Munkáltatónak az a jogképes személy minősül, aki munkaszerződés alapján Munkavállalót foglalkoztat. A „jogképes személy” polgári jogi fogalom, azt jelenti, valakinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Jogképes személy:- a természetes személy (ember),- a jogi személy,- a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet.
[2012/I. törvény 33. §-a és az 1959/IV. törvény 8. §-a.]Természetes személy mint Munkáltató A természetes személy kétféleképpen lehet Munkáltató: „magánMunkáltatóként” (például háztartási alkalmazott Munkáltatója) vagy egyéni vállalkozóként.
Egyéni vállalkozó az a természetes személy, aki rendszeres gazdasági tevékenységet folytat, és az erre kijelölt hatóság nyilvántartásba vette. A vállalkozói igazolvány kiállítása ellenére nem minősül jogi személynek, tehát ha egyéni vállalkozó munkaviszonyt létesít, a munkaszerződés közötte mint természetes személy és a Munkavállaló között jön létre. Ezért ha a vállalkozói igazolványt visszaadják vagy visszavonják, az a munkaviszonyt önmagában még nem szünteti meg, hanem a munkaviszonyt külön meg kell szüntetni a Munkáltatói felmondás vagy a közös megegyezés szabályai szerint. Egyéni vállalkozó Munkáltató elhalálozása sem szünteti meg a munkaviszonyt, ilyenkor a munkaviszony átszáll az örökösre, és azt ő szüntetheti meg - rendelkezik a fentiekről az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény.
[1959/IV. törvény 9. §-a.]Jogi és nem jogi személy Munkáltató A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok közé tartozik a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság, a jogi személyiséggel nem bírók közé a betéti társaság és a közkereseti társaság - ezek is jogosultak Munkáltatóként munkaviszonyt létesíteni.
A gazdasági céllal létrejött egyéb jogi személyek körébe tartozik például az állami vállalat, a szövetkezet. Az egyéb céllal létrejött jogi személyek közül Munkáltató lehet például az alapítvány, az egyesület, a köztestület, az egyház.
[1959/IV. törvény 28. §-a.]Speciális Munkáltatók Egyes munkaviszonytípusokban a Munkáltatónak a jogképességen túl egyéb feltételeknek is meg kell felelnie.
Munkaerő-kölcsönzés esetén például kölcsönbeadó Munkáltató csak olyan,
- EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás lehet, amely munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
- olyan, belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy szövetkezet - a vele tagsági viszonyban nem álló Munkavállaló vonatkozásában -, amely megfelel a munka törvénykönyvében és más jogszabályban foglalt feltételeknek, és állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette.
Iskolaszövetkezet Munkáltató szolgáltatásteljesítése érdekében munkaszerződés-kötésre akkor jogosult, ha iskolaszövetkezetként nyilvántartásba vették.
[2012/I. törvény 33. §-a, 215. § (1) b) pontja, 223. §-a.]Munkáltatói jogok gyakorlása - A Munkáltató képviseletében a Munkáltatói jogkör gyakorlója tehet jognyilatkozatot. [2012/I. törvény 20. § (2) bekezdése.]Az új törvény előírja a Munkáltatói joggyakorlás rendjét. (A korábbi nem rendelkezett arról, kit kell a Munkáltatói jogkör gyakorlójának tekinteni.) E szerint a Munkáltató határozza meg, hogy meghatározott Munkavállalói csoporttal szemben ki jogosult meghatározott Munkáltatói jogokat gyakorolni. A gazdasági társasági vagy szövetkezeti formában működő Munkáltatónak ennek kapcsán figyelemmel kell lennie a rá vonatkozó külön jogszabályok - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV., illetve a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény - rendelkezéseire is.[2012/I. törvény 20. §-a.]Ha a Munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása továbbra is érvénytelen. Ha azonban a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot utóbb (határidő nélkül) jóváhagyja, az intézkedés érvényessé válik. Jóváhagyás hiányában viszont a Munkáltató sem hivatkozhat érvénytelenségre, ha a Munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy, szervezet Munkáltatóijogkör-gyakorlási jogosultságára. Munkáltató csak akkor hivatkozhat arra, hogy képviselője a jogkörét túllépve járt el, ha a Munkavállaló a körülményekből nem következtethetett megalapozottan az eljáró személy jogosultságára. Tehát ha például a Munkáltatói jogok gyakorlása megoszlik - azaz más gyakorolja a munkaviszony-létesítéssel, bérmegállapítással kapcsolatos Munkáltatói jogokat, mint aki a munkautasítások adásának jogát -, és erről a Munkavállaló nem tudhatott, a Munkáltatónak teljesítenie kell a munkautasítás-adásra jogosult közvetlen felettes béremelési ígéretét is. [2012/I. törvény 20. §-a.]Jogszabályi indoklás 33.§-hozMunkáltatónak az minősül, aki Munkavállalót munkaszerződés alapján (munkaviszonyban) foglalkoztat. E minőséghez kapcsolódnak a munkaviszonyból származó jogok és kötelességek. Az általános Munkáltatói képesség kellékeként a Munka Törvénykönyve – azonosan a hatályos Mt.-vel – kizárólag a polgári jogi jogképességet határozza meg. E tekintetben (is) a polgári jog szabályai a munkajog mögöttes szabályaiként alkalmazandók. Munkáltató lehet a természetes személy (cselekvőképességétől függetlenül), a jogi személy, valamint az az egyéb személyegyesülés, amelynek a jogrend jogképességet biztosít anélkül, hogy jogi személyiséggel ruházná fel azt. A Munkáltatói (általános) képességnek egyéb kelléke tehát nincs. Egyes munkaviszony-típusokban azonban a Munkáltatónak többlet-kellékekkel is rendelkeznie kell. Ilyen szabályozást találunk a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályok körében is, hiszen a közigazgatási szerv (magán)Munkáltatói minősége külön jogszabályi rendelkezés alapján áll fenn, azaz e munkaviszony-típus csak közigazgatási szervvel jöhet létre. A Munka Törvénykönyve nem kíván változtatni az ún. függő munka rendszerére vonatkozó szabályozáson. Fenntartja a közalkalmazotti, köztisztviselői, kormánytisztviselői és egyéb közszolgálati jogviszonyok rendszerét, azaz a függő (önállótlan) munka szabályozási struktúráját, és nem érinti az ezekről rendelkező törvények személyi hatályát.A Munkáltatói minőségnek a jogképességhez való kötésén csak látszólag okoz törést az a szabályozás, amely egy meghatározott jogállás tekintetében szintén többlet feltételt ír elő. Ilyen rendelkezésnek tekinthető az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 2. § (2) bekezdése, amelynek értelmében nem lehet egyéni vállalkozó, aki korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen. Mivel az egyéni vállalkozó – természetes személy minőségében is foglalkoztathat „alkalmazottakat”, azaz – lehet Munkáltató, ebbéli minőségében csak cselekvőképes természetes személyként jelenhet meg Munkáltatóként. (Az más kérdés, hogy a nem egyéni vállalkozó természetes személy esetében például a cselekvőképtelen Munkáltatói minőségnek a gyakorlati jelentősége elenyésző.)Amennyiben a(z általános) Munkáltatói képesség egyetlen kelléke a jogképesség, annyiban a Munkáltató általában képviseletre szorul. Jogainak gyakorlása, illetve kötelességeinek teljesítése természetes személy, személyek vagy testület közbejöttével lehetséges. Ezzel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz a Munka Törvénykönyve a képviselet általános szabályai körében a Munkáltatói jogkörre, illetve annak gyakorlására vonatkozóan (20. §). A cselekvőképes természetes személy Munkáltató esetében lehetséges csupán az, hogy a Munkáltató személye - az esetek döntő többségében - egybeessék a Munkáltatói jogkör gyakorlójával, azaz a Munkáltató képviselő nélkül (személyesen) gyakorolja a Munkáltatói jogkört
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez