Az érvénytelen - semmis vagy sikeresen megtámadott - megállapodás jognyilatkozat alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt emellett - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a Munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, ha az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el. Ha a munkaszerződés a Munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és azt azonnal meg kell szüntetni, a Munkáltató köteles megfizetni a felmondás esetére járó díjazást (távolléti díjat, végkielégítést). Ha a megállapodásnak csak valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt (például jogszabály) kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményeit kell alkalmazni. [2012/I. törvény 29. § (4) bekezdése.] a törvény kimondja, hogy az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén a jognyilatkozatból jogok és kötelezettségek nem származnak. [2012/I. törvény 29. §-a.]29. §-hozAz érvénytelenség jogkövetkezményeit a Munka Törvénykönyve a korábbi szabályokkal egyezően állapítja meg. Ennek megfelelően – a tipikusan már részben teljesedésbe is ment megállapodásokra tekintettel – főszabályként nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem a jogviszony jövőre szóló felszámolását írja elő, arra az esetre, ha a felek az érvénytelenség okát nem hárítják el. A Munkavállaló érdekét szolgáló szabály értelmében, ha az érvénytelenség oka a Munkáltató oldalán merül fel, a Munkáltatói rendes felmondással járó juttatásokat tartozik a Munkavállalónak megfizetni.A gyakorlatban észlelt bizonytalanság megszüntetése érdekében az (5) bekezdés kimondja, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelenségének jogkövetkezményeit nem e fejezet, hanem a 82-84. §-ok tartalmazzák. Ez alól kivételt képez a Munkáltató egyoldalú jognyilatkozatának sikeres megtámadása, ez esetben értelemszerűen a (4) bekezdés az irányadó.30. §.Az érvénytelenség 29. §-ban meghatározott jogkövetkezményein túlmenően – a hatályos joggal egyezően – a fél jogosult kárának érvényesítésére.31. §. a jognyilatkozatokat illetően a Ptk. meghatározott rendelkezéseit rendeli megfelelően alkalmazni, az alábbi megszorításokkal:1. A Munka Törvénykönyve kifejezetten kimondja, hogy a Ptk. 241. §-a a munkaviszonnyal kapcsolatos megállapodás tekintetében nem alkalmazható.2. A Ptk. több hivatkozott rendelkezésének a munkaviszonyok terén történő alkalmazása tartalmi okból kizárt. Így nem merülhet fel a fedezetelvonó szerződés (Ptk. 203.§), illetve a más személy javára szóló szerződés (Ptk. 233.§) alkalmazhatósága.3. Lényeges kiemelni, hogy az érvénytelenségi okokat a Munka Törvénykönyve teljes körűen rendezi. Ebből következik, hogy a feltűnő értékkülönbség [Ptk. 201. § (2) bekezdés], az uzsorás szerződés [Ptk. 202. §] szabályai a Javaslatban szabályozott megállapodásokat illetően nem alkalmazhatók. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a 228. § (2) bekezdése a versenytilalmi megállapodás, a 229. § (1) bekezdése a tanulmányi szerződés tekintetében a felek szolgáltatása arányosságának követelményét írja elő. E rendelkezések megsértése a részleges érvénytelenség jogkövetkezményével jár, azaz nem szükséges a „feltűnő értékkülönbség” igazolása a sérelmet szenvedett fél igénye teljesítésének elbírálásánál.4. Ugyancsak korlátozott a képviseletre vonatkozó szabályok [Ptk. 219-223. §-ok] alkalmazása, ugyanis e körben is csaknem teljes körű szabályozást ad a Munka Törvénykönyve.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez