Kötelező döntőbíró eljárását igénybe venni, ha a vita az üzemi tanács választásával és működésével összefüggő, a Munkáltatót terhelő indokolt költségek megtérítésével, illetve ha a Munkáltató és az üzemi tanács együttdöntési jogkörébe tartozó jóléti célú pénzeszközök felhasználásáról szóló döntéssel kapcsolatos.Ilyen esetben a feleknek meg kell állapodniuk a döntőbíró személyében, vagy - ha nem tudnak megállapodni - a felek jelöltjei közül sorsolással kell kiválasztani a döntőbírót. [2012/I. törvény 293. § (2).]A kollektív érdekkonfliktusok feloldásában elsősorban az egyeztetés, illetve a közvetítés játszik nagyobb szerepet, indokolt esetben azonban előfordul a döntőbíráskodás. Ennek két esetét különbözteti meg a Munka Törvénykönyve, nevezetesen az önkéntes és a kötelező döntőbíráskodást. Az első esetben az egyeztető bizottság valójában döntőbizottság, amely az adott ügyben döntést hoz. Ebben kiemelkedő szerepe van a független elnöknek, mert szavazategyenlőség esetén az ő álláspontja, illetve szavazata dönt.A második megoldást viszonylag ritkábban alkalmazzák, abban az esetben, amikor a vitafeloldásához valamilyen nyomós érdek fűződik. Az egyik, az üzemi tanácsi választással és az üzemi tanács működésével kapcsolatos költségek viselése tekintetében a mérték kérdése, a másik a jóléti célú pénzeszközök és ilyen jellegű ingatlanok hasznosítása, amelyben a Munkáltató és az üzemi tanács közösen dönt – megegyezés hiánya esetén.A kötelező döntőbírói eljárás alól a felek nem vonhatják ki magukat. A gyakorlati tapasztalatokra tekintettel a Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy az elnök személye – a felek egyetértése hiányában – a jelöltek között sorsolással dől el.A Munka Törvénykönyve szerint a bizottság vagy a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítaná.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez