Az új törvény is tiltja a rendeltetésellenes joggyakorlást. Rendeltetésellenes a jog gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ahhoz vezet.A rendeltetésellenes joggyakorlás akkor valósul meg, ha egy jog gyakorlása nem ütközik ugyan semmilyen konkrét jogi tilalomba, de a jog gyakorlásának módja nincs összhangban a jog rendeltetésével. Ez független attól, hogy a jogait rendeltetésellenesen gyakorló személy ennek tudatában volt-e, vagy sem.Rendeltetésellenes a joggyakorlás például, ha a munkaviszony megszüntetése nem a felmondásban közölt ok, mondjuk szervezeti változás, hanem valójában megtorlási célú, vagy személyes konfliktusra vezethető vissza. A rendeltetésellenes joggyakorlás bizonyítása azt a felet terheli, amelyik annak megtörténtére hivatkozik. [2012/I. törvény 7. §-a.]Jogszabályi indoklásA Munka Törvénykönyve rögzíti a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmát. Ez a tényállás akkor valósul meg, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét jogi tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlásának e módja nem adekvát a jog rendeltetésével. A rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítása szempontjából közömbös hogy a jogot gyakorló ennek tudatában volt-e, esetleg éppen azzal a szándékkal cselekedett, hogy másnak érdeksérelmet okozzon. Egyedüli ismérv, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosítottnak.A Munka Törvénykönyve e helyütt kifejezetten nem rendelkezik a rendeltetésszerű joggyakorlás hátrányos következményeinek orvoslásáról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne jogorvoslati lehetőség. A jogalkalmazás eddigi gyakorlata ugyanis azt támasztotta alá, hogy „általában” nincs rendeltetésellenes joggyakorlás, hanem konkrét tényállások vannak, adekvát jogkövetkezményekkel. A hatályos megfogalmazásban a „megfelelő” orvoslás egyrészről azt jelenti, hogy a Mt. minden esetben egy konkrét jog nem rendeltetésszerű gyakorlásához fűz jogkövetkezményt, más tekintetben az orvoslás megfelelősége abban áll, hogy az „orvoslás technikája” is ehhez a mércéhez igazodik (a felmondás jogellenességének megállapítása, utasítás megtagadása, a megállapodás semmisségére történő hivatkozás).A rendeltetésellenes joggyakorlás lehetséges tényállásai jogterületenként eltérők. A Munka Törvénykönyve – a hatályos szabályozáshoz hasonlóan – példálózva rögzít néhány tipikus olyan tényállást, amely a munkajogban fordul elő a leggyakrabban.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez