A Munkavállaló tényleges díjazását nemcsak időbérben lehet megállapítani, hanem teljesítménybérben, illetve az idő- és a teljesítménybér összekapcsolásával is. A Munkavállaló érdekeit védő szabály, hogy kizárólag teljesítménybérrel csak akkor díjazható, ha ezt a munkaszerződésben külön kikötötték, de még ebben az esetben is legalább az alapbér felét garantált bérként kell meghatározni. A garantált bért a Munkáltató a Munkavállaló teljesítményétől függetlenül minden esetben köteles megfizetni.A munkaszerződésben kell kikötni azt is, ha a díjazást a Munkáltató idő- és teljesítménybér kombinációjával állapítja meg, de úgy, hogy azon belül az időbérhányad nem éri el a minimálbért. Ha a teljesítménybérrész a Munkavállalót az alapbérén felül illeti meg, a teljesítménybért és ennek kifizetési feltételeit a Munkáltató a munkaszerződésen kívül más módon (utasításban, szabályzatban) is meghatározhatja. [2012/I. törvény 137. §-an, 138. § (6) bekezdése.]Jogszabályi indoklás a 137.§-hozAz alapbérrel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve a gyakorlat számára fontos pontosító szabályokat tartalmaz, így megállapítja az alapbér időarányos része meghatározásának szabályait. Ezen túlmenően a Munkavállaló érdekeinek védelmére figyelemmel kimondja, hogy kizárólagos teljesítménybér csak a munkaszerződés ilyen kikötése esetén lehetséges. Az ilyen díjazás mellett a Munka Törvénykönyve – feltétel nélkül – előírja a garantált bér megállapítási kötelezettséget is, meghatározva ennek minimális mértékét.Fontos új szabálya a Jogszabálynak, hogy teljesítménybérnek csak az a díjazás minősülhet, amely a Munkavállaló számára meghatározott és általa teljesíthető teljesítménykövetelményen alapul. Ezzel kizárja ebből a körből azokat a díjazásokat, amelyek a Munkavállalók nagyobb csoportjának, illetve a Munkáltató teljesítményéhez kötődnek. Tipikusan e körbe tartozónak tekinti a Munka Törvénykönyve a Munkáltató eredményességéhez kötődő vezetői prémiumokat.
(Munka Törvénykönyve)