünteti.A 225.§ (1) bekezdés tartalmazza a munkajogviszony megszüntetésének szabályait. Mivel a munkajogviszony a tagsági jogviszonyhoz kötődően határozott időtartamú, a munkaviszony értelemszerűen megszűnik a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában.A 225.§ (2) bekezdés kapcsolatban áll a 227. §-nak a szabadság alkalmazására vonatkozó rendelkezéseivel. Mivel a Munka Törvénykönyve 115-133. §-a nem alkalmazható a XIII. fejezet alapján történő munkavégzés esetén, a tanuló, hallgató védelme érdekében a Munka Törvénykönyve akként rendelkezik, hogy a munkavégzési kötelezettség szünetelésének tartama nem lehet kevesebb, mint a 116-117. § alapján a Munkavállaló megillető szabadság mértéke.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez