Ha a törvényi rendelkezés egyértelműen nem alkalmazható egy adott helyzetre, abban az esetben az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseit Magyarország és az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni (például az Európai Bíróság jogelveire figyelemmel), illetve a jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni, azaz mindig a lehető legkevesebb jogról való lemondásnak kell tekinteni (például a szociális juttatásról való lemondást csak az adott alkalommal kifizetendő juttatásról, és nem általában minden jövőbeni ilyen juttatásról való lemondásként kell figyelembe venni). A jogról való lemondás mindig kifejezett kell legyen, a ráutaló magatartás nem elég (például ha a Munkavállaló nem jelenik meg a házipénztárban a juttatásért, az önmagában nem értelmezhető lemondásnak). A személyhez fűződő jogok tekintetében külön is rögzíti a törvény, hogy e jogokról a Munkavállaló, általános jelleggel, előre nem mondhat le.[2012/I. törvény 5. §-a.](1) E törvény rendelkezéseit Magyarország és az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni.
(2) A jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni.Jogszabályi indokolásEgy meghatározott törvény elsősorban egy adott állam jogrendjébe épül be, ennek megfelelően annak értelmezési elvei határozzák meg érvényesülésének irányát. Az Európai Uniót megalapító szerződés ugyanakkor rögzíti, hogy a közös célkitűzések elérése érdekében a tagállamok az Európai Unióra hatásköröket ruháznak át. A Szerződés 5. cikke értelmében az Európai Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Ennek megfelelően az Európai Unió csak a tagállamok által átruházott hatáskörben jár el, az át nem ruházott hatáskör a tagállamoknál marad. Lényeges a szubszidiaritás elve, amelynek értelmében azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Európai Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés célját a tagállamok sem központi sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Európai Unió szintjén jobban megvalósíthatók.Az Európai Unió egyes normái eltérő módon érintik a tagállamok jogát. Az utóbbi évek jogfejlődésére alapozva állítható, hogy a közösségi jog befolyása erősödik. Ennek egyik oka az Európai Bíróság által kialakított ún. általános jogelvek, amelyek az utóbbi időben nem egy esetben arra az eredményre vezettek, hogy a Bíróság a Szerződés 153. cikk (5) bekezdését is rendkívül kiterjesztően értelmezte. Másképpen fogalmazva az Európai Bíróságnak nem egyszerűen jogértelmező, hanem jogfejlesztő szerepe van. Mindez azt jelenti, hogy a tagállamoknak a belső normáik értelmezésekor a közösségi jog egészét, a Közösség célkitűzéseit is figyelembe kell venniük.A (2) bekezdés szintén alapvető értelmezési alapelvet rögzít, nevezetesen a jogról való lemondás értelmezésének elvét, amelynek kiemelkedő jelentősége van a személyhez fűződő jogok tekintetében [Munka Törvénykönyve 9. §. - a személyhez fűződő jogok]. A jogról való lemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni és a jogalkalmazás követelménye szerint a lemondásnak mindig kifejezettnek kell lenni. Ez a követelmény fejeződik ki a személyhez fűződő jogok tekintetében abban a megfogalmazásban, amelynek értelmében e jogokról a Munkavállaló általános jelleggel, előre nem mondhat le.
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez